Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-06 / 40. szám

3 oldal. MÁTÉSZALKA 40 (131.) szám. jfiszfalt. Hőn epedve vártalak, biztosan reméltem, Hogy végre az enyém leszesz már egészen Bájos sima aszfalt! Tűrhetetlen járda ! Hisz átmentünk véled annyi kínon, vészen S egyszercsak kipróbált, tartós szerel­miünket Megirigylék tőlem s megejtett az ármány. Életedre törtek, csúnyán összejátszva Rádzuduli a népség, mini megdühödi [sárkány. S midőn már ünneplőruhába öltözve Oltár elé álltunk végső esketésre : Soproni kátránynyal leöntött sok kavics Hullott szép ruhádra, fejed tetejére. Lapunk mai 40. (131). száma 8 ol­dal terjedelemben jelent meg. — A Máíé-Csizmadia ügyet f. hó 4.-én tárgyalta a mátészalkai kir. járásbíróság. A tár­gyalást Baldssy Miklós kir. járásbiró vezette mindvégig a leginéltóságteljesebb nyugalommal, úri tapintattal és nagy szakismerettel. Csizmadiát dr. Varjas, illetve Budaházy, Mátét dr. Német ügyvéd képviselte. A többszörös és eredménytelen bekitési kísérletek urán nagyszámú tanúkihallgatás következett, úgy, hogy e tárgyalás a késő délutáni órákba is belenyúlt bár, Ítéletre mégsem kerül­hetett sor s igy a tárgyalás folytatását f. évi no­vember hó 2.-án d. e. 10 órára halasztották. A tárgyalás iránt városszerte állandóan nagy volt az érdeklődés s annak egy részét végighall­gatta Deine Kálmán kir. járásbiró, valamint lapunk felelős szerkesztője is. Dr. Szepessy Károly ügyész­ségi megbízott pedig átvette a vád képviseletét, mert — nagyon helyes felfogása szerint — a köz­érdek megsértését látta a végeredményben a saj­tó ellen elkövetett inzultusban. Nem akarunk a bírói ítéletnek prejudikálni s igy a tárgyalásról, illetve az ott produkált bi­zonyítékokról nem Írunk. Annyit azonban megem­lítünk, hogy az egész ügy felbujtás következménye és a határtalanul fogyatékos intelligencia, de az annál kövérebb gőg folyománya. Csizmadia Zsigmond volt szives védekezésé­ben valótlanságokat állítani lapunkról. És pedig azt, hogy lapunk a gazdaközönséget állandóan sérti, terrorizálja stb. Ha nekünk is olyan modorunk volna mint Mátészalka e hős Zsilinszky-csemetéjének, úgy ezt egyszerűen hazugságnak minősitenők. Mi azonban csak azt jegyezzük meg, hogy hasábszámra tu- duqk felmutatni közleményeket, melyek mind a kisgazdák érdedében íródtak Igaz, hogy a ma­radi, szűklátókörű, a Csizmadia Zsigmond ur ér­telmiségének fokán álló képviselő-testületi tagokat olykor—olykor lekritfzálluk, de ez a kritika tár­gyilagos volt mindenkor és soha sem a gazdakö­zönségről, melyet tisztelünk, becsülünk, hanem az illető képviselő-testületi tagról szólott, aki vétette- nőj a gazdaközönség tagja. » Véletlenilt« Írjuk, mert hiszen tudunk mi bőven felmutatni eseteket, amikor olyan községatya lényeit is bőven rosszaitok, aki nem tartozik a »gazdaemberek« közé. . Csizmadia Zsigmond nemzetes urnák tartja magát büszke melléreütéselc között és nem keve­sebbet kivan, mint azt, hogy lapunk előtt »Ne nyúlj hozzám« legyen, akinek nevét soha es se- inilyen alkalomból toliunkra nem vehetjük. Nos, nemzetes ur, »a gyenge bornyu fia« kezeskedik róla, hogy ebből paszuj se lesz. Nem keressük rá az alkalmat, de ha valamely alkalom úgy hozza magával, bizony »kiujságoljuk« mi s egyáltalán nem fogjuk feszélyezni magunkat önnel szemben sem épp úgy, mint még a »nemzetes ur«-nál is nagyobb urakkal szemben sem. Sőt ! Ha Csizma­dia ur okot ad rá, még meg is fogjuk róni és lesz alkalma tapasztalni, hogy izmos bika »a gyen­ge bornyu fia«, ha tollat vesz a kezébe. —' Inzultusok- A vidéki újságíró helyze­tének nehézségei és kellemetlenségei nem ismeret­lenek. A köztiszteletben álló egyén, aki igazán ön­zetlenül, minden érdektől mentesen áldozza ren­des munkáján kívül szellemi erejét városa fejlő­dése, emelkedése érdekében, rossz.ikaratu