Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-09 / 49. szám

2. oldal. MÁTÉSZALKA 49. (88.) szá-m.. érteni a modern nő átalakulását, tekintsen a múlt idők asszonyára. A Titian, Hőiben és Reynolds női arcképei mind arról a félénk határozatlanságról beszélnek, mely annyira jellemezte ősatyánkat. Valami ön­kéntelen, alazatosság van a tekintetünkben, mely arról beszél, hogy csak az emgedel- mességet ismerték. A mai asszony azon­ban büszkén és bátran néz előre, mint aki nem fél a küzdelemtől. Nem lett kevésbbé szép, csak a szépség lett más. Azt lehetne mondani, érettebb, okosabb szépség a mai asszony, mint volt régen. Balzac előtt öt­ven évvel egy francia szociólogus sajnálta azt a leányt, aki tizőnnyolc éves koráig nem ment férjhez. Balzác a harminc éves asszony diadalát hirdeti, mig napjainkban lassankint ez is helyet ad a negyvenéves nőnek. A modern társadalmi drámák és regények hősnői legtöbbször ebben a kor­ban vannak. És ez az átalakulás a férfira is hatással volt. Manapság sokkal későbben nősülnek az emberek, mint régen s nem a naiv szépség, hanem az okos és elegáns nő az ideáljuk, aki ha nem is olyan bájos mint egy Watteau-szerü baba, mégis szép, mert bátor és őszinte, mert már ismeri az életet tí I RJE K. Az ököritói emlékkő átadása. — Saját kiküldött tudósítónktól. — A f. évi március 27.-iki ököritói rémes tilzkatasztrófa felismeretlen áldozatainak kö­zös sírjára a kegyelet filléreiből emlék­követ állítottak fel és azt 1910. december 4.-én adták át vallásos szertartás keretében. A temetői istentisztelet déli 12 óra­kor vette kezdetét. Jóval 12 óra előtt távol vidékekről is összesereglett a nép s ellepte a megbővi- teit sirkertet dacára annak, hogy az áta­dás idejét érthetetlen okból nem hozták kellő módon nyilvánosságra s még Ököritón sem tudták az utolsó percig, hogy az átadás délelőtt, avagy délután lesz-e ? Pont déli 12 órakor Károlyi János ref. kántortanitó karmester vazetése mellett az ököritói dalegylet halotti énekkel nyitotta meg az ünnepélyt s annak elhangzása után Kovács Gusztáv ref. lelkész mondott áhita- tos egyházi beszédet Beszéde alatta résztve­vő közönség szivettépő zokogásba kezdett. Az árvák és özvegyek zokogása a legerő­sebb idegzetű embert is megindította. A lelkész beszédében megemlékezett a rémes napról, párhuzamot vont a természet és a vallás törvényei között s azokból mu­tatott reá a vallás legmagasztosabb, legvi­gasztalóbb tanára, hirdette az örök feltáma­dást. A beszéd úgy tartalmi, mint előadási szépségénél fogva igazán méltó lenne arra, hogy azt ne csak azok élvezzék akik az ünnepélyen jelen voltak, hanem azok is olvashatnák, akik arról távolmaradni voltak kénytelenek. Sajnos, hogy arról gyorsírói feljegyzésünk nincs s hogy azt Írásban megkapnunk nem sikerült. A beszéd elhangzása után a dalegylet még egy halotti éneket adott elő, amit a lelkész imája, majd újra az ököritói dalegylet énekszáma követett. A harmadik énekszám után a csenged járás országgyűlési képviselője tartott ün­nepi beszédet. Ezután az ünnepélyt a csenged dal­egylet alkalmi éneke fejezte be. A síremlék — melyen a legparányibb művészeti érzéknek sincs nyoma — a közös sir nyugati oldalán, a sir egész hosszában állíttatott fel és terméskőből való. Közepén kimagasló, kö­rülbelül négy méter magas és egy ablak­formát alkot. Kétfelői ettől öt-öt tagra van osztva, minden egyes tagban fekete már- ványhippal. Az ablakszerű lés alatt szin­tén fekete márványlap áll a következő arany felirattal: „Az 1910. március 27.