Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-25 / 12. szám

A képviseléMesíüleí közgyűlése.

(!) A községi képviselő-testület f. hó 22.-én d. u.

4 órakor közgvélést tartott. A közgyűlés igen csekély érdeklődés mellett folyt le s alig néhány olyan ember volt jelen, akinek fogalma van azokról a nagy közkérdésekről, amelyek a keddi közgyűlés napirendén szerepeltek.

A közgyűlésen a nagyheti, sőt egyenesen nagypénteki hangulat uralkodott, úgy vélekedvén Nemes Ferenc és id. Oláh István bátyám-uramék, hogy Krisztust is a nagyhéten végezték ki, hát akkor mért ne lehetne kivégezni s elföldetni jó mélyre a telefon és a jarda ügyét is — az örök pihenés és a fel nem támadás reményében.

Elvégére: a telefon mega járda „az uraknak kell“, nekik, a „szegény-embereknek“ (és itt magát érté Nemes uram) nincs rá szükségük!

Hogy az ember társas-lény, hogy az emberi közületik éppen azért alakultak ki, mert a különböző embereknek különbözők a szükségelteik, hogy azért szervez az ember egyesületeket, «• x ért alakul községgé, államé, hogy id. Oláh Ist/án hozzá segíthesse Nemes Ferencet ahoz, amire neki van szüksége, Nemes Ferenc pedig Oláh Istvánt segitse a neki szükségeshez —• arról ne beszéljünk. Ezeknek a „szegény“ embereknek úgyse j tarthatunk az emberi egyesületekről akadémikus j fejtegetéseket. Hanem beszéljünk inkább arréi, hogv az ilyen Nemes-Oláh emberek nem valóit a j község képviseletébe, mert az a demagóg agrár- j konzervatív irány, amelynek ők a szószólói, kínai fallal fog elzárni bennünket a modern, fejlődő vi- | légtől s akkor aztán nekünk igazán semmi egyéb j nem fog kellniv, csak ami a „szegény* ember- nak: a csődör, meg a bika! Akkor majd boldog lesz n „szegény" ember! . . .

A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után — melyre nem volt észrevétel — tudomásul vették az eladott fökihordúhelyek árverési jegyzőkönyveit.

Rohay főjegyzői ezután ismertette a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek a helyi telefon tárgyában leküldött átiratát. Természetesen a főjegyző pártoló lag referálta az ügyet, melyet ugyancsak pártfogáséba vett dr. Fachs Jenő is, (dr. Fuchs Schönwald Áron n.-dobosi lakos megbízottja; benne a képviselő-testület modernül gondolkodó, agilis tagot nyert) aki égy igen életrevaló tervet adott elő, amelynek segélyével a telefon a község minden megterhelése nélkül létesíthető volna. A Fuchs dr. tervét azonban — a közgyűlés kiskorúnak találta magát a határozathozatalhoz — ad acta tettek s a telefonhálózatnak megásták a sírját. A temetőt, amelyben a Nemes Ferenc és az id. Oláh István szives közreműködésével elföldel- tetett, „telefon-bizottság“-nak hívják, melynek dr. Fuchs, Szálkái gyártelep r. t., Schreiber Bertalan, Dőri Manó, Almer és Weisz László a tagjai.

A szersncsétlenség soha se jár magában. Olyan, mint a galamb: párjával jár. így történt a keddi közgyűlésen is, amelynek a telefonon kiviil még egy halottja van : a járdaépítés kérdése. Ezt meg a Járda-bizottság“-ban tették örök pihenőre, melynek tagjai: Fuchs Jenő, Weisz László. Almer Béla és Klein Móritz.

Dr. Síéi ibergert kifeledték, pedig ő már legalább öt éve sétány és járda-ügyi bizottsági tag. (Mily szépen hangzik ez!? . , .)

Ha meggondoljuk, hogy van még egy parcellázási, meg egy városh.Azaépitési-bizottsá- gunk is, akkor a legrosszabb májú ellenségünknek is be kell ismernie, hogv bizottságokkal el vagyunk látva! Isten éltesse őket !

