Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-30 / 26. szám

Mátészalka — Pótsorozás lesz július hő 5.-én Szat­márnémetiben a mátészalkai sorozó járás területére. A sorozáson a szolba bírói hivatal részéről Elszlner Rezső katona-ügyi előadó fog megjelenni. — Péchy László főszolgabíró és dr. Vida G)u!a tb. szolgabiró szabadságukról visszaér­keztek. — Munka közben érte a halál Szabó Károlyné ópályi-i lakost f. hó 24.-én. Ruháit ja­vítgatta nagy buzgósággal, de egyszerre kihullott kezéből a munka és néhány perc múlva hang és jaj nélkül meghalt. Az orvos szivszélhiidést álla­pított meg. — Elítélték a nyírmeggyest jómadarat. Regisztráltuk volt a nyirmeggyesi falurosszának, Kálmándi (Galamb lJe ő) Józsefnek viselt dolgait. Megírtuk, hogy a 16 éves jómadár 1910. január 30.-án Nyírmeggyes községben Budai Károly ot­tani lakoson nyakának hátsó részére irányzott több késszurással 5 hétig gyógyuló sebeket ejtelt. Ezen cselekményéért még le sem számolt, máris 1911. május hó 14.-én Gáti József szintén nyirmeggyesi lakost agyabugyálta meg mellére és hátára mért kapa ütésekkel úgy, hogy az is hetekig nyom­ta az ágyat. Galamb mindkét ügye a napokban került tárgyalásra s a szatmári kir törvényszék 1 évi fogházra és mellékbüntetésül utólagos javiíó- nevelésre itéltete el. Az ítélet jogerős. — Lekaszálta J a kaszáló gép. Riasztó látványban volt része f. hó 26.-án a Csengeri állomásnál az utazó közönségnek. Az állomás mellett elterülő lucernásban, mely a Szuhányi Fe­renc tulajdona, egy cseléd kaszáló géppel lucer­nát kaszált. A gép elé fogott 2 ló a vonat elin­dulásakor megbokrosodott, a cseléd a gépbe esett és a vágtató lovak a gépet a kerekek közé esett cseléddel együtt id-oda ráncigálták. Csak nagy nehezen lehetett a megvadult állatokat megfékezni és a szerencsétlen embert kiszabadítani. Súlyos sérüléseket szenvedett, de az orvosok állítása sze­rint fel fog épülni sebeiből. — Magánvizsgálatok. A helybeli polgári iskola magánvizsgái f. hó 19.-től 23.-ig tartottak Deine Károly igazgató elnöklése alatt. Vizsgázott összesen 24 magántanuló. Ezek közül az Írásbeli vizsgán megbukott 1 tanuló, a szóbeli vizsgálaton 14 tanuló, sikerrel csupán 9 tanuló vizsgázott. — Az éjjeli detektív. Tréfából, vagy ki tudja mi okból — ezt majd a járásbíróság dönti el — f. hó 26.-án éjjel egy titokzatos ember állí­totta meg a gyanútlanul ballagó Csiky Gyulát, a helybeli első zenekar karmesterét és magát delek- tivnek adván ki, felszóllitotta, hogy kövesse. Csiki Gyula nem mert ellene szegülni a titkos embernek és megadván magát sorsának, most inár a félelmes detektív után ballagott. Nemsokára azonban meg­változót a helyzet. Kereskényi rendőrbiztos talál­kozott a fura párral és a detektivben Kovács Györgyöt ismerte fel. Erre Kovács György átvette Gyulától a szepegést, Gyula pedig reggel feljelen­tette Kovács Györgyöt a járásbíróságnál. — Falusi párbaj. Aranyos Sándor és Tóth Mihály hodászi legények vitték eme párbajt Ho- dászon jó vastag fütykösökkel közös imádoüuk ablaka alatt, hová az éj elfedést Ígérő homálya vagy enszivük hangosan kattogó vágya, avagy a féltékenység zöldszemű szörnye csalta őket külön- külön egy időben. Ott találkozott a két szerelem­mel eltelt legény, ott vitték meg szörnyű harcu­kat és ott maradt Tóth Mihály, mintegy csatame­zőn, mély sebekkel elborítva, melyekből csak pár hét múlva fog kigyógyulni. A hős tett nagyon is prózai folylása a járásbíróságon lesz. — Az országgyűlési képviselők részé­re iparigazolványt kíván az Országos Ipar­egyesület lapjának, a »Magyar Ipari nak vezér­cikkében B. M. szalmármegyei mesterember, aki a következő okfejtéssel kiséri azt a humorosnak látszó, de talán nem egészen komolytalan gon­dolatot : »Az iparosok nagyon jók korlesnek, szava­zónak, lépcsőnek