Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-14 / 28. szám

2. oldal. M A T É S Z A L K A 28. (119.) szám. Virágország. Sajnos, hogy mi sem valami virágot kedvelő, sem virág kultuszt űző nemzet nem vagyunk, pe­dig ez az ország a kiaknázható kincsek országa. Földrajzi fekvése a lehető legkedvezőbb minden­fajta kulturtermék létrehozatalára, de népe — fáj­dalom — minden vállalkozási kedv hijjával való. Ne kutassuk ennek okát. Lehet, hogy azért özönlik be ide még abból is idegen iparcikk, a miből mi bátran csinálhatnák itthon olcsóbban és szebben, mert nincs olyan kereskedelmünk, a mely a cikkek számára jó piacot teremtene; lehet, hogy a magyar tunyaság az oka ennek a kulturális el- posványodásának, ámde bármiként is legyen a do­log. vezessük ezt akármire is vissza, annyi bizo­nyos, hogy olyan jelenség, a melynek eltüntetésén okvetlenül dolgoznunk kell. De ha már a mizériák felsorolásában vagyunk, szükséges, hogy erre is rámutassunk. A magyar agrikultur nép. Jövedelmének a föforrása a tele- vényes föld azza>, a mi rajta terem. Sokkal kisebb jövedelmi forrását képezi a földben talált érc. In­kább a gabona, a fa és a gyümölcs az, a miből a mindinkább fokozódó szükségletek nyernek ki­elégítést. A logika azt parancsolja, hogy ha más téren nem, a földművelés terén kerestessék, mód arra, hogy újabb és újabb jövedelmi ágak nyílja­nak meg. Egy ilyen jövedelmi ágazat volna, ha mi a kertészetet vennénk intenzivebb munkálatba. Ha a virágot ép úgy tekintenénk értékesítendő cikknek, • mint a zabol vagy búzát. Mert ezen a téren nagyon, de nagyon hátra vagyunk, pedig a nemzeti jólét egyik föforrását képezhetné. Mindössze talán egyetlen számottevő kertészet van : Soroksáron. De — a szakemberek tudják legjobban — a virágmüvelést inteziven csu­pán egyetlen virágfajban lehet gyakorolni. Azért Soroksáron csakis gyöngyvirágnak van talaja. Te­hát mindössze egy virágfajtánk van, amit itthon ás beszerezhetünk. Pedig lehetnénk »virágország.« A gazdásza- tok száma, a hol kertészet is van az országban : légió. Minden jobb uraságnak kertésze van, a ki -az udvarkertet, a parkot rendbe hozza, virágokkal ékesíti és folyondárral vontatja be a régi udvar­ház ósdi falát. Sok helyütt megvan az üvegház is, a hol télen át tenyésztik a virágot, hogy a téli vendéglátások ne szűkölködjenek élővirágokban. Pedig hát egy kis jó akarat, a hagyományos pety- hüdtség levetése es átalakithatnók az országot virágországgá. Minden földesur igen olcsón, házilag készít­tethetne egy üvegházat, ahol egy-egy virágnemet a kereskedés számára is tenyésztethetne. A kertész- személyzet szaporítását okvetlenül kifizetné a jöve­delem, a mely az aránylag csekély befektetés után járna. Mert nem csak a hazai szükségletet láthat­nánk el virággal, hanem kiszorítanánk a bécsi vi­rágot, az olasz és francia importot és mi lehet­nénk azok, a kik a keletet elláthatnánk virággal. Óriási piac nyílna meg számunkra, Az egész Bal­kán, Oroszország nagyrésze és Németországból is jókora darab. Nem kell hozzá egyéb, mint egy kevés ön­bizalom, munka és vállalkozó kedv. Gazdasági folyóiratokban már többször szóba A nevemet — Bracquemont Richard, Brac- quemont Richard, Bracquemont — — óh, nem bírom tovább, — Bracquemont Richard — Brac­quemont Richard — — most, most rá kell néznem — — Bracquemont Richard — kell — nem, még nem------Richard — Richard — Bracque —------­— A XI. kerület felügyelője, aki ismételt tele­foncsengetésére semmi feleletet sem kapott, hat óra öt perckor lépett a Hotel Stevensbe. A 7-es számú szobában Bracquemont Richard orvostan­hallgatót az ablakfára felakasztva találta, ugyan­olyan helyzetben, mint elődeit. Csak az arcának volt más kifejezése ; irtó­zatos félelem torzította el, tágranyilt szemei majd­nem kibuggyantak üregeikből. Ajka szét volt huzva, erős fogai egymásra szorítva. És köztük ott ragadt, szétharapva és elmor­zsolva, egy