Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-25 / 47. szám

—- Második lap van induló félben Mátészalkán. A sok és nagy eredmény között, amelyet a »Mátészalka* aránylag rövid idő alatt eddig kivívott, immáron egy újabb kultureredménynyel is dicsekedhetik. Azzal, hogy Mátészalkának és járásának még egy kulturtényezője, egy második sajtó- orgánuma is lesz, amelyet elvitathatatlanul sokkal inkább a »Mátészalka* vált ki, minta közszükséglet. És bár az uj lap merőben a konkurrencia jegyében indul, mi mégis szívesen fogjuk üdvözölni laptársunkat, melynek első száma — mint hírlik — a dr. Dienes Dezső szolgabiró és dr. V i d a Gyula tb. szolgabiró szerkesztésében és a Weisz Zsigmond kiadásában fog (értesülésünk szerint) karácsony táján megjelenni. A szerkesztők személye mindenesetre bizalmat gerjeszt bennünk a lap iránt, de a szerkesztők polgári állása annál kevésbe. ügy véljük ugyanis, hogy ők nem lehetnek eliogulatlan bírálói a járási- és helyi közigazgatásnak, amelynek ók maguk is tagjai intéző szervei. Ök tárgyai, tehát nem lehetnek osztói a kritikának. Pedig nálunk éppen a közigazgatás hívja fel első sorban a közvélemény pártatlan sajtóját a kritikára, már csak azért is, mert mi sem vág oly mélyen közéletünkbe, mint a közigazgatás, amelylyel lépten-nyomon (és pedig legtöbbnyire magunkkal szembe) találkozunk. De igazságtalanság volna el nem ismernünk, hogy jó oldala is lesz annak, hogy a lap a közigazgatás égisze alatt fog megjelenni. Legalább igy értesülve leszünk minden a közigazgatásba vágó dologról, mert az uj lap riportere aligha lesz kitiltva a főszolgabírói hivatalból, mint ahogy a »Mátészalka* kilil- tatott, éppen a közigazgatás (rendészeti ténykedései) fölött gyakorolt pártatlan bírálatunk miatt. A jól értesült uj lap • szerint valószínűleg jobban fogja járásunk községeit, körjegyzőit, községi biráit, kisbiráit, esküdteit, baktereit és mezőőreit érdekelni, mint az indekszre került »Mátészalka* és ezért valószínűleg be is állanak laptársunk előfizetői közé. Az előfizetők ily módon telnövekedett nagy száma mellett bizonyára sikeresen és áldo- zatrakészen fognak laptársunk szerkesztői küzdeni Mátészalka megváltásáért. . . . Azért a Mátészalkáért, amelyben multjok, jövőjük, megélhetésük és családfájuk nem gyökerezik ugyan, de amely, úgy látszik, ezek dacára is a annyira a szivükhöz van nőve, hogy valószínűleg, mint mi valamennyien, ők is minden anyagi és erkölcsi haszon nélkül vállalkoznak e városka »megváltásának* vérverej- tékes, tőviskoszorus és hálátlan titáni munkájára, átengedve — a »Mátészalka* módjára — minden hasznot a kiadónak . . .

— A polgári iskola II. felolvasósstéje nov. hó 30'-án 5—7 a tornacsarnokban lesz megtartva. Ezen estély programja : 1. Ábrányi K. Magyar Ábránd. Zongozán előadja Tóth Irma k. a. 2. »Zrínyi Ilona*. Felolvasás Medzihradszky Péter tanár részéről. 3. báró Eötvös József »Á vár és a kunyhót Melodráma, szavalja Fazakas S. tanár, zongorán kiséri Keller A. tanár. 4. Fövényessy B. »Tűnődés. Műdal, énekli a tanuló iijuság.

— Késelés. Jókedvűen mulattak vasárnap este Sípos Andor és Murzsa Albert tunyogi legények. Jókedvüket azonban megzavarta szászi Kolár István szintén tunyogi legény, aki régóta haragosa már Síposnak meg Murzsának. Kolár ugyanis bevetődött abba a korcsmába, ahol Sipos társa mu- latattak. Eleinte szép csendben voltak, de később mikor már az elfogyasztott bor tüzelte őket, szóváltásba egyeledtek, majd előkerültek a bunkók is és olyan parázs verekedést rendeztek, hogy Sipos és Murzsa halálosan megsebesülve maradtak a csatatéren. A csendőrség megindította a nyomozást, melynek alapján szászi Kolár Istvánt letartóztatta és bekísérte a szatmári ügyészség fogházába. A két sebesültet pedig a fehérgyarmati kórházba szállították, ahol most a hallála! vívódnak.

