Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-13 / 2. szám
3. oldal. MÁTÉSZALKA 2. (93.) szám. Ha volt még olyan naiv ember, aki kételkedett benne, hogy közigazgatásunk ázsiai, azt Mátészalka község folyó hó 11.-én, szerdán megtartott tisztújító választásai erről alaposan meggyőzhették. A tisztujitás napját — mint azt már megírtuk — a törvény hiányainak kihasználásával az utolsó percig titokban tartották. Ennek a titkolódzásnak oka érthetetlen volt előttünk ez ideig. Ma már azonban mindent tudunk és megértjük, hogy mi célja volt annak, hogy a másik helyi lapban 13.-a volt a választás napjaként feltüntetve, holott az a másik lap annak * hatóságnak égisze alatt jelenik meg, amely a választás napjának kitűzésére jogosult. Már a választás napjának közhírré tevése körül tanúsított ezen taktikázás is sértő a közönséggel szemben. De mindez elenyésző ahóz a vérforraló eljáráshoz képest, melyet a főszolgabíró a községi bírói jelöléseknél tanúsított, mert Mátészalka polgárságát rég ütötték úgy arcul, mint a szerdai biróválasztáson. És ha a. rég nem ' látott kavarodásban a tettlegesség terére nem léptek és képesek voltak megállani a fogcsikörgaiások | közötti fenyegetéseknél, úgy ez igazán j csak polgárságunk józanságának köszönhető, j A kavarodást az okozta, hogy Jeszenszky Sándort, a most lelépő községi bírót, ki községünknek 12 év óta bírája, a főszolgabíró diszkrecionális jelölő-jogá va! élve, nem kandidálta. Nem kandidálta annak dacára, hogy a közhangulat Jeszenszky mellett olyan mértékben nyilatkozott meg, amilyen foka az óhaj kifejezésének teljesen szokatlan a mi nagyon közönyös publikumunknál. Ha a főszolgabíró közönségünk úgyszólván teljes egészénének óhajával igy szembe helyezkedett, ha igy nem vette tekintetbe a nép szavát, (pedig „a nép szava, Isten szava“) s ha a napokig tartó baráti és kartási puhulásoknak, hivatalos és küi- döttségi felkéréseknek ilyen csökönyösen, elknlállott, úgy erre bizonyára nagy oka volt. Ez a »nagy ok“ pedig csak személye.s ok lehetett, mert az ember természetében fekszik, hogy a személyén kívül fekvő okokból .ilyen mereven nem helyezkedik szénibe annak a közönségnek mondhatni egyhangú óhajával, melynek bizalmából ül abban & hivatalban, melynek hatalmát ez alkalommal visszafelé éreztette. Nagyon jól jött tehát a főszolgabírónak, hogy egy elavult és ab ovo hézagos törvény rendelkezéséből kifolyólag nem kellett Jeszenszky mellőzését a választóközönség előtt megindokolnia, mert ezt meggyőződésünk sze- rimt n«m is tudta vpjna megtenni. Igaz, hogy a Jeszenszky bírói működése liAgyftttifentkiyánni valót, de migegyfe- fől törvénytelenséget :soha sl nem követett, Addig minden esetremeg tudott volna úgy felelni lisztének, mint a főszolgabíró által káftcjidáltak bármelyike. Hiszen először is Jeszenszky jogvégzeü, akinek tehát némi szaktudása van; másodszor világéletében hivatalnok-ember volt, akinek van fogalma arról, hogy mi a hivatal, mi a fegyelem í híjSsáúórban intelligens és úri modorú, aki méltóságának reprezentálására, legalkalmasabb; negyedszer községünk egyik legnépszerűbb polgára, akit a polgárság minden rétege egyaránt kedvel, amint azt a mellette megnyilatkozott hatalmas közvélemény fenségesen .bebizonyította. És mint a község egyik régi, törzsökös, előkelő és köztiszteletben álló családjának sarja és főként, mint aki a községi bírói széket 12 éve betölti, valósággal összeforrott mindazzal, ami ez átoksujtotta kis helység baja és vágyódása. De mindezektől a fontos és jogi érvektől eltekintve, az emberbarátt érzület is azt követeli, hogy ne kirúgással jutalmazzuk a közélet terén becsületesen ténykedett hivatalnokot. Különösen akkor, mikor tudjuk, hogy a köznek ez a tisztességben megőszült szolgája abból a kis szerény javadalmazásból cl, amelyet Mátészalka »községi bitó fizetése“ címén állít költségvetésébe, évi 600, monddr halszáz korona képében és különösen akkor, mikor ezt az éhbért is egy jóságos lélek nemes megnyilatkozásaként özvegy nővérével és négy árvájával .megosztja. Es különsen akkor, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy sok évi szolgálata még nyugdíjjogosultsággal sem jár. Szeretnők látni, hogy hogyan esnék a főszolgabíró urnák, ha a Jeszenszky életkorában és viszonyai között kellene elnieéső részesülne olyan bánásmódban, amilyenben Jeszenszky részesült. \ Igazán, amidőn e kérdésekét feltesz - szük, hagy önfuérsékletre van szükségünk, mert ha mi, mint a