nagy fekete pók,különös lila foltokkal. — Az asztalon napló feküdt. A felügyelő •lolvasta és rögtön átment a s/embefekvő házba. Ott megállapította, hogy a második emelet hóna­pok óta üres és lakatlan. — — (Vége.) jött ez az ötlet, de a kezdő lépést nem' akarta meg­tenni senki. Most a gazdasági fellendülés korsza­kát éljük. Ragadjuk meg az alkalmat és menjünk európai utón. Amit kiaknázhatunk, azt aknázzuk ki. SZÍNHÁZ. Visszavonultak immár bus magányukba, kor­hadó társaik közé a kiválasztott, szinpadtartó sö­röshordók és mesélnek hazug és kiszínezett me­séket a tündérvilágról, mely két hét alatt végigtán­colt hátukon, hercegekről és hercegnékről csillogó ruhákról, aranyos cipellőkről, pompás palotákról, sok, sok gyönyörű történetről, melytket holmi varázsló teremtett eléjük esténkint mindig uj és uj változatban. És mint vén csatárok, büszkélkedve simogatják vén, fájó vállukat, mit ez olykor heves és jókedvű mesebeli emberek oly kíméletlenül meg­tapostak. Szegény, bus, állástokat vesztett söröshor­dók, maradjatok csak a sötét és dohos pincében és soha se tudjátok meg, hogy micsoda szána­lomra méltó, szakadtruhás és hebegő hercegeket és hercegnőket tűrtetek meg olykor magatokon, micsoda félszeg és bukdácsoló emberek somfor- dáltak olykor rajtatok és hogy milyen talmi, ha­zug, kopott és rosszul festett volt olykor az egész hazug tündérvilág. Hogy pusztító tűzzel kellett a sorsnak beavatkoznia, hogy ezentúl már ne nála­tok is, ó korhadt söröshcrdók, vénhedtebb plaká­tok harsogják szét, melyik rég elkallódott, eltűnt, vagy elhalt szi ész, vagy színésznő fog esténként rajiatok visítani. Hogy csak kevésszer és kevesek alá volt érdemes rokkant vállaltokat odatartani. * Az utolsó hét sikere igen váltakozó volt. Péntek : »Babuska.« Dacára az operettek ed­digi sikertelenségének és a közönség határozott kívánságának, ujfent operettet láttunk. Pedig e csengő-bongó ürességek, melyeknek ez általános fo­gyatkozását a nagyszerű szcenirozás, csillogó jel­mezek, kitűnő összjáték és tágas, sok segédsze­replőnek helyet adó színpad a vidéken nem ken­dőzheti, elmaradhatnának a színpadról, kivált ha még az énekszámokat sem hallhatjuk anélkül, hogy fel ne szisszenjük. Az előadás gyönge volt, dacára annak, hogy Kürthy Lili (Rozalilla) végre ebben a csaknem reá szabott szerepben igénybe vehette egész izzó és heves temperamentumát, mellyel bizony nagyon sokszor bírókra kellene kelnie. Kertész is jól ál­lotta helyét mindaddig, inig éneklésre nem került a dolog. Szakács sokszor a bohóckodásba csapolt. Szombat: »Balga szűz.« E túltengő szere­lemmel, boldogsággal és boldogságtalansággal te­litett, a szerelem misztériumába betekinteti ieány- lélek ujjongását és boldog halálbarohanását raj­zoló darabhoz nem mertek színészeink szokott profánságukkal közeledni. Nádasy Mici a balga, társadalmi formák megsértésével ugyan, de igazán és tisztán szerelő, makacs és naiv szüzet elég szépen játszotta meg. Egy kis gyakorlat és tanu­lás azonaban még hiányzott a tökéletességhez. Kovács Lulu az elhagyott, de férjét mégis szerető, szenvedő és lemondó asszony szerepében kitűnő volt. Az érzelmek egész skáláját játszotta végig a gyöngéd szerelemtől a bosszút lihegő felháboro­dásig, a hűtlen urát féltő nőstény kitörő dühétől a fájdalmas és bus lemondásig. Krasznay, mint a neki való szerepeiben mindig, jó volt. A töb­biek is. Mert ez egyszer ők is tudták szerepeiket. Bizony hiába, a tanulás olyas valami, mely nél­kül semmiféle művészet nem létezik, legkevésbbé pedig színi művészet. Játszani a szavakkal és a testtel csak úgy lehet, ha a mondani való teljes bir­tokában vagyunk. Ajánljuk ennek megszivelését mindazoknak, kik vágyának nyila egy kissé ma­gasabbra törekszik és mégis elébe helyezik a ta­nulásnak a bohéineskedést, ami pedig már egy­általán nem feltétele a művészetnek. Kovács Lu- lun, Krasznayn és Szakácson kívül tehát az egész társulatnak. Vasárnap délután: ^Obsitos.i Sötét színpad, melyen a szereplőket alig lehetett kivenni, sietős színészek, kiknek úgy látszik egyéb dolguk is van, mint a játszás, gondatlan és szót sem érdemlő előadás, melyben az egész darab valahogy elve- net és elkallódott. Vasárnap este: »Herceg kisasszony.