Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-01 / 13. szám

.3 oldal. A hullák. A 25 m. hosszú és 10 m. széles terü­leten egy-egy lépésnyire feküdtek egymástól a megsienesedett holttestek. Egyik hanyatt, a másik oldalt, nagyrészük a föld felé arccal, majdnem mind megcsonkítva. Egyiknek keze, másiknak a lába égett el teljesen. A haja mindnek le volt égve. Vérfagyasztó látványt nyújtott az a két női holttest, melyek mellett a rémületükben és kínokban /wds-világra hozott újszülött gyermekük feküdt, felismerhető állapotban. Érthetetlen, hogy ez a két női holttest 28.-án délután 4 órakor még mint felismeretlen, ott hevert a földön, holott hozzátartozóiknak ezeket legharnarább fel kel­lett volna ismerni, tudva azt, hogy várandósak vol­tak. Egy anya két gyerekét keblére ölelte halála előtt. Ott feküdtek hányát mind hárman, a felismerhetetlenségig porrá égve. Volt egy női tetem. A terem közepén, két előre tolt kezén és két térdén feküdt. Gyönyörű nő lehetett. Arca teljesen feiismerhetetlen s inkább látszik feje kutya, mint ember fejének. Csípőinek, lábszárainak, karjainak és két mellének, szobrász vésőjére méltó formái azonban teljesen kivehetők voltak. Ez a hulla egy kis dombon feküdt. Úgy nézett ki, mint­ha a többi tetemek királynője lett volna. Sajátságos, hogy a holttesteken levő lábbelik nagy része teljesen sértetlen volt, azok mind újak­nak látszottak, jelezve, hogy a bálba uj cipőiket és 1 ruháikat öltötték magukra szerencsétlenek. Ez volt a legtöbb hulla ismertető jele a hozzátartozóik előtt. A holttestek elszállítása. Minthogy a kirendelt hatóság a felismert holttestek azonnali elszállítására és eltemettetésére az engedélyt a helyszínén megadta,, éjjeli 11 órá­tól kezdve délután 4 óráig folyton tartott a felis­mert holttesteknek hozzátartozóik által való elszál­lítása. Eolyton lehetett 10—15 szekeret látni, mely­ről koporsót emeltek le és tették bele a halotta­kat és szállították ki a temetőbe, vagy haza a tara­jokba. Délután 4 órakor kezdetét vette a fel nem Ismert holttestek elszállítása. Tizennégy szekér állott egymás mellett, ezekre egymásra tették a ! holttesteket és vitték ki a temetőbe, a közös sírba. A sir 9 m. hosszú, 6 m. széles és 4 m. mój. A nép óhaja az volt, hogy ezeket a fel nem ismert tetemeket a helyszínén tegyék közös sírba. Képessy László föszolgabiró azonban, — ki haj­nali 4 órától kezdve állandóan a katasztrófa szín­helyén tartózkodott, — ezt köz.egészségi szempont­ból nem engedte meg. Felvilágosította a népet, hogy ezt a kérését nem teljesítheti, a falu közepén nem lehet száz meg száz hullát elföldelni, pláne mikor a talaj valósággal szél ázott a hullákból kisült zsírtól. Azonban megígérte, hogy a szerencsétlen­ség helyén síremléket fognak állítani, mely meg­fogja örökíteni az összes fel nem ismert, de ké­sőbb megállapított halottak nevét. Kipusztult családok. Oláh József györteleki lakos, kertésznek fe­lesége, eladó leánya és 12 éves fia veszett oda. Nem maradt a szerencsétlen családból senki. Oda­égtek mind ! Mikor felelős szerkesztőnk a szerencsét­lenség színhelyére ért, ott találta Oláht a község­háza előtt sirva, zokogva. Folyton azt kiabálta : »Tönkre mentem!