Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-25 / 51. szám

^--■ - I

ff

átészalka, 1115.

II. éri. 51. (ti.) szám.

december M 25.

5

Ti RSÁDALII

^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN, m

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

C(«m évre — — — — — — — 8 korona.

Félévre — — — — — — — 4 korona.

Negyedévre — — — — — — — 2 korona.

Tanítóknak ét községi közegeknek egész évre 5 korona.-—' Egy izám ára 10 fillér. ----Kdeié

i nirkcsttö:

Dr. VIZSOLY! MANÓ.

SZERKESZTÓSÉQ ÍS KIADÓHIVATAL-.:

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca).

A hirdetési díjak előre fizetendők.

* A MEGVÁLTÁS.

. • ■ i.... * ■ '

. . . Régen történt. Rét évezreddel ezelőtt. . . . Mégis, mintha az egész előttünk játszódnék le, vagy mintha az- egész megismétlődni készülne ... '*

A fejlődés törvényének rendelkezése megy teljesedésbe. Mert az ember, mióta értelmi fejlettsége arra a pontra hágott, honnan megláthatja a jót és rosszat és külömbséget tud tenni a kettő között, szükségképpen törekszik folytonosan a jóra, vágyakozik a nagyobb boldogság után, s ezért igyekszik a meglevő, de nem megfelelő álladalmi, társadalmi és egyházi viszonyokon a fejlődés követelményeinek megfelelően változtatni. Ez az oka aztán, hogy az egész emberiségre kiható nagy események, bár különböző helyen és időben történjenek is, változatosságuk mellett mégis bizonyos egyöntetűséget, hasonlatosságot mutatnak. ■

. . . A rómaiak által leigázott Júdeábán vagyunk. Szomorú a kép, mely elébünk tárul. Iszonyú a nép. szenvedése,: melyet a római uralom erőszakoskodása, a nemzeti arisztokrácia gőgje, a papi családok sülyedése és a különféle p *nk visaálykodásai idéztek elő. Szinte összeroskad a nép a minden oldalról reá rakott teher alatt. Mig a római uralomhoz huzó és annak árnyékában nyugodtan pihenő arisztokrácia s az istenség védő szárnyai alatt élő farizeus-sereg henye élete mellett is dúskál minden jóban, addig a nép a legszükségesebb testi és lelki táplálékot is nélkülözni kénytelen. Gazdasági és kulturális igényei nemcsak ki*

elégltést nem nyernek, de mind szükebb korlátok közé szorittatnak. Felsóhajtani sem mer már, mert fél, hogy még sóhaját <s torkára fojtják ellenségei.

így, mindenkitől elhagyva, minden oldalról elnyomva, kiszipolyozva és agyonsanyargatva, lelkében mind jobban gyökeret ver a messiási reménység.

Epedve várja a megváltást, mely megszabadítja az elnyomó hatalom tűrhetetlen igájától; a megváltást, mely összetöri azokat, akiknek az erkölcsi eszmény megtestesítése lett volna hivatásuk s e helyett pénz-sóvárgás, uralomvágy és erkölcsi zül- löttség nyilvánult meg cselekedeteikben; a megváltást, mely megszünteti nyomorúságát, szenvedéseit és egy jobb, szerencsésebb, boldogabb, megelégedettebb életet nyit meg előtte.

Ilyen reményeket táplált és ezeknek teljesülését várta a nép. Ennek bekövetkeztétől féltek azonban a nagyok, kik a jelennel meg lehettek elégedve és akiknek a változás inkább szerencsétlenséget, mint boldogságot hozhatott.

A nagyok eme félelme okozta a megváltást hirdető Jézus vesztét.

De megölték bár a Mestert, üldözték tanítványait, irtották híveit és követőit: az eszmét megölni a legnagyobb hatalmasságok sem tudták.

A megváltás eszméje legyőzte ellenségeit és diadalt ült fölöttük.

. . . Kétezer évvel később. A kép ugyanaz, csak a szintér tolódott keletről nyugotra. A cselekvő személyek is mind ugyanazok. Uralkodói hatalom, udvaroncok, született előkelőségek, dúsgazdag papság és a butaságban tartott, elnyomott, kizsák1 • ’ i • '

Hiányolt, agyonnyomoritott nép. Túlságos bőség ott, rettenetes nélkülözés emitt. Jólét és boldogság azoknál, nyomor és szenvedés a tömegnél. A nép helyzete napról-napra elviselhetetlenebbé válik. S amint növekednek szenvedései, úgy erősödik a vágya a szomorú helyzetéből való megváltás után.

Ma már nem vár ugyan személyes isteni megváltót, de hisz azoknak az eszméknek megváltó erejében, melyek ott ülnek minden gondolkozó agyban és amelyek az igazi emberszeretet melegével izzóvá teszik körülöttünk a levegőt, forrongásban tartják a müveit világot.

Tudja, hogy ezek az eszmék le fogják, mert le kell gyöznlök miden ellenséget. Epedve várja hát ezeknek a diadalát, mert ez fogja számára meghozni mai nyomorúságos helyzetéből — a megváltást l

Kertész Ignác.