Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-23 / 25. szám

3. oldal. MÁTÉSZALKA 25. (116.) szám. nek ingója vagy ingatlana van, köteles le­gyen valamivel hozzájárulni a tűzoltóság fentartásához (ezt igen könnyű a legki­sebb sérelmek nélkül elérni) és hogy a tüzrendészeti főfelügyelet a tűzoltó főpa­rancsnok kezében legyen, mint mindenütt, ahol igazi tűzoltóság van. A ruházat (egyenruha) teljesen feles­leges. Hiúságra és viclapokba való pará­dézásra ad alkalmat csak. Teljesen elegen­dők: sisak, azbeszt kabát, nadrág, kez- tyü és cipővédő. Ezek pedig a szerkocsi ládájában helyezendök el, hogy a tűzeset­nél okvetlenül kéznél legyenek. így aztán nem kell a tűzoltónak először haza futni »felöltözni.« Állandó tüzőrség, pontos tűzjelzés, sok viz és legalább négy ló állandó ké­szenlétben tartása a további követe1 menyek. Csak aki több ízben látta már, hogy miiyen későn tudják meg a tűzesetet a község ; központjában; hányszor fordult elő, hogy ide-oda futkosott istenben boldogult tűzol­tóságunk és kereste a tüzel; hányszor ér­kezett elkésve, mert lovakért kellett előbb szaladgálni; hányszor szuszogott nagyokat az öreg »kis vizipuska« mert a tömlő a kutból már iszapot szívott fel, az átérti, hogy a mondottak nélkül boldogulni nem lehet. Sok szavunk volna még és az el­mondottak részleteibe is be keliene tné- lyednünk. Most azonban mellözük a má­sodrendű kérdéseket és a részleteket. Lesz alkalmunk még mindezekkel foglalkozni. Most csak a legszükségesebbekre óhajtot­tunk rámutatni. És tettük ezt azzal a szent lelkesedéssel, azzal az önzetlen odaadás­sal, amelylyel a »Mátészalka« községünk érdekeit mindenkor szolgálta és ezutánra js szó gáini fogja. És tppen ez az őszinle lelkesedés és a köz szolgálatának önzet­lensége hozza magával pártatlanságunkat, amely viszont magyarázó oka annak, hogy a „Mátészalka“ amíg egyrészről a legéherebb figyelemmel fogja kí­sérni a most alakult tűzoltó-egylet minden lépését és cseppet se fogja tárgyilagos bírálatában, ismert szó­kimondósAgában gátolni az a kö­rülmény, hogy az élén álló rnun- ksiar\ü e&yóen a tűzoltó-egj lei­nek i élen állanak, — addig más­felől a legnagyobb készséggel áll a tűzoltó-egylet szolgálatába és szí­ves-örömest bocsájtja rendelkezé­sére hasábjait. Részletes tudósításunkat az egylet megalakulásának lefolyásáról az alábbiakban adjuk: Előzmények. A fejlődő, rohanó élet elseperte a régi avult, tűzoltó-egyletet. A seprést végeredményében az tegezte, a seprű pedig a »Mátészalka« volt. ügyeseknek is voltak ugyan bűnei, mulasztásai a régi tűzoltó-egylettel szemben, de az egylet sor­sát maga a rohanó élet pecsételte meg. Ez az egylet valamikor nagyon szép napokat látott. llosvay Endre, Szálkái Gyula, Béres Gyula, Fiilep Imre voltak alapitói, Weisz Lajos, Endr.dy József, Gál Sándor, Szilágyi Zoltán, Budahazy Kálmán, Jeszenszky Sándor slb. stb. a főbb tisztviselői. Egy szép napon azonban az ösmagyar átok: a pártviszaly inficiálta az egyletet, kialudt a ma­gyar szalmaláng-lelkesedés és a tagok nagyrésze kivált. E perctől állandóvá lett a hanyatlás, mig az utóbbi évek alatt, mikor jórészben iparosaink, községünk társadalmi életének e talán leghaszno­sabb polgárai öltötték karjaikra az Q, T. jelvényt. Ók, amit lehetett, ami tőlük tellett, megtették. Ki­tartottak becsülettel az egylet zászlaja alatt, de az elavult egyletet már megmenteni nem tudták, nem is mJhattdk. A »Mátészalka« hamarosan észrevette, hogy az egylet elavult s átlátta, hogy más megoldás nincs, mint