— Köajroyoaida és lap eladás Szatmároa. A szatmári »Szabadsajtó* könyvnyomdát és a »Szamos* cimü napilapot, ifj. Littecky Endrétől, egy részvénytársaság megvette 70.000 koronáért. A részvénytársaság alapitói és főrészvényesei a következők: Csaba Adorján, Helmecy József, dr. Farkas Antal, dr. Fischer József, dr. Böszörményi Emil, Szent-Iványi Gyula, Kovásznay Zsigmond, dr. Frieder Adolf, Tankócy Gyula, Kende Zsigmond, Szuhányi Ferenc, dr. Keresztszeghy Lajos, Doma- hidy István, Jékey László, Szent-Iványi Tibor, dr. Kölcsey Ferenc, Izsák Elemér, dr. Vajay Károly, dr. Shik Elemér. E vétel következtében, amint azt a »Szamos* is jelzi, a lap szerkesztőségében lényeges változások fognak beállani. És ami magától értetődik, a függetlenségi elvek helyét a munkapártiak fogják elfoglalni. A lap szerkesztője dr. Tanddy Endre, már meg is vált állásától.

— Áthelyezés. Dócy József nagykárolyi pénzügyigazgatósági pénzügyi titkár hasonminőségben a budapesti penzügyigazgatósághoz helyeztetett át. Ezzel a hires dalköltő egy régi óhaja ment teljesedésbe.

— Uj péaziatézet Nagykárolyban »Nagykároly éi Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság* céggel uj pénzintézet alakult. Az uj pénzintézet f. hó 14.-én megkezdte működését.

MÁTÉSZALKA

— Mspzüfit a próbaidő, a kereskedelmi miniszter egy konkrét esetből kifolyólag kimondotta, hogy az iparos és kereskedő inast nem lehet próbaidőre alkalmazni, hanem belépésekor azonnal szerződtetni kell.

— A közegészségügyi szolgálati szervezetről szóló uj szabályrendeletet, melyet a vármegye törvényhatósági bizottsága a f. év okt. hó 13.-án tartott közgyűlésen elfogadott s amelyet dr. Aáron Sándor vrnegyei főorvos készített el, & vmegyei »Hivatalos Lap* f. hó 17.-iki száma tartalmazza. A statútum jóváhagyás végett íelterjesztetett a belügyminiszterhez.

— Uj vasúti favarleveieL Az 1911. évi január elsejével a belföldi, s a magyar osztrák, valamint a magyar-bosnyák-hercegovinai forgalomban uj fuvarlevelek használandók. Az uj fuvarlevelek külső alakra nézve olyanok, mint a régiek, bélyegképük is teljesen azonos, csak a szöveg tekintetében térnek el némileg a most használatban levő fuvarlevelek, amelynek használata folyó év végéig meg van engedve. 1910. december 31.-ike után azonban nem használhatók. A régi űrlapok teljesen tiszta és sérületlen állapotban s bélyeganyag kezelésével megbízott kir. hivataloknál és bélyegraktáraknál 1911. évi február végéig ingyen kicserél- hetők.

— Jégögyi bizottsági fiié*. Vármegyénk jogügyi bizottsága a városi szervezési szabályrendelet módosítása és az uj husvágási szabályrendelet megállapítása tárgyában a múlt hét csütörtökön ülést tartott.

— Szatsnár vánasgye kolaramsntes. Szatmár- vármegye alispánja hivatalosan kijelentett«, hogy a Krasznabélteken, Nagymajtényban és Ura községben előfordult koleragyanus megbetegedésekről a bakterologiai vizsgálat megállapította, hogy nem voltak ázsiai koleraesetek.

— Rabló támadás. Tóth Gedeon szamoskéri lakos f. hó 17.-én este hazafelé ballagott. Útközben egy előtte teljesen ismeretlen cigány legénynyel találkozott, aki elébe állt és nyitott bicskával kezében pénzt vagy életet kért. Tóth Gedeon erre átadta neki 65 kor. tartalmazó erszényét, mire a cigány eltávozott. Tóth Gedeon ez esetet bejelentette a csendőrségnek, amely meg is indította a nyomozást, melynek sikerült a tettest Lakatos Ferenc panyolai cigány személyében kézre keríteni. A jdmadarat a bűnjelekkel a mátészalkai kir. járásbíróság fogházába kisérték.

