Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-11 / 10. szám

II. éri. !§.($.) szára. március feé 11. Mátészalka, M@. / h V TÍRSABALS1 hetilap. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN, «fe ’ízmostt .i1 vn __riTrrr^~^r.r^Tr. EL ŐFIZETÉSI ÁRAK . Egész évre — — — — — — — 8 koron«. Félévre — _______ 4 karon«. Negyedévre _ — _____2 koron«. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egy »zára ára 29 fillér. —-— —iiTnunwrmriiMin i r *** - .»-■ *•*•»■>«■ .--^:. . - - . Felelés sz«i*k«»*tö: Br. VIZSöLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS K1ADŐHIVATM.: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca), A hirdetési díjak előre fiaeteadék. Közgazdaság és munkásjólét. Németországban, a hol haladott kul­túra, hatalmasan fejlett ipar és kereskede­lem van, *ok a gazdag, a dúsgazdag em­ber. A termelő tényezők mindazonáltal jobb kiegyenlítődést nyertek a gazdasági harcok forrongásának hatása alatt ott, mint nálunk, ahol hiszen minden igen kezdetleges álla­potban leledzik. Akadémikusnak látszó, de alapjában nagy gyakorlati gazdasági prob­léma az, amelylyel érdemes foglalkozni s amelyet klasszikusan megvilágít egy Né­metországban történt jellemző eset. Az eset részletezve ez: Berlinben a nemrég elhunyt Selve Gusztáv titkos kereskedelmi tanácsos a Bassa és Selve altonai, továbbá a börensteini (svájci) íémárugyár s több nagyszabású cég főnöke végrendeletében meghagyta, hogy halálának évfordulóján a cég, vagy az elhunyt szolgálatában ál­lott hivatalnok, munkás és munkásné juta­lomban részesüljön. És pedig minden hiva­talnok, ahány valóságos szolgálati évet töltött a cég szolgálatában, annyi kétszáz, minden munkavezető, annyi száz és min­den munkás és munkásnö annyi ötven már­kát kapjon ajándékba. Ezt az összeget 1910. március 10.-től kezdve nyolc nap alatt kell kifizetni. Az összes alkalmazottak száma 3500 s igy a végrendelkező akara­tának teljesítése 1.300.000 márkába kerül. Ideális általános közgazdasági fejlett­ségről beszél s sokatmondó hir, amely a szívós és céltudatos német nemzeti mun­kának gyümölcse. Ez a német vállalat, a- mely a virágzás ekkora fokára emelkedett, hogy hűséges és közel félszázados mun­kával termelő erőit ily fejedelmileg jutal­mazhatta, beszédes bizonysága annak is, hogy a német munkásjélét főleg a mun­kaadónak is állandó gondoskodás tárgya. És itt megállunk, hogy párhuzamot von­junk, habár vonásokban is, a mi kultúrá­latlan viszonyainkról. Nem is szólva arról, hogy munkásjóléti törvényhozásunk hátra­maradott és a létezőkben hézagos, hibás, nem vonunk párhuzamot a német haladott kulturális társadalmi humánus munka és a mi sok teherrel sújtott társadalmunk gyenge munkája között, de szólnunk kell arról, hogy ebben az országban még igen sok helyütt a jól prosperáló, és fényes jöve­delmű vállalatok sincsenek tisztában azzal az elemi gazdasági tétellel, hogy a túlsá­gos önzés a produktiv munkák terén meg­bosszulja magát. A kielégített, a legsúlyo­sabb kenyérgondjától megszabadított mun­kás jobb termelőképességgel, biztosabb és megbízhatóbb módon növeli a munkaadó hasznát, mint a gyengébb, vagy a még rosszabb sorsban hagyott. Ez pedig kihat a gazdasági élet öszzes relációira is. Társadalmi közgazdasági akciókkal kell rászorítani országos közérdekből me­gokolt esetekben a lelketleneket, hogy tart­sák számon a magyar közgazdaság hala­dásának életföltételeit. Nem fejedelmi aján­dékokat, egyáltalán nem is ajándékokat értünk ezalatt, csak hogy a törvénytelen önzés ns élhessen itt tovább romboló munkájával. Í848. tt)árcius 15. Irta; Br. losíiberg Ipás. Két szentsége* könyv« van a magyar em- bernek. Az egyik a biblia, amelynek lapjait olvaiva az Istenben való hit csöndes megelégedése és tiszta, igaz vallásosság szállja meg az embert; ami végső eredményében boldogságot van hivatva nyújtani az élet küzdelmeiben elfáradt és gyarló embernek. Olyan ez, mint a mentőcsolnak, amely­be belékapaszkodik az elet viharaiba sokat hányt- vcíett egyén. A másik hasonló szentsége* könyv a históra, a magyar nemzet története, amelynek lapjaira van írva egy nemset eseréves múltja, küzdelme és fá­radságos élete. Olyan ez,| mint egy tükör, amely visszasugároztatja erényeinket és hibáinkat, meg­mutatja, hogy amikor vállvetett erővel dolgoztunk és egy akarattal összetartottunk, akkor