Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-21 / 29. szám

3. oldal. MÁTÉSZALKA

Deme Károly áthelyezése.

Kulturális életünket nagy veszteség érte. Deine Károlyt, áll. polgári iskolánk igazgatóját, mint az a hírrovatban olvasható, a kultuszminiszter hasonló minőségben az ország első polgári iskolájához, a kolozsvári áll. polgári iskolához helyezte át. Kétségkívül nagy elösmerés ez Deine Károly részére, de nagy veszteség városunkra nézve. Az áll. polgári iskola felállítása városunkra nézve félsikert jelentett, az egész siker akkor ért bennünket, mikor ennek az iskolának élére Deine Károly került, mert az ő kiváló pedagógiai érzéke, nagy energiája, fáradhatatlan buzgalma idézte elő azt a városunkra nézve oly áldásos egész sikert, hogy a mátészalkai áll. polgári iskola mintais- koláva fejlődött és felveszi a versenyt az ország bármely négyosztályu középiskolájával. A tanítás az iskolában oly magas nívón áll, hogy a négy osztályt végzett növendékeket a szomszéd városok- beli gimnáziumok felsőbb osztályaiban mindenütt örömmel fogadják és a tanférfiak nagy elismeréssel vannak iskolánk iránt. Az iskola berendezése mintaszerű, szertárai elsőrangúnk, tantermei tiszták és az egész iskolában rend és pedáns, egészséges tisztaság uralkodik. Mindez főleg a Deme Károly érdeme, ki felvette a harcot a felettes minisztériumával, a képviselő-tes ülettel, hatalmas magánosokkal — ha az iskola érdeke úgy kívánta. Deme Károly ezen a téren nem ösmert jó barátot. Aki az iskola követelményeivel szemben szűkkeblű volt, az ellensége voll. S ha az iskolá nak hiánya volt, nem ügyelt arra, hogy hány ellenséget szerez magának, kért, követelt, veszekedett,' szaladt a főbírótól a főjegyzőhöz, a főjegyzőtől az alispánhoz, a tanfelügyelőhöz, a miniszterhez. Nem sajnálta a költséget, a fáradtságot és mégis csak kivívta a magáét és fel kellett szedni azt az utolsó padlódeszkát is, mely rosszul volt elhelyezve az iskola tantermében.

Deme Károly már elmegy innen. Megnyugodhatnak a helyi potentátok. Kevesebb lesz egy rajongóval, nem fogják őket molesztálni többé holmi ideális célokért. De Deme Károly magával viszi a mucsai emlékeket, melyeket sohasem fog elfelejteni. A keserves küzdelmek emlékeit, az ö jiyiltszivüsége, szókimondása következményeinek fájdalmas emlékeit. Mert itt főleg a gerincteleneknek és napraforgó embereknek van legjobb terük.

De Deme Károly egy emléket hagy maga Után. A >MátészaIká«-t, mely lapnak alapításában tevékeny részt vett. S kérjük Deme Károlyt, hogy a távolban ne felejtkezzen meg rólunk, arról, hogy ő is mennyit küzdött, hogy még mi itt keserves küzdelmet folytalu .k a gőggel, a hatal- maskodással szemben. Sok gazdag, pénzzel rendelkező csaláldokkal szemben, kiknek nem kell a szegényemberek iskolája, az áll. polgári iskola. S mi sem felejtejtik őt, az ő szókimondását és sajnosán fogjuk nélkülözni az ő kiváló egyéniségét, kitűnő tollát és el vagyunk készülve arra, hogy az ő távoztával még olyan javaslatot is fogunk hallani, hogy a polgári iskola fölösleges Mátészalkán, tartsanak a szegény polgárok nevelőket és nevelőnőket, mint azt a módos bácsik teszik.

Kincses Kolozsvár városa gazdagodott egy kincsesei és a mi szegény, homokos buckánk veszített egy értékes embert.