« A da­rab legszebb és leghatásosabb részeitől, Hadzsi Sztavrósz énekszámaitól fosztott meg bennünket a Molnár tompa, éneklésre teljesen alkalmatlan hangja És ezzel hiábavalóvá lett az ő nagyszerűen masz­kírozott alakítása és a többiek (Sáska, Kertész, Szakács) hatásos igyekezete. B. Kövesy Jolán na­gyon nem neki való szerepet kapott. Hétfő: »Romeo és Julia« Kovács Lulu juta­lomjátéka. A nagy britt költő remeke az érzelmek és szenvedélyek határtalanságában szinte megresz- kettette a kis színpadot. Kovács Lulu (Julia) és Krasznay (Romeo) a hirtelen fellobbanó végtelen és épp azért tragikussá való szerelem szerelmesei­nek személyesitöi igaz érzéssel és művészi virtu­ozitással játszottak. Általában Kovács Lulut disz­krét és finom játéka, nagy ambíciója, szerepeinek igaz átérzése és azoknak érzéssel való interpre­tálása a közönség kedveltjévé tették. Legszíveseb­ben öt látnok majdan viszont, azonban látjuk a tehetségével és erős ambíciójával épített felfelé emelkedő utón a magasba haladni. Sáska Ilona a csacsogó dajka nagyon megnyirbált és rövidre hagyott szerepét ügyesen és teljesen kiaknázta. A többi szereplő biz nagyobb készültséggel játszhatta volna rövid szerepét. Kedd: Kabarét és vigestély. Szomorú, a iehetö legszomorubb est volt biz ez az utolsó »vig« est. A -»Don Pietro Caruso« cimü egy felvonásos színmű igazán szép és agg­ható előadása után, melyben Kertész a züllött, iszákos, becstelen, de a lányát halálig szerető apát igazi realitással játszotta meg, érdeklődéssel néztünk a sok kacagást hangos betűkkel ígérő est elé. Kacagtunk is eleget azon, hogy micsoda merészséggel ástak ki tisztelt színészeink holmi rég eltemetett és bizony már romlásnak induló dolgokat, hogy milyen vakmerőén sültek bele mon- dókáikba, hogy akadoztak, nyikorogtak és nyekc- regteg, mint hetek óta meg nem kent kocsi kere­kek ! E kinos számoknak, melyek alól kivételt csak Kovács Lulu és Molnár tánca képezett, egy irtóztató badarság, »A[atomik a falun« cimü bohó­zat volt a méltó befejezése. Valóban megkímélhe­tett volna bennünket Szakács ama még e bolond darabba és Ízléstelenül beillesztett cirkusz-bohóci allűrtől, mellyel magának cigaretteket és sziva­rokat dobáltatott. A pokrócokból épített sugólyukkal ellátott, piszkos nagykendőkkel, abroszokkal és ágyteri- tőkkel foltozott színpadot bővebben nem is pró­bálom lefesteni. Csak annyit jegyzek meg, hogy, ha az amúgy is fura állapotban lévő díszletek az elutazás miatt már elrakattak, ne legyen előadás sem. Átért az ilyen előadást semmiféle érzékeny búcsú nem mentheti és a jó memoriáju közönség egye nesen az igazgatói zsebnek adja majd vissza a tromfot. Tiborc. JCoká/is strófák. (Szemelvények a hétről.) I. jí színház jött, a színház ment s itt-ott beszélik [már : á(ogy ment, azért egy csöppet sem, — hogy jött [azért csak kár. II. Törvényt hozott a bölcs bíró, kár hogy nincs már [deres, JYÍert verve bár, de mégis vön — egy pár fiakkeres. III. J{a négyes fogat együtt jár, hát társas tény aló; S mert embert össze nem fognak, hát kell a kasinó IV. jfl telefonnak megintfucscs, ugy-e tudjuk ma már, Jfogy vármegyénk ha szégyen is, valóságos — [Szafmár. V. PÁLYÁZAT. Csütörtökön Szálkán ki lel €gy keresetlen rímet, Jiz drága-szép prezentet kap, 6sak — írja meg a címet. FLORIDOR. Csodálkozik mindenki azon a dús választékon, amely mindennemű üveg-, porcellán- és majolika dísztár­gyakban látható: PATAKI JENŐ üveg- és porcellán kereskedésében MÍÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! és képkeretezés! Pontos kiszolgálás!

Next

/
Thumbnails
Contents