ha elpusztul a régi rossz, hogy rom­jain egy uj és jó egylet alakulhasson. Sokan, na­gyon sokan osztották lapunk e nézetéi és igy ml végeredményében csak a közvélemény tolmácsai voltunk. Az egylet tényleg fel is oszlott, megszűnt. Az uj egylet azonban sehogy se tudott megala­kulni. Polgárságunk közönyös és szűkkeblű is. Látnunk kellet tehát, hogy az alkotás mun­kája jóval nehezebb u rombolásnál. E helyzetben a tűzoltó kérőén u^goldására társadal­mi életünk egyik befolyásos, szimpatikus tagja vál­lalkozott, akinek a köztéreni való működését mindég csak a dicséret hangján említhettük: Aimer Béla, kinek Puskás Lajos, lapunk állandó dolgozótársa volt e tényeiben segédkeze. Lapunk is segítséget kapott, a Mátészalka és Vidéke révén, amely — bár talán az összmüködés akarata nélkül — újabb ni felszínre hozta és napirenden tartotta a tűzoltóság megoldásra váró kérdését. A most már megerősödött mozgalomnak döntő lökést adott Péchy László főszolgabíró, aki rendeletileg köte­lezte a községet, hogy gondoskodjék tűzoltó­ságról. Péchy üdvös, helyes rendelete megtette ha­tását. A képviselő-testület m. év dec. hó 22.-én tartott ülésén megbízta Almer Béla és Weisz László tagjait, hogy alakítsák meg és szervezzék a hely­beli önkéntes tűzoltó-egyletet. Hosszabb készülődés után nevezett kiküldöt­tek f. hó 18.-án d. u. 3 órára a községháza ta­nácstermébe alakuló közgyűlést hívtak össze. Az alakuló gyűlés. Almer Béla pontban Va 4 órakor nyitotta meg az alakuló-közgyűlést. Pár szóban üdvözölve a megjelenteket, ismertette a tűzoltóság magasz­tos célját és jelentőségének horderejét és kérte: mondja ki az ülés, hogy a mátészalkai önkéntes tűzoltó-egyletet megalakítja. Almer szavaira egyhangú éljenzés felelt s igy Almer enunciálta az alakulást kimondó hatá­rozatot. Ez után a választások ejtettek meg. A vá­lasztási indítványt Rohay Gyula — kinek szin­tén sok érdeme van az uj egylet megalakulásá­ban — tette meg. Javaslatát egyhangúlag fogadták el. A tisztikar és választmány. A választás eredménye a következő: Elnök: Almer Béla; főparancsnok: Fazekas Arthur; al- parancsnok : Horváth Sándor ; segédtiszt: Földes Jenő; szakaszparancsnokok: 1: Erdélyi György, ll: Kereskényi László; titkár: Steinbergs lándor ; I pénztárunk: Rohay Gyula (Ellenőröket nem válasz­tottak) ; szertárnok: Képes Gyula és orvosok: Dr. I Rosenberg Ignác és Dr. Vida József. A választmány tagjai: dr. Dienes Dezső, We- ress István, Szálkái Sándor, Klein Andor, Weisz László és dr. Eárnek László rendes és Csincsák József es László Imre póttagok. Egyéb határozatok. A választások megejtése után elfogadták az elnök által előterjesztett alapszabálytervezetet, me­lyet jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz terjesztenek fel. Ugyancsak elnöki indítványra ki­mondta a közgyűlés, hogy a főparancsnok össze­hívására a közeli napokban újra össze óhajt ülni. Ez ülés idejét meghatározni nem lehetett, mert a választott főparancsnok, Fazekas Arthur nem volt jelen az ülésen, valamint a segédtiszt sem, ki csa­ládi okokból a fővárosba utazott. Elhatározták végül, hogy a régi tüzoltó-egy­A telefon csengett. Dühös voltam arra a buta rendőrfelügyelöre, aki hülye kérdéseivel felriasztott álmaimból. Ma reggel meglátogatott Dubonnet asszony társaságában, ki meg van elégedve működésemmel, tökéle'esen elég neki, hogy most már két hét óta élek a 7-es számú szobában. De a felügyelő még másfajta eredményeket is akar. Titokzatos célzá­sokat tettem, hogy borzasztóan különös dolognak