Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-11 / 10. szám
3 oldal. 10. (49 ) sxám. tetben is kell egyetmást elmondani, nehogy bárkit is az aggasszon, hogy fenti tervem megvalósítása kárára lenne a községnek. Évekkel ezelőtt egy alkalommal, a képviselő- testületi gyűlésen Klein Móritz a Szálkái Sándor megbízása folytán kijelentette azt, hogyha bármikor a vasúttól egyenes ut létesittetik, ő az ut két oldalán gyalogjáró céljára 2—2 méter területet teljesen díjtalanul bocsát, illetve ad a községnek át. Éz ünnepélyes ígéret akkor is köszönettel volt fogadandó, most pedig amikor annak megtestesülése előtt állunk, nemcsak köszönetét, de annál többet is érdemel, ha az ígéret nemcsak Ígéret marad. Ézek szerint tehát, ha az illetékes körök az utolsó órákban bár, de még mindég idejében illetékes helyen lépéseket tesznek, nagyon szép eredményt biztosíthatnak a községnek. Bár csak tennének is már valamit! * Puskas Lajos. Fenti cikkel mi nem mindenben értünk egyet. Nevezetesen mi szívesebben látjuk, ha az uj vasuti-ut a mostani kicövekezés szerint merőlegesen fut be a pályaház előtti térre s nem a Puskás tervezete szerint, a Fried-féle vendéglőnek, hanem igenis a cédulaháznak tart. Mért vailjuk mi ezt igy: azt bőven kifejtettük a »Mátészalka« j f. év 8. (47.) számában. Azonban a z alakú utat mi sem helyeseljük s épp azért irtuk, hogy azt szeretnők, ha az uj úttest a cédulaház előtt átrágná a mai utat s egyenes irányát megtartva, valahol a bódék, illetőleg a felhágó táján futna be a mai vasúti útba, melynek a cédulaháztól e torkolatig terjedő részét be lehetne használni az uj ut részébe. Nem helyeseljük azt se, hogy a Nagyvég s ! ne a Forrás-utcán fusson át a stratégiai ut, mert hisz itt is (sőt hadászatiéról lévén szó, itt egyszer!) áll és fontos az a mértani tétel, hogy két távolság közt legrövidebb ut az egyenes. Már pedig i ha a Nagyvégen futna át az a köves ut, akkor a Zöldfa-utcától a Kossuth-utcáig terjedő résszel | hosszabb volna az ut és tekergős. Mindezek melleit pedig a Nagyvég jóval szükebb a Forrás-utcánál. Azt azonban, hogy ne a Gyár-utca felső szakaszánál, hanem a vágányoktól egyenesen az állomási és innen tovább a Puskás e cikkében kifejtett terve szerint fusson a hadászati ut; mint igen életrevaló helyes eszmét, magunkévá tesszük s arra mi is felhívjuk az érdekeltek figyelmét. — A szerk. Politikai események Mátészalkám. Az országos függetlenségi és 48.-as párt nagynevű vezére Jusrh Gyula, Nagy György, Búza Barna ’és Márkus Gyula képviselők és dr. Vadász Sándor városunk fia, a Justh-párt hivatalos lapjának, a »Politikai Hiradó«-nak szerkesztője társaságában folyó hó 5.-én (szombaton) városunkba érkezett. Az állomáson Justhékat Szúnyog .Mihály, kerületünk népszerű képviselője üdvözölte, mit Justh olvasták nemcsak idehaza, hanem Ausztriában is, egyúttal azonban rémület fogta el a kormányt, kölönösen a főrendeket. Kossuth felirati javaslatát egyhangúlag fogadták el és kimondták »a szellemi érdekeknek a szabadság alapján való ápolása alatt« a népnevelési. a vallási egyenlőséget, a sajtószabadságot, Frdéllye! való uniót, alkotmányos népképviseletet és felelős kormány alakítását érték. Ezen határozatot nehezen bár, de mégis elfogadta