közönség szócsöve híven óhajtanok, a szerdai «választáson történteket reprodukálni, úgy csak a felháborodás hangján szólhatnánk, mert ami ezen választáson történt*, az megtörténhetett a kényurak korában, de a huszadik század levegője ilyen önkénykedéseket el nem « tűr. És nem türjük el mi sem, hanem annak a polgárságnak nevében, amelynek érdekében létezünk, annak a polgárságnak nevében, mely a szerdai választáson mondhatni egy emberként állott a Jeszenszky pártjára, annak a polgárságnak nevében, mely a most ellene fordított hatalmat a főszolgabíró kezébe adta, — jónak látjuk tiltakozó szavunkat felemelni és figyelmébe ajánlani a főszolgabíró urnák, hogy djő egyszer az 5 tisztujitás i ideje is, amikor nem mint jelölő, hanem mint szerény pályázó fog szerepelni. Mementóként állítjuk a főszolgabíró ur elé, hogy Mátészalka önérzetében megsértett polgárságának alkalma le• end visszaadni a kölcsönt és módjában fog áilani, hegy épp oly mértékben vonja meg bizalmát tőle, mint amily mértékben ő íumigálja e város polgárságának közóhaját. Hanem addig js, inig a közönség a retorzió terére lépne, kell, hogy az egyesülésben rejlő erő fenségével foglaljon állást a szerdai választás ellen, annáfisinkább, mert ez az állásfoglalás a siker reményével kecsegtet. A választás ellen ugyanis a választástól számított 15 napon belül felebbezésnek van helye a törvény- hatósági bizottsághoz, innen pedig a közigazgatási bírósághoz, amely jórumok előtt a Jeszenszky mellőzésének indokait a főszolgabíró jogilag kifejteni köteles. Elvárjuk megvebizottsági tagialnktól—pláne azoktól, akik ne m v2gyonűk, h anem a bizalom alapján képviselik Mátészalkát a megyeházán — hogy szóvá fogiák tenni a törvényhatóság bizottsága előtt azt a cinikus és személyeskedő eljárást, melylyel Péchy László diszkrecionális hivatali jogát kezelni méltóztatott. Annál is inkább elvárjuk ezt,' mert a törvény haló säg bizottsága a főszolgabíró jelettes hatósága, mely éppen az ominózus választás felülbírálására Is fogasait forum. A vármegye törvényhatósági bizottsága a közeli napokban közgyűlést tart. Ennek a közgyűlésnek nem szabad lefolynia anélkül, hogy választott megyebizottsági tagjaink karöltve városunk képviselőjével (ki szintén bizottsági tag) kemény hangon szóvá ne tegyék a történteket. Ez — meggyőződésünk szerint — kötelessége azoknak, kik megsértett polgárságunk bizalmának letéteményesei, érdekeinek képviselői. Mert itt nemcsak a Jeszenszky • ügyéről, hanem Mátészalka polgársága egyetemes nagy sérelméről van szó. És elvárjuk a megválasztott uj bírótól is, mint Önérzetes polgártársunktól, hogy ne engedje magát boszuvágyak eszközéül felhasználni. Mint értelmes ember be fogja látni, hogy a bírói székbe csak a közbizalom ültetheti, amelyről pedig vele szemben annál kevésbbé lehet szó, mert Mátészalka mintegy 700 választója közül mindössze 133-an szavaztak reá, a válósztóktöbbi része pedig, dacára annak, hogy a választás egész ideje alatt annak színhelyén tartózkodott, a szavazástól távol tartotta magát, hogy ezzel adjon méltó kifejezést a Jeszenszky mellőzése fölött érzett megbotránkozásának. És mi hisszük, hogy talán az ez esetre a törvény által kirótt birság árán is készebb lesz, mint önérzetes ember, a község uj bírája visszautasítani a bírói pácát, semhogy a polgárság óhaja ellenére foglalja el bírói székét, melyet Jeszenszky, jelölésé esetén bizonynyal egyhangúlag nyert volna el. Ez a biróválasztás bíró-kinevezés volt. igen. kinevezés. Ha nem is formájára, de lényegére. Mert ott, ahol egy ember százakkal helyezkedik szembe saruikor a szavaxá*- - k • . j tok aránya: legyőzött 700:a győztes 133 hoz, csak kinevezésről lehet szó. A stpo.- manok és a szavazási puszta forma nem teszik „választássá“ a „kinevezést?, mikor a választók választási joga illnzórtussá tétetik. Ilyen közigazgatási tényekkel még sajtó utján se lehet a „közigazgatást népszerűsíteni!“ . . , jQ temetőben . . . Mély csöndben nyugosznak az emberek. Azok, akik ezelőtt ádáz dühvei törtek egymásra, most tehetetlenül, nyomorultan tespednek a nyirkos földben. A férgek ke- resziül-kaSul szántják a koponyákat• >1 szétmálást, a teljes szétfoszlást semmi sem zavarja. Néma csend és teljes mozdulatlanság ... De mégis, mintha néha egy halk szisszenés rezegtetné mega leget *.. mikor távol a holtak birodalmától, a mulató föld felett, a büszkeségükben dőre emberek nem tudnak pnegbocsájtani embertársaiknak. ... BIRÓVÁLASZTÁS.