a dicső­ség napja ragyogott ránk, de amikor rut vissza­vonás, pártoskodás és egyenetlenség kapott lábra soraink között, akkor lesülyedtünk a hanyatlás mélységébe és ez a vértől sokat áztatott szent magyar haza, töröknek, tatárnak és németeknek vált prédájává. Mestere tehát a történelem az élet­nek, amikor megmutatja és példákkal igazolja, hogyan kell élnie és munkálkodnia, hogy továbbra is becsülettel megmaradjon és hivatását végtelen időkig becsülettel töltse be ! Az 1848. március 15. ragyogó betűkkel van beirva Magyarország történetébe ; határ követ je­lent a régi és uj Magyarország mesgyéjén, forduló pontot jelent magyarország eletében. Valamint a nagy természetben, hasonló ké­pen a népek életében sem történik ok nélkül sem- mj. Hogy tehát 1848. március 15,-ének eszméit teljesen megértsük és átérezzük, szükséges az azo­kat előidéző okokkal kissé részletesebben foglal­koznunk. A nagy március 15.-ének hármas jelszava volt : >a szabadság, egyenlőség és testvérisége. Ezek a jelszavak nem nálunk támadtak először, hanem Franciaországban születtek. Lássuk tehát, hogy mi történt ezen időben Franciaországban ? Bármily nagy eseményeket is tárgyal a vi­lágtörténelem, de nagyobbat és hatalmasabbat alig tárgyal, mint a francia forradalom, amelynek folytán Európa legrégibb monarkiája összedőlt. Ez kihatással volt Európa majdnem valamennyi államára. Ezen nagy államfelfordulásnak az oka Franciaország korábbi idejére esik. XIV. Lajos, aki több mint 70 évig uralko­dott, sok háború és tékozlásai miatt Franciaor­szágot sok adósságba keverte, amely adósságok utóda, XV. Lajos alatt, aki nagyon könnyelmű és tétlen uralkodó volt, még fokozódtak, mert az or­szág igazgatását teljesen önző minisztereire bízta, iáig ő maga könnye!mü asszonyok bolondja és eszköze volt. Ezek egyike, a hires Pompadour az országot 20 évig fosztogatta és Franciaországot öt év alatt 45 millió frank erejéig zsarolta meg. Sőt u király maga is gabonauzsorát folytatott, hivatalnokait ércpénz helyett jancsibankókkal fi­zette. A szegény alsóbbrendű néposztály elkese­redése tetőfokra hágott. Végül XV. Lajos meghalt 1774.-ben és követte az uralkodásban unokája XVI. Lajos, akit a nép »várva-várt»-nak keresz­telt «1, iáért nagyon vágyokozott már egy jobb fejedelem után. De sajnos, ő benne is csalatkozott, ö maga jót gondolt, de teljesen haszontalan kör­nyezetének befolyása alatt állott. Hozzájárult eh­hez még az. is, hogy mindenütt keserves ínség FRANKL MÓR FIA CZLG uralkodott a nép között. Mig a kiválasztottak jó létben tobzódottak, addig a eép húzta a keserves igát és éhezett. A középső osztály, tudósok tanult emberek, iparosok és kereskedők véres verejték­kel dolgoztak, fáradoztak, de sem volt semmi látszatja, mert nyúzták őket irgalmatlanul. »De Jhát nagy idők, nagy emberek«. A kétségbeesés napjaiban a jó isten a franciáknak is adott olyan kiváló férfiakat és hazafiakat, kik a népet felvilágosították, bátorították, jogaira fi­gyelmeztették es az elcsüggedt hívekbe egy szebb jövő reményét cseppegiaüék. Ezen kiváló hazafiaknak és íróknak egyike volt. Russeau egy szegény órás-iparos ember­nek a fia, aki maga is órásnak készült, de el- távosott otthonról, a szülei házból és Turinban egy előkelő, gazdag úrhoz szegődött inasnak. Sokat tanult és képezte magát folytonosan a tudomá­nyokban és látván hazájának szomorú viszonyait, keservesen tapasztalván a társadalom egyes osz­tályai között támasztott válaszfalakat, a nép nyu- zását, a hatalmasok gőgjét és kegyotlenségét, egy hatalmas fegyverhez, az irótollhoz folyamodott és hatalmas szózatokban kelt az emberi jogok vé­delmére és a szegény nép pártfogására. Egy alkalommal háziurát, egy gazdag bér­háztulajdonost, kinél hónapos szobát bérelt, behi­vatta magához és azoa kérdést intézte hozzá: mondja meg kérem, kié ez a ház, a melyikbe lakom ? Az enyim, felelte meglepődve a házi ur. Nem igaz, hazudik, kiáltott fel Russeau. Ez a ház nem az űré, mert még mai napig sem fizette ki a szegény mesterembereket, a kőművest, az ácsot, az asztalost! De látja ennek a szegény hónapos szobának a bútorait? Büszkén állítom, hogy ez a bútor az enyém, mert én mindjárt kifizettem a szegény asztalost, akitől a butrot vásároltam! 1 / értesíti a vevőközönséget, hogy TAVASZI ÚJDONSÁGAI raktárra érkeztek. TWI

Next

/
Thumbnails
Contents