a felső ház is és elhatározták, hogy a felirati javaslatot egy küldöttség viszi fel Becsbe. Ezen időben Budapesten egy társaság alakult. fiatal jogászokból, írókból, amely társaság feladatává tette, hogy a magyar nyelvet és az irodalmat, fejlessze aztán közérdekű politikai dolgokról vitatkoztak. Ezen társaság a Koronahercegutcai »Pilvax« kávéházban tartotta összejöveteleit. A társaságnak tagjai voltak: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Tompa Mihály, Kerényi Frigyes, Pálfi Albert, Szitnyai Kálmán, Pákh Albert, Degre Lajos fiatal írók, hozzájuk csatlakozott a jurista ifjúság több neves tagja : Vasvári Pál, Gál Ernő stb. A társaságot a »közvélemény asztalának« nevezték el. Március 14.-én este ezen társaság ismét összegyűlt a »Pilvax« kávéházban, tanakodtak, vitatkoztak, amikor egy fiatal ember rohant a kávéházba, felugrott egy asztalra és elkiáitotta: »Most érkeztem meg Pozsonyból, engem a pozsonyi fiatalság küldött ide. Bécsben kiütött a forradalom, Metternich herceget elcsapták, a nép jogainak kivívása miatt fegyverhez fogott«. Ekkor felállott Petőfi Sándor, és szép, lelkes beszédet tartott, Bécsben a tettek mezejére léptek az emberek és mi összetett kezekkel gondolkozunk?! Nem, ez nem lehet igy,' nekünk is cselekednünk kell! Ez hatott. Igaza van Petőfinek, nekünk is MÁTÉSZALKA hálás szavakkal köszönt meg. Ezután a társaság három kocsiba ült s behajtatott a városba, hol lelkesen megéljenezte az érkezőket az egybegyült közönség. A menet élén Komorócy Péter györteleki tanító vezetése alatt hét-tagú lovasbandérium haladt. Majd a városháza előtt diszitett emelvényen Kiss Bertalan keéri ref. lelkész üdvözölte Justhot. Aztán Justh intézett lelkes beszédet a néphez. S mikor őszinteségére és önzetlen, izzó hazafiságára hivatkozott, szűnni nem akaró helyeslés és elismerés hangzott el. Utána Búza Barna mondott rövid beszédet, mely inkább volt szellemes, mint tartalmas A szónoklatok végeztével a kerületi függetlenségi és 48-as párt elnökéhez, mentek villás reggelire, minek elköltése után kihajtottak a vasúthoz s a Nyíregyháza felé menő személyvonattal elutaztak. A fővárosi lapok erről a politikai eseményről a legtendenciózusabb s az igazságnak meg nem felelő tudósításokat hozták. Így azt Írták, hogy Justh külön vonattal érkezik, holott a rendes szatmári vonattal jött s ugyancsak sürjen nézegette beszéde alatt óráját, hogy a rendes nyíregyházi vonat itt ne hagyja. A héttagú lovasbandériumot csak tízszeresére emelték s hetven lovasról beszélnek. Megszámlálhatlan kocsik soráról tesznek említést, holott három kocsinál többet senki se látott, tehát legfeljebb arról lehet szó, hogy nem volt mit megszámlálni. Ezernyi néptömeg se volt sehol. Sőt! Aránylag nagyon kevés, legfeljebb 300 ember hallgatta végig Justhot. És ez a közöny a világért sem Justh általunk is nagyrabecsült személyének vagy elvének szólott, hanem abban leli magyarázatát, hogy az utóbbi évek eseményei kiábrándították a r.epet. mely valósággal megundorodott a politikától. Talán senki se sajnálja jobban, mint mi, hogy olyan nagy a fásultság a nép szivében a közdolog iránt, hogy közömbös marad egy olyan Ián«lelkei, izzó hazaíiasságu vezérember iránt is, mint amilyen Justh