Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-01 / 26. szám

1 n'díd. M Á TESZ A L K A

azt, hogy iskoláink, a tanerők legjobb igyekezete dacára sem képesek hivatásukat betölteni s a hozzájuk tűzött kívánságainkat, óhajainkat valóra váltani.

Hogy áll itt ugyanis az iskolai kérdés? Van ma községünkben református, római katólikus és izraelita iskola. A református és az izráelita iskolákban külön neveltetnek a fiuk és külön a leány növendékek, míg a római katólikus iskolában fiú és leány növendék együtt tanul, a mi pedig a tanítónak nagy figyelmét vonja el a tani- | tástól, mert éber figyelemmel kell kísérni a növendékeket, ügyelnie kell fokozottan j arra, hogy a fiuk, kik nemüknél fogva mindenesetre élénkebbek és többnyire köteke- i dók, iielytelenkedök, a gyöngébb idegzetű, | véralkatu leányokkal illedelmesen viselkedjenek s igy ezen külömben hasznos ténykedés alkalmas arra, hogy a tanítót el- | fogja a többi szintén, de sőt elengedhetet- j ienebbiil szükséges tantárgyak tanításától, (ismertetésétől.

Másik, de sajnos már minden iskolá- i nál általános hiba az, hogy az osztályok nem külön-külön, hanem több osztály együtt nyer az iskolában elhelyezést és igy tanítást is s hogy egy tanító sgyszerre több j osztály tananyagával és több osztály növendékeivel kénytelen kínozni magát, a mi egyrészt hamar tönkreteszi az egészségét, másrészt pedig kiszámíthatatlan kárt teszen : a tanításban. Mert mig a tanító nem képes egy és ugyanazon időben külömböző j tananyagból tökéletes tanítást teljesíteni, a külömböző ossztályba járó gyerekek, mert ; figyelmesen kell hallgatniok és igy hallják a mási’ osztály tanyagát is, megerőltetik magukat, figyelmük a saját anyaguktól elterelődik s összezavarják a saját anyagukat a másik osztály anyagával, minél fogva sem a saját, sem a másik osztály anya- , gát nem képesek tökéletesen elsajátítani, megtanulni.

Oly kevés tanerőnk van és oly sok i * S

tanítvány jut egy tanerőre, hogy rendszeres tanítást kívánni a tanítói kartól nem lehet s hogy mégis az eredmény, a mit a gyerekek felmutatnak, kielégítő : a mellett bizonyít, hogy tanerőink hivatásukat nem csak megélhetési,-nem csak kenyérkereseti forrásnak tekintik, hanem abban élethivatást látnak s ezen élethivatásukat lelkiismeretesen, erejükön felül igyekeznek betölteni.

Ha egy gépet, a mi pedig nyers anyag s nincsen annyira kitéve a romlásnak, mint az emberi szervezet, — folytonosan erős munkába fogunk, rövidesen felfogja mondani a szolgálatot; s minthogy az ember szervezete sokkal gyöngébb, mint a gép szerkezete, anyaga, az sokkal is inkább ki van téve a romlásnak, a gyengülésnek és a letegségnek. Tekintve pedig, hogy a tanítónak, mi nem vesszük meg csak a munkáját, de semmit sem adunk a testi épségéért, nincsen jogunk kívánni tőle azt, hogy a mi takarékosságunk, a mi zsugoriságunk miatt csupa lelkesedésből tönkre tegye magát, beteggé tegye szervezetét s egészségét elpusztítva előmozdítsa a korai halálát s árvaságra juttassa családját.

Az iskoláink eredménye fényes bizonyíték amellett, hogy tanerőink szivvel- lélekkel igyekeznek hivatásukat betölteni, miért is midőn ezt örömmel érezzük, föl kell hogy támadjon bennünk is a kötelességérzet s be kell látnunk, hogy nagyon sok a mulasztásunk s hogy ezen mulasztásunkat helyre kell hoznunk mielőbb s nem szabad még több mulasztással a hibákat nagyobbakká tennünk. Szaporítani kell a tanerőket, lehetővé kell tennünk azt, hogy a meglevők hivatásukat a saját egészségük aláásása nélkül legyenek képesek betölteni.