-i tüzkatasztrófa áldozatainak emlékére.“ A két oldalon elhelyezett tiz márvány­táblából a délfelől kezdődő két táblán 96 ököritói, a nyolcadikon 6 porcsalmai, 1 gacsályi, 2 nagyecsedi és 1 kömörői, a Kilencediken 8 pusztalaki és 6 géberjéni, a tizediken pedig 3 györteleki, 4 hérmán- szegi és 2 rápolti illetőségű elhunyt neve van aranybetükkel bevésve. Az emlékmű első tekintetre örök em­léknek Ígérkezik, de ha jól szemügyre vesszük, bizony arról győződünk meg, hogy az nem soká fog épen és a mai állapotá­ban megmaradni. A behelyezett márvány­lapok ugyanis az idő viszontagságait nem soká bírhatják ki helyükön, sőt a terméskő összeillesztése sem soká fogja tarthatni magát, mert az már fagyos időben rakat­ván össze, az anyag tökéletes összeerösö- dését maga az időjárás kizárttá teszi. Egyébként az emlékmű nagyméretű, de két sarkalatos hibával dicsekszik, Nevezetesen, református temetőkben a sírkövekre „a boldog feltámadás remé­nye alatt“ szavakat pótló A. B. F. R. A. betűket szokták vésni, s ezek helyett az A. B. F. R. A. I. betűk vannak bevésve. Hogy hogyankerül reá az I. betű, megér­teni nem lehet. A másik nagy hiba a ti­zedik táblán van, ahol a Rápolt „Rapolt“- nak íratott. Ezen hibákra azért mutatunk reá, hogy még kijavíthatok legyenek és mert nagyon jellemzőek. Itt emlékezünk meg arról, hogy amint értesülünk az ököritói ref. lelkész utánjá­rása következtében a belügyiminiszter kivé­telesen enge .élyt adott arra, hogy ha a felismerhetetlenek közé kerültek tényleges elhalálozását két tanú igazolja, azok a ha­lálozási anyakönyvbe felvétessenek. Ezen észszerű és üdvös intézkedés az árvákról kiszámithatlan károkat fog elhárítani, mert nemcsak az özvegyen maradottak házas­ságra lépését teszi lehetővé, de vagyonjogi kérdések rendezhetését is elősegítve, az örökösöket sok méltánytalan perlekedéstől óvja meg. Végül sajnosán kell megjegyeznünk, hogy a segelyek még mindig csak papíron szerepelnek, de valóságban kiosztva nin- csennek. Ennek okát csak a boldog Isten és a ^belügyminiszter ur ismeri. ★ Sok mindent emlékünkbe'idézett ezen emlékkő felavatása. Emlékünkbe idézte nemcsak a rémes március 27-ike össze» borzalmait, de azt a hatalmas lelkierőt is, amelyet egyesek a borzalom első napjaiban kimutattak. És ma, hónapokkal a szeren­csétlenség után, elismeréssel állunk meg előttük. Mert nemcsak nagy lelki- erejűk, hanem szerénységük mélységét is bebizonyították tetteikkel. Bebizonyították azt a szerénységet, amely a mai anyagias korban nagyon-nagyon keveseknek « sa­játja. Nem szólották magukról, nem ke­resték a felsőbb körök kétes értékű elis­merését, végezték emberfeletti munkájukat azért, mert lelkűk azt súgta, szivük azt parancsolta, hogy e munkát — tegye az bár tönkre idegeiket, marcangolja szét bár sziveiket — elvégezni kötelességük. Mancini kisasszony hatalmának tetőpontján állott. Bíboros bátyját is meggyőzt», miszerint ha támogatja a királynővel szemben, Lajos már bele­egyezett és kész nőül venni őt. Mazarin