« Vannak házak, melyekből teljesen kipusztul- ! tak. Ezek ajtóit a csendőrök lepecsételték. Szűcs Bálintnak is odaégett egész háznépe, | maga is összeégett. Mikor az orvosok sebeit be­akarták kötni, tiltakozott: — Hagyjanak el, úgy se él már senkim! — kiáltotta s azzal kilehelte lelkét. Bulyáki Lajosnak 9 tagú családja volt. Ket­ten maradtak. 3 eladólánya, veje, menye és két fia lett a lángok martaléka. Székely Ignác kovács családja is kihalt. Selyebi Eleknek az egész csa­ládja oda veszett. Felesége, három leánya és még a hullákat sem találta meg. A temetőben. A temető ép oly népes volt, mint a szeren­csétlenség helye. Negyven-ötven ember egész nap szakadatlanul a sírok ásásával volt elfoglalva. 10—15 helyen is eresztettek le koporsót egy­szerre, a hozzátartozóknak szivet-tépő jajgatásai között. A szomorú látvány változatos volt. Akik eltemették halottaikat, egymásra borulva, zokogva vonultak ki a temetőből, a bejáratnál pedig újabb halottas-szekerekkel találkoztak össze. MÁTÉSZAL K A Tíz év alatt aligha volt ennyi halottja azökörl- tói temetőnek, mint 28.-án s egy héttel ezelőtt bi­zonyára nem gondolták, hogy a kis temető ilyen rövid időn belül majdnem egészen meg fog telni. Az idegennek, aki a temető mellett fog elhaladni, feltűnő lesz a sok uj sir, a sok uj fejfa és meg­döbbenéssel fog annak okáról tudomást szerezni. Temetés után. Egy fiatal arcú asszony járkál a fekete po­rondon, le-lehajol, köveket, téglákat, gerendavége­ket emelget, mintha valami elveszett tárgyat keres­ne. Velőtrázó sikoltás. — Meghalt! Meghalt! — ordítja a szegény asszony és a földre veti magát. — Ö szerelmes, drága jó uram ! . . . Hát itt hagytál ?! .. egy darab rongyot szorongat a öklé­ben. ennyije maradt mindabból, ami az életben mindene volt. Ráismert az ura dolmányára. Most tudja meg hogy az ura odaveszett. Tíz körmével a földeit té­pi kinzó fájdalmában. Szömoru emberek fölemelik és elviszik a szerencsétlent. A csendőrök mondják, hogy ezek a jelene­tek folyton ismétlődnek. — Uram! — mondja az egyik csendőr — nem vagyok lágyszivii ember. Láttam már én, nagy dolgokat. De itt, uram, zokogtunk, sirtunk ezzekkel a boldogtalanokkal. Nem birja el azt az ember szive. Csodálom, hogy meg nem őrült az egész falu. Nem lehet azt, uram, elmondani, leírni. Aki nem látta, el sem hiheti. Az országút. Az országúton feltűnő volt a szekér és kocsi forgalom. A környékbeli falvakból, különösen Má­tészalkáról rendkívül sokan siettek a színhelyre, megszámlálhatatlan volt azoknak is a száma, akik gyalogszerrel igyekeztek. Ököritótól Mátészalkáig mindvégig népes volt az útvonal a szembejövő szekerekkel és gyalogosokkal. Györteleken, Koesor- don az egesz község az utcán tartózkodott egész nap, szemlélve a ritka népvándorlást és az Ökö- ritó felől jöttékét folyton kérdezősködéseikkel