Áldoznunk kell az iskolákra, nem szabad ezen kérdésnél takarékoskodnunk, mert a mit az iskolásra költünk, azt a pénzt a legjobban gymölcsözö befektetésül helyeztük el.

szigoru büntetés terhe alatt tilos. Szép bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a városról gondoskodni tudó és a közönség érdekeit szolgáló képviselet irányítja, vezeti.

Az utón tovább haladva nagyszabású »Hungária': nevű vendéglő áll, melyben cigányzene mellett mulatnak a város polgárai, künn pedig, a széles aszfalt járdán, nagyszámú közönség, többnyire nők sétálnak s gyönyörködnek a kihallatszó cigányzene hangjaiban.

Egy darabig sétálva a vendéglő előtt én is gyönyörűséggel hallgattam a zenét.

S tovább haladva találtam a város lelkiis- j méretének, a helyi lapnak szerkesztőségét. Bent lázasan dolgoztak a szerkesztőségi tagok, hogy a reggel megjelenő lapba az uj híreket feldolgozhassák.

A mint a szerkesztőséget elhagytam, az utca sarkán, gyönyörű kupolás épületből, mely épület minden irányból drót huzalokkal van össze kötve, élénk csilingelés hallatszik az utcára, mivel itt van az interurbán és helyi telefon állomáspalotája.

Azután balra kellett eltérni, a mely utcán ismét egy hatalmas, valami központ szerű vendéglő vonta magára a figyelmet. Ez a vendéglő egy kertszerü terület közepén állott, impozáns emeletes épület volt s kívülről is elárulta, hogy tulajdonosa virágot kedvelő, de a zajos mulatozástól irtózó ember,

jWidőn a vendéglőn túlhaladtam, egy emeletes épület előtt artézi kutat vettem észre, melyből cseléd leányok hordták széjjel minden irányba az ártézi vizet.

Egy darabig gyönyörködtem a példás rendbe, j a mit a kút környékén láttam, a hol egy daliás í

alakú, nagyon illedelmes rendőr teljesített szolgalatot.

A mit eddig tapasztaltam, minden oly meglepő volt, hogy az bámulatba ejtett, de akkor estem aztán nagy bámulatba, midőn a kuttói elfordulva az épület két feliratára tapadt tekintetem. Ez egyik feliraton az ált »Mátészalkai K r- Járásbíróság«, a másikon pedig »Mátészalkai járás szolgabirói hivatala«. E feliratokat látva, lábaim gyökeret vertek, szóhoz nem bírtam jutni, sőt gondolataim is csaknem elakadtak.

A mátészalkai járásbíróság csak Mátészalkán lehet.. Mátészalkát én nem csak, hogy ismerem, de benne is lakom.

A mint igy tépelődöm és a szellemek játékának kezdtem tartani mindezeket s elmerülve bámultam magam elé, az udvarról tűzoltókat látok kirohanni, a kik minden irányba tüzjelt trombitálnak. Rövid pár pere múlva látok felém szaladó embereket, a kik polgári nadrágban, tűzoltó blúzzal és sapkával jönnek s mellettem kirobog dél felé egy motoros tűzi fecskendő, hatalmas benzin szagot árasztva s pár pillanat múlva eltűnik déli irányba.

Merengésemből felocsúdva egy ott álló bérkocsiba vetettem magam és izgatottan kiáltottam a kocsisnak, »a tűzhöz hajtson !!!« A lovak prüszkölve vágtattak a csaknem két kilométerre levő szatmári-úti vasúti megállóhoz, a melynek épülete teljesen lángokban állott. A motoros fecskendő hatalmas vizsugarakat lövelt az égő gerendákra, melyek roppant recsegést vittek véghez.

.... A nagy recsegés és ropogásra hirtelen fölébredtem és szobám padlóján, letört ágydeszkáim között találtam magam és sajnálattal elmerengve gondoltam vissza arra a szép álomra, mely sajnos csak álom volt s nem lesz valóság talán soha, sohasem

................

SZ

ÍNHÁZ.

Panasz, panasz, panasz. Ez a három szó mindig erélyesebb hangon, jellemzi az elmúlt szin- házi-hetet. És a panasz a mi részünkről, a közönség, a kitartó közönség részéről való. Első és legfőbb panaszunk az, hogy az R. Billik Emma szerepei még mindig idegen kézen vannak. Idegen és beteg kézen. Mi tudjuk és méltányoljuk az igazgató kényelmetlen helyzetét a szerződéssel bíró beteg és hangjavesztett színésznővel szemben, de legyen méltányos az igazgató is velünk szemben s pénzünkért ne traktaljon bennünket fájdalmas előadásokkal. Olyan táblás ház, mint amilyen a bérletszünetben adott Laxenburg grófja előadásán volt, még talán egy dada szerződtetését is megérdemelte volna s akkor a kis baba is jóllakik s a közönség rokonszenve is megmarad.

