Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-06 / 1. szám

’2. oldal, MÁTÉSZALKA 1. (92.) szám. \, 1/ V ke! egész sereg emberéletet sikerült meg­menteniük. Eközben minden tőlük telhető erőfeszítést fejtettek ki. Éjt-napot egygyé- téve ápolták, gondozták a betegeiket, egész­ségüket komolyan fenyegető megererölte- tésekre serkentette őket lelkiismeretük és kőtlességtudásuk; bátran el lehet mondani, hogy az a munka, amit az ököritói orvosok végeztek, emberfeletti volt, úgy a vállalt, mint várt kötelezettséget sokszorosan felül­múlta, a nevetségesen csekély díjazással egyáltalán nem arányos és... a királyi kitün­tetés mégsem az orvosokat, hanem azokat a különben mindenesetre dicséretre nagyonis érdemes úrnőket érte, akik a sebesültek­nek élelmiszereket küldtek. Mindezek a viszonyok gyökeres és alapos reformra szorulnak. Mátészalka a megyei sajtóban. i. EPILÓGUS. De ne várjuk ezt a mi »politizáló köz- igazgatásunk «-tói. Neki nagyobb gondja a politika, vagy tán maga sincs vele tisztában ? Nem mondhatunk sokkal több jót a kórházainkról sem. Számuk kevés, felsze­relésük ócska, hiányos; a fekvőhelyek száma kevés. Még jó ha ilyen kórház van, mert száz-számra akadnak még nagyköz­ségek is, ahol kórház nincs. (Lásd: Mátészal­kát! — A szerk.) Azok az állapotok pedig, amelyek az or­vosi szolgálat körül uralkodnak, egyenesen kétségbeejtők. Száz- és száz helyen nincs betöltve éveken át a körorvosi állás; még pályázó sem akad. 8—15 községnek van igen sok helyen egy orvosa. Ezt még cso­dálni sem lehet, ha tekintetbe vesszük azt a silány díjazást, amibe a vidéki orvosok részesülnek. 500—600 forint évi fizetéssel dotálnak orvost. Azért a pár hatosért, a mit egy látogatásért fizetnek, gyakran 8 — 10 kilométerre kell utaznia, télviz idején, nyitott paraszt szekéren, döcögős utón. E mellett hogyan bánik a magyar társadalom az orvosokkal, mint minden egyéb kategó­riával, mely nem politizál? Egy harmad- negyed-rangu politikusnak, több tekintély, elismerés az osztályrésze, mint egy első­rangú orvosnak. Vonatkozik ez nemcsak a társadalomra, amely utóvégre is csak példák után indul, hanem a hivatalos, felső, sőt legfelsőbb körökre is. Erre nézve csak egy esetet mondok el. Az irtózatos emlékű ököritói tüzkatasz- trófánál működött orvosok az értesülés után nyomban a helyszínén teremtek. Működésűk­éit alatt úgy elszaporodnának a gyilkosságok, hogy az anyák a nagy deficitet nem tudnák letör- leszteni. A gyilkosság szerszámai épen ezért hasz­nosak, mert vannak. Így elrettentik a gazembereket. A társaság az idegennek adott igazat csak «2 első világpolgár fészkelődön idegesen a helyén. Egy kissé ő Is legyőzötmek érezte magát, de azért mégis megkockáztatott egy utolsó kérdést: — Ha szabadna tudnom, uraságodnak mi a foglalkozása ? — Óh kérem, — mondta csendes szerénység­gel ez idegen — én fegyverkereskedő vagyok. Ta­nulság ; Az önzetlenség a legnagyobb erény. A TÜCSÖK ÉS A HANGYA. A tücsökről mindenki tudja, hogy lump és bohém és könnyelmű, mig a hangya köztudomás szerint igen szorgalmas állat, jó családapa ás nagyon takarékos polgár, egyszóval becsült tagja a társadalomnak annál is inkább, mert anya­gilag is »jól áll«. Vele történt meg, hogy a tücsök miután el­verte a legutolsó krajcárját és nyakig úszott az adóságban, őt szemelte ki kezesnek egy uj vál­tóra. Be is állitott hozzá a tücsök, de a hangya mint tudni méltóztatik, azt tanácsolta neki, hogy a ki nyáron énekelt, az télen táncoljon. Azonban a hangya mégis meggondolta