Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-22 / 16. szám
Melléklet a „Mátészalka“ lí. (55.) számához. 1910. április 22. APRÓSÁGOK. Kortesvilág. Szálkái Sándornak képviselővé jelölése napján a valóságban is látható volt, hogy járási székhely vagyunk. A kora reggeli órákban a szokottnál jóval élénkebb volt az utca, az üzleteket, különösen a pálinkaméréseket nyitották ki jó órával előbb és korcsmárasaink számításaikban bizonyára nem csalódtak. Politika ide, politika oda, egészen rendjén van ez igy, ahogy van. Ha rend van a politikában, úgyszólván alszik a közérdeklődés, az újságok sem valami nagy élvezetet nyújtanak és beszélgetni sincs miről. Ha kezünkbe vesszük a lapot, elolvassuk a bennünket legjobban érdeklő rovatot és pár perc múlva elégedetlenül tesszük félre azzal : »Nincs benne semmi.« Egészen másként áll azonban a dolog ilyenkor. Az uiság olvasók száma hirtelen megkétszereződik, különösen ha választás van készülőben, mert a választás nemcsak a képviselőjelöltnek, de a kerületnek is igen meleg érdeklődésére ad okot. Az optimisták kedvéért azonban minden félreérthetés kikerülése végett kijelentem, hogy ez nem akar célzás lenni sem a zászlókészítőkre, sem a korcsmárosokra, sőt még a fáradhatatlan kortesekre sem. A kerület fontos érdeke alatt azt értem, hogy mennyiben fog sikerülni elveinkhez hü jelöltünket győzelemre juttatni, aki a kerület érdekeit majd az ország házában szivén fogja viselni. (De nagy szivének kellene lenni!) Szóvá sem tenném ezt a dolgot, ha nem úgy állana valójában, mint ez a »Mátészalka« rnult- heti számában olvasható volt, hogy a mostani választás az érdekességében elég nevezetes megelőző választásokat jóval felül fogja múlni erősségében. És ezt indokolni fölösleges is, bár a »Mátészalka« múlt heti száma erre vonatkozólag is bőven kiterjeszkedett. De nem fűzöm tovább, mert ha eltog a politikai szenvedély, könnyen magával talál ragadni, mint vizár a kunyhót — és a vasárnapi szélvész a kalapomat, melynek holléte felől eddig a legkissebb nyomra sem bukkantam. Persze, itt a járási székhelyen, minden második ember kortes. Kortes vagyok en is, hál’ istennek. Lóthatok, futhatok még a választás napjáig eleget mindenfelé és a fél tüdőm körülbelül rámegy a sok kapacitálásra, amig néhány Ilivel fogok tudni az ellenséges táborból meghódítani és a különféle hangzatos jelszavak gyakorlása, betanulása sem kevés fáradtsággal jár. A jelölés napján is már reggel öt órakor kellett igen fontos misszió teljesítése végett a Nagykároly felöl érkező vonathoz kimennem és igy a nevezetes nap eseményeit már éhgyomorrá élvezhettem. Egy darabig a programmDeszédre ^érkező polgársággal tartottam a varos felé és mondanom is fölösleges talán, hogy nem kis ^meglepetésemre konstatálnom kellett, hogy ők egyáltalaban nem a programmbeszédrói, sem a jeiott személyéről, sem annak politikájáról nem vitatkoztak, hanem kizárólag arról, hol fognak ebédelni, ki fogja fizetni, lesz-e bőven kor, szivar és vájjon a fuvart aznap fogják-e kifizetni ?! És nekik volt igazuk, mert volt a városban olyan dáridó, hogy ahoz hasonló csak május 19.-én lesz, afeletti örömüakben, ha az üstökös útirányából városunkat ki fogja hagyni. A polgárság nagy része egyik vendéglőnkben lakmározott és mikor a garatra is jutott bőven, lassacskán szállingóztak kifelé az utcára. Amint aztán az egyes csoportokat megfigyeltem, egy néhányan arról panaszkodtak, hogy az ellátás nem valami kitűnő volt és bizony éhen hagyták el a vendéglőt, otthon jobb ebédet hagytaK. Amint jobban figyeltem őket pár lépésnyi távolságra, hallottam, hogy egyik azon inditváaynyal állt elő, mennének talán egy másik vendéglőbe és tényleg egy másik vendéglő előtt, hol az ellenpáríi választókat vendégelték meg, megállva, kalapjaik mellől a Szalkai-féie tollat kivéve, betértek a vendéglőbe, a hol bizonyára volt részük egy kis Szúnyog-pecsenyében. Miéi. ■ m Országszerte hire járja: Konyhabútor, asztal, szék, A „K e i 1-L a k k“-nak nincsen párja, Itt van „Keil-Lakk* azúrkék, Pompás fényben a padló, Kertibutort fessünk zöldre. „Keil-Lakk" a mellett olcsó. Gyermekeknek örömére. Aki egyszer ilyet használ, „K e i 1-Lak k“-ból van minden szín, Többet mást nem tűr a háznál. Kék, piros, zöld-rozmarin. Ajtó, mosdó, ablakpárkány Szóval: ház vagy nyárilak, . Oly fehér lesz mint a márvány, Mindig, legyen ott „Keil-Lakk“! Ha „fehér „Keil-Lakk“-ot veszünk, S vele mindent jól befestünk. MINDENKOR KAPHATÓK: Füiep József utóda LÁSZLÓ IMRE cégnél Mátészalka. Nagykároly : Pats János, Nyírbátor iWaiasbargaj A. 5—$ N yíregyháza: Hibján A. _______ ___ ____ _ _____ ___ __________________________ m
