Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-28 / 43. szám
2, 'oldal. MÁTÉSZALKA 43, (72.) szánig években folyton ismétlődő elemi csapások, elszámlálhatattan szőlőbetegségek, legfő- kép a rendezetlen borkereskedelmi viszonyok folytán évről évre erősebben jelentkező borértékesitö nehézségek, mondhatni illuzoriussá teszik. A homokvidéki szőlőtulajdonosok túlnyomó' része kisgazda. Egész nagy homoki borvidékek vannak hol nincs senki, aki a szőlötélepitési kisgazdát utasítsa, mely fajokat ültesse s azokat miként kezelje. Nincs a helyszínén senki, aki a szőlöbetegségek elleni idejekoráni, okszerű védekezésre megtanítsa. Más vidékeken a védekező anyagok beszerzése ütközik nehézségekbe, máshelyt ismét a közlekedési viszonyok és megfelelő értékesitésj szervek hijján a borkereskedelem oly primtiv állapotban van, hogy ha terem is bora a gazdának, nem tudja hogyan értékesíteni. Midezekhez hozzávéve a folyton ismétlődő elemi csapásokat, bízvást mondhatjuk, hogy a mai napon a homoki szőlőművelés szintén válságban van s e vál- 1 Ságnak egyik főoka az, hogy az egyes- irányadó tényezők a homoki szólőkulíura fejlődését mesterségesen visszautasították s megvonták tőle még a szakfanitás lehetőségét is. Ezekről és még sok más egyébről tanácskozott a szegedi kongresszus. Has nélkül. Nem régiben egy nagyon érdekes, szociális és gazdasági problémákkal foglalkozó könyv jelent m$g,~mely hiteles statisztikai adatok alapján kimutatja, hogy Magyarország az az ország, ahol aránylag a legkevesebb húst fogasztják. Ezen a ponton vitatkozni nem lehet, sót fölösleges is. A számok adatai minden ékesszólásnál szebben beszélnek és ha humort keresnénk a szomorú tény mögött, azt kellene hinnünk, hogy a pesti Kálvinién vegetáriánus vendéglő hódította ''el a húsevőket., Pedig nálunk nagyon kevés a meggyózódéses vegetáriánus. Itt elkényszeredett, korgógyomru emberek élnek, akik vasárnapnak látják a közönséges hétköznapot, amikor némi húsféle kerül az ebédhez. Vacsorára megteszi a kávé is, vagy gyümölcs, vagy bármi más olcsó eledel. vetlen a kastély előtt [az én kedvenc virágaimnak adtam helyet. Félóráig lehetett ebben a rózsalabirintban járkálni, olyan nagy volt és az egész j birtok felett ott lebegett az illatok, ez a minden parfünifiéí nemesebb, bóditó rózsaillat. Ide akartam az asszonyomat vinni, ebbe a földi ínenyor- szágba, birtokba akartam venni, kisajátítani, eltüntetni a többi emberek szeme elől. Hosszú küzdelem kezdődött. A szépségem, a műveltségem és különösen a lángoló odaadásom lassan-lassan javamra billentették a mérleget. Elhódítottam az asszonyomat, elvettem a másiktól és csillogd szemekkel, mámoros kedvvel vittem az otthonomba, a .tengerparti kastélyba, a rózsák közé, A világ Hifiiden elmúlt és leendő boldogsága az én szivembe gyülemlett össze, a szempillám egy rebbe- nésével el tudva volna oszlatni a földkerekség minien bánatát, mert vittem, az ölembe kapva ragadtam magammal az én asszonyomat, az egyetlen :mindenemet, a szeretőmet. (Végi kövd. Most már elmélkedjünk, honnét van mindez. Csakugyan annyira szegény náció volnánk mi magyarok, hogy nélkülöznünk kell a legtáplálóbb eledelt, a húst? Annyira oda van már ez a teijel- mézzet folyó Kanaan, hogy nem telik már húsra sem? Hiszen kétségtelen, hogy szegények vagyunk. De csak körül kell néznük és találunk még szegényebb nemzetet is. Ott van például Olaszország, amelynek nyomorúsága talán a miénknél is nagyobb és mégis aránylag sokkal több húst fogyaszt Olaszország népe, mint a miénk. Azt mondhatnánk, hogy a parasztság nem él hússal. Csakhogy a paraszt mindenütt egyforma. A francia paraszt épen olyan szigorúan mogvonja magától a gasztronómiai élvezeteket, mint a magyar. Es nincs is az a jólét, amely nagyobb változást tudna előidézni a nép étkezési szokásaiban es rendjében. Az a bizonyos tyuk ma még ritkábban fő a paraszt fazekában, mint IV. Henrik idejében, de ezt nem szabad a szegénységre visszavezetni. Ellenben igen nagy baj, hogy a »szegények vagyunk, de jól élünk« elve már csak elv, amely mosolygásra késztet, de egyre kevesebb és kevesebb hive akad. A középosztályról beszélünk, amelynek életét módunk van megfigyelni, mert magunk is közöttük élünk. A közép-osztályról, amely kezdődik az első rosszul vasalt, de vasalt nadrágnál és csillogó eiegenciával végződik. Ebbe a határozatlan körbe tartozik Magyarország népségének a zöme és kétségtelenül ennek a hatalmas osztálynak élete billenti ránk nézve olyan kedvezőtlenné a húsfogyasztás mérlegét. Csak körül kell nézni nyitott szemmel ebben a társadalomban és rögtön bizonyossá válik, hogy itt van a baj. A középosztály uem eszik húst, mert drága. De vájjon csakugyan ekkora-e a szegénység itt, hogy ezek az emberek kénytelenek megtagadni maguktól a táplálkozás legelső legintenzívebb szükségletét? A felelet : nem. Mert, ugyanakkor, amikor az első kérdést fölvetettük, szemünk elé tárult ennek a