Második panaszunk a rendezés ellen szól, mely a legnagyobb mértékben hanyag és zajos.

! A kuliszszák mögött pár estén valóságos országosvásári zsivaj volt hallható. Dübörgés, dobogás, hangos beszéd zavarta a szereplőket, ugyannyira, hogy azok hangos pisszegéssel voltak kénytelenek a csendzavarókat leinteni. A kuliszszák állandóan dűlőiéiben vannak s a felvonások közötti szünet mérhetetlen.

De lássuk egyszer sorjában az előadásokat.

Pénteken »A kuruzsló«-t Földes Imre nagysikerű színmüvét adlak félház előtt. »Torday Dezső« szerepét Kovács Andor játszotta meg a tőle megszokott precizitással. Jó volt »Csálhy«-né szerepében Mezey Ella, bár heves, szerelmet valló jeleneteiben suttogásával sokat rontott sikerén. Pompás alakítást nyújtott Németh a »Schilling« szerepében s kedves volt Nyáray »Zsámoly« szerepében. Bodán még mindig a gyöngélkedő benyomását tette.

Szombaton — mint már említettem - - bér- letszünetben »Luxenburg grófja« került színre zsúfolt ház előtt, lanyha előadásban. A közönséget nagymértékben deprimálta N. Zoltán Ilona indisz- poziciója. Kitűnő volt Füzess és Ny árny, kiknek minden egyes énekszámot tetszés mellett ismételniük kellett.

Vasárnap közkívánatra »Az obsitos«;. Bakonyi és Kálmán nagysikerű operettje került másodszor színre, telt ház előtt, kitűnő előadásban. Füzess, Németh és Nyaray triója valósággal fővárosi kaliberű. Kaptak is tapsot bővpn, de különösen Németh, ki állandó és zajos derültséget keltettt jóízű mókáival. — Már e darab első előadása alkalmával meg kellett volna említenem N. Zoltán Ilonát, ki a »Nemzetes asszony« szerepében a lehető legjobbat nyújtja. Játéka szép, illúziót keltő. Kitűnő az öreg Bognár Bácsi »Buzogány« szerepében és édes »Málcsika« Bodán Margit.

Külön fejezetet érdemel Arnold Antal, ki az obsitos szerepében mesterien használja kissé érdes baritonját s szép játékot produkál.

Hétfőn »Buridán szamara« ment igen gyönge előadásban. Az elő'adás főgyöngesége a szerep- nemtudás volt, mely természetszerűen kínos baktatást, döcögést idézett elő. Kifogástalan egyedül i Németh volt »Ducién Vérsannes« szerepében. Me- zey Ella mint »Micheline« az első és második felvonásban tulharsogta önmagát. Játékban nem volt semmi finomság s csak az utolsó felvonásban találta el némileg a szerep alaphangját. Kovács a szöveggel küzdött, Bodán pedig természeténél fogva | gyönge kokott volt.'Nyáray »Adolphe« szerepét tőle- 1 telhetőleg megoldotta.

Kedden Lehár bukott darabja a »Három feleség« ment, ugyancsak gyönge előadásban. Ezt a darabot jól tálán nem is lehet játszani, mert librettója olyan gyönge, sivár, hogy a közönség türelmét veszti s a különben csinos zene iránt sem .tud érdeklődni.

Szerdán »A botrány«-t Bataille színmüvét adták elég jó előadásban, bár a szerepekkel ismét nem voltak a szereplők teljesen összebarátkozva. (Talán régen nem találkoztak?) Az első és második felvonás igen gyönge volt, annál jobb azonban a következő két felvonás. Örömmel láttuk e szezonban először R. Billik Emmát a színpadon Gratulálunk első sikeréhez s reméljük, hogy a még hátralévő néhány operett előadásra is elengedi az önző kis baba. (Inkább hivatalból kirendeljük az aranyifjuság egy-egy tagját, hogy az előadás alatt szórakoztassa a csöppséget) »Ferioul«