kicsi­nyességből olyan bántalmaknak van akárhányszor kitéve, melyek a bántalmazó jelentéktelensége miatt is kétszeresen okoznak fájdalmakat a legalább csak elismerésre váró becsületes munkásnak. Mi sem vagyunk kivételek. Mert hiszen ná­lunk se azt látják meg, hogy mit tesz az illető hírlapíró társadalmunk előnyére. ülése óta. Soh sem beszéltek Leonardoval, de mégis összefort a szellemük. Mikor Leonardonak az Arnó folyam medrének kiszelesitése végett el kellett utazni Flórencból, a Gioconda kérte, hogy fejezze be a képet, mert esetleg három hónap alatt megváltozik az arca. De a mester búcsú pillanatában elfogták érzései s képtelen volt fel­emelni ecsetjét a palettáról, amelyhez odaragadt. Mona Lisa távozni készült, kezét csókra nyújtotta, elsőizben, mióta ismerték egymást. A festő meg­csókolta, hátratántorodott és elszédült. Gioconda odament hozzá, óvatosan csókot lehelt a festő fürtjeire és elhagyta a műtermet, a festőt — örökre. Ő is elutazott férjével. Útközben érte utói az előre megrejtett halál. Leonardo da Vinci nem fejezte be úgy a képet, amint azt Mon Lisa óhajtotta volna. * A palozzo Spiniből szétoszlott a gyűlés és egy a gyűrött, kopott ruhájuak közül a festő után szalad, utóléri a mestert. »Mester befejezted-e a Giocondát? Mester mi lett a Giocondo képével ? Szegény Francesco del Giocondo egy hó előtt temette a harmadik feleségét!«. . . Leonardo da Vinci megtántorodik, az őszülő szakái alatt elsápad a piros arc, de ismét magá­hoz tér, folytatja útját haza felé, hogy másnap el­utazzon s az Arno medert szélesítő terveinek ki vitelét megkezdje. . . . Rozgonyi István. és lett volna a hangolókulcs az ő és a Mona Lisa rokonlelkeinek húrjai < között. * Ilyen hangulatú ateliébe lépett délutánonkint a Mona Lisa öreg dajkája, Kamilla kíséretében a festő elé, akit őt legkiválóbb zenészbarátai muzsi­kájával és saját szellemes elbeszéléseivel vidította. Mikor belépet, mintha szentéllyé cserélték volna ki a műtermet Giorauni azt mondja, hogy úgy érezte mindig, mintha az élő Madonna lépne be. Csodá­latos volt a modell viselkedése, az a titokzatosság, amelyet még a festővel szemben sem vetett le. Csak érezték egymás közelségét és a titokzatos hatás lelkűket arra az oldalra fordította, amelyen mindkettőjüknél ugyan az állott irva. Antonio Gherardi tanította leányát mindenre, amit az ak­kor előkelő nevelés megkívánt, de Leonardo de Vinci csak 2 évi festés után tudta meg, hogy Gi- ocunda latinul, görögül is beszél. A festő átszel­lemült, amikor a modelljét közelében érezte és látta; leikébe zárta az élő szépséget, ott eltemette, hogy annál több bájjal rakja fel ecsetje Mona Lisa, vérét, húsát, lelkét, életét. Szerette-e Leonardo Monaiisát? Igen. Sze­rette. Szerette a leikével a lelkét, a művész aesz- tétikájával a teste szépségét. Megtalálta az arcá­ban a lelkét, Mona Lisa lelkét, amely az övével volt rokon. Ezt a saját lelke képmását fejezte ki a színeivel és vonalaival. Az asszonyszépséget tekintette tükörnek, hogy a saját lelkét meglássa benne és az önküzdelmek megsürösödött, asszonylelkében megfinomodott kristályait vászonra vigye. * Há.-oin év múlt el Mona Lisa első model­Mint egy leégetett vitriolos dáma, Úgy nézel ki mostan, a világ csúfjára. Ez a kavics zápor, ez a szagos kátrány, Látom, érzem, tudom : a halálod lészen S nem lesz itten aszfalt — annyi szent [és igaz — Ebben a lusztrumban, ebben az 5 évben. VÁROS. E rövidlátás csak tendenciózus vagy korlá­tolt intelligencia folyománya lehet és tu'ajdonképen egyenesen.a sajtó ellen irányul és pedig legtöbbször olyanok részéről, akiknek maguknak aligha van veszteni valójuk és igy végeredményeben jóformán — a közvélemény szerint — arra se méltók, hogy az ember vitába bocsátkozzék velük. — Fegyelmi. Péchy László főszolgabíró Csizmadia Zsigmond esküdt ellen, a