Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-25 / 12. szám
Haliiklet a „Mátészalka“ 12. (51.) száraihoz. lfHO. március 25. Mátészalkai hallámek. Tavasz van. A nap szokatlan márciusi hévvel löveli szét sugarait, melyek bekandikálnak mindenhova, életre csalva mindent, mi életre hívható. Úgy szólván, telünk nem is volt. Nincs jég! — panaszkodnak az emberek. Nincs jég ! — hangzik a borzasztó és károk hatásaiban kiszámíthatatlan kiáltás, eltekintve a sörivók csöndes aóhajtozásaitól. Itt tenni kell valamit, erős, alkotó kézre volna szükség. De mindenki azt várja, hogy más kaparja ki a sült gesztenyét. Mindenki var, hátha valami csoda történik. „Nem csak nekem kell, másnak is kell “ -—■ gondolkoznak a* emberek. Ha az idő egy kicsit rooszabbra fordul, akkor ismét reménykednek. A nap pedig csak mosolyog és süt, süt, márciusban szokatlan hévvel .... * Az emberek még úgy látszik nem ébredtek fel téli álmukból. Nagy bajnak • kell lennie annak, ami tettre serkentse őket. Nem ébreszti fel a falut csendjéből semmi. De mégis! Néha-néha egy ótoinobil hangos kürtölése hallatszik és kiváncsi fejek hajolnak ki az ablakokból. Találgatják, vájjon ki lehet a boldog haladó, kinek ilyen lúkszusra is teák, vájjon hova száll, honnan jön?... Hány hold földje van, miért vett óto- .mobilt? . . . Miért is vett? . . . Köny- nyü neki! . . . — Nem ér a semmit, mig Szálkán •ótomobil nem lesz, mondja Gyuri bácsi. — Hat sztán miért mondja ezt Gyuri bácsi? —kérdezem a falu egyik hangadóját. — Hát azért kérem, mert addig nem leszünk nagy-város! * Hát az igaz, hogy ha volna egy ó- tónk, büszkék lehetnénk rá, meg aztán egy kicsit emelne a varoson, ha naponta hallanánk ilyen dübörgést. Hiszen nem égy polgártársunk iák módjában volna egy ótot venni, de egyelőre más kívánságaink vannak gazdag polgártarsiank- kal szemben. Áldozatkészségüket szeret- nők látni, mellyel egy kicsit gazdaságsukat népszerűsítenék. Az elinalt hét hozott városunknak, illetve egy közintézményének, az ali. polgári iskolának egy alapítványt. Nagy szó ez kérem! Mikor hallottunk Mátészalkán alapítványról ? Már jó ideje bizony, ilyen kellemes szó nem ütötte meg a fülünket. Alapítvány! ... Ne kicsinyeskedjünk tehát, ne mondjuk, hogy már régen nélkülözzük gazdag polgáraink áldozatkészségét, hanem siessünk hálánkat és eiösmeré- sünket kifejezni Klem Móritz, a nemas alapitó előtt. Hiszen mi már régen tudtuk azt, hogy Klein Móritzban jóindulatú szív dobog és csak alkalom, családja egy nemeslelkü tagjának ösztönzése, vagy valamely más megfelelő körülmények kellenek, hogy tettekben fejezze ki hajlandóságát. * Könnyű az alapítóknak — gondolja a cinikus polgártársam — de beszéljen , azokról, a kiknek nemhogy adományozni telik, de még az is kevés amijük van. Ezeknek a polgártársaimnak ssak azt felelem, hogy kinek van most jobb dojga Mátészalkán, mint aki kölcsönre, pláne jeízáíog-köjcsönre szorul ? Hiszen két kézzel kínálják most nálunk a jel- zálog-kölcsönöket. Egyébről sincsen szó, mint jelzálog-kölcsönökről. Élelmes bank- tisztviselők, ügynökök keresve-keresik azt az embert, akinek jelzálog-kölcsönre van szüksége és boldogok, ha egyet találhatnak. Marom percentre, négy percentre, kinek hogy, kinek mennyit. „Igen, csak jelzálogom volna !