a sima ■olasz mozolyogva, mintegy húgának hiú álmodo­zásáról beszélt és puhatolódzott a királynőnél. A királynő megvetőleg és határozottan kettészakítot­ta e merész reménykedés fátyoiát. — Ha fiam oly aljasságra képe? volna, — mondotta a királynő, — fellázítaná Franciaorszá­got. Én a király testvérével magam állanék a lá­zadók élére. Nemsokára még inkább hanyatlóra fordult a királyi kegyencnő aranyos napja. A spanyol há­borút fegyersziinettel szakították félbe. Mazarin bí­boros De Haro spanyol miniszterrel már tárgyal­ták az infásnő és a Lajos király közötti házassá­got is, sőt Don Jouan d’ Ausztria a párisi udvar­nál is megfordult a házasságkötés útját egyenget­ni, ekkor sújtott le a csapás Mancini Marira, mély a Mazarin bíboros féktelen becsvágyát is erő­sen próbára tette. Mielőtt ugyanis a bíboros elin­dult voln* a francia-spanyol határszélre a béke — és házasságkötés feltételeit nyélbe ütni Anna királynő komolyan figyelmeztette, mennyire illet­len az ilyen leánykérés, midőn otthon a vőlegény­jelölt még szeretőjével éli világát. A bíboros kény­telen volt igazat adni a királynőnek és húgát szi­gorú rendelettel száműzte az udvartól, valamint minden olyan helyről, ahol csak a király megje­lenik . . . Lajos király most már maga ajánlotta fel a bíborosnak, hogy nőül veszi az unokahugát, de Ma­zarin hajhatatlan maradt. Marit Brouages város­ba száműzte, bár Lajos nehezen és sírva egye­zett bele, hogy hű kedvesétől Így elszakítsák. Zo­kogva, megtörve emelte kedvesét az úti hintóba. ön sir ? 1 Hisz ön itt az ur! — ez volt az erősakaratu lány búcsúszava. Majd hogy szórakozzon és felejtsen a király szinte elutazott. Chantilli-várkastélyába ment s még innét egy közös hírnök, egy gróf közbenjá­rásával, leveleztek. Azonban beárulták az udvar­nál a levelezést. A grófot száműzték és most már a két szerelmes között csakugyan megszakadt minden érintkezés. Árván maradtak Fontainebleau­ban a rózsalugasok. Cupidocska szobráról is le­törte a nyilat valami ügyetlen kertiszolga és a fiatal király hű kedvessével, Mancini Mari kisasz- szonynyal csupán még egyszer találkozott, midőn Lajos király a béke megkötéséhez és a szép spa­nyol királyieányért utazott a határokra, — Bor- deaux-t elérték. Bordeaux-val közel szornszédvá- roska volt, Brouage s még utolszor fellángolt a fiatal király szenvedélyes, szerelmes szive, úgy hogy még az anyja sem merte tartóztatni, bele­egyezett a szerelmesek utolsó találkozásába. Cog­nac városban találkozott Lajos Mancinival. — Nagyon érzékeny volt a találkozás, de, — írja Modame Moteville, — minden következ­mény nélkül maradt. ... Lajos még aznap tovább utazott jövendőbeli szép hitvese után, Mademoiselle Mancini pedig visszatért a szomorú száműzetésbe. A barna Mari szivregénye befejeződött; hanem azért Fontaineb- laeu-ban nem sokáig maradtak árván, üresen az illatos rózsalugasok. Mérje Pál. Lerilbaii m*gker*és«kr* árjsgy- zékksl és költséfr*téss«l dijtals- aul szolgálunk. ! ! MOTOR! 1 Karczag Testvérek fÄ* Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, benzinlokomobil cséplőkészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. 3_? Levólbeli megkeresésekre árjegy­zékkel és költeégvetéeeel áfjtal»* nml ssoÍgálu»k.

Next

/
Thumbnails
Contents