Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-07 / 27. szám

Mátészalka, 1911.

ill. évi. 21 (Iliá sz*«*

július hó 7.

TÁRSADALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Felelős szerkesztő :

Dr. VIZSOLYI MANÓ.

SZERKESZTŐSE« ÜS KIADÓHIVATAL:

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca),

A hirdetési dijak előre fizetendők.

Az állami Agrarbank.

(**) Nem lehet kétség aziránt, hogy igen nagyjelentőségű alkotásnak Ígérkezik az állami agrárbank, melyet parcellázás céljára alapit az állam, Ám a magyar föld- birtokviszonyok rendezését, azt hisszük, nem lehet más módon megkezdeni, befejezni pedig egyáltalán nem máskép, mint a kötött birtokok fölszabadításával illetve a forgalomba való visszakapcsolásával. Azaz érzésünk, hogy sem az alapítási töke, sem általában az uj állami bank formája nem lesz alkalmas arra,hogy ezen a ponton kísérelje meg a megoldást. Valami foltozó munka az, ami itt készül és nem a radikális megoldást kívánó törekvés.

Emlékezünk arra a szociálpolitikai alkotási kísérletre, amely VYekedé* Sándor nevéhez fűződik s amelyeknek az lett volna a *céija, hogy valóságos munkásvárost létesítsen a főváros közelében. Az elvi szempont ott is részben falán helyes volt. De a gyakorlati eredmény ott is az lett, hogy ma |

a főváros határában van -— nem munkás- varos, hanem egy homoktéglagyár. Ez valóban nem volt egyéb, mint a hegyek vajúdása.

És vájjon ez az uj agrárbank is nem lesz-e olyan egér szülője mint a másik szociális alkotás, amelyre a koalíció idején olyan hangosan és olyan szenvedélyes dicsőítéssel beszéltek? Airdg nem arról van szó, hogy a kötött birtokok fölszabadítása és főleg a boltkézi birtokok állami tulajdonba vétele e magyar földbirtok-politika iránya, addig ezek a bankszerii segítőeszközök csak apró-cseprő foltozó munkák maradnak, de nem olyanok, amelyek az ország vérző sebeit alaposan meg tudják gyógyítani.

A javaslat azt mondja, hogy annak

egyik, alja a középbirtok;Hívása lesz. Középbirtokaink pusztulására természetszerűen állóit be és nem valószínű, hogy mesterséges eszközökkel sikerülni fog azok visszaállítása. Mesterséges utón nem lehet visszaállítani azt, amit a gazdasági élet következetes törvényszerű ereje lerombolt,

másfelől azonban kérdezzük, hogy azok volnának a nemzet fentartó elemei, akiknek érdekében folytonos mentő akcióra van szükség. A magyar kérdés nem is ez, hanem a kisbirtokosság kérdése és ha a segítség szüksége fennforog, az nem lehet más, minthogy a kivándorlásra kényszeritett kisbirtokoságon segítsenek. A középbirtokok visszaállításának is ez a helyes és természetes útja, mert a középbirtok normális fejlődése a kisbirtokok kumulációja.

Ha úgy volna — amit egyébként nem hiszünk — hogy a tervezet állami agrárbank, mintegy előfutára a gyökeres földbirtok reformoknak, úgy elismernök róla azt is, hogy szükséges és hasznos alkotás. így azonban nem láthatunk benne egyebet, mint olyan tessék-Iássék intézményt,, mely ismét a szociális alkotás büszke sziliével vonul be a magyar institúciók közé, miközben nem marad egyéb, mint tápintézet azok számára, akik állami segítség nélkül sehogy sem tudják tovább játszani a nemzetfentaríás cimti társasjátékot.

3{angok a 'telkemből.

l\em merek merni.

Nem tudok akarni pedig hogy szeretnék,

Nem tudok szeretni pedig hogy akarok.

Dib dáb nádszál, hajló; esett mellű csepség,

Itt felejtett álmos emlékember vagyok.

Csak epedni tudok. Sírni, mint kis gyerek, Könnyeket ontani tele pohár szívvel, álmodni is csak ritkán nyári éjjel merek, Csalatkozásokat a lelkem nem bir el.

Kacérkodnak velem habzó tüzes lányok,

A szájuk örömest tapadna a számra,

De hátha mégsem ? Nem, én inkább még várok Valami szép nyugodt száz bizonyosságra.

Félénknek, bolondnak, gyávának gúnyolnak Igazuk van nekik, hát csak beszéljenek.

Én nem merek merni, bár vágyaim forrnak.

Egy meg nem adott csók megölne eugemet! Vannak e még ilyen gyászszivü emberek ?

Lengyel István.

APÓ K. (6,

Irta: H. H. Evers.

Fordította Radvány Ernő.

Szombat, márc. 19.

