Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-18 / 46. szám
2. oldal. M A T E S Z A L K A 46. (75.) szám.. úgy a tanfelügyelőknek, is mint a nagy minisztereknek. Mert a fejlődési megakadályozni nem lehet. Már pedig az állami és felekezetnélküli közoktatás a társadalmi fejlődésnek egyik stációja. És el fogunk ide jutni a grófok, papok és gerincnélküli lakájseregük kiabálása, jajgatása, sirása, erőlködése, ellenszegülése dacára. És akkor, ha az iskola Magvarorszá- gon is nem a munkanélküli urak felszínen maradásához szükséges butítást, hanem a munka emberének a tudását fogja szolgálni, akkor örömmel fogjuk üdvözölhetni hazánkban, ha még nem is a szociális, de í a polgári társadalom megszületését. —sz. Szatmárvarmegye közigazgatási bizottsága folyó hó 11.-én tartotta október havi ülését. A tárgysorozat első pontja az alispán havi jelentése volt, mely szerint a múlt hó folyamán semmi olyan dolog nem történt, amely a személy és vagyonbiztonságot veszélyeztette volna. Méltatlankodásra adott okot a kereskedelemügyi miniszter leirata a nagykárolyi vasúti állomás épületének átalakítása ügyében. A leirat szerint Nagykároly nem kap uj indóházat, hanem csak a régit restaurálják. Elrendeltetett ezután a kereskedelemügyi miniszter leirata alapján a törvényhatósági utak kiépítéséhez szükséges kőanyag szállítása. (Most már tán csak lesz a dologból valami ? — A szerk.) Számos kivételes nősülési engedély iránti kérelem elintézése után, valamint néhány személyes ügy lelárgyalásával Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök el-zámolt a kezelése alatt elintézett ügyekről, melyeknek statisztikája szerint az árvaszék októberi munkaanyagát képező 2114 ügyből elintéztetett 2019, hátralékban maradt 95. A jelentés szerint október hóban illettéUésségi összeütközés, vagy olyan akadály, amely az árvaszék ügyvezetésére bénitóiag hatott volna, nem fordult elő. Dr. Aáron Sándor v/n. főorvos jelentése szerint október hó folyamán Szatmárvármegyében a légzési bániaknak és a kanyaró “uralkodott; az utóbbi emelkedett és járványszerüen lépett fel a vörhennyel együtt, mely utóbbi fészkéül Nagybányát jelöli meg a jelentés. A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az utóbbi hónapok kedvezőílensége miatt az iskolalátogatásokat még nem kezdhette meg. E helyett irodai munkálatairól számol be, melyek közül, mint legnevezetesebb mozzanatot emliti fel az uj miniszDombrády kezet fogott a leánnyal, de többet aztán nem törődött vele. Annál többet foglalkozott azonban mamával. Azzal a szép szőke hajú, kissé mo 'ett asszonnyal, kiről azt beszélik, hogy nem szerelmes az urába. Hisz tudjátok kiről van_szó! Az ura különben egy bankdirektor, ki cs ak enni, meg aludni jár haza, ha itthon van, de fo'óbet van Wien-ben. A nagysága pedig fogadja a vendégeket, minden páratlan kedden zsurt ad; mind en premieren uj toalettekben pompázik s minden nyáron más fürdőbe megy nyaralni. Egy nap, hogy hogyse, olyankor nyitott be a »nagy« lány a mámájához, mikor nem lett volna «zabad. Önagysága egyet sikoltott, Dombrády zavartan nézett maga elé, Klára pedig elájult, s utána két hónapig beteg volt. Betegsége alatt az édes anyja ápolta, becézgette és el nem mozdult az ágya mellől, csak ha Dombrády jött. Mert ő továbbra is csak eljárt a szép asszonyhoz, aki ezentúl is olyan szívesen fogadta, mint ezelőtt. Két hónap