Gyuia. A tényeket azonban elferdíteni s meg nem történt dolgokat leírni, ez ellenkezik az igazsággal s a hírlapi tudósítás céljával. Itt említjük meg azt i$, hogy infonnáltattuk 1 magunkat: milyen ovációkban s fogadtatásban volt része Justhéknak, mig az őket vivő vonat járásinkon át haladt. És az információk mind ellenkeznek azzal, amit egyes fővárosi lapok írtak. Annyira, hogy innen pld. Bátorig, egyetlen állomáson se volt senki és semmi. Mindössze a ho- dászi állomáson tartott egy-egy zászlót kezében 2 gyerek. Legalább egy szemtanúméláink igy beszélte. S ha ez tény : eléggé szomorú tény ! . . . Megemlítjük még azt is, hogy egyes fővárosi lapok dr. Fárnek László közjegyzőt, Péchy László főszolgabírót és Bányai Endre kir. járásbirót, mint a fogadtatás rendezőit említették meg, holott nevezetcselekednünk kell, zúgta a fiatalság! De voltak mérsékeltek is, igy pld. Klauzál, aki a fiatalságot csendesíteni iparkodott és figyelmeztette őket arra, nehogy valami meggondolatlan könnyelmű dolgot csináljanak! Ekkor Síiket Károly, egy jeles Író, de hebegő beszédű ember elkiáltotta: Nagyon okosan* 1 11 * i beszélt Klauzál polgártárs, de mostan olyan időket élünk, hogy nem kall az okos ember tanácsára hallgatni«! Harsogó nevetés támadt erre a a felkiáltásra és Vajda János tanácsára elhatározták, hogy másnap körmenetet, és gyűlést tartanak és a nemzet kivánscígait magában foglaló 12 pontot azonnal életbe léptetik. Március 15.-én mégis tartották a népgyülést, Jókai felolvasta a 12 pontot, amely következő képen hangzott: 1) Kívánjuk a sajtó szabadságot, a cenzúra eltörlését! 2) Felelős minisztériumot Budapesten. 3) Évenkinti országgyűlést Pesten. 4) Törvény előtt egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5) Nemzeti őrsereget. 6) Közös teherviselést. 7) Az úrbéri terhek megszüntetését. 8) Esküdtszékeket, képviselet egyenlőség alapján. 9) Nemzeti bankot. 10) A katonaság esküdjék meg az alkotmányra ; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11) A politikai statusfoglyok bocsájtassanak szabadon. 12) Kívánjuk az uniót (egyesülést) Erdéllyel. Azután Petőfi állott fel és gyújtó lelkesedéssel szavalta el ezen alkalomra irt »Nemzeti dal« cirnü versét, a nép tombolva szavaíta^vela az utóbbi tek abban részt nem vettek, dr. Fárnek csak a beszédeket óhajtotta meghallgatni, Péchy a hatóság képviseletében, Bányai pedig mint függetlenségi érzelmű ember volt a gyűlésen jelen, ahol semmi féle tisztségük nem volt s passzíve viselkedtek. * # * A másik politikai esemény e hó 6.-án történt. Ugyanis a függetlenségi 48-as Kossuth párt a Központi szálló kertjében értekezletet tartott. Ez értekezleten íugyan többen voltak jelen, mint az az előtti napin, de ide se a lelkesedés vitte a választókat, hanem inkább a kíváncsiság. A gyűlést Jármy András nyitotta meg. Utána Szálkái Sándor társelnök mondott beszédet, melyben lándzsát tört Kossuth eszméi mellett s felhívta a jelenlévő választópolgárokat a szervezkedésre. Szálkái után ismét Jármy lépett az emelvényre I és egy határozati javaslatot terjesztett elő, melyet egyhangúlag el is fogadtak. Kimondja az értekezlet, hogy a pártot szervezi s e végből felhívást intéz a kerület választópolgáraihoz, hogy minél