magát és behivatta ■A lányát. Szegényke egy kicsit pupus is volt, egy kissé süket is, és Pestről hozatta a haját, egy elsőrendű cégtől. A tücsök nézte, nézte, aztán {elsóhajtott: — óh lányka, lányka, bárcsak hozzám jön­nél feleségül. A kisasszony lesütötte a szemét és a hangya aláírta a váltót. Azóta még mindig da­lolnak a tücskök és még mindig dolgoznak a hangyák. Tanulság: Nem kell mindjárt megijedni. Előzmények. Annak idején a »Mátészalka« volt az egyet­len, aki erélyesen szót emelt az ellen, hogy a vár­megye őszi közgyűlését okt. hó 13. napjára, a zsidók legszentebb ünnepére, »hosszunapra« tűz­ték ki. Tiltakozásunknak meg lett az az eredménye, hogy illetékes helyről magyarázó kommüniké je­lent meg, amely a közgyűlés napjának kifogásolt kijelölését a szabályrendelettel igyekezett védel­mezni. Mi nem fogadtuk el a magyarázatot s az volt nézetünk, hogy a közgyűlés napjának helytelen ki­tűzésével illuzoriussá tették a bizottsági tagok nagy részének megjelenési jogát. KBvetkezmények. Ezt a nézetünket osztották — úgy látszik — Klein Móric és Weisz Miklós mátészalkai lakosok, megyebizottsági tagok is, akik fenti okon a köz­gyűlés határozatait megfelebbezték. Eladták a hazát. A felebbezésbe bekerült egy passzus, amelyet annak idején mi is hangoztattunk és ma is val­lunk, hogy t. i. helytelen ugyan a ne mzeti gyász­napon, okt. 6.-án tartani a közgyűlést, de még helytelenebb azt a zsidó hosszunapra k itüzni. Ebben a kitételben hazaárulást látott a K—k., mely a Nagykárolyban múlt év nov. híő 5.-én megjelent 48. számában a következőket irta»: »Megfelebbezeit közgyűlés. Klein Móric .és Weisz Miklós mátészalkai polgárok eddig csendes és békés lakói voltak vármegyénk e kies fekvésű városának. Hírüket sem hallottuk. Sem a megye- gyűléseken felszólalni, sem pedig a politikai élet sikamlós mezejében részt venni nem tartották ed­dig érdemesnek. De mégis, mintha a képviselő­választásnál ezek az urak lettek volna leglelke­sebb kertesei Szúnyog (Strasser) Miskának, a be­csületben megőszült Szálkái Sándorral szemben ! Talán mert csúf bukásuk után vissza bújtak odú­ikba siránkozni a szenvedett vereségen, ez időtől nem hallottunk felőlük semmit. És most újból elő- bujtak. Hiába, közeledik az ősz. A medve is ilyen­kor szokott előbujni barlangjából. Ezek az urak felebbezést adtak be a vármegye legutóbbi köz­gyűlése ellen, amelyben arra kérik a minisztert, hogy semmisítse meg az egész közgyűlést, mert az hosszunapra lett tévő s igy a zsidóság azon nem vehetett részt és az, október 6.-án ép úgy meg­tartható lett voina, mint hosszunapkor. A legnagyobb tisztelettel vagyunk zsidó polgártársaink vallási szokásával szemben, hiszen talán ez az egyedüli felekezet, akikben tiszteletre méltó a valláshoz és az ősi törvényekhez való ragaszkodás, de a feleb- bezés azon kitételéhez, amelyben egyenlőnek mi­nősíti egy vallásfelekezet ünnepét, egy nemzeti gyászszal, nekünk is van egy pár szavunk. Meg vagyunk győződvo arról, hogy zsidó polgártársaink ezen két Ur kivételével, — mindnyájan át vannak hatva az október 6,-ika emlékétől és hálával gon­dolnak azokra, akik ezelőtt 51 évvel életüket bi­tófan áldozták azért, hogy megteremthessék ne­künk a szabad, független Magyarországot s »sza­badság, egyenlőség és testvériség« jelszavával le­helték ki drága lelkűket — elitélik a felebbezést aláírók vallásos ürügy alatt elkövetett hazafiatlan eljárását, mert ezen a napon gyászt ül a ma­gyar nemzet s ezen a napon gyülésezni, válasz­tásokat megejteni, községi számadásokat letár­gyalni egyenlő lett volna a nemzeti kegyelet sú­lyos megsértésével.