múlva a leány meggyógyult és felkelt. Megszépült és megnőtt, de az előbbi szüntelen mosolygó gyermek-arc helyét, egy örökösen szomorú, márványfehér szent arc foglalta el. Arról a bizonyos napról természetesen soha sem esett szó. A leány úgy tett, mintha elfelejtette volna, az asszony meg igyekezett elfelejteni. Mikor legelőször ment betegsége után társaságba, találkozott Dombrádyval. — Ah 1 — tört ki belőle a csodálkozás, hogy hirtelen előtte állt a lány vakító szépségének teljében. Hisz maga egészen nagy lány lett azóta, hogy . . . Itt megakadt. Eszébe jutott az a nap, az a csók, amitől ez a lány elájult. Pedig nem is neki adta. Furcsa lelkűk van ezeknek a nagy lányoknak. Egy csók miatt 1 — Hogy nem látott ugy-e ? — Egészítette ki a lány. Aztán meg hozzá tette: Beteg voltam. ügy mondta, mintha arról Dombrády nem tudna. Né csak — gondolta Dombrády — ez a terilep" elrendelt tanterveket. Ezeket az összes iskovü» Iákba szélküldöíte már s utasította a tanítókat azok szigorú betartására. A tantervek be nem tartása a jelzett miniszteri rendelet értelmében fegyelmi vizsgálatot von maga után. Határozatba ment a jelentésben panaszolt tantestületi visszaélések elleni intézkedés. Ezen visszaéléseket a büntetéspénzek beszedése és kivetése körül észlelte a tanfelügyelő. Sajnálattal panaszolja a jelentés, hogy még miqdég 15 község nélkülözi S-iaimármegyé- ben a fai]írást s e községekben iskola felállításáról az illető község nagy nyomora miatt gondolni sem lehet. Végül bejelenti, hogy a tanítói létszám jelenleg 193 néptanítóból és 10 gazdasági szaktanítóból áll. A pé/tzűg,.igazgató jelentese szerint befolyt októberben 355459 K egyenes adó, 15485 I\ 43 f. bélyeg és illeték, 38582 K 80 f. iíaladó. A jelentés szerint az október havi arány, a bélyeg és illeték-bevétel leszámításával, kedvező. A kir. ügyész jelentése a következő volt: letartóztatva volt októberben 110 férfi és 15 nő; szabadon bocsáttatott 78 férfi és 12 nő; maradt 32 férfi és 3 nő, tehát 125 egyén közül 35. Szökés csak egy esetben fordult elő a fehérgyarmati fogházban, a szökevény azonban még a szökés napján elfogatott. Mándy Zoltán közgazdasági-előadó szerint az őszi vetések mindenütt megérlek, aminek különösen az eddigi szokatlan mérvben fellépett egér-csapás az oka. A termények betakarítása, valamint a Szüretelés kedvezően történt meg és jó eredménynyel végződött. Az őszi munkálatok folyamatban vannak. A törvényhatósági m. kir. állatorvos jelentése szerint az állategészségügy Szatmánnegyében az elmúlt hó folyamán igen kedvezőtlen volt. Ragadós száj és körömfájás a szatmári járásban, Sándor- homok községben lépett fel, hová a tiszaujlaki vásáron vett 2 ökör révén jutott be a ragály. Súlyos mulasztást követett el a terjedő baj elhanyagolásával a szárazbereki jegyző, miáltal a ragály a szomszéd községekbe is elharapódzott, sőt a jelentés szerint megfoghatatlan módon a nagykárolyi járásban is fellépett és oly gyorsan elharapódzott, hogy terjedésének meggátol hatásához egyelőre remény nincs. Az állatvásárok a komolyan fenyegető bajokra való tekintettel szünetelnek, vészkerületek vannak felállítva és a forgalom a lehetőségig korlátoztatott. A fent említett két állatbetegség október hó folyamán Szatmánnegyében 26 községben lépett fel. A többi betegségekre vonatkozó statisztikai kimutatás a következő : lépíene 13 községben lépett