Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-09 / 36. szám
2. ddal. M Á.TÉSZA L K A ?>ß (75.) szám . leien hivatkozhasson arra, mikép ő a nép "bizalmából jutott a képviselő-testületbe, sőt nem érdemli meg azt sem, hogy ott, tudnillik a képviselő-testület gyűlésein a •levegőt rontsa. Hanem az ily urak vonják le tehetetlenségük konzekvenciáit ismerjék el magukról, hogy többet nem érnek, mint a rpennyi valóban az értékük és adják át érdemtelenül bitorolt helyüket arra hivatott egyéneknek, olyanoknak a kiknek van érzékük nemcsak ahoz, hogy valami pénzbe kerül, hanem ahoz is, hogy mi szükséges, minek létesítése a köz szempontjából kényszerűség, tehát megvalósítandó. De tegyük fel, hogy a képviselő-testület egyes üdvös dolgokat azért halaszt- gat szüntelenül, mert nem akarja, hogy az a községre nagyobb anyagi áldozatot hozzon. Akkor meg valósággal ellentétbe jut önmagával, mert azt már még magyarázni sem kell, hogy ha a köz érdekében elengedhetetlenül szükséges útnak a kövezését az állam teljesiti, a köz hátáról egy óriási terhet vesznek le és igy azt nem hogy halasztgatni, de sőt ellenkezőleg minél előbb előmozdítani kellene. Az egyenes ut érdekében az illetékes helyre leendő felirat halasztásának indokául azt adni, hogy az a mai ut költségeinek mikénti viselésétől tétessék függővé, veszedelmesen naiv dolog. Mert a régi ut kérdése a mai ut kérdésével semmi tekintetben együvé nem vonható, az egymástól teljesen külön álló valami, de arra a halasztás nagyon is alkalmas, hogy közben építtessék fel a hadi ut más vonalon, esetleg a gyár kapuja előtt, és a község majdan építse fel az egyenes utat a saját terhére. A ki ezen felvetett üdvös eszme megva- lósitását bármiként hátráltatja, legyen annak magánérdek, vagy tudatlanság az indító műre. 7. Ma különös kalandom akadt. Talán a sors szánta nekem születésnapi ajándékul. Ma vagyok huszonkét éves és ma volt részem először asszo- nyi tekintetben. Úgy értem, hogy nekem volt szánva a nézése, nekem, csakis nekem. Nem közömbös szemmeresztés volt, hanem végigbecézlek a szemei. Mélyen és különösen néztek, majdnem szerelmesen. De tartsunk sort! Ma is, mint már néhány napja, csatangoltam az utcákon. Tanulmányoztam az embereket, kutattam a menésük gráciáját és igyekeztem eltalálni a külsejükből az életük meséjét. Ez nem a Lavater tudománya, ez több, ez más. A lelkűket nézem, nem a jellemüket. Es egyszer csak látok valakit, annak kinn ült a lelke a homlokán. Fiatal lány volt. Nem tudom milyen volt a ruhája, csak azt vettem észre, hogy karcsú, magas az alakja, de ezt is csak futólag. Az arca sugárzott felém, a nagy, álmos, sötét, majdnem ibolyakék szeme, a finom érzéki szája piros volt — mint egy nyitott seb, melyen keresztül elszállni készül az élet — és rikítóan elütött az arcajsápadt- ságától és nemesen egyenesélü elefánytesont orra. | Ez az egész viziószerii arc egy pillanat alatt bevésődött az agyamba, mintha erős kalapácsütésekkel verték volna bele, még az ütések metsző fájdalmát is éreztem jódarabig. Gyorsan haza mentem, levetkőztem és lefeküdtem. Gondolkozni nem tudok, mert mindig azt az arcot látom magam előtt Vájjon . . . (Vége következik.) ! - MOTOR oka, bűnt követ el, megbocsáthatatlan bűnt a mi társadalmunk, a mi közérdekünk ellen. Még a 12-ik óra nem következett el, még ha a képviselő-testület levetkezi nemtörődömségét, a község felszabadítható az útépítés kövezés! költségei alól,' ha azonban tovább várakozik, tétlenkedik, a felelősség azokat terheli, akik mostan e kérdés rendezése elé akadályokat igyekszenek gördíteni. Ha a képviselő-testület tagjai nem tudják kötelességüket, ha hivatásukat nem képesek betölteni, előállhat azon reájuk szomorú következményeket hozó eset, hogy a község lakossága fogja a kezébe venni ezen ügy megoldását. A közönség türelmének igen széles határa van, mutatja azt azon körülmény, hogy eddig még mél- tóságos nyugalmát meg tudta őrizni. De mindennek megvan a végső határa, a hurt addig addig Húzzák, mig egyszer elszakad, a korsó addig jár a kútra, mig egyszer eltörik. Vegyék ezt a közmondást figyelembe a képviselő-testület tisztelt tagjai és igyekezzenek a nép javáérti működésűket nemcsak puszta szóval hangoztatni, hanem tettekkel is bebizonyítani, mert rövidesen bekövetkezik az, hogy a nép megunja a hiába való várakozást és a tettek mezejére lép s a következményeket aztán a képviselő-testület tagjai csak maguknak tulajdoníthatják. Nem elég ugyanis, hogy községünk agilis jegyzője, e