Voltunk a Qaieté Rochechouart-ban, a Ciga- !e-ban és a Lune Rousse-ban. A felügyelőnek igaza volt: jó volt, hogy innen egyszer kikerültem, más levegőt szívtam. Eleinte meglehetősen kellemetlen érzésem volt, mintha valami helytelent tennék, mintha katonaszökevény volnék, ki a zászlót cserben hagyja. De ez elmúlott, sokat ittunk, nevettünk, beszélgettünk.

Mikor ma reggel az ablakhoz léptem, Clari- monde szemében szemrehányást véltem látni. Lehet, hogy csak képzelődés: honnan tudhatná ő egyáltalán, hogy tegnap éjszaka mulattam ? Különben is csak egy pillanatig tartott, azután megint mosolygott.

■ Egész nap játszottunk.

Vasárnap, márc. 20.

Ma megint csak azt Írhatom: egész nap játszottunk.

Hétfő, márc. 21.

Egész nap játszottunk.

Kedd, márc. 22.

Igen, és ma is azt csináltuk. Semmi, de semmi mást. — Néha kérdezem magam : tulajdonképen minek, miért? Vagy: mi: akarok én végeredményben ; hová fog ez vezetni? De sohase felelek rá. Mert bizonyos, hogy semihi mást nem akarok, csak épen ezt. És ez ./., b írmi jöjjön is utána — amire vágyódom.'- Beszélgettünk egymással ezekben a napokban ; persze nem hangosan. Néha mozgott az aj- j kunk, legtöbbször csak néztük egymást. De nagyon jól megértettük egymást.

Igazam volt: Clarimonde a szememre veti, hogy elszaladtam műit pénteken. Bocsánatot kértem tőle, meg montam, hogy belátom, hogy buta volt tőlem és otromba. Megbocsájtott és én megfogadtam, hogy soha el nem megyek többé ettől az ablaktól. És csóleolóztunk, hosszan, odaszoritottuk ajkainkat az ablakhoz . . .

Szerda, márc. 23.

Most már tudom, hogy szertem. így kell lennie, epedek utána legutolsó porcikámig. Lehet, hogy más emberek szerelme más. De van-e egy fej, egy fül, egy kéz, mely egy másikkal egyenlő volna ezer millió közül? Mind külömbözik, igy egyik szerelem sem hasonlít a másikéhoz. Rejtélyes az én szerelmem, azt jól tudom. De azért kevésbbé szép?! Majdnem boldog vagyok ebben a szerelemben.

Ha csak az a félelem nem volna! Néha el alszik, akkor elfelejtem. De csak percekre és újra

felébred és nem hagy el. Olyan mint egy nyomorúságos egérke, mely egy nagy, szép kígyó ellen küzd, ki akar szabadulni hatalmas öleléséből. Várj csak, te buta, kis félelem, nemsokára felfal ez a nagy szerelem.

Csütörtök, márc. 24.

Felfedeztem valamit: nem én játszom Cla- rimonde-al — ö játszik velem.

igy történt:

Teg ap este — mint rendesen — a játékunkra gondoltam. Felírtam magamnak öt uj, bonyolult mozdulatsorrendet, melyekkel reggel meg akartam lepni őt, minden mozdulatot megszámoztam. Begyakoroltam, hogy meglehetősen gyorsan tudjam őket végezni, előre és azután visszafelé. Azután csak a páros számokat és csak a páratlanokat és mind az öt sornak csak az első és utolsó mozdulatát. Nagyon fárasztó volt, de örültem neki, mert ez közelebb hozott Clarimonde-hoz, még ha nem is láttam. Órákhosszat gyakoroltam igy, végre úgy ment, mint a parancsolat.

Ma reggel az ablakhoz léptem. Köszöntünk ; egymásnak és el kezdődött a játék. Egyik oldalról a másikra, hihetetlen volt, milyen gyorsan megértett, majdnem ugyanabban a pillanatban mindent utánzott, amit csak csináltam.

Kopogtak : a háziszolga volt, aki a cipőmet hozta. Elvettem tőle; mikor az ablakhoz visszamentem, pillantásom ráesett arra a lapra, amelyikre a mozgásokat feljegyeztem. És észrevettem, hogy előbb egyetlenegy mozdulatot sem végeztem a feljegyzettek közül.

Majdnem megtántorodtam, megragadtam a szék támláját és beledültem. Nem akartam elhinni, újra és újra végignéztem a lapocskát — — De úgy volt; az előbb az ablaknál egy sor mozdulatot végeztem — és egysem volt közte az enyém.

Es megint az az érzésem támadt: feltárul egy ajtó — az ő ajtaja. Előtte állok és bámulok — — semmi, semmi, csak ez az üres vaksötétség. És tudtam: ha most kimegyek, meg vagyok mentve ; és jól éreztem, kimeheítem volna. Mégsem mentem. Mert az a biztos tudatom volt: kezedLtípunk mai száma 8 oldal.

Egész évre — — — —. •— — — 8 korona.

Félévre —- — — — — — —-4 korona.

Negyedévre — — — — — — — 2 korona.

Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----Egy szám ára 20 fillér.---------------