*

Itt közöljük különben Deme Károly életrajzát, ahogy azt egy kassai Kazincy-kör kiadásában megjelent »Kassai Írókról« irt könyvéből szóról- szóra átvettük:

Deme Károly. •— író és paedagogus. Született 1857-hen Róneseéken. Atyját 9 éves korában elveszítvén, már kora ifjúságától kezdve küzdenie kellett az élet nehézségeivel szemben. Tanulmányainak végeztével előbb néptanítói, később polgári iskolai tanari képesítést nyert. Hatvanban egy nyolcosztályos nyilvános jogú magánnevelő intézetet nyitott, de mivel a kilátásba helyezett állami segítséget Trefort miniszter nem adhatta meg, háromévi fennállás után (1886-ban) kénytelen volt mintaszerű intézetét tetemes kárvallás mellett beszüntetni. Ez időtől kezdve mint állami iskolai tanár több helyütt mü- j ködött. Ily minőségben került Kassára is, honnan 1906. aug. havában a mátészalkai állami polgári iskola igazgatójává neveztetett ki. Hivatalos működését mindenütt kiváló siker kisérte s mint az ifjúság igazi nevelője, a szülők s általában a közönség részéről a legnagyobb tiszteletnek és elismerésnek örvendett, Deme irodalmi munkálkodásával is nagy szolgálatokat tett a nemzeti nevelés ügyének, társadalmi és politikai életünk tói felfogott érdekeinek. Legelső könyve 1889-ben jelent meg Pozsonyban „Magyar Nyelvtanítás" címen. Evvel a könyvével Deme azt a célt tűzte maga elé, hogy a magyar nyelvtanítás anyagát a haszontalan elméletektől megtisztítsa, gyakorlati értékét emelje és magát a tanítást eredményesebbé tegye. A tanügyi sajtó teljes elismeréssel fogadta ezt a könyvet. Szinnyei és Simonja is respektálták Deme észrevételeit, kihagyták nyelvtanaikból az „állítmánykiegészítő alany eset“ nevű mondatrészt, egyszerűsítették a határozó tanát és ezóta a vaskos nyelvtanok — a kis tanulók legnagyobb örömére — vékony kis füzetekben kezdtek megjelenni. A Magyar Nyelv- tanítás megjelenése után a budapesti könj'vkiadok egymásután szólították fel Demét, hogj' tankönyveket Írjon, amely felszólításnak Deme eleget is tett. Irt 28 tankönyvet. A magyar nyelv és irodalom anyagát az ABC-től kezdve a Poétikáig teljesen feldolgozta. Alig van város Magyarországban, a hol polgári, közép- vagy valamely elemi iskola ne használná Deme valamelyik tankönyvét. Könyvem kívül számtalan tanügyi, politikai és társadalmi cikket és értekezést is irt. Némely cikkével a külföldi lapok is foglalkoztak. (Lásd p. o. a Národní Listy (Prag) 1905. 343. számának vezércikkét.^) Deme több lapnak volt szerkesztője. Megalapította és szerkesztette az Egységes Nemzeti Közoktatás cimü tanügyi folyóiratot, de ezzel, bár nagy elismeréssel fogadták — kétszer i§ megbukott.

Barsban megalapította és mint elnök vezette a „Barsmegyei altalános tanítóegyesületet.“ Hogy sokoldalú munkássága dacára hivatalos pályáján nem emelkedett érdemeinek megfelelő magasabb polcra, azt legfőképen mindenkivel szemben szókimondó természetének s egyenes jellemének köszönheti. Életrajza többek között a Pallas Nagy Lexikonában (XVII. k.) és Szinnyei Magyar írók cimü nagy munkájában is megjelent. [II. k.]

R E K. fiakker.

Nincs fiakker kérem. Nem tehetünk róla. A főszolgabírónak is igaza van. Utoljára muszáj rendet teremteni a fiakker-mizériák terén is. Aztán gondolta, hogy egy hónap nem a világ. Úri emberek között élünk és kisegítjük egymást. Én sem kaptam fiakkerl, vedig nekem is kellett volna. Sebaj — gondoltam — és elmenteni egyik ösmerősömhöz. — Most jöttek haza Gyarmatról

— mondta — fáradlak a lovai, legnagyobb sajnálatára nem adhatja. Ugyan megtudtam, hogy azelőtt való nap voltak a lovai Gyarmaton, de

