Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-06 / 18. szám

2. tidal. M Ä T É S t A L K A * 18 (57.) szám. homokba dugott fejjel ábrándoznak dread- naugthok építéséről és — világbékéröl. A kievi aljas vérengzés az emberiség legelemibb jogának: azé lei-jogának durva, vad megsértése. Szégyene ez a husza­dik század kultúrájának és szégyene ez az európai nagyhatalmaknak, melyek a múl­tak tanulságain mitsem okulva, lehetet­lenné nem tették ezt a kitörülbetetlen fekete foltot. Husdrágaság. (!) Drágább lett a hús újból. Mi lamentá­lunk s már az eddigi húsárakat is tulma- j gasaknak, az eddigi áremeléseket is jogo­sulatlanoknak 'tartjuk s mészáros uramek I e lamentációkra azzal feleinek, hogy meg j magasabbra szabjak egy kiló hús arat. Pedig hat a torony-magas husarak, melyek tulnaladjak immár ta patikai mé­regdrága sagot is, mivel sine -ennek indo- í kolva. A mátészalkai húsárak vetekeknek a legnagyobD városok húsáraival, holott a hús minősege nagyon is kepieten e véleke­désre. Mert untig városon elsőrangú húst j kap pénzéért az ember, amiből 1 kgr. elég egy nagy családnak, addig itt 100 deka húsból 40 deka a szinhus, inig 40 deka nyomtaték-kor.c, 20 deka pediglen a hús- j sál járó csont. És ez a 40 deka hús is \ milyen? Mig a varosokban sőrét, direkt fo- ' gyasztásra kikészített, kihizlalt marhát va*- ' nak, addig nálunk a növedek marhákat, az , iga által agyonnyuzott öreg ökröket, vagy a j lejésből kiselejtezett vén ielleneket merik ki I a mészáros urak. És amig varosban az a j kiló hús, arait venni szándékozunk az a rész, amit akarunk s kérünk, addig itt ke- > gyelmi kérvényekre van szükség, na vala­melyikünk egy rostélyosra, vagy marha­nyelvre éhezik. A legutóbbi országos-vásár árait veve számításaink alapjaid, egy kilogramm hús 40 fil.-be kerül a mészárosnak. Ha már most a vett marhából csak 50% volna is a szinhus, amint azt a mészáros urak szá­mítják (de van 60% is) akkor is 80 fii. a makszimális összeg, amelybe egy kgr. hús a mészáros urnák kerül. Ezt a 80 fil.-be kerülő kgr. húst adják el nekünk 1 kor. 20 fii.-ért trefnyi és 1 kor. 40 rti.-ert kó- serhus gyanánt. Ez pedig 40—00 /ü. nye­reség kilogranionként. Hát tisztességes profilnak mondható ez? Egy métermazsánál e szerint, a szám­tani középarányos 50 fii. prorttegyseggel számítva, 50 kor. a profit. kilenckor várom, ha nem jön, magam megyek. És ha nehezére esik, inkább egyáltalán ne fá­radjon. A kapujokhoz értek. A lány keze melegen simult az övébe. A szemük összekapcsolódott. A barna szempárból egy kis sugár behatolt a ben- j sejébe, mintha ott is végig simított volna ;a kis ! meleg kéz. — Feljövök Magáért. A mig kocsit keresett, gondolkodott. — Fur­fangos kis fruskája, azért mondott olyan korai terminust, hogy ne mehessek a klubba, mert ak­kor nem tudok olyan korán felkelni. Két legyet egy csapásra: mi? De most juszt is! Legfeljebb le se fekszem. — Ezzel kocsiba ült és a klubba hajtatott. De az az ígéret reggel felé hazakergette, lefeküdt és ime most még fel is ébresztette. Az órára nézett. Félhét. Fel kellene kelni. — Megint érezte a fanyar izt a szájában. A háta fájt, a feje majd szétrepedt. — Jót tenne a friss levegő, gondolta és megint végig borzongott rajta a hideg. Feli kellene kelni. Jobban magára húzta a takarót. De azért még mindig fázott; újra álmosodni kezdett, a szemét lehunyta, aztán hir­telen, ijedten újra felnyitotta, küzdött benne az ígéret az álommal. Dühös lett, egy halk károm­kodás szaladt ki önkénytelenül a száján. Félig fel- J De még itt nincs vége a dolognak. Hátra van még a bor, a szaru, faggyú, máj, pata, lábszár, pacal, nyelv, fej, vese, velő, tüdő, — amelyek mind keresett cik­kek s a melyekért drága pénz! is adnak és amelyek nincsenek az 50% szinhusba beszámítva. Ezeknek a „függelek“-eknek ára tehát teljesen fedezi a levágott marha rezsijét s nem kevesebb, mint minimális 10—20 Uor.