Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-05 / 31. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA 31 (70 ) szám. belöl több lakosa van 1000 embernél, tehát annyi, mint egy rendes kis községé s igy, mert a Szatmári utca déli vége éppen a Szatmár—Mátészalkai helyiérdekű vasút vonalig nyúlik és csaknem két kilométer hosszú, megfoghatatlan, hogy miért nem létesittetett e helyen egy feltételes megálló hely, annyival is inkább, mert e ponton anélkül -is teljesít egy vasúti ör szolgálatot s mert az utca sarkára eső Balázsi István féle földnek a vágányokon erröii, vagyis a községfelöli részén, az említett vasúttársaság egy őrház számára teljesen megfelelő területet sajátított ki. A jelzett helyen alkalmazott vasúti őrnek ma a vasúttársaság az államvasutak utján a szabályszerű lakpénzt fizeti, ad részére szolgálatának megfelelő évi fizetést és igy ha e helyen, a vasúttársaság tulajdonát képező területen, örház építtetnék, a vasúttársaság felszabadulna az évi lakbér fizetésének terhe alól s az ott alkalmazott vasúti őr pedig, megállóhely létesítésének esetén, külön kiadás, illetve díjazás nélkül megadhatná szükség esetén az érkező vonatoknak a megállási jelet és ezzel minden külön költség nélkül megszerezne a vasúttársaság 1000-nél több s gyakran utazó embernek, állami adófizető polgárnak, a megérdemelt kényelmét. Azt, hogy a Szatmár —Mátészalkai vasúttársaság e megállóhelyet a vasút építésekor nem létesítette, a község iránti .figyelmetlenségnek tekinthe jük, de Mátészalka közönsége méltán elvárhatja, miképp ezen hiány utólagosan bár, de mielőbb pótoltassák. Az utólagos pótlásnak ugyanis nagyobb akadálya nincsen, de ha akadályok is merülnének fel, azok semmiképp se lehetnek olyanok, hogy egy ilyen fontos közkivánalmat, mint e megállóhely létesítése, rövid időre is képesek lennének megakadályozni. Természetes hogy a képviselő- testületnek is törekedni kellene arra, hogy ennek létesítését illetékes helyen szorgalmazza. (P) Aknamunka Mátészalka és a mátészalkai járás ellen. Hat községet el akarnak tőlünk venni. B. Ezen cikkünk feliratát sok olvasónk fogja megmosolyogni, gondolva, hogy ez bizonyára csak tréfa lesz. De ez nem tréfa, hanem valóság. Eddig mi sem vettük komolyan, de midón tnár a szabolcsiak a pesti lapokban sem átallották a dolgot szellőztetni, kénytelenek vagyunk az ügyet komolyan tárgyalni, rámutatva majd később arra, hogy kik azok a járásunkbeli közhivatalt viselő egyének, kik járásunk szétszaggatásán, Mátészalka romjain akarják Nyírbátor virágzását előmozdítani. Eddig csak Nyirvasvári és Nyírcsászári át- kebelezéséről hallottunk. Hallgatagon tűrtük ezt, míg most vérszemet kapva ellenségeink, már hat község átkebelezéséről beszélnek. Most már nem hallgathatunk, mert maholnap oda lyukad ki a dolog, hogy Mátészalkát is beolvasztják a nyírbátori járásba. Mert ha tervük sikerülne, — hogy Nyirvasvári, Nyircsászári, Kántorjánosi, Nyirderzs, Qebe, Hodász — mert ezekről a községekről van szó — átcsatoltatnék a nyírbátori járásba, akkor kétség kívül Szabolcsmegyéhez Mátészalka lesz legközelebb, annyira közel, hogy éppen olyan logikával Mátészalkát is magának kérhetné ez a nagy község, mely minden erőlködése dacára sem veheti fel Mátészalkával a versenyt. Mert mindég lesznek a perifériákon községek, melyek egyik vagy másik megyéhez közelebb lesznek és ezzel a tarthatatlan logikával a megyék