“ — sóhajt fel egy uraság vasranap délelőtt a kisparlamentben. Mert tudni kell, hogy Mátészalkán minden vasárnap délelőtt a trafik vagy a cukrászda előtt összeül a „mátészalkai kis-parlarnent“. Itt aztán meghánynak-vetnek minden közérdekű dolgot. Sok szó esik az ország sorsáról, a helyi bajokról, a gazdálkodásról, stb. Rendesen egy-egy vidéki ur viszi a főszerepet. Ezekkel a vidéki urasatokkal mindenről el lehet beszélgetni tréfás hangulatban, csak politikától nem, mert ha politikáról van szó. nem tűrnek ellenvéleményt, de még hozzászólást sem, mert olyan gesztikulálást csapnak, hogy veszélyes közel menni hozzájuk. Mintha egy-egy széles gesztussal egy- egy politikai pártot akarnának a föld alá sülyeztetni; egészen a told fenekéig ! . .. Ariel. — A „Mátészalka”’vacsorája. Meleg, szinte családias jellegű vacsorára gyűlnek össze a „Mátészalka“ belső dolgozótársai folyó hó 26.-án esti 8 órakor, abból az alkalomból, hogy lapunk legközelebbi számával megéri megindulása első éves évfordulóját. A barátságos vacsorán lapunk munkatársai, Markoviié Herman nyomdafőnökkel együtt — ki lapunk technikai munkásainak leglelkesebbje — Weisz Antalnak, a „Mátészalka“ kiadójának lesznek vendégei. A családias jellegű ünnepséget aktuálissá teszi az is, hogy lapunk a húsvéti- ünnepek alkalmából olyan magas nívójú és bötartalmu számmal jelenik meg, mely az összes e vidéki s nálánál jóval régebbi lapokkal felveszi a versenyt. Munkatársaink, úgyszólván mind képviselve vannak húsvéti számunkban dolgozataikkal. Mint látható tehát: mindannyian együtt vagyunk, úgy amint elindultunk, sőt még meg is szaporodva. Mindössze két ember nincs közöttünk, de akik helyett újabb erőket nyertünk. Mi pedig maradunk, akik voltunk s haladunk a programmeikkünkben kijelölt utón, immáron, megerősödve és fsltartóz- tathatianul — „előre!“ — A jéggyár ügye, amint értesülünk, befagyott. A jéggyár felállításán már többször tanácsI koztak, gyüléseztek, utóbb egy bizottságot is küldöttek ki, hogy tanulmányozza a felállítandó jéggyár ügyét. Azonba mi azt tapasztaljuk, hogy Mátészalkán, ha valami üdvös dolgot akarnak lé- i tesiteni, annak annyi ellensége támad, mint a fűszál a réten, egyik ezért, a másik azért. A bizottságokról pedig az a tapasztalatunk, hogy azok nem az ügy előbbvitelére, hanem egyenesen megölésére alakulnak. Ajánljuk tehát, ha valami üdvös eszmét el akarnak fojtani, utalják csak azt bizottság elé. Az biztosan elfojtja! — A birtokosok figyeiaéke. A Mátészalkai Közgazdasági Bank részvénytársaság a fenti címmel nagy, piros plakátokat bocsátott ki, melyen a birtokos osztály figyelmébe ajánlja, hogy »idegen pénzintézetek és magán bankok megbízhatatlan ügynökei futkosnak járásunk területén, kik, törlesztéses-kölcsönöket igyekeznek elhelyezni, ígérgetnek füt-fát, 4(,/o-os kamatot, 100% folyósítást, díjmentes eljárást és ezen Ígéreteknek a jóhiszemű, tájékozatlan közönség könnyen felül. Csak a kölcsön folyósítása alkalmával, mikora nagy költségek már felmerültek, mikor az ingatlanra a zálogjog már beköbeleztetett, tudja meg i^a jóhiszemű köl- csönvevő, hogy kelepcébe jutott, de akkor már késő a megbánás. Az Ügynök aki aranyhegyeket Ígért, akkor már eltűnt a láthatárról és ha előkerült is, az okozott kárnak nem akadt gazdája.