a magasba való emelkedésre; de ott a magasban hamar megfeledkeznek róluk az ő választoltjaik. Legjogosabb és legsürgősebb kívánságaik teljesítését inegakaszija a mindenható politika, a közügyek és a haza szent üdve nevé­ben űzött parlamenti játék. Úgy látom, hogyha a du- naparti fényes palotában továbbra is megmaradnak az urak mai viselkedésükben, akkor hivatásukból fog- lalkozás, foglalkozásukból ipar válik és ennek az ipar­nak erős niegrenclszabdlyozásdra volna szükség. Mielőtt a képviselők kezébe a mandátumot adnák, meg kellene követelni tőlük a politikai nagykorúságnak, a lelkiismereti megbízhatóságnak, és a törvény­hozói képesitésntk igazolását. Csak azoknak kel­lene a képviselői iparra igazolványt adni. aki ezeket igazolni tudja és ha mandátumával visszaél, ak­kor az igazolványt vissza kellene venni. Ha már iparrá sülyes^tették a politikát, legalább ellenő­rizni lehetne a veszedelmes iparok módjára. Mert, hogy nincs veszedelmesebb mesterség a politi­kánál, . . , Szó sincs róla, ha a kis susztermesternek, aki cipőt foltoz, tehát nem valami felelősségteljes munkát végez, kell iparigazolvány — elkelne a képviselőknél is, akiket évekig nem hagyhat oda a kuncsaft, ha rossz munkát szállítanak neki, inig a foltozó kis susztert menten ott lehet hagyni. Csakhogy nem az a legynagyobb baj, hogy évek Után lehet csak ott hagyni a képviselő-ipart, ha kontárnak bizonyul. Az a legnagyobb baj, hogy a képviselő urak kuncsaftjai azután sem hagyják ott a kontárt, hanem jó pénzért, jó szóért, vagy szol- galelküségbql, mint pld. Nagykárolyban, de megint | nála rendelnek uj választáskor is.« Levél: Vettük a kó'votkező levelet: Tekintetes Szerkesztőség: B. lapjuk f. hó 16-iki (115) számában »Vá­lasztási jog bitorlása« címen egy közlemény jelent meg, a mely szerint Jakab T. Károly, Katona Zsigmond és Kiss Lajos mátészalkai lakosok a mi­nap Mátészalkán tarlóit községi képviselő-testületi választás alkalmával mint szavazati joggal nem ; biró egyének mások helyett leszavaztak és ezért I a szatmári törvényszék által f. hó 14.-én elítéltet­tek. Tisztelettel kérem, szíveskedjék ezen híradást 1 a tényeknek megfelelően úgy módosítani, hogy nevezettek nem mátészalkai, hanem kocsordi la­kosok és nem a mátészalkai képviselő-testületi választásoknál, hanem a Mátészalkán múlt év jú­nius hó 2.-án tartott képviselőválasztásnál szavaz­tak le anélkül, hogy szavazati joguk lett volna, — Szálkái Sándorra. — Ez a tényállás, a melyről a tek. Szerkesztőség a szatmári törvényszéknél fekvő 7585/911. szánni bűnügyi iratokból meggyő­ződhetik. Budapest, 1911. junius 19.-én. Kiváló tisztelettel \ Szegő Béla. — A polgári iskola rajzkiállitása. Most is, mint az iskola fennállása óta minden eszten­dőben, saját és növendékei munkáiból szép kiállí­tást rendezett Somogyi Arthur tanár. Maga az elrendezés, a rajzok kiválasztása nagy munkát és Ízlést feltételez, nem is szólván az alkotásról. A ki­állítás díszét Somogyi Arthur tanár festményei és tanulmányai teszik. Szinte csodálatos, hogy egyéb elfoglaltsága, és pedig nem könnyű elfoglaltsága mellett, minden évben annyi munkát tud produ­kálni. A mostan kiállított képek nagy része tanul­mány fej. Sajátos, egyéni arcok éles megfigye­lő tehetséggel kiválasztva és egyéni meglátással meglátva. A festmények közül »az erdei fasort« és a »falurészletet« említjük meg. Minden egyes képen igazi művészet és műgond nyilvánul meg és a művészetért lelkesedőknek igaz műélvezetet okoznak. A tanítványok razjain szintén meglát­szik vezetőjük gondossága. Tisztaság és gondos­ság mindenütt. Legszebb rajzaik vannak: az I. osztályban: Földes Pálnak és Kerekes Bélának. A második osztályban : Barih Józsefnek, Komorócy Zoltánnak, Lakatos Györgynek, Laskay Miklósnak és ifj. Varga