— sebaj — gondoltam és beállítottam a másik ösmerősömhöz. Nagyon sajnálom — mondta — nem állhatok rendelkezésére, mert a feleségem Vásárosnaményba utazik és szükségem van a kocsira. Megtudtam ugyan, hogy egy kis tévedés van a dologban, mert nem az illető felesége, hanem egészen másvalaki és más kocsin utazik Naményba, de — sebaj — gondoltam és be- állilotlam egy harmadik ösmerősömhöz. Ahogy a kapun befordultam, az az érzésem támadt, hogy ide kellett volna először jönnöm. — Kocsiért jött? — kérdezte — nekem már nincsenek lovaim, eladtam őket a múlt héten a vásáron. Megtudtam, hogy az illető eladta a hét rossz lovát és vett helyette két jó lovat. Lemondtam tehát arról, hogy kocsin menjek ki vasúthoz. Egy utcán őgyelgő szabóinashoz fordultam. — Hallja maga öcsém fogja meg a táskámat és kisérjen ki a vasúthoz. Az inasgyerek készséggel vállalkozott. Örültem rajta és ő is örült. Elindultunk ketten.

Ö ment elöl, én utána. Ez legjobb ember Mátészalkán — gondoltam magamban és öt nikel- pénzt készítettem a markomba. Aztán eszembe jutott, hogy ez a szabóinas arca ösmerős előttem és lehet, hogy ez a cudar a legraffináltabb gyerek a világon. Mert istenem hányán mennek el szépen. Mennek és vissza nem jönnek. Vissza nem jönnek és imák, hogy nem fizethetnek. Bizonyosan tudni akarja, hogy mibe utazom. S azt hiszi, hogy én is megyek. Megyek és nem jövök. Nem jövök és irok. — Milyen rossz is gyalog menni, gondoltam magamban és az öt nikel pénzből kettői visszacsusztattam a zsebembe. Milyen jó azoknak, akik kocsin utazhatnak. Ha valaki meghal Mátészalkán, nyolcán, tizen ajánlják fel lovaikat az utolsó útra. S hogy tudják akkor dicsérni, milyen jók akkor a lovak és milyen jól esik, ha igénybe veszik szívességüket. Milyen látható, jóleső érzéssel, meghaló szomorúsággal hallgatnak olyankor a halottas kocsi után. Elgondolkoznak, mintha beszélgetnének a halottal. — Látod testvér az én lovaim visznek utolsó utadra. Szívesen adtam, örömest adtam, ne haragudj, ha én is kérek tőled valamit. Hiszen könnyen teheted, közel vagy hozzá. Beszélhetnél egy pár szót az érdekemben, hogy egy kicsit jobb módhoz, jobb lovakhoz jussak . . . még két lovat vehessek stb. stb. Eszembe jutott, aztán elgondoltam, hogy igazán, de igazán nem érdemes az embernek meghalni, — hogy Mátészalkán fiakkerhez jusson.

m. s.

Ópályi a szocializmusért

öpályi község képviselő-testülele f. hó 14.-én közgyűlést tartott, melyen a napirendre tűzött tárgy- sorozat után Mangu jegyző, Quthy Ödön ottani g. kath. lelkész kérvényét bejlentve s elreferálva, pártolólag terjesztette azt a községi képviselet elé.

A kérvény arról szólott, hogy határozza el a képviselő-testület, miszerint a község területén lévő korcsmákat szombaton este 6 órától hétfőn reggeli 6 óráig bejáratja,

JJ képviselő-testület a köretemnek nagy többséggel helyt adott.

Mi> akik lapunkát szöcíalisetikus irányban

vezetjük, csak a legszivélyesebben üdvözölhetjük az ópályi-i községatyák bölcs határozatát, mert az alkoholizmus ijesztő nagyságánál csak az a testi és lelki degeneralizálddás nagyobb és szomorúbb, melylyel népünket pusztítja. És a legszomo- rubb ebben a titáni küzdelemben, melyet a társadalom s főleg a szocializmus az alkaholizmus ellen folytat az, hogy az alkoholizmusnak legfőbb táplálója az állam, amelynek fő-fő bevételi forrása j a szeszadó és a kiváltságos osztályok, amelyeknek osztályérdekükben áll a nép megnyomoritása, amelyet lassan, de biztosan idéz elő korunknak e Bor- gia-mérge.