számosabban csatlakozzanak zászlaja alá. Jelentkezni a pártelnökségnél lehet. A jelenlegi képviselő iránt bizalmatlanságot szavaz s őt a jövő választáson nem jelöli; vele szemben ellenjelöltet állit. A párt szervezésére s a választási mozgalmak vezetésére egy bizottságot küld ki. E bizottság élén Szálkái Sándor és Jármy András társelnökök, dr. Fuchs Jenő párttitkár állanak. A bizottság tagjai eddig: Tauszig Gyula, Veres István, Veres Lajos, Vadász Ágoston, Földvári Tamás, Lövey Miklós és Mauric Árpád. A bizottságot községenkint még ki fogják egészíteni. Elhatározza továbbá az értekezlet, hogy Kos- 1 suíh Ferenc vezérüket táviratilag üdvözlik. Kossuth válaszolt is a táviratra, megköszönve a bi- ; zalmat, melegen ajánlja Szálkáit pártja jelöltjéül. Az értekezleten még Doby Antal szólalt fel, [ talpraesett szavakkal ajánlva a jelölés azonnali ; megejtését a Szálkái személyében. Szálkái azonban egyelőre nem a jelölést, hanem a szervezkedést tartotta szükségesnek. Lelkesedést, nagy tömeget itt se láttunk és szép beszédet itt se hallottunk. De láttunk jóval több választót, mint a szombati gyűlésen s láttunk mast is, mint a »Magyarország«- beli sok csendőrt és jegyzőt. A »Nap« oláh parasztjait pedig igazán lekötelezne a Nap« t. tudósítója, ha kegyes volna nekünk Megmutatni akár itt, akár a kerület bármely községében. Pesten ugylátszik sutba dobják a Deák Ferenc sajtótörvényét s szimpátiára szubjektive írnak, mi azonban szimpátia nélkül, de a Deák sajtó- törvénye szerint,objektive Írunk referádát. sorokat: »A magyarok Istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!» Aztán elmentek a régi Hatvani-utcán lévő orvosi egyetemre, majd a jogászokhoz, akikhez lelkes beszédeket intéztek. Innen a Länderer és Häc- kenast nyomdába, ahol egy kézisajtót foglaltak el és kinyomatták a 12 pontot -és a »Nemzeti dalt.« Délután átmentek Budára és kiszabadították Tán^ csics Mihály irót, ki sajtóvétség miatt, volt eli csukva, mert könyvekben kezdé kirdetni az uj eszméket, az emberi jogok védelmét, a jobbágyság, j eltörlését, a vallás egyenlőséget stb. Estére kivilágították az egész várost, amely, örömmámorban úszott. A nemzeti színházban ünnepi díszelőadást tartottak, Egressy elszavalta a Nemzeti dalt, azután a »Hunyady László,« operából elénekelték: a »Meghalt a cselszövő« részt, a, zenekar eljátszotta a Szózatot és Hymnust, Ilyen ünnepies hangulattal végződött az a nagy nap, amelylyel kezdetét vette az 1848. magyar szabadságharc mely egy uj korszak hajnalhasadását jelenti. A szentirás azt mondja, hogy tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön. A magyarság is csak úgy lesz örökéletü, ha az 1848-iki dicső elődök emlékét tiszteli és megbecsüli azzalv hogy az 1848. március 15,-iki szellemben érez és gondolkodik, ha azt a zászlót melyre a »szabadság, testvériség és egyenlőség« voltak irva, fennen lobogtatja időtlen-időkig. Akkor aztán . . . lesz még egyszer ünnep a világon £s kivirul az igazi magyar szabadság fája1 Kiigazítás, Tárcánk három első hasábjában több helyen fordul elő a nagy francia iró, Rousseau neve, milyet a kézirat ellenére e helyeken tévesen szedtünk Russruu-vak. E hibát már csak a nyomás titán vettük ászra s igy itt repariljak.