A járda-ügy különben ugv jött szóba, hogy a közgyűlés összehívása után, de a közgyűlés előtt 24 órával, Gráf Lajos és társai újra beadtak egy kérvényt, melyben járdát kérnek, mondván: a Vasut-utea jobb oldalán épp úgy fizetik az adót, mint a bal oldalán.

E kérvény kapcsán Rohay az aszfalt-járda

általános kiépítését proponálta. Naiv ember! Hisz az „az uraknak kell!“ Mire má' a’?! . . .

Aztán jelentette az elöljáróság, hogy két waggon jeget rendelt Brassóból 520 kor.-ért- Erre aztán már odafagyott a mosoly a Nemes-Oláh urak ajkára. Borzasztó! Ez is az uraknak leéli! De mire az ajkuk felengedett, a főbíró már kimondta ■*. határozatot: a képviselet jóvá hagyta az elöljáróság intézkedését. Sebaj! 470 kor. erejéig visz- keresetet indíthatnak bátyám-uramék Mátyás ellen — mért nem tört jeget az idén, ha tört volna, csak 50 kor.-ba került volna a községjégssükség- lete! Úgy látszik, Mátyás is felcsapott „urnák“, közköltséget emelni! . . .

Végül — miután ataksásháztelksk megváltását kimondták — az illetékességi kérdéseket intézték el, ezután pedig Weisz László interpellált az egyenes ut, főleg a Puskás-féle, a „Mátészalka“ f. év 10. (40.) számában kifejtett stratégiai úttal kapcsolatos terv érdekében, mig Doby Antal az építendő városházánál a helyi iparosok előnyben részesítése érdekében. Az interpellációkra Rohay adott választ, melyet tudomásul vettek.

Jelenvoltak: Dr. Fuchs Jenó, (SchénwaU megbizottj«), Schreiber, Ssemán, (Budaházi megbizsttja), Weisz László, Szabó Mózes, Szabó Sámuel, Csizmadia Ferenc, id. Oláh István, Nemes Feter.c, M. Szabó Ferenc, Doby, Kosa Ignáe és Nagy Ksroly.

— A telefon hálózat létesítése érdekében Klein Andor, az ez iránt érdeklődőket s főleg az előfizetőkul jelentkezőket a a jelen számunkban közzé tett meghívó utján f. hó 28.-án d, e. 11 órára, a Takarékpéz- tárba értekezletre hivta össze. Az értekezlet elé egy tervet készül terjeszteni, amely lehetővé teszi a telefon-halózat mielőbbi felállítását, a nélkül, hogy e nagy közügynek a képviselő-testület kálváriáját kellene végigjárnia.

E helyen és a magunk részéről is felhívjuk tehát az illetékesek figyelmét az értekezletre.

Cavaszi szél.

H. von Hontmanusthal.

Tavaszi szil szalad, Kopasz fasorokon, Különös dolgokat Mesclget sut fogón.

Lerázott a földre, Sok akácvirágot S Hűtött hidegre Suti la «as almot.

Távolán átsurran, Stria, sikongra S hajnalt pírban Libben el, tova.

Tavaszi szél szalad, Kopasz fasorokon, Különös dolgokat Mesel get suttogón.

Hullámzott' már olt, Hol sírtak nagyon, Végigsumtott Sok zilált hajzaton.

Ajkakat kacagva Érinteti ép.

A pázsit oly juha, A melyre lep.

Átszalad halkan, Szobákon susog va, Hajlong és titokban A lámpát eloltja.

Sima, kietlen Utakon at,

Űzi a verteién Árnyak hadat.

S az illat ^

Melyet hozott,

. . . Vájjon az honnan Szármái hatott? . . . Raővány.

Leontopolis.

— Strifiáberg. —

Karaván telepedett le egy magaslaton, a régi egyptomi Heliopolistól nyugatra. Sokan voltak és valamennyien zsidók. És ezek mind tevéken és szamarakon jöttek a sivatagon keresztül; azon a sivatagon, amit már ezer évvel ezelőtt is ke- resztül-kasul jártak Israel népei.

Az esthomályban, halvány holdfénynél, száz meg száz apró tűz látszik ; mellette ülnek az asszonyok kicsi gyermekeikkel, mig a férfiak vizet hordanak.