fel; megs, ónt október folyamán a lépfene 15, veszettség 1, rühkór 2, sertésorbánc 3, sertésvész 13 községben. Eépfene-zár 8, veszet- ség zár 15, rühkór-zár 4, sertésorbánc-zár 8 községben áll fenn. Kacsó Károly rövid állainépitészetügyi jelen- ! tésében azt adta elő, hogy az utak jó karban vannak s azok hengereztetése már befejezést nyert. gyerek, úgy látszik, hogy okosabb, mint ő. Úgy tesz, mintha semmiről sem tudna, s azt akarja, hogy más is elfeledje azt a napot. Arinál jobb. Ez a tudat visszaadta nyugodtságát és beszélgetni kezdett a lánnyal közönyös és mindennapi dolgokról. Etiől a naptól kezdve aztán mindennap beszélt a leánnyal. Tetszett neki a leány rideg, fájdalmas arca s az a csöpp gúny, ami minden szavából kiérzeü. No hát játszunk ! És játszott a leánnyal. Ö legalább azt hi lse, hogy játszik vele és mire észrevette magát, szerelmes volt a sápadt arcú szomorú lányba. Ö, a férjek réme, az asz- szonyok bálványa szerelmes lett egy 18 esztendős gyerekbe, aki meggyülölte őt. Mert gyűlölte a szive minden dobbanásával, j agyának minden gondolatával azt az embert, aki I megmérgezte az ő ártatlan szűzi lelkét. Gyűlölte, de nem mutatta és nem mondta inkább igyekezett I kedves, szép, sokszor talán kissé kacér is lenni, csakhogy kitűzött célját elérje. És mikor kezdte észrevenni, hogy az a gyűlölt férfi érdeklődik iránta, talán már tetszik is neki, akkor még jobban bolondította, még jobban kacérkodott vele. Egymásután jöttek a versek, csengő riniü szerelmes dalok, illatos virágcsokor, csupa égő vérvörös rózsa, meg bíboros szegfű. Egyszer aztán megjött az, amire annyira várt a leány, aminek jönnie kellett: Dombrády szerelmet vallott neki. Úgy ömlött a szép, piros érzéki ajkáról a szó, mint a gyöngy. Beleöntötte abba a vallomásba az egész égő lelkét, szerelmes szivét. Az arca hol elsápadt, hol lángban égett, a teste reszketett a nagy vágyakozástól, mig beszélt, mig mondta a lágy, leányfejet elkábitó kalandos szavakat. Elveszett, aki ezt végig hallgatja 1 És csak beszélt. Úgy mondta, ahogy érezte, és úgy érezte, ahogy mondta. Aztán letérdelt a leány elé. Két fehér reszkető kezét összetette, amint kimondta az utolsó szót: »Klára! meghalok, ha nem szeret maga is!« . . . Egy pillanatig csend lett a szobában. A leány nem szólt egy szót se, csak nézte a térdelő SZÍNHÁZ. Krasznay Ernő színtársulata, mely az országos szinjgyi bizottság legújabb határozata, illetőleg beosztása értelmében hivatva és »kizárólagosan« jogosítva leit városunk művészeti szükségletét kielégíteni, kedden e hó 15.-én megkezdte előadásait a »Hungária« nagytermében. Az a három előadás, melyet ezideig láttunk, vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk. »Vegyeseket« mert mindhárom estén csalódás ért bennünket. Az első estén — természetesen — nagyon jót vártunk és kevésbbé jót kaptunk, a második estén — szintén természetesen — már kevésbbé jót várhattunk csak és igen jót kaptunk, harmadik estén pedig fokozott reménységünk megint nem nyert kielégítést. Egyelőre mig a társulat tagjait egyéniségükhöz illő és tudásuknak megfelelő szerepekben nem láttuk, azokkal küiön-kiilön nem foglalkozunk s csak általános megjegyzéseinket tesszük meg, kérve az igazgatót, hogy azokat — ha színházlátogató közönségünket a jövőre is meg akarja nyerni magának s ha e városkát megélhetése talajrészének tekinti — szívlelje