-val szaporítjuk az 50 kor. profitot. Tehát 60 kor. az a minimális ösz- szeg, amelyet egy levágott marhán a mészáros nyer! Ha tekitetbe vesszük, hogy a kóser hús fogyasztók máshunnan, mint a helyi székekből nem szerezhetik be husszükség- letüket s igy rá vannak szorulva a méreg­drága húsra, úgy igazan nem nehez a maga jogi u.üszavan elnevezni az ilyen pronthajhaszatot. Am jól tudjuk, hogy a mészárosok sem elhetnek „szerelemből“, jói tudjuk, hogy nehezek a kereseti és drágák a meg­élhetési viszonyok, jól tudjuk, hogy a ma­gas marhaárak mellett a jéghiány is tete­mesen növeli a költségeket, jól tudjuk, hogy a mészáros személyzeti kiadásairól is gondoskodni kénytelen, de mindazonál­tal nem tarthatjuk indokoltnak, hogy az egyik legszükségesebb fogyasztási cikk — melylyel e tekintetben csak a ső és a kenyér versenyezhet — a protithajhúszat szertelenségeért annyira igénybe vehesse a fogyasztók zsebeit. Éppen ezert, ha tiltakozó szavunk megint a pusztában hangzik el' s a mé­száros urak arra kariéiul és áremeléssel felelnek, úgy követelni fogjuk először is az izr. hitközségtől, hogy karicl-iilahnának szerezzen erényt, a hatóságtól pedig a hús­árak leszállítását. És ha ez sem fog hasz­nuk, úgy hitközségi, vagy megtovabb me- nőleg: hatósági mészárszékek felállítá­sát fogjuk a legnagyobb erelylyel sürgetni, de a fogyasztók kiszipolyozását tovább nem tűrj ük el! ülésén a vágási engedély megvonásának lerhe j alatt tiltotta el a mészáros urakat a jogo- 1 sulatlan áremelésektől. Ez hát elejét vette |a 15.-ere tervezett újabb emelésnek is. A dolog azonban nincs ezzel elintézve, mert még a hatóságnak is meg kei/ mozdulnia és szintén limitálnia a trefnyi I hús arat. — Az I9!l.-évi kepviselőválasztók névjegyzéke. Szatmárvártnegye* központi vá­lasztmánya f. hó i .-én tartott ülésén összeállította a megyei országgyűlési képviselő választó-kerüle­tek választóinak névjegyzékét s azt a következő hirdetmény kíséretében küldte meg községünk elöl­járóságának: »5. közp. v. SZ./1910. Hirdetmény. Szatmár vármegyéhez tartó: ó nagykárolyi I., má­tészalkai 11., fehérgyarmati Ili., csenged IV., kras- sói V., aranyosmegyesí VI., nagybányai VII., és I nagysomkuti Vili. választókerületek országgyűlési kepviseiő választóinak egy-egy kerülethez tartozó varosok és községekre vonatkozólag összeállított ez évi ideiglenes, valamint a kihagyottak névjegy­zékei, az illető kerület minden városának, nagy-' | községének és körjegyzőségének külön egybefog­lalva, a központi választmány mai alulírott napon tartott üléséből — az 1899. XV. t.-cz. 146.-ikg-a értelmében — kiküldetvén, hözhirré tétetik: 1- ször. Hogy az érintett névjegyzékek a ke- : rüietbeli minden városban, nagyközségben és kör­jegyzőségek székhelyein folyó 1910. évi május 5.­i tói ugyanezen hó 25.-éig közszemlére kitéve lesznek. 2- szor. Felszólamlási határidőül a szintén folyó évi május 5.-től ugyanazon hó I5.-éig egy­mást követő napok szolgálandnak ; mely napokon a névjegyzékek ellen saját személyét illetőleg bár­ki felszólalhat s ezenkívül mindenkinek jogában áll azon választó-kerületben, melyhez tartozó va­lamely község névjegyzékébe felvétett, bármely jog­talan felvétel, vagy kihagyás miatt is felszólalni. 3- szor. A felszólamlások elleni észrevételek | beadásának ideje folyó évi május 16.-tól 25.-ig : tartaná, mely napokon mindenki, — kinek a 2.-ik j pont szerint felszólalni joga van, '—- a felszólald sokra észrevételeket nyújthat be. 4- szer. Mind a névjegyzékek, mind a netaláni | felszólalások, a kitűzött napokon reggeli 8 órától ! déli 12 óráig városokban és nagyközségekben a | város, illetve községházánál, kisközségekre nézve pedig a körjegyzőség székhelyén lesznek kitéve, mely idő alatt azok a városi, illetőleg községi elöljáróság egy tagjának jelenlétébe ott mindenki által megnézhetők s délután 2 órától 6 óráig leináso'hatók. Lapunk zártakor értesülünk, hogy az izr. hitközség elöljárósága tegnap megtar­tott gyűlésén a bemutatott húsárakat / kor. 20 fil.