Sohasem látott még a sivatag ennyi gyereket; és most, hogy éjszakára gondoskodnak róluk, ismét hangos ez a hely a gyereklármától. Olyan, mint egy nagy gyerekszoba. De mikor kész volt a mos- datásuk és a kisebbek anyjuk mellén nyugodtak, elnémult a lárma, egyik a másik után, és teljes csend lett a mezőn.

Egy sátor alatt ül egy asszony és j szoptatja gyermekét, mellette áll egy héber ! férfi és kórót rak a szamara elé. Mikor azt ellátta, magasabbra megy a dombon és észak felé kémlel.

Egy idegen — viseletéről Ítélve, római — m egy el előttük, erősen szem ügyre véve az asszonyt gyermekével, mintha hozzászámolná őket valamihez.

A héber nyugtalan lett és hogy ezt eltitkolja, beszélgetést kezdett a rómaival:

»Mondd, vándor, az a nap városa ott arra délen?«

»Látod« —■ feleit a római.

»Ez hát Bet Semes?«

»Heliopolis, ahonnan a görögök és rómaiak a bölcsességüket hozták ; Platon is ott élt« . . »Leontopolist is lehet innen látni?«

»Templomának bádogtetejét láthatod,

2 mérföldnyire északnak.«

»Ez hát Qosen országa, mit Ábrahám atyánk is felkeresett és ami Jákobnak jutott«— mondá a héber felesége elé fordul- va, ki csak íejbőlintással felelt.

A héber ismét a rómaihoz fordult:

»Israel népe Kar>aanba vándorolt Egyiptomból. A babyloniai fogság után ismét elszakadt egy részük és itt telepedett le. Ezt tudod?«

»Ezt körülbelül tudom. És ma már sok ezerre szaporodtak az isráeliták; egy I külön templomot is építettek maguknak; éppen azt, amit itt a közelben a látsz. Tudtad te ezt ?«

»Körülbelül tudtam. De ez az ország ugy-e a rómaiaké?«

»Igen, az.«

»Ma minden a rómaiaké: Siria, Kanaan, Görögország, Egyptom ...»

»Germánia, Gallia, Británia ; az egész világ római ma, a tumäai Sybilla jóslata szerint.«

„Jó. De a világ Isráel által legyen

megváltva! Isten saját- Ábrahám atyánknak tett ígérete szerint.“

»Ezt a mesét én is hallottam, de a jelen pillanatban Kómának teljesül az Ígéret. Jeruzsálemből jösz?«

»A sivatagon keresztül jöttem, mint a többiek, asszonyt és gyermeket hozva magammal.«

»Gyereket, persze! Miért cipeltek annyi gyereket magatokkal?«

A héber elnémult. De mikor észrevette, hogy a római sejt valamit és nem is jóindulatú embernek látszik, elhatározta, hegy elmondja az igazságot.

»Igen, Heródes a tetrarca, azt hallotta bölcs emberektől, keleti jóslatokból, hogy egy zsidó király fog születni, Betlehemben, Juda országában. És a fenyegető veszedelmet elkerülendő, meghagyta Heródes, hogy minden fiúcskát megöljenek, aki az utóbbi időben azon a vidéken született. Egészen úgy, mint Faraó tette elsőszülöt teinkkel. Mózes mégis megmenekült, hogy népünket az egyptomi rabságból kiszabadítsa.«

»No nézd csak! És ki legyen az a kiriály?«

»Ez Messiás, a megváltó.*

> És azt hiszed, hogy már megszületett?«

»Azt én nem tudhatom.«

»Én tudom, hogy megszületett« — mondá a római. »Meghódítja nsajd a világot és az összes népeket uralma alá hajtja.«

»Ki legyen az?«

»Augusztus császár.«

»Ábrahám törzséből, vagy Dávid házából való? Nem, nem ö az! Hát békével jött-e, mint ahogy azt Józsua próféta mondá: „Uralma nagy lesz és békéje véghetetlen«

A császár bizonyára nem a béke embere.«

„Élj boldogul Izrael fia! Most római alattvaló vagy, légy megelégedett a megváltással Rómán keresztül; egy másikat nem ösmerünk.“

A római tovább ment.

A héber közeledett az asszonyához :

„Mária!“ — mondá. . . .

„Józsefi“ — feleié az Csendesen! . . . A gyermek alszik." . . . Karcag Marcsa.