— Farcsa kis sajtó-hábora folyik mostanában a nagykárolyi lapok nyílttéri rovatában a »Közérdek* cimü, Nagykárolyban megjelenő lap szerkesztője, illetve kiadója, Simkó Aladár ellen. A nyílttéri nyilatkozatok szerzője Varga Endre, a nagykárolyi »Kölciey nyomda* r.-t. ügyvezetője, aki a múlt bélen megjelent több nagykárolyi lap nyílttéri rovatában azzal vádolta meg Simkót, hogy hirdető feleit becsapja, mikor lapjának homlokára azt nyomja oda, hogy a »Közérdek* 3500 példányban jelenik meg, mert ez — Varga szerint — egyenesen hazugság. A »Közérdek* e súlyos vádra mindössze azzal felelt, hogy egy szerkesztői üzenetben kijelentette, hogy »nyomdai alkalmazottal* nem polemizál. Varga azonban nem nyugodott bele a dolog ilyen fölényes elintézésébe, hanem az e héten megjelent nagykárolyi lapokban újra nyilatkozik és Simkót ismételten hazugsággal és a közönség becsapásával vádolja meg. Kinek van igaza: nem tudjuk. Mindeneseire súlyos, a kereskedői é* hirlupirói tisztességbe mélyen belevágó vádakról van szó, amelyek ellen aligha elegendő védfegyver egy szerkesztői üzenet. De hát mi nekünk semmi közünk ahhoz : hogy védekezik Simkó az ellene felhozott vádakkal szemben. Bennünket csak annyiban érint a dolog, hogy a »Közérdek*-et Mátészalka és vidéke publikumának is alkalma nyílt egyszer átolvasnia, mikor a lezajlott képviselő választások alkalmából az egyik jelölt prog- rammbeszédéről hozott, bizony kissé tendenciózus közleményét tartalmazó számát fü-fának osztogatták.

— A kántori teendők és az iskolai idők. A

kultuszminiszter átiratot intézett az összes egyházi főhatóságokhoz, amelyben tudatja, hogy a mindennapi iskolai tanítás egyöntetűsége, illetőleg egy időben való fokozatos végrehajtása késedelmet szenved azért, mert egyes hitfelekezeti iskoláknál a tanítók, mint kántorok ebbeli működésükkel, melynek teljesítése gyakran tanítási Időre esik, iskolájukban mulasztanak. A tanítási idő kellő és sikeres kihasználásának biztosítása érdekében tehát arra kéri az egyházi főhatóságokat, hogy saját határkörükben intézkedjenek az iránt, hogy mindazon egyházfunkciók, amelyeknél a tanítónak, mint kántornak múlhatatlanul részt kell vennie a szolgalmi idő tartama alatt, lehetőleg és az adott körülményekhez képest oly időben végeztessenek, hogy az illető kántor, mint tanító, iskolájában mulasztani na legyen kénytelen.

— Földmérési Ős építési munkálatokra ajánlkozik GÁL JENü mérnök irodája Szatmár, Baty- tyányi ut 23 szám.

Ipartestület.

A f. hó 20.-án, Mátészalka és vidéke iparossága, Dienes Dezső szolgabiró, mint iparhatősági megbízott elnöklete mellett megtartott alakuló gyűlésen, nagy többséggel megalakította Mátészalkán az ipartesiületöt t ezzel egy az iparosság érdekeit nagymérvben előmozdítani hivatott egyesületnek vetette meg az alapját.'

Mint minden haladást előidézni hivatott intézményt, ezen uj egyesületet is a legnagyobb örömmel fogadjuk 'és üdvözöljük s azon reményünknek, illetve óhajunknak adunk kifejezést, hogy a megalakult uj egyesület erősödjék, fejlődjék, hogy beléje helyezett reményünket valóra váltani, gyönge lábon álló ipari életünket megerősíteni képes legyen.

Lapunk legutóbbi számában fejtegettük már az ipartestület kérdését s igy arra ezúttal bővebben kiterjeszkedni nem fogunk. Mindazonáltal, ismétlésekbe való bocsátkozás nélkül, egyet-mást még felemlítünk. Nevezetesen azt, hogy a megalakult egyesület virágzását és fejlődését az iparosság csakis úgy biztosíthatja, ha az egyesületnek nemcsak a törvényes kényszerből, de szívvel és lélekkel is tagjaivá lesznek s ha körükből a vezetésre csak a valóban hivatott egyéneket jelölik ki és választják meg.