társadalomnak külső képe is, amely hazugságokból alakult ugyan ki, de elég jólétet mutat. Az erőnkön felül való költekezés nem okolja meg azt, hogy ott spóroljunk magunktól, ahol egyáltalán nem szabadna szükséget szenvednünk, de mégis igy van. Egy polgári család kávéházi költségei rendszerint nem aránylanak a konyhaköltségekhez. de azért nincs egy józan ember Sem a családban, aki erélyesen tiltakozna a kávéházba járás ellen. Azonkiviil még ezer meg ezer kinövése van a modern életnek, amelyek mind arra valók, hogy a szegénységet leplezzék. De mikor a leplezés módjához folyamodunk, beleesünk a tulaj- donképpenvaló szegénységbe és nem eszünk húst, mert különben nem mehetünk bálba, vagy nem kocsi- kázhatunk a korzón, nem ülhetünk a ragyogóan fényes kávéházak kipárnázott boxjaiban és nem vacsorázhatunk egyszer egy héten vendéglőben. Nem mehetünk páholyba, bár viszonyainkhoz képest a karzatra sem telik, nem mehetünk nyáron fürdőbe, ámbár idehaza is éppen csak hogy megéltünk. Fönt az ernyő nincsen kas — ez a mi Potemkim társadalmunk képe és inkább koplalunk valamennyien, csak a szegénység meg ne lássék könyökünkön. Azaz, hogy ez még nem volna olyan nagy baj. A szegénység szemérmes és nem szívesen, mutatja meg arcát a nyilvánosságnak, De nálunk aki tiszteségesen járhatna, az a walesi herceget akarja lefózni elegánciában, ennélfogva nem költhet húsra. Ezek után pedig ne csodálja senki, hógy nálunk szinte járványszerü a kényszer — a vegetáriánizmus, amelyet különben olyan hathatósan segít elő az agrárfedálizmus hús uzsorája is. H I R E K. Beata Beatrix. Csillogó szemekkel csókoltam ajkad, De lehunyatta őket a kéj, Midőn két kezem végigsimitott rajtad. Most elborít leplével lopva az éj, Rám mered közönnyel a szobám fala S megszólal Beatrix képe: „Ne félj, Minden mi azelőtt szerelem vala, Halál most, hörgő, hideg halál És üres mese a túlvilág hajnala. Minden csókra csalódás száll S keserű könyek kelnek nyomán. Oh, boldog csak az, ki mindent utál. KÉRELEM J A beállott ujévnegyed alkalmából az előfizetések szives megújítását s a hátralékok beküldését kérjük. A KIADÓHIVATAL. S ha remélni mégis mernél talán, Úgy gondolj reám,ki hunyt szemmel hallgat A képre, mely ott csüng szobád falún. S holnap, ha újra csókol az ajkad S ott pihensz újra a kedves ölén, Az én kínom kéje fekszik majd rajtad, Csukott szemmel rád nézek énl“ Radváay End. A jószivü emberekhez I Közeledik november elseje, a halottakra való emlékezés szompru napja. E napon lágyulnak a sírokon a kegyelet imbolygó fényei és kivirulnak az emlékezés bágyadt virágai. A halottakra való errilékezés az elmúlás hangulatával tölti el a lelket. E napon értékesebbnek, drágábbnak tűnik fel az élet. Oh pedig mennyien vannak az eltávozottak és mennyien a távozni készülők! . í.v itwi+í Egy esztendő múlva ki tudja hány ujsírral fog több emelkedni? A földi élet határai meg vannak szabva s még ezt az illanó életet is megrövidíti t a kegyetlen sors. Pusztító botegségek tizedelik meg , az emberek sokaságát és a betegségek közt is a legrémesebben pusziit a tüdőbetegség. Az Auguszta főhercegnő védnöksége alatt álló József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület c pusztító rém ellen harcot indított. Nagy és ma- „ gasztos harc ez, igazi nemzetmentő munka. Közel millió ember sínylődik Magyországon tüdővészben .. és nyolcvanezer ember pusztul ei évente. Halottak napján forduljon kegyeletes részvétünk a halál e jegyesei felé. Hiszen ki tudja leg- kegvesebbjeink közül ki hordja már magában e rémes kór csiráját? Ki tudja, kit kell elvesztenünk közülök a jövőben, ha idejekorán nem segítünk . rajtuk ? ... Virágos lesz halottak napján minden jir. Csak egy szál virággal kössön mindenki, keveseb- . bet a drága halottaknak szánt koszorúba és en-„, nek a virágszálnak árát hullajtsa az irgalmasság tarsolyába. Az igy összegyűlt összegekből sok ezer és ezer tüdővészben sínylődő, halálnak eljegy- zett ember egészségét adhatjuk vissza. , ... ... i- A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesü-. let a maga szanatóriumával, tüdóbeteggondozd intézeteivel már sok száz és száz embert rántott vissza a pusztulás örvényének széléről s minél több eredménye van jótékony munkálkodásának, annál boldogabb örömmel és lelkesedéssel küzd' tovább. •• i »«ir Kérjük a jószivü embereket, temetői szomorú zarándokait, akik halottak napján « maguk -drága halottait siratják, fizessék le a szenf Vámot, amely az élet innenső partjára segíti visszahúzókat, akik' már közelednek a túlsó parthoz. ' t ?■ MOTOR!• Karcáig Testvérek motortelepe Budapest Aulich-utca 7. szám. Levélben megkersésekre árjegyzékkel éi költségvetéssel díjtalanul szolgálunk. Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, benzihlokomobil cséplőkészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. *“ 8—? Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetésaef díjtalanul szolgáhabk.