meg. Mindenekelőtt előadásait a hirdetett időben, pontban 8 órakor kezdje meg, tekintet nélkül arra, hogy a várt közönség együtt van-e már, nehogy az előadás 11 órakor érjen véget, mint az az első estén történt. Rendes, tisztességes szinlapokat nyomasson és ne használja a vízözön előttieket, melyeken olyan színészek nevei is szerepelnek, kik talán régen örök álmukat aluszszák a kerepesi temetőben. Táblákat függeszszen ki a színfalak mögött, hogy »Ruházatát minden színész a színpadra lépés, előtt hozza rendbeli, mert ha a vidéki lársula ttól nem kívánhatunk — és nem is kívánunk — korhű jelmezeket, de azt feltétlen megköveteljük, hogy az illúziót és a jóizlést sértő szakadt, piszkos ruhában színpadra ne lépjenek. Mert hiszen a mi piszkos, azt meglehet tisztítani, ami rongyos, azt meg lehet foltozni, ez régi axióma s csak az igazgatói erély dolga. A színész legyen elkészülve arra, hogy a közönség, mely elé lép, minden tekintetben müértő és mindent lát. Látta a »Dorrit kisasszony előadásán Kiinem Arthur ho'naljban végigszakadt frakkját, mészszel becsor gátolt csizmáját ; látta az ifjú porkoláb rnegszá múlhatatlan helyen kifeslett mentéjét s látott még néhány lyu- has síoppolatlan női harisnyát is, •. . . Látta, és különösen látta azt a fekete francia kalapot, mely ez egy estén keresztül, porosán és piszkosan ugyan, de minden szereplő fején »szerepelt« keresztben, avagy hosszában. Ennyit általánosságban. »Dorrit kisasszony« előadásán élveztük és méltányoltuk Krasznay Érnő és Krasznay Mariska, valamint Szakács Antal játékát. » A muzsikus leány« szerdai előadása minden tekinteitben stilszerü és elfogadható volt. Ez férfit szúrós, haragvó szemmel, mintha a leikébe akarna belelátni; abba a gyűlölt férfi lélekbe, mely nem ismert eddig más fájdalmat, csak ami a szegény könnyen hivő szerelmes asszonyi lélekben fakadt, aminek ez az ember volt az oka ; nem ismert más örömet, csak azt, melyet a selymes hajú, piros ajkú szép asszonyok idéztek elő egy napra, egy órára sokszor. Aztán egy pillanatra mosoly jeient meg a fájdalmas ajka szögletén egy csöp gúnyos, bántóan diadalmas, büszke lánymosolygás, hogy azt az erős férfit, ami után annyian vágyakoztak, térdelni látja maga előtt. Egy percig, talán csak egy másodpercig tartott ez a mosoly, mely után hirtelen elkacagta magát. Aztán megfordult s lassú, méltóságteljes lépéssel megindult az ajtó felé. Dombrády felugrott és egy lépést tett a leány felé, aki már ekkor az ajtó előtt állt. Ott megfordult, kezével az ajtó kilincsért nyúlt és villogó, haragos szemmel vágta oda a sápadt arcú férfinek : »Nyomorult!«' ... így történt. Este velünk volt Dombrády, velünk mulatott, de ekkor már tudta, hogy neki a másnap: utolsó nap lesz. Meghalt, mert büszke volt, mert egyetlen egyszer komolyan vette azt, amit ezerszer kacagva gúnyolt ki. Van-e ebben igazság, vagy nincs, azt nem keresem, nem akarom keresni. És most hadd látom azt a levelet! Az a levél pedig akkor már darabokra tépve, a padlón hevert. Csend lett. A fiuk szomorúan, lehorgasztott fővel ültek egymás mellett, de beszélni egy se akart. Végre Csáthy törte meg a csendet. — Azt a lányt meg ne bántsátok ! Az a lány utána pusztul annak az embernek, az bizonyos. Én mondom. Láttátok, ugye-e, azt a kosár vörös szegfűt, amit a behantolt sirra öntöttek ? Azt az a szegény lány küldte, annak a »nyomorult-«nak... „Éva.“