Ferencnek. A III. osztályban : Biró Lajosnak, Flaszter Ignácnak és Weisz Miklósnak. A IV. osztályban Bakó Istvánnak, Juhász Sándor­nak és Medzihradszky Aladárnak. — Felgyógyult a törvényszéki elnök. A szat­mári kir. törvényszék elnöke, Dr. Róth Ferenc, sú­lyos betegségéből felgyógyult. Hivatalát a közeli napokban átveszi — Eljegyzés. Aufrichtig Jenő Kisváráé­ról eljegyezte Franki Fridát Matolcsról. — Kinevezések. Az igazságügyminiszter dr. Lányi Sándor szatmári törvényszéki joggyakorno­kot — aki járásbíróságunknál hosszabb ideig mű­ködött — a székelyhídi járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. — A klerikláris reakció mind jobban és jobban bontogatja sötét szí rnyait vármegyénk te­rületén. Legutóbb Szatmárott suhogtak ezek a fe­kete szárnyak. A szatmári kongregációsok ugyanis a múlt héten a szatmári a Cecil-egyesület nagytermében ncpgyülést rendeztek. A meghívó szerint ez a gyűlés tiltakozás akart lenni »a keresztény polgárság, a keresztény hit és erkölcs és a haza alapját támadó, hitetlen és romboló irányzat ellen, amely az úgynevezett szabadgondolkozdk részéről sajtóban és országgyű­lésen tűrhetetlenül uralkodik.« Hogy miket adtak ott elő, azok elgondolha­tok abból, hogy a »népgyülésre« csak névre szóló belépő jegyekkel engedték be a »nép«-et. A gyűlésen Dr. Lengyel Alajos ügyvéd, Rat- kovszki Pál főigazgató, Gróf Somsich Tivadar és Zboray Miklós országgyűlési képviselő be­széltek. í: beszédek közül csak a Ralkovszky be­szédét említjük meg, aki azon sopánkodott, hogy miért is engedik be a zsidó és más felekezetű gye­rekeket a katolikus gimnáziumba. Nos, tnéltóztas- sék elképzelni ilyen sepánkodások után a főigaz­gató tanár ur tanári elfogulatlanságát és pártatlanságát a nem katolikus vallásu növendé­keivel szemben. És méltóztassék elképzelni a fő­igazgató tanár ur kultura-szeretetét, amely nem általános, hanem csak katolikus kultúráért lel­kesedik. Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy a szat­mári katolikus gimnázium állami volta dacára ennek nem M. kir. állami főgimnázium a cime, hanem kir. katolikus főgimnázium. Szóval: az állam, va­gyis a zsidó és protestáns polgárok fillérei tart­sanak fent a m ’sfélmilliárdot érő 2000,000 kát. holdnyi ingatlannal rendelkező egyháznak kizáró­lagos középiskolát! Szerény kívánság, nemde? A gyűlésen egyébként élesen támadták Szat­már képviselőjét, dr. Kelemen Samut is legutóbbi parlamenti beszédéért. Mondanunk sem kell, hogy í ez a támadás csak hasznává válik a jeles, bátor ■ és felvilágosult gondolkozásu képviselőnek. Vizsga. A helybeli ref. iskola vizsgálatai f. hó 22., 24. és 25.-én voltak a ref. templomban a következő sorrenaben: 23.-án d. e. 9—12-ig volt az 1. fiú osztály vizsgája, d. u. 2—5-ig voltak az 1. és II. leány osztály, 24.-én d. e. 9—12-ig a II. és III. fiú oszt.d. u. 3—5-ig a 111., IV., V. es VI.leány osztály, 25.-én d. u. 3—5-ig a IV., V. és VI. fiú osztály vizsgái. A kis tanulók szépen és értelme­sen feleltek. Elnök Kincses István ref. lelkész volt. — A csengerbagosi rablógyilkosság tárgyában a szatmári kir. törvényszék, mint es- küdtbiróság által hozott Ítéletet a Curia hely­benhagyta. — A csengeri járásbíróság. Az igazságügymi­niszter utasítására a szatmári kir. törvényszék el­nöke 3 évre visszamenőleg megállapította, hogy a csengeri járásból hány beadványt adott be a szat­mári járásbírósághoz. Az eredménye ennek az lett, hogy a miniszter — igen helyesen — szükségesnek tartja a csengeri járásbíróság felállítását és ez ügy­ben tárgyalásokat kezdett Csenger községgel. — Sáildor-nap Után. Farkas Sándor, id. Szabó Károly, Váradi József, Simon Sándor és Bak Zsig­mond 21 éves mátészalkai legények Mátészalkán 1911. márc. 17.