nem csinálnának soha egyebet, mint egymás megrövidítésén civakodnának, ha minden vármegye községekre olyan éhes volna, mint Szabolcs- vármegye. Pl. Nagybánya és Felsőbánya vidékének igen sok községét vindikálhatná magának ilyen logikával Máramarosmegye is, de másutt ilyen ragadozó tervekre gondolni sem mernek, csak a mátészalkai járással lehet keringőt járni. A Nyírbátoriak már deputációznak, minden követ megmozgatnak és mi csendes lethargiában tespedünk, mintha nem is a mi bőrünkről volna szó. Most meg olvassuk a »Nyírbátor és Vidéke« c. lapban, hogy bár Szatmárvármegye elutasította ezen 6 község átkebelézését tárgyaló perfid kérelmet, mégis a szabolcsi és nyírbátori orsz. gyűlési képviselők már lépéseket tettek ez ügyben a minisztériumban és a közönséget azzal biztatják, hogy »kijárják« ezt az ügyet. No de ini résen leszünk és a »Mátészalka« tisztító patakjába bemártjuk annak a szennyesét, ki ilyen igazságtalan »kijárásokkal« foglalkozik, bárki is legyen az a drága mandátuma orsz. gyűlési képviselő ur. Különben mi bízunk a mi főispánunkban, ki ugyan nem ügyvédi irodákban szerezte a praksz:- sát, de illetékes helyen meg fogja tudni hiúsítani ezeket a »kijárások«-at. Jelenlegi főispánunk, Csaba Adorján ugyan nem ért a »kijárásokéhoz, de tudjuk, hogy felelőség teljes állását, nemes kötelesség érzete tudatában foglalta el és meg fogja tudni hiúsítani ezeket az igazságtalan »kijárásokat.« Szálkái Sándor orsz. gyűlési képviselőnket pedig arra kérjük, hogy kisérje figyelemmel ezt az ügyet és a »kijárások« stádiumáról járásunk közönségét lapunk utján, vagy más utón értesítse. Nyírbátornak meg azt üzenjük, hogyha szükségük van községekre, alkossanak, hát csináljanak, szőjenek maguknak, de a mi járásunkra ne merjék a szemüket vetni. Községi-ügyek. I > Valóban érthetetlen, hogy a képviselő-testü- i leli tagok nagy része miért válal mandátumot, ha az azzal járó kötelezettségeket teljesíteni nem akarja, a gyűléseken tavolmaradásával tüadököl, a mint az tapasztalható volt a julius 30.-án tartott képviselő-testületi gyűlésen is, a hol az előljárósági tagokkal együtt csak 20-an voltak jelen. Ez az állandóan tapasztalható részvétlenség a sírja nálunk minden kivitelre alkalmas és igen szükséges javaslat kedvező elintézésének. A most említett közgyűlésnek sok oly fontos tárgya volt, amely nagyon is indokolttá tenné a nagyobb részvételt, sajnos erről sokan nem bírnak kellő érzékkel. A képviselő-testület határozatait részletesen őhajtjuk ösmertetni s igy a további általános megjegyzések mellőzésével, reá térünk azokra. Miután Szatmárvármegye törvényhatósága 221/910. bjkv. számú határozatával, a képviselőtestület 1908. nov. 28.-án 81. szám alatt hozott, s a husvizsgálat, husszállitás, huskimérés és a vá- góhidról szólló szabályrendelet jóváhagyását megtagadta, a dijak tulmagas megállapítása miatt, Rohay Gyula főjegyző indítványára a képviselő- testület a szemle dijat felnőtt szarvasmarha darabja után 1 koronába, 2 hónapon aluli borjuk és sertések darabja után 60 fillérbe, juh, kecske 40 fillérbe, gödölye, bárány és malac után 20—20 filZerlina: Igen, de olyan sokszor gyötör a j féltékenységével; most sem akarta engedni, hogy j veled csak beszéljek is, és néha oly kiálhatatlan, | hát . . . hát, ha nem esik nagyon nehezedre, ■ uram . . . (kiböki) verd meg! Don Juan: Mi? Micsodát? lerlina: Igen, verd meg uram, azért, mert néha ! olyan (keresi a szót) . . . utálatos hozzám és ki- j noz. Én nagyon szeretem ugyan és hozzá is me- ; gyek feleségül, de azért csak verd meg, ne bántsd túlságosan, csak annyira, hogy egy pár napig fájón és ne felejtse el egyhamar. Don Juan\ De hát az csak nem elég ok, hogy néha kínoz ?! Zerlina : Ez is elég ok, no meg aztán nekem is jól esik az, ha egy kicsit szenved az, akit szeretek, olyan meleg a szivem tájéka, ha a szeretőm miattam verést kap és aztán ápolhatom is és gondozhatom, mint egy apró beteg gyereket. Don Juan : De hiszen engem is szeretsz azt mondod, tán engem is kékre-zöidre veretnél ? Ha tehetnéd? Zerlina-. Bizony uram, ha meg nem sértlek, téged is, de hát te vagy az erősebb, és igy te vered el Masettot és nem a vőlegényem téged. Nekem mindegy, mert mindkettőtöket szeretem. És legjobban azt szeretném, ha kölcsönösen vernétek el egymást. Don Juan: Na hiszen, szép kis fenevaddal kezdtem ki ez egyszer, ez igazán harap, még ha nem is csókol. Hiszen majdnem veszélyes a szerelmed, Zerlinettám, és vigyáznom kell a bőrömre, I ha együtt vagyok veled. És ha nem ígérem meg, mit csinálsz ? Most már nem szabadulsz ki a körmeim közül (megöleli Zerlinát és szenvedéllyel mondja) most már az enyém vagy. Egészen az enyém . . . Zerlina: (az öleléstől szintén felhevülve) A tied vagyok és már tegnap is a tiéd akartam lenni .. . Vágyódom utánad. Don Juan: Most már csak azt az egyet szeretném tudni, azt az egyet magyarázd meg nekem, hogy mért sikoltottál ma a bálon, miért akadá- dályoztad meg, hogy előbb vezesselek be a menyország kapuján, ha már tegnap az enyém akartál lenni, ha vágyódd utánam? Zerlina: Uram ezt nem merem megmondani. Don Juan: Miért nem ? Zerlina: Szégyelem magam. Don: Juan: (csodálkozva) Mi lehet azon szé- gyelni való, hogy megijedtél ? Zerlina: Nem ijedtem én meg egy cseppet sem, hiszen szeretlek. Don Juan: Nos akkor? Mi más lehetet az ok? Zerlina: Azért kiabáltam, hogy szétválasszanak, hogy megakadályozzák. . . . Don Juan: De hisz az előbb azt mondtad, hogy az enyém akartál lenni ? ! Zerlina: Érts meg jól, uram, azért akartam, hogy szétválasszanak, mert akit én szeretek, azzal egyedül akarok lenni . . . annak el kell felejteni, hogy más ember is van a világon rajtam kívül és én nagyon boldog akartam lenni és . . . mert ott a bálon, a sok ember szomszédságában... | nagyon . , . rövid lett volna a boldogság. . . . j)on Juan: (majd hátra esik a bámulattből) Ejnye! No ezt mégse hittem volna. Ilyen furfangos kis cica ! Erősen megcsókolja. Zerlina kibontakozik karjaiból és az alkóvba szökik, melynek függönyeit összehúzza.) J)on Juan : Hé Leporello! (Leporello jön) Szedd le az asztalt és mehetsz aludni. Leporello: (súgva) Áruld el egyszer uram, hogyan hódítod meg a nőket! Erre a kis cselédre nekem is vásott a fogam, de úgy szereti azt a buta vőlegényét . . . Hogyan csináltad? 2)on Juan: (jókedvűen) Kiváncsi vagy? Ha? (nagy pátosszal) Legyőzetem magamat általuk és mikor már azt hiszik, hogy a lábaiknál fetrengek, akkor felugróm és torkon fogom őket. De most menj! Mars! (Leporello el.) T)on Juan: Mit csinálsz ott benn, vadmacskám ? Zerlina : (kidugja a fejét a függönyön) Vár- i lak uram. (Don Juan berohan az alkóvba. Néhány másodpercig csend, azután Zerlina hangja hallatszik, a csóktól minduntalan megszakítva.) Zerlina: De ugy-e . . . megvered ? . . . Nagyon . . . meg . . . vered? . . . (Vége.) 1