Máté Sándo­ron elkövetett inzultusok miatt elrendelte a fegyel­mi vizsgálatot s Csizmadiát községi esküdli állá­sától a járásbirósági ítélet meghozataláig felfüg­gesztette. v — Közbiztonság. Újra tűrhetetlenné kez­denek válni a mátészalkai közbiztonsági viszonyok. Estépkint furkósbottal felfegyverkezett legényhordák csatangolnak, eldllják a jdrddkat, az ablakok alatt megállva mosdallan, szeméremsértő s fajtalan sza­vakkal teli diskurzusukkal háboritjdk a napi munkájuk után pihenésre tért polgárság éjjeli nyugalmát. És ezek a jelenségek utóbbi időben nem szórványosan fordulnak elő, hanem nap-nap után, állandóan ve­szélyeztetve a közbiztonságot. Hallottunk olyan hangokat, amelyek szerint a szerkesztő uraknak szól a furkósbotos tüntető séta, úgy vétve, hogy cenzúrát gyakorolhatnak a helyi lapok fölött s a furkósbot lesz a cenzori piros plajbász. Más verzió szerint a szerelem, »az a hatalmas harmadik« űzi a doronghősöket. Mindegy. Mi p közbiztonság veszélyeztetését látjuk e tényekben mért is elvárjuk az illetéiies hatóságoktól, hogy szanálják a tűrhetetlen állapo­tokat és tegyenek valamit, ne pedig összetett ke­zekkel várják be, amig működésbe jönnek a füty­kösök, mert a felelősség rájuk hárul. 6008 koronát, költünk évente a rendőrségünk re, de semmi hasznút se látjuk a rendőrségnek, mely felől bármi is végbe mehetne. Sőt egy ügyes tolvaj magát a rendőrségünket is ellophatná. És nem rendőreink a hibásak, hanem a hiba abban van, hogy nincsermek rendőreink betanítva, szervezve, fel­fegyverkezve. Mindezek tetejében minimális a csendőrségi létszám is. Jó pár ezrünkbe került a csendőrségi lóistálló, de csendőreinknek még annyi hasznát se látjuk egyelőre, hogy esténkint egy-egy járőr cir­kálna, megtisztítva az utcákat. Mindez tovább tűrhetetlen, miért is erélyes intéz­kedéseket kérünk, de gvorsati. — Eljegyzés. Petrócy Ilonkát, Petrócy Jó­zsef kocsigyártó mester leányát eljegyezte Pap József debreceni cipész mester. — Horváth András szatmárudvari-i földbirto­: kos eljegyezte özv. Ilosyay Endréné úrnő néhai 1 Jlosvay Endre leányát, Belluskát. — Hol a sajtóper? A Af. és V. szerkesz- j tősége sajtóper indítását ígérte be Puskás Lajos állandó dolgozd társunk ellen, lapunk 8. (99.) szá­mában »Tűzben a tűzoltóság.« címmel megjelent cikke miatt. Ez ideig azonban a sajtóper megin­dításáról sem Puskásnak sem nekünk tudomásunk nincs és e tekintetben minden bizonyítékot nélkü­lözünk. Ha meggondoljuk, hogy a sajtóper beigé- rése mintegy 8—9 hóval ezelőtt történt és ezideig ludtunkkal annak még sincs mi rryoma se, úgy nem lehet ejöttünk kétséges, hogy a sajtóper be- igérése csak béváltatlan fenyegetőzés maradt, an­nál is inkább, mert az inditványi határidő réges- rég elmúlott. — Névmagyarosítás. Markbreit Salamon helybeli bádogosmester vezetéknevét belügy­miniszteri engedélylyel Molnár-ra változtatta. — Fiakkermízériák. (Levél a szerkesztőhöz) Tisztelt Szerkesztő Ur! Csak nemrég három hó­napig kellett nélkülöznünk a bérkocsikat; végre le­járt a három h'civi tilalmi idő, de azért bérkocsi most se áll rendelkezésünkre. Egyre másra fordul­nak elő esetek, amikor a legforgalmasabb vona­tokkal érkezők-képtelenek bejutni a városba, mert nincs künt egyetlen bérkocsi sem. A múlt hét pén­tekén reggel Pestről érkeztem haza a nagykárolyi vonattal, a melyet egyetlen bérkocsi se várt, úgy, hogy kénytelen voltam gyalog bebandukolni és csomagom becipelni. Bizony ez nem valami kel­lemes annak aki ilyesmihez szokva nincs. Magán­fogat pedig nem mindenkinek áll rendelkezésére. Nagyon helyén volna tehát, ha az illetékes haló- ,ság figyelme ráterelődnék újra a bérkocsisokra s őket szemmel tartaná. E sorok célja éppen az, hogy b. lapjának nyilvánossága utján a bérkocsi-, mizériák orvoslását sürgesse. (Aláírás.)

Next

/
Thumbnails
Contents