Mindezek dacára van némi aggályunk az ópá!yi-i községi képviselet példás határozatával szemben. Legelső sorban is az, hogy a község üdvös határozatát meg fogják felebbezni — ami, mint rátérünk: érthető — és ez esetben aligha marad érvényben, mert — állítólag — a kérdéses határozat olyan indítvány felett hozatott, amely nemcsak a közgyűlési meghívóban nem volt kitüntetve, de amelyet a községi törvény megkívánta határidő után terjesztettek az elöljáróság elé. De ez állítólagos alaki hibától eltekintve is, felső fokon a minisztérium Ítél a községi képviselet határozatai felett, a minisztériumról pedig aligha lehet feltételezni, hogy az állami bevételek tekintélyes csappantásához hozzájáruljon. Pláne jelenleg, amikor a rémisztő katonai követelések érdekében az állam a monopóliumok szaporítására, a meglévőkben pedig drágításra kényszerült. Amily üdvös, éppen olyan veszedelmes precedens volna a pénzügyminiszter urra az ópalyi-i bölcs határozat. És talán ez az oka annak, hogy a megyében a korcsmák vasárnapi zárva tartása céljából itt-ott már több Ízben (sőt egyszer már öpályiban is) megindult mozgalom mindenkor elaludt.

Második aggályunk a határozattal szemben az, hogy ha az gyorsan, átmenet nélkül valósul meg, alkalmas arra, hogy ekszisztenciákat tegyen tönkre. Ezt pedig nem szabad megengedni, mert igy elveszítjük a réven, amit megnyerünk a vámon.

A korcsmák vasárnapi zárva tartása elsősorban és legközvetlenebbül a korcsmárosokat sújtja. Ezek 111. oszt. kereseti adóval vannak megróva és ez adó ellenük azon jövedelmük után vetteti ki, amelyben első sorban korcsmájuk után részesülnek. E jövedelem pedig mint adóalap továbbra is megmarad, de tényleg óriásit csökken. A mostani időszakban u. i. egész héten kora reggeltől késő estig mezei munka folyik. Korcsmái fogyasztás tehát a minimális. Fogyasztás tulajdonképpen csak munkaszüneti időben, ünnep- és vasárnapon van. Mindez pedig azt eredményezi, hogy ha a korcsmák vasárnapon zárva lesznek; ez a fogyasztási nap is elvesz, aminek ismét az a követhez nánye, hogy olyan jövedelem után fog a korcsmáros adózni, amely jövedelme egyáltalán nincs. Amig tehát az adója —- a legutóbbi kivetés alkalmával is — emelkedő irányt mutat, addig a jövedelme csökkenő, sőt nagyon csökkenő.

Ez olyan szempont, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni és figyelmen kivül nem is maradhat, ha az ópályi-i község-atyákat s Quthy lelkészt — mint feltételezzük — az emberbaráti érzület ösztökélte, mikor a vasárnapi korcsmázá- soknak hadat üzentek. Ha azonban e szerzett jogokat nem respektálva és az egyesek eksziszten- ciájának átgázolásával hajtják végre a különben üdvös határozatot, úgy ez csak azt mutatná, hogy a korcsmák elleni hadüzenetet egészen más érzelmek váltották ki.

Mi tehát amidőn — mint irtuk — örömmel üdvözöljiik az ópályi-i képviselő-testület határozatát, egyben odaállunk korcsmárosaink mellé s jogos érdekeikből követeljük, hogy a határozat kellő átmenet és kárpótlás (esetleg adóelengedés) mellett hajtassák végre, Jia jogerőre emelkedik, nehogy a bal kéz kétszeresen elvegye azt, amit adott a jobb.

— Képviselő-testület! közgyűlés» Mátészalka község képviselő-testülete folyó hó 22.-én tartja délután 4 órakor közgyűlését a következő tárgysorozattal :

1. Mátészalka község járda építési és fenntartási szabályrendeletének jóváhagyása tárgyában érkezeit törvényhatósági határozat és a járda építés ügyében elöljáróság által tett intézkedések bcjentése. — 2. Községi elöljáróság jelentése a