Mert a legüdvösebb intézmény is káros és haszontalan lesz, ha vezetése nem az arra hivatott egyének kezében van, ha a vezetők személyének megválasztásánál nem a hivatottság, reátermeltség, hanem a sógorság, komaság s más efféle atyafiság képezik a vezérszerepet. S igy, mert az ipartestület egy nagyon régen óhajtott és a körülmények, a mai állapotok mérlegelése szerint égetően szükséges, az iparosságnak s magának az iparnak fejlődését, előhaladását és gyarapodását előmozdítani hivatott intézmény, az iparosságnak fontos érdeke, hogy ha már azt megalakította, életképessé is tegye. A legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel kell tehát eljárnia a második lépésnél, az egyesület vezetőségének megválasztásánál. De legkörültekintőbbnek kelt lenni a titkár személyének megválasztásánál, minthogy a titkár valóban a lelke kell hogy logyen a testületnek s ha arra nem tudnak alkalmas egyént megnyerni, a vezetőség többi tagja fokozott igyekezet mellett sem lesz képes az intézményt virágzóvá, céljának betöltésére alkalmassá tenni.

Az ipartestület megalakítása különben a következő lefolyású volt.

Az általános érdeklődés mellett egybegyiilt iparosság értekezletét Dienes Dezső szolgabiró, iparhatósági megbízott megnyitván, ismertette az ipartestüiet célját és azt a remélhető hatást, amelyet annak felállítása az iparosságra gyakorolni log. Ismertette a törvény rendelkezéseit, hogy mily anyagi erőforrásokból kell az ipartestületnek magát fenntartania és felhívta az iparosokat, hogy a saját jól felfogott érdekükben tegyék az ipartestület felállításának kérdését komoly, tárgyilagos vita és megbeszélés tárgyává s azt alakítsák meg.

Mint ahogy múlt heti számunkban előre jeleztük, csakugyan akadt nehány iparos, ki, késhegyig menő harcot indított ezen üdvös intézmény megalakithatása ellen. A Szilágyi” testvérek ugyanis jobb ügyhöz méltóan állottak ki a küzdőtérre, hogy felvegyék a harcot a haladás és a |többi iparos egyértelmű akarata ellen s eljárásuk leg- elszomoritóbb része az, amit eljárásuk indokolásul felemlítettek. Szerintük ugyanis az ipartestület megalakítása azért nem kívánatos, mert annak fenntartása pénzbe kerül.

Éles támadásokban nem szűkölködött vita után, a jelenvoltak túlnyomó többségének akaratából megalakitottnak jelentette ki Dienes Dezső szolgabiró, Mátészalka székhelylyel, a Mátészalka és vidéke iparosságnak ipartestületét s az ideiglenes tisztikar a következőleg választatott meg.

Elnök : Dőri Manó, titkár és jegyző: Suta Pál, tagok: Doby Antal, Hoksári András, Márkus Vilmos, Sarkady Antal, Weisz Antal, Petrócy József, Komáromy Lajos, Füzesséry Zoltán, Rohács János, Lengyel Péter, Tóth Bálint, Sikli Ferenc, Jancsár József, Vasas András, Kun Ignác, Weisz Zsigmond, Mosolygó György és Horváth Sándor.

Az alapszabályok megszerkesztésére kiküldettek, Dóri Manó, Doby Antal és Tóth Bálint.

Az elkészítendő alapszabályok tárgyalására határidőül a f. hó 26 napja lett kitűzve, mikorra is az iparosokat ezúton is meghívja az ideiglenes vezetőség.

Az alapszabályokat e hó 22.-ik napján a kiküldött bizottság már el is készítette s igy ez a bizottság nem bizonyult a szokásos bizottságokkal egyformának. Ténykedése, mint a fehér holló, ritkaságánál fogva említésre méltó, úgy annyira, hogy okulhatna rajta sok, de nálunk különösen az önkéntes tűzoltó egyesület alapszabályainak elkészítésére hónapokkal ezelőtt kiküldött bizottság.

Az ipartestületnek egyelőre az iparosok köre adott ideiglenesen szállást.