« A Közgazdasági Bankot e plakát kibocsátásánál üzleti érdeke vezérelte ugyan, de elvitathatlan, hogy azzal a többi helybeli pénzintézeteknek is szolgálatot tett, de főleg a kis. gazdáknak, kik falvaikban békességben munkálkodnak s egyszercsak beállit hozzájuk egy ismeretlen vigéc-ember, aki valósággal ráerőszakolja a tudatlan földmivelőre azt a 4u/0-os, díjmentes kölcsönt, toronyórát, láncot Ígérve és a szegény becsapott ember csak akkor veszi észre magát, mikor megütik a dobot a háza előtt. Jó lesz hát megfogadni az'okos szót! Hiszen akiknek törlesztéses-kölcsönre van szükségük, azok megszerezhetik azt bármelyik itteni pénzintézetnél, ahol tudják, hogy kikkel állanak szóba. Áz a nagyon olcsónak I látszó kölcsön, amelyet úgy erőszakkal, faluzva varnak az ember nyakába, csak látszólag olyan olcsó, de valójában drága, nagyon drága. Sót a legdrágább, mert egy ekzisztenciába kerül. — TflZ. özv. Reichmann Ignácné hodászi tanyáján f. hó 24.-én d. u. 3 órakor tűz ütött ki. Leégett egy kerülő-ház s több melléképület. — Levél. Vettük a következő levelet: Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Mátészalka“ folyó év 11. (50.) számának „Hirek“ rovatában referádát olvastam arról a szerencsétlen tüzesettröl, amely f. hó 10.-én éjjel nálam volt. E re- feráda egyes adatai tévesek, amennyiben nem ól, hanem egy kamara égett le, amely nem is az én birtokomban van, hanem a lakóm használja azt. A szerencsétlenül járt Sófi Mari és Vaszaliszi Qyuri pedig nem csak nem „mulattak“ a szerencsétlenség előtt korcsmámban, de azon a napon nevezettek nálam meg se fordultak s a korcsmámat f. hó 10.-én este fél 9 órakor már bezártam\ Kérem Szerkesztő urat, legyen szives fenti tényállításokat nevemben b lapjában kijelenteni. Mátészalka, 1910. 111 22. Tisztelettel Weisz Óser. — Az orsz. gyűl. képviselőt választók összeírására kiküldött bizottság — mint értesülünk — a napokban kezdi meg működését. Ez utón is felhívjuk tehát mindazok figyelmét e körülményre, kik választói jogosultságot igényelnek maguknak, hogy a bizottság előtt jelentkezzenek, nehogy alkotmányos jogaik gyakorolhatásá- tól — a nem jelentkezés miatt — elessenek. — Tiiz a Nagyvégsa. Folyó hó 18.-án eddig ismeretlen okokból meggyuiadt a Csizmadia Zsig- mond ólja s leégett. A tűz éppen délben .ütött ki s minthogy a szél nagyon fújt, nagy riadalmat okozott a városban. A tűzoltók most is későre értek a tűzhöz, mert nem volt ló, mivel a fecskendőket elszállítsák. Árról nem is szólunk, hogy a tűznél, a hiányos felszerelés miatt, valósággal kínlódtak szereikkel. Hiába van meg a jó igyekezet, vezetés és felszerelés nélkül nem ér az semmit. Ha például meggyuíadna egy emeletes ház, mit csinálnának a mi tűzoltóink ? Végig néznék, milyen szépen csapkod az ég felé a láng, ha ugyan odaérnének addig, mig le nem ég. Csúnya következménye lesz még itt egyszer annak, hogy a tűzoltóság a városnak mostoha gyermeke ! A kár mintegy 2000 korona, mely — minthogy nem volt az épület biztosítva — nem térül meg. — Meghívó. Felkérem mindazokat, kik a helyi telefonhálózat létesítését óhajtják, különösen pedig azokat, akik már előfizetőkul is jelentkeztek, hogy f. hó 28.-án d. e. 11 órakor a Mátészalkai Takarék- pénztár igazgatósági szobájában értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Tisztelettel: Klem Andor. — Utca takarítás. Elöljáróságunk álmodhatott valamit e hó 19-ikén éjjel, mert hogy-hogynem, de minden esetre nagyon helyesen, ujb<51 megkezdette az utc<» sepertetéseket. Nagyon üdvös dolgot cselekedett elöljáróságunk, hogy 3—4 évszak szemetét eltakarittatta. Csak aztán bele ne unjanak újra, mint tavaly!
