Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-31 / 52. szám
TÁRSADALMI HETILAP. Mátészalka, 1916. II. éri. 52. (91.) szára. december hé 51.. ........... ........... ME GJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK ; Ei'ész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----“ Egy szám ára 20 liléi*. —"---Fe lelős szerkesztő: Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. Földünk ismét megkerülte a világűrben a napot s óriás pályáján újra megtette azt a négy lépést, amelyet tél, tavasz, nyár és ősznek nevezünk. Apránkint letépdestük 1910. évi naptárunk lapjait s most tüzbedobtuk annak papirmasé keretét is, Hogy ne maradjon meg az sem emlékezetéül, hogy a letűnt év a maga rettentő csapásaival, fájdalmaival együtt, tűnjék el elölünk örökre. Az uj év első napjának reggelén, amidőn az 1911. évi, megsértetlen fali naptárra vetjük tekintetünket, boldog remény hatja át lelkünket, szivünket; boldog remény, mely biztat, bátorit, erővel kecsegtet, mely azt súgja, bogy a múlt tanulságai képesekké tesznek bennünket arra, hogy a reánk leselkedő sors fájdalmas csapásait kikerüljük. Midőn azonban a beláthatatlan jövő e kecsegtető reménysugarait őrömmel fogadjuk, nem szabad megfeledkeznünk a múltról. Emlékünkbe kell idéznünk a múlt minden mozzanatát, emlékünkbe kell idézni cselekedeteinket, hogy egyes hibáink és annak következményeiből levonva a tanulságokat, azokat helyes és üdvös ténykedéseink fokozására, gyarapítására fordíthassuk. Vizsgálja meg magát mindenki, adjon számot lelkiismeretének a saját sáfárkodásáról mindenki 1 Adjon számot eddigi működéséről lapunk is annak, akinek beszámolni köteles: a saját lelkiismeretének, és olvasó közönségének. E lap eddigi működése nyitott könyv volt, amelybe mindenki akit érdekelt, betekinthetett. Működését s a működése folytán elért sikereket a közönség ismeri s abból Ítélve, hogy az olvasók száma mindinkább növekedik, következtethető, hogy azt méltányolja is. Nem akarunk az öndicséret vádjával illettetni s igy elhallgatva az elért sikereket, csak azt óhajtjuk hangoztatni, hogy előre hirdetett programunkat, községünk haladásának s járásunk boldogulásának előmozdítását, lelkiismeretesen törekedtünk a múltban s fokozottan igyekszünk a jövőben betölteni. S hogy programunk eddig egészen valóra nem válhatott, nem rajtunk, hanem az idő rövidsége mellett a társadalom egyik legveszedelmesebb rákfenéjén, a közönyön múlott. Nem állítjuk, hogy lapunk működése teljesen hibátlan volt, hiszen tökéletes nincsen semmi a nap alatt, de igenis hangsúlyozzuk, hogy annak működését mindenkor az a lelkiismeretes törekvés vezérelte, hogy felállított jelszava, programja miéi' bh valóra váljék, testet öltsön. Állít; 'ribbá s a meggyőződés hatalmas eu valljuk, hogy az egyesek által magukra sérelmesr. k magyarázottténykedések nem a lap, hanem azon téves hit hibáját képezik, hogy a közélet terén szereplő ezen egyének a nyilvánosság jogos kritikáját nem, hanem csak annak tömjénezését szeretnék ismerni. Egyik fél a társadalomnak üdvösét, hasznosat akar alkotni, de mint munkás nem veszi észre saját munkájának hiányait s igy szükséges, hogy valaki azt a munkát ellenőrizze, a munka hibáit észrevegye s azokra reámutatva, a hibák megszűntetését elősegítse. És igy annak, aki a közjavára alkotni akar, a kritikát lebecsülni nem szabad, hanem ennek jogosságát el kell ismernie. Az évforduló reggelén megragadjuk az alkalmat, hogy lapunk programját a közönség emlékébe idézve, reámutassunk azokra az eszközökre, amelyeket eddig használtunk s ezután is használni fogunk. Jelszavunk, programunk egy szóban egyesíthető s e szó: »előre!« E szóban fejezzük ki mindazt amit magunk elé tűztünk, hogy községünknek megteremtsük a módot ahhoz, hogy előre haladva elérje azt a tökélesedést, amit egy vidéki járási központnak el lehet érnie, hogy járásunk közönségének megteremtsük az alkalmat ahhoz, hogy megélhetése, boldogulása köny- nyebbé válljék. E célból kifogásoljuk a hiányokat, felvetjük uj intézmények létesítésének eszméjét és azok megvalósítása érdekében elkövetünk mindent, amit szivünk diktál, amit lelkiismeretünk parancsol. De kifür- készszük a hibákat is s azokat a hibákat a sajtónak, a népakarat hatalmas megnyilvánulásának fegyverével, az éltetni és megölni egyaránt alkalmas betűvel ostorozzuk, nem nézve természetesen azt, hogy aki a hibát elkövette magát kicsiny, vagy nagy hatalomnak képzeli, csupán azt tartva szem előtt, hogy a közönség érdeke meg- óvassék. Társadalmunk üterén tartottuk kezünket, hogy megállapítsuk a pontos diagnózist, megállapítsuk Mátészalka és a mátészalkai járás társadalmának testén élősködő, gyilkoló betegséget, amely nem engedte, hogy a lakosság javára üdvös és kívánatos intézmények létesittessenek, amely a természetes haladást, az általános jólét beköveíkezhetését megakadályozta; és megállapítva a betegséget, igyekeztünk megszüntetni a kór indító okát: ja közönyt, a vaskalapos maradiságot. Munkánk — mint minden lelkiismeretes orvos munkája — a bajok gyökeres orvoslására irányult s igy természetes, hogy azt a fekéfyek kivágásával törekedtünk elérni. Mütökésünk, tárgyilagos kritikánk pengéje, könyörtelenül siklott bele a legveszélyesebb fekélyekbe is, nem véve tekintetbe azt, hogy az a fekély egyik vagy másik helyi kiskirály. Hogy munkánkat lelkiismeretesen tel- jesitettük-e vagy sem, arról saját lelkiismeretünkön kívül, olvasóközönségünknek vagyunk felelősek. Lelkiismeretűnk nyugodt s minthogy olvasóközönségünk, részéről eddigi működésűnk csak elismeréssel találkozott e, tekintetben is teljesen nyugodtak vagyunk. Ha a nagyközönség, a független érzelmű polgárság zöme működésünkkel megelégedve nem lesz, fordítson hátat lapunknak s azzal bizonyítsa be, hogy a toll kezünkben avatatlanok kezében van. Ha a nagyközönség ezt teszi, mi el fogjuk dobni a tollat, de addig amig a közönség mellettünk lesz, a tárgyilagos kritikával, mint eddig, ezután is élni fogunk, élni akarunk. A közönség pedig tartson ki mellettünk mindaddig, mig érdekeit el nem áruljuk, hanem — mint eddig is — önzetlenül szolgálni fogjuk. Véleményünk szerint lapunk programjának betöltésére irányuló törekvésünk, van oly becsületes törekvés, hogy azt a közönségnek méltányolnia kell és hogy a kritika miatt idegeskedő közéleti egyéneket arra a meggyőződésre birja, miként Lapunk mai száma 8 oldal. UJ ÉV.