kérdésben mindent megtesz a község érdekében, itt ugyanis a képviselő-testületnek is tenni kell, tenni kötelesség. Semmi sem könnyebb, mint azt bebizonyítani, hogy fontos hadászati érdekből az a helyes, hogy az építendő hadi ut érintse a vasúti állomást s hogy onnan vezettessék az be egyenesen a községbe. Az is bizonyos, hogy ha a képviselő-testület azt illetékes helyen bebizonyítja, a község eléri azt, miként az egyenes ut felépítése nagyobb költségbe nem fog kerülni. Ezek szerint a képviselő-testületnek sürgős kötelessége e tekintetben illetékes helyen szót emelni, kötelessége a képviselő-testület minden tagjának e tárgyban gyűlésen részt venni, tehát ne minden gyűlésen távolmaradásával tündökölni. Mi igyekszünk a közérdeket tehetségünk szerint előmozdítani, sőt igyekezni fogunk arra is, hogy a képviselő-testület tagjait kölelességére szorítsuk. Egyelőre ezt azzal -fogjuk megkísérelni, hogy jövőben is, a távollétükkel tündöklő képviselőtestületi tagok neveit, minden alkalommal nyilvánosságra hozzuk. H I RE K — Lapunk előfizetési árát még sokan nem rendezték. Félkérjük ennélfogva hátralékos előfizetőinket, hogy a lap előfizetési diját mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Tisztelettel A KIADÓHIVATAL. Untauglich! „Zsindelyezik a kaszárnya tetejét, —•' mind elvitték a legények elejét“ ... A legények „eleje“ azonban az idei sorozáson a jarásunkbeli 1247 állitasköteles újonc közül mindössze 180 volt, „Maradt itthon“ tehát, nem „kettő-három“, hanem 1067 „nyomorult“. Nagy eseti A fővárosi lapok is megírták. Sőt egyik esti lap meg kommentárt is fűzött a szomorú hírhez. Szegény, szerencsétlen mátészalkai „lányok, rátok még az ég is beborult!“ . . . Tudja isten, én nem találok olyan szerencsétlenséget abban, ha 1247 férfi közül 180 jut az „angyalbőrbe!“ Bár eltagadhatatlanul két vege van a dolognak s bizonyos kellemetlen hatásokat képes kiváltani a szociológus lelkében az-a tény, hogy 1247 férfi testileg oly fejletlen legerőteljesebb életkorában is, hogy nem való a „gyöngyéletre“. Idáig tehát egy csaposon járok a siránkozó polgári lapokkal. Ezek azonban itt megallanak s — kommentár ide, kommentár oda — bölcsen elhallgatják, hogy miért kévés az újonc; mi az oka az idei sorozás szánalomébresztő eredményének, helyesebben mondva : eredménytelenségének. Pedig tisztelet sajtó-kollega (pardon, hogy kollegának merészkedünk feltolakodni, holott köztünk csak olyan a kartársság, mint pld. az ügyvédjelölt és az ügyvéd, vagy — hogy még találóbb példát mondjak — mint az állatorvos és az emberorvos között) itt van a kutya eltemetve. Mert tessék elhinni nekünk, hogy okozatok, eredmények, következmények meg a vidéken sincsennek ok©!c nélkül. „ükok“ pedig vannak bőven, Sőt nagyon bőven ! Lássuk csak ! Legelőször is végezzünk azokkal, akik jó finom, ropogós bankókkal vásárolják meg a „herr regimentsartz-lében“ boldogító „untauglich“-át (tehát van boldogító „nem“ is és nemcsak boldogító „igen“) és akik a katonai elet középkori brutalitásai, önkényei, sőt inkvizíciói (lásd : Keglevich-Mattasich, Mihálovich, Junga Sebő, a nyíregyházai huszárok tört. stb.) elől, ropogós bankók hiányában, külföldre menekülnek s akik e végből, mint katonaszökevények, nemcsak a katonaságra — ami nem is volna olyan nagy baj — de az államra nézve is legtöbbnyire végleg elvesztek, ami már nagyobb baj. Ha valaki e két kategóriába tartozó hadkötelesek számat össszeirná, alighanem tekintélyes kis összeget nyerne. Kitelnék belőlük a mátészalkai garnizon, biztosan. Aztán jönnek azok, akiket a megélhetés, vagy jobban mondva: a megnem- élhetés kivándorlásra késztet. Bizony, bármilyen különös is, mégiscsak úgy áll a dolog, hogy a kenyér nagyobb csáb a prófontnál, még akkor is, ha a piros nadrág és a Julcsa szakácsné volna is a velejárója . . . És végül : jönnek a „nyomorultak“. Azok, akik a betapasztott ablakocskáju, földes padlóju IV2—2 méter magas viskóban, tizedmagukkal, éhbéren, zabvagy málé-kenyeren tengetik nyomorúságos életüket. Azok, akiknek erejet 8—10 éves koruktól kezdve igénybe veszik, sőt kiszipolyozzák. Azok, akik majd negyven évi verejtékes munka uf f Karczag Testvérek motortelepe Budapest Aulich-utca 7. szám. Lerélbeli megkersésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk. Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, benzinlokomobil cséplökészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. j_? Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk.