ost­romolták. É sorok irója, mig Ököritóig jutott, több mint 100 szekérrel találkozóit. A szekerek némelyi­ke szomorú, csendes lépésekben haladt. Ezeken koporsó volt, benne a halottal. Vitték haza hozzá­tartozói, Volt szekér, amelyen 2, sőt 3 koporsót is szállítottak. Meghaltak sebesültek. Az eddigi megállapitás szerint 284 halott van, melyből 238 ököritói, 46 vidéki. Megsebesült 80, ebből orvosi vélemény sze­rint halálos 60. A sebesültek közül 28 a fehér­gyarmati kórházba szállíttatott, mert közelebb nincs kórház. Még Mátészalkán sem! Pedig ez a község maga 5000-en felüli lakosú, járási székhely s egy nagy vidék centruma. Nyíregyhá­záig, P.-gyannatig, Beregszászig, Nagykárolyig nincs kórház. Mikor kapunk hát végre már mi ? Olyan eszközökre, melyekkel eredményesen gyil­kolni lehet, milliói vannak az államnak, de ember­baráti és közjóléti intézményekre ezrei sincsennek. A debreceni honvéd, valamint a kö­zös gyalogezrednek 16 ököritói illetőségű közka­tonája és altisztje volt a husvéti ünnepekre sza­badságolva. A debreceni katonai parancsnokság hivatalos jelentést kapott , Ököritóról, hogy a szabadságolt katonák resztvettek a bálon, mind­annyian eletüket vesztették a katasztrófánál. Far­kas Sándor, huszár káplár és Szénás! István hu­szár is benmaradt. Az ököritói tüzkatasztrófa sebesültjei közül 29.-ére éjjel tizennégy meghalt. Az egyes közsé­gekbe hosszú kocsisorok szállították, elől fekete zászlókkal a halottakat. Kalmár István szintén oda­veszett, egymaga tizenöt embert mentett ki a lán­gok közöl. Temetésén az egész község lakossága résztvett. Meghaltak az Ököriíóbeliek közül: Balog Lajos 10 éves, Harkai Irma 11, Sándor Dávidné 43, Sándor Julianna 16, Sándor Julianna 16, Sándor Juliska 14, Ari Sára 24, Sándor László 68, Sándor Gusztáv 13, Sándor Sára 12, Csató Ignác 10, Sándor Pál 13, Dél Istvánná 46, Varga Istvánná 50, Dél Róza 16, Dél Lajos 12, Tordai Mátyás 21,. Tordai Vilma 9, Beregi Dávid 52, Beregi Ádám 9, Szabó Béni 18, Sajó Éva 18, Székely Lajes 8 Ördög Ilona 13, Betéri Zsuzsika 12, Vida László 11, Kuntár Erzsébet 18, Selyebi Pi­roska 17, Szabó Lajosné, 37, Szabó Linka 7, Szűcs László 13, Szabó Borbála 15, Kovács Dániel 15, Bujáki Róza 20, Bujáki Lizi 9. Nyíri Berti 9, Ka­rikás Juliska (Sz.-Becs) 20, Papp Piroska 18, Papp Károly 9, Pótor Etelka 4, Matolcsi István 26, Budaházi Er­zsébet 19j Budaházi Piroska 21, Budaházi 13 (§2.) s ám. Emi 16, Budaházi Ignác, Selyebi Sándor, Kádár Ferenc, Rigó Lajos, Nagy Sán­dor, Kádár Gáspár 10, Nagy Bálint 12, Farkas Antal, Farkas István 26, Farkas« Béni 13. Szabó István 46, Szereda Ferenc, Szereda Ignác, Szilágyi Sándor, Ari Ilont, Bodnár Etel 14, Ari Zsigmond, Potor Jó­zsef, Sándor József, Pótor Andrásné sz. Kovács Juliana 54, Balogh Józsefné 65, Ari Bálint. Ari Sándor 65, Pataki Jó­zsef, Kincs Verona 45, Pangó Zsigmond, Pangó Dániel 23, özv. Szűcs Istvánná, Vida László 11, Selyebi Elek, Tordai Ág­nes 45, Riga Lajos, Dél Róza 14, Dél Lajos, Karácsony Lajosné, Karácson) Olga 