« Nem óhajtunk polemizáld ezzel a kis lidit-közleménynyel, bár sok szó fér hozzá, és bár sehogy se tudjuk: mi köze az egész dolognak Szúnyog Mihályhoz, vagy Szálkái Sándorhoz, vagy a lezajlott mszalkai választáshoz, vagy annak előzményeihez. Nekünk egész más cé­lunk van ennek az ügynek pertraktálásáral. Most tehát tovább megyünk és átadjuk a szót Kl«in Mő- ritenak, aki fentközlött hirecskére a /(—A. múlt évi dec. hó 3.-án megjelent 52. számában a kö­vetkezőkben felel: lloMik kezeteket. »Tekintetes Szerkesztő Ur 1 A »Közérdek« f. évi 48. és 49. számaiban a »Hirek« rovatában »Megfelebbezett közgyűlés« és »Október 6. és a hosszú nap« cimü cikkek személyemmel is meg­nevezetten foglalkozván, kénytelen vagyok jelen soraimnak szives közlését kérni. Szatmárvárme- gye szabályrendelete értelmében az őszi közgyűlés ez évben csak okt. 6. vagy 13. napján lévén megtartható, tekintettel 6.-ikára, a nemzeti kegye­let napjára, az 13.-án tartatott meg. Ámdo 13.-án a zsidó bosszunap volt és a megyebizottsági ta­gok jelentékeny része, miután tudvalevőleg ezen napot a zsidó vallásfelekezetüek a templomban töltik el, nem vehetett részt a közgyűlésben és jo­gait nem gyakorolhatta. Ezen indok vezetett en­gem és társamat, amikor a kérdéses közgyűlés megsemmisítése iránt felebbezést és annak elké­szítésé iránt ügyvédünknek megbízást adtunk. A vtálft'.Un okozta azután a hibát, midőn a felebbe- zésben panaszoltatolt a hosszunap és t? közgyűlés megtarthatásának napjául 6.-ikát állította oda. én a felebbezést jóhiszemüleg és olvasatlanul alá is írtam és semmiféle sértési szándék, annál kevésbé a nemzeti kegyelet megsértésének szándéka nem vezetett abban, legfeljebb csak az, hogy nem tar­tottam helyesnek, hogy egy törvényes vallásfele­kezet tagjai akadályozva legyenek fontos megyei gyűléseken részt venni és jogaikat gyakorolni. És ezzel a hazafiatlanság vádját le is töröltem ma­gamról. Ami pedig a kérdéses cikkeknek azon ré­szét illeti, hogy én a Szúnyog Mihály kortese let­tem volna, meg kell jegyeznem, hogy kortes nem voltam sem most, sem a múltban, egyedül becsü­letes politikai meggyőződésemet követtem most is, mint a múltban és ha véletlenül az a legszélsőbb függetlenségi iránynak felel is meg, mindenki ál­tal méltányolandó, miután a becsületes meggyőződés mindenki által tiszteletben tartandó. És még ily ál­láspont mellett sem kívántam polgártársaimnak felizgatott kedélyállapotát befolyásolni és a junius hóban lefolyt képviselő-választásnak és az azt meg- e ózó hangulatkeltésnek én csak néma szemlélője voltam. Köszönetét mondva a t. Szerkesztő urnák jelen soraim közléséért, vagyok tisztelettel, Máté­szalkán, 191 ű. november hó 23 napján. Klein Móric földbirtokos.« A Krisztus barátja nen kárbozbat Nem hagyta ám szó nélkül a dolgot Weisz Miklós sem, hanem — »utcu guál!« — mozgósí­tott valakit, aki nagyon odanőtt a K—k. önzetlen keblére és aki kieszközölte a múlt év nov. hó 12.-én megjelent 49. számban, tehát három számmal a Klein Móric nyilatkozata előtt, a következő hlr- cikket: Levélbeli megkeresésekre árjegy- sékkel és kölségvetéssel díjtalanul szolgálunk. ! MOTOK! Karczag Testvérek Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, bezinlokomobil cséplőkészletüket a iegkedvezőbb fizetési feltételek mellet 7—> Levélbeli megkeresésekre árjegy zékkel és költségvetéssel díjtala­nul szolgálunk.

Next

/
Thumbnails
Contents