öttem a nyomára ; a szamár mindent elhitt. Minden­esetre még hetekig itt maradhatok — és ez az egyetlen kívánságom. Nem Dubonnet asszony kony­hája és pincéje marasztal — istenem, de gyorsan megelégeli mindezt az ember, ha mindig jól van lakva! — csak az ablaka, melyet gyűlöl és mely­től fél és melyet úgy szeretek, mert Clarimonde-ot látom rajta keresztül. Ha lámpát gyújtottam, már nem látom. Majd megvakultam, úgy néztem, hogy kijár-e, de soha­sem láttam, hogy egy lépést tett volna az utcára. Van kényelmes karosszékem és zöld ernyő a lám­pámon, melynek fénye melegen betakar. A rend- órfelügyelő nagy csomag dohányt hozott, sohasem szívtam ilyen jót — és mégsem tudok dolgozni. Olvasok három, négy oldalt és ha elvégeztem, tu­dom, hogy árva szót sem értettem belőio. Csak a szemem nézi a belüket, az agyam minden fogal­mat visszautasít. Furca! Mintha semmi más gon­dolatot nem fogadna be, ez egyen kívül: Clrimonde. Végül félre tolom a könyveket, hátradülök a karosszékbe és álmodozom . . . Vasárnap, március 13. Ma reggel egy kis sziójátékban volt részem. Fel- és alájárkáltam a folyosón, mig a háziszolga a szobámat hozta rendbe. A kis udvari ablak előtt pókháló lóg, kövér keresztespók ül benne. Dubon­net asszony nem engedi, hogy elpusztítsák: a pók szerencsét hoz és neki ép elég baja volt mar eb­ben a házban. Láttam, amint egy másik, sokkal kisebb pók óvatosan körülfutkosta a hálót. Egy apró him. Az imbolygó fonálon vigyázva ment a közepe felé, de amint a nőstény csak megmozdult rögtön visszahúzódott. Egy másik sarokba szaladt és ismét megkísérelte a közeledést. Végre a hatal­mas nőstény engedni kezdett az udvarlásnak: nem mozdult. A himecske előbb gyengén, azután erő­sebben ráncigálta a fonalat, úgy, hogy az egész háló remegett; de az imádott mozdulatlanul ma­radt. Ekkor gyorsan, de végtelen óvatossággal közeledett. A nőstény csendesen fogadta és nyu­godtan, egész odaadással engedett a gyengéd öle­lésnek ; mozdulatlanul csüngtek percekig a nagy háló közepén . . . És láttam, ahogy a himecske lassan kibon­N takozott, lábát láb után téve, mintha csendesen vissza akarna vonulni, hogy a párját magára hagyja szerelmi álmaiban. Hirtelen egészen elengedte ma­gát és olyan gyorsan, ahogy csak tudott szaladt, ki a hálóból. De ugyan abban a pillanatban vad élet járta a nőstényt, gyorsan utána rohant. A vézna him egy fonálon ereszkedett alá; rögtön utánozta a párja. Lezuhantak az ablakdeszkára, ere­jének utolsó megfeszítésével menekült a him. Késő, már egy iszonyatos fogással megkapta a másik és viss-.avonszolta fel a hálóba, épp a közepébe. És ugyanaz a hely, mely még az előbb kéjes ölelés­nek ágyául szolgált, most más képet látott. Hiába rángatódzott a szerető, ki-ki nyújtva lábacskáit, hogy a vadölelésböl kiszabaduljon; a nőstény nem bocsátotta el többé. Néhány perc alatt körülfonta, hogy egy tagját sem bírta mozgatni. Azután éles fogóit a testébe vágta és szomjas kortyokban szívta a kedvese vérét. Még láttam, amint végül a nyo­morúságos, felismerhetetlen golyócskát — csonto­kat, bőrt és szálakat — megfogta és megvetéssel dobta ki a hálóból . . . Ilyen hát a szerelem ezeknél az állatoknál — nos, csak annak örülök, hogy nem születtem pók- ifjunak ! . . . (Folytatjuk.) Csodálkozik mindenki azon a dús •• választékon, amely mindennemű üveg-, porcellán- és majolika disztár gyakbari látható­PATAKI JENÓ üveg- és porcellán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Pontos kiszolgálás!

Next

/
Thumbnails
Contents