9, Karácsony Zsiga és Sámuel 23, Pincér Davidné, Tóth Zsiga i 27, Konc Piroska 18, Pincés Ferenc 60. | Farkas Áron, Farkas Irma 8. Deák Károly, Székely Andrásné 48, Kiss József, Kis* Vilma 6, Farkas Ida 32, Székely Elek, Ve- Inti Akázia 60 (Sárköz-Újlak), Harkai Em­ma 13, Harkai Ida 19, Harkai B. Gerzon, Szűcs Emmi 11. Szűcs B Zsiga, Matolcsi Zsuzsána 45, Farkas Annuska, Galvácsi Bo- riska, Bujaki Teréz, Bujáki Lizi, Kanyó Zsuzsánna, Kiss 4Paula, Kiss József, Kiss Terka, Nagy Róza. Tóth László, Ráski Pi­roska, Nagy Károly, Székely Lizi, Halász Juliska, Anna és Piroska. Farka* Pista 13 éves, Farkas Zsigmond 13. Szűcs Ignác 22, Boldi Sándor 1 15, Menyhért Bertalan 35, Kalmár István 43, Kalmár Erzsébet 12. Kovács Istvánné 55, Kiss Juliánná 10, Budaházi Sándor 52, Székely Zsigmond 16, Székely Gyula 13, Farkas Piroska 30, Farkas Zsuzsánna 13, Tóth Dánielné 44, Tóth Piroska 44. Ador­ján Emi 21, Vékony Sára 16, Tordai Er­zsébet 7. T«rdai Emma 13, Barta Erzsé­bet 8, Adorján Gyuláné 53, Tóth Dá­vidné 44, Farkas Zsuzsána 13, Farkas Piroska 30, Székely Gyula 13. Szé­kely Zsigmond 16, Sándor Dávidné 43, Sándor Johanna 16, Sándor Juliana 10, Kovács Istvánné 55, Sándor László 64, Menyhért Bertalanné 35, Dél Gusztáv 13. Szüch Ighác 22, Del Sára 12, Farka* Zsigmond 13, Csukó Ignác 10, Farka* Póla 16. Sándor Pál 13, Béldi Sándor 15, Dél István 46, Bodnár Etelka 11, Varga István 50, Kalmár Erzsébet 12, Balog Lajos 10‘ Barta Erzsébet 8, Tordai Emma 13, Tordai Erzsébet 7, Gerde Gergely. Bakos Ir­ma, Farkas Bálint, Bodnár Etel 11, Botos Andrásné 54. Rápolt Yányi Sándorné. Porcsalma Dajka Erzsébet, Jenei Sándor, Turbuc Bor­bála, Szenes Bálint, Szabó Sándor. Györ- telek Varga Jánosné, Varga Vilma, Kádár Gáspár, Kiss Ferenc, Labonc Istvánná, Fecske Erzsébet és Labonc Sándor. Nagy- Szekeres Pülöp .Sándor, Bagaméri Emma, Sipos Istvánné. Sipos Rozaliá. Nagyeesed \ Sarkadi Agnes, S* ' ’<:hály, Fehér Er­zsébet éc Emil; , ........ui Bálint. Zí6zny­dá nyád Herbai Istvánné. F-gyarmat Papp Piroska, Varga László. Zsarolyán Komá­romi Lajos. Geber*’ii Szabó Rozália, Ka­tona Julia, Király Jusztina, Király jozs. | Szabó Imre, Szabó Istvánné Antal, Ferenc, j Szabó Erzsébet, Király Gyula. Htrmánsztg Bodor Eszter. Fiilpös-Daröc Bíró Gyula, Varga Róza, PecsériR óza, Pecséri Károlyné, Pecséri Etelka. Gyiigye Molnár László, Ka­rácsony Sámuel. Szatnosbecs Karikás Juli- annn. Mátészalkáról elhaltak: Róth Józsefné narancs árusnő, Farkas Boriska, Molnár István, unokája, Kis Emilia, Kiinger Ferene adóhiv. ellenőr 19 éves cselédje, Kiss Sári Erdélyi Bertalan kereskedő 18 éves cselédje, Kiss Terka Dóri Manó kereskedő cselédje, Szüc* Károly, Német József kovácsmenier inasa, Szűcs Antal, Tardi György kér ékgyártó mester i nasa, Székely László, Mosolygó János kerekgyártó inasa. Megsebesültek. Székely Józsi cimbalmos, ki f. hó 30-án meg is halt. Farkas Erzsébet, Molnár Ist­ván unokája, Géresi Gusztáv, Pénzes An­tal (Szatmári-utcából.)

Next

/
Thumbnails
Contents