-re leszállította. E szerint tehát a mészárosok húsárait elutasította. Mindebből az tűnik ki, hogy a mé­száros urak eddigelé, immáron hat napon át teljesen jogtalanul szedték a magasabb árakat a kóser húsért. Kiváncsiak vagyunk, hogy vissza fogják-e e hat napi fogyasztás után a hitközségi és a magasabb ar közti különbözeiét a fogyasztóknak térítem ?! A kóser hús dolga tehát rendben volna. Annál is inkább, mert a hitközség említett emelkedett és újra visszahanyatlolt. Az óra hetet ütött, erre össze rázkódott. Legfőbb ideje — de nem birt meg mozdulni. Egyszerre csak látta, amint két okos, barna szem nézi. És ez a két lány­szem suttogni kezdett. A suttogásból egy vágyako­zás hangzott. Olyanokat is mondottak a szemek, a miket az az ajk tegnap nem mert elmondani. — Látod még ezt sem teszed meg a kedve­mért. Pedig megígérted. Nem parancsoltam, csak kértem. Kértem, tehát megaláztam magam. Mert szenvedek. Szenvedek, abban a nagy világbajban, melyet szerelemnek hívnak közönségesen. Szenve­dek és vergődöm mint Te most. És érzed a szen­vedésemet, enyhíthetné! rajta, boldoggá tehetnél egy csekélységgel, egy semmiséggel, avval, ha !e- küzdenéd az álmodat. És nem teszed, nem is fo­god megtenni. Mert nincs akaraterőd, jellemteleu vagy és rabja vagy a szokásaidnak. Nem vagy férfi, báb vagy és tovább fogsz hánykolódni az élvezetek puha fekhelyén. És én szeretlek, imád­lak, de megvetlek. Mert én erősebb vagyok, mint Te és amagadfajták. Én ura vagyok az akaratom­nak és nem rabszolgája. A suttogás érthetetlenebbé vált, elhalt. A férfi mély álomba merült, csak néha nyögött nagyokat. Pont tízkor felébrett, gyorsan felöltözködött és elhajtatott Lolához, — a szeretőjéhez. 5- ször. A felszólamlások, valamint az azokra teendő észrevételek is a szükséges okiratokkal fel­szerelve. írásban adandók be s egy beadványban több egyénre vonatkozó felszólalás is foglalható, a felszólalásra teendő észrevétel pedig minden be­adványhoz külön terjesztendő be. 6- szor. Mind a felszólamlások, mind az a- zokra tett észrevétele a központi választmányhoz intézve, az okiratokkal együtt bélyegtelenül, tazon város, vagy nagyközség elöljáróságánál, — me-' lyek névjegyzéke ellen a felszólamlás történt, — kisközségében pedig az illető körjegyzőknél adan­dó be ; kik azokat külön sorrendben beiktatni, róluk — ha kívántatik — téritményt adni, s f. é. május hó 26.-án az iktató könyvvei és a közszemlére kiadott névjegyzékkel együtt a központi választ­mánynak múlhatatlanul — éspedig 20 korona rend­bírság terhe alatt — beküldeni, vagy ha felszóla­lás nem adatott be, azt is jelenteni kötelesek. — Végre: 7- szer. Hogy a névjégyzék egyik teljes példá­nya Nagykárolyban, a vármegyei közigazgatási ik­tató hivatalban lesz közszemlére kitéve. Mely hirdetményt — az 1874. évi XXX1IL t.-cz. 43. § ához képest — a vármegye minden községi elöljáróságai hivataloskodásuk területén szokásos gyakorlat szerint közzé tenni s a név­jegyzékek, valamint a beadandó felszólamlások iránt a fentebbiek értelmében felelősség terhe mellett eljárni tartoznak. Kelt Szatmárvármegye országgyűlési képvi­selő-választást intéző központi választmányá­nak Nagykárolyban, 1910. évi május hó 1.-én tar­tott üléséből. Medvey Lajos s. k., központi vál. jegyző. Ilosvay Aladár m. k., alispán, mint kpv. elnök. Az 1911. évre most közlőit hirdetménynyel visszajuttatott névjegyzék szerint választókul a kö­vetkezők lettek felvéve : Arndt Sándor iparos, Árvái Ferenc földész, Ari István földész, Almer Béla gyógyszerész, Al- berger Bertalan anyakönyvvezető, Adler József ke­reskedő, Bloch Jakab iparos, Berger Béla iparos, Dr. Bródy Sándor orvos, Berger Albert könyvelő, Borbáth Andor tanító, Báthory György földész, Balázsi Menyhért földész, Balázsi István földész, Balogh István földész, Barna Béla könyvelő, Bart- ha Aladár iparos, Becske Bertalan tanító, Bányai Endre kir, jbiró, Budaházy Sándor ügyvéd, Böjti István földész, Bendzsa Ferenc földész, Budaházi Kálmán házbitokos, Braun Adolf iparos, Balázsi Miklós aljbiró, Bétéri Lajos házbirtokos, Balázsi Vilmos gazdatiszt, Berger Géza iparos, Bodnár

Next

/
Thumbnails
Contents