-én Sándor estélyen Balázsi Fe­renc itteni lakost — amint azt annak idején meg­írtuk — úgy elverték, hogy sérülései 3 héten túl gyógyultak. A múlt heten megtartott tárgyaláson a bíróság Farkast ö heti, a töbtHket pedig 1—1 havi fogházra ítélte. — Nyírbátor község főjegyzőjévé a f. hó 21 .-én megtartott választáson Erdélyi Farkas orosi jegy­zőt választották meg 3 szótöbbséggel. — Egy tanító regénye. Egyik nagykárolyí iap- hól vesszük át a következő sorokat, amelyek ben­nünket csak azért érdekelnek, mert az ezek­ben elmondottak Nagykárolyban és egy tanítóval tönténtek meg. „Furfangos módon igyekezett városunk­ban könyöradományokat gyűjteni egy elcsa­pott tanító. J. János a neve a jeles férfiúnak, aki azzal állított be Demidor Ignác főkapitányhoz, hogy kosárfonó tanfolyamul a,tar tartani városunk­ban s azért kéri a kapita ly láttámozását, hogy az illetékes iparkamaránál magát igazolhassa. A kére­lem tiszta hátlapját aztán megvonalazta s ráírta, hogy gyűjtő iv. Ezzel beállított a Kereskedemi és Ipái bankba, ahol 2 aor. és Közgazdasági bankba, ahol 1 koronát kapott. A Kereskedelmi bank 2 koronája elébe egy 1-est irt, a Közgazdasági bank 1 koronáját 4-re javította ki. A főkapitány tudo­mást szerevén az ügyről, először letartóztatta, majd távirati megkereséssel fordult a pécskai fő­szolgabíróhoz, ahonnét meg is jött a személyle- irás, hogy a letartóztatott csaló egy elcsapott ta­nítóval azonos. Ezzel kiderült a jeles férfi turpis­sága. A főkapitány 4 nápi elzárásra Ítélte s azután illetőségi helyére, az aradmegyei Nagyvarjasra toloncolják. “ Hát mi másképpen tudjuk ezt az esetet. így: „J. tizenhat éven át tanított a szederháti (Arad) római katolikus iskolában. A múlt válasz­táskor kijelentette, hogy nem szavaz többé nép­párti jelöltre és fegyelmi vizsgálatot rendeltek el ellene azok, akik fötöttes hátóságában trónoltak, akiknek fájt a pécskai kerület néppárti jelöltjének a bukása és akik eztán tüzzel-vassal üldözték a szegény tanítót, amig csak a hét gyermekes csa­ládapát ki nem űzték az állásából. Még a nyugdíj­jogosultságát sem állapították meg. Hadd pusztul­jon éhen familiástól, ha egyszer magára merte haragítani az ur szentjeit. Azóta már mindenfélét megpróbált, hogy állashoz jusson. Legutóbb Nagy­károlyba vetődött el, de mire odaért, minden pénze elfogyott és napokon keresztül étlen-szomjan bo­lyongott a városban. Mikor már közét volt a végki- merüléshez, alamizsnáért nyújtotta ki a kezét az em­berek felé és akadtak sokan, akik nem sajnálták a krajcájaikat a nép derék tanítójától. Ezt a nagy­károlyi rendőrség nem nézhette jó szemmel. A tanítót elfogták és négy napi elzárásra ítélték. Ami­kor pedig letelt a büntetési mint köveszélyes ide­gent eltoloncolták Nagykárolyból Nagyváradra, ahol megint a rendőrkapitány elé állították a római ka­tolikus népkultura napszámosát, akit az asszony, és hét gyermek epedve várt haza a kenyérrel. A nagy­váradi kapitány nem zaratta a toloncházba, hanem továbbította tolonc utón Arad felé, az övéihez, ahová nem visz haza egyebet, csak a börtön emlékét, a toloncuton, a koldulás közben szerzett tapasztalatok, gyötrelmek, szenvedések és megaláztatások egész seregét.“ Ez a szomorú igazság 1 — A gazdasági ismétlő iskola vizsgá­iról a legjobb akarattal sem számolhatunk be, amennyiben nevezett iskola tanulói év vége felé szerte oszoltak és szó sem lehetett vizsga tartás­ról. Mindez pedig az elöljáróság nemtörődömsé­gének következménye. Az elöljáróság ugyanis nem tartja szüségesnek a tanulók mulasztásait, kihágá­sait és egyéb fegyelmetlenségeit a hatalmában ál­ló eszközökkel büntetni, amivel azután szabad ke­zet ad azoknak a mulasztásokra és egyéb fegyel- mellenségekre. Ilyen körülmények között pedig, amint azt az események bizonyítják, nem lehet iskolát fentartani.

Next

/
Thumbnails
Contents