Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-27 / 21. szám

2. oldal. MÁTÉSZALKA 21 (60.) szám. jólelkü, finomabb érzésű ember, mert ha nem lesz az, akkor lefogjuk ráncigálni arról a piedesztáról, hova a nép kegy ál­lította, akkor összecibáljuk rajta azt a nimbuszt, melylyel érdemetlenül vették körül. Mindenki meggyőződése szerint sza­vazhat: ezt a meggyőződést kritizálni sen­kinek sincs jogában, bármilyen politikai elvek szerint imádja valaki hazáját: éppen úgy, mint nincs joga senkinek kritizálni azt, hogy ki milyen hitfelekezet szerint imádja Istenét. Csendet, nyugalmat kérünk. A képvise­lőjelölt uraktól pedig egymásnak és párt- j juknak megbecsülését kérjük. A megvá­lasztott képviselő nem egy párttéiesz, ha- j nem az egész kerületé és mi az elsők kö­zött leszünk kik üdvözölni fogjuk. Merkur. Városi-ügyek. A f. hó 18.-án tartott képviselő testületi köz­gyűlésen több különböző tárgy nyert elintézést, nevezetesen a városház építésének kérdése, a dög­tér, a gyepmesteri állás rendezése, stbbi. Midőn a képviselő testületi közgyűlésről meg­emlékezem önkéntelenül eszembe jut, hogy nálunk, a mi társadalmi életünkben, mindég nagyobb sze­repet játszik az állátokról, mint az emberekről való gondoskodás. A képviselő testületi közgyűlés határozata pedig fényes bizonyíték a mellett, hogy a vármegyei főállatorvosnak, sokkal körültekin­tőbb és helyesebb egészségügyi politikája, — ér­zéke, — van a közegészség ügyre, mint a millyen- nel a vármegyei tiszti főorvos ur rendelkezik, mert a vármegyei tiszti főorvos helyett, az állatorvos­nak kellett észrevenni, hogy a községi lakosok fogyasztására szánt húst, nap-nap után, a dögté­ren óriás mérvben felszaparodó, döghuson élős­ködő legyek ezrei lepik el és fertőzik meg, s az­zal a betegségek halmazát oltják belénk, adófizető polgárokba. De ha ezt látjuk, vigasztalanit ben­nünket annak a biztos tudata, hogy a vármegyei tiszti főorvos ur sok más egyébbel sem törődik, . sót állítani merem, nincs tudomása arról sem, j hogy Mátészalkán járványkórház nincs, hogy az úgynevezett járványkórházban az állami mének ; teljesítenek ápolói szolgálatot. Nem tudom ha a : tiszti főorvos ur még soká fog késni, mindezekről tudomást szerezni, s ha talán a reánk jövő nyár va­lami nagyobbszabásu járványos betegséget talál hozni, mivel fog majd védekezni a vármegyi gyű­lésen. Szomorú valóságok ezek, de menjünk sorba. Tudomással bírnak olvasóink arról, hogy a városháza építését Borbély György kőműves mes­ter vállalta fel. De mert a vállalati szerződésnek a kitűzött időre nem felelt meg és a munkát nem — Az üstökös Dobos felől jöhet, vagy Ecsed felöl. Vállajon egy kicsit megállapodhat, de akár­hogy, Szálkát semmiképpen sem érintheti. Dr. B . . M . . . — Ha egy jó fegyverem volna lelőném az istököst az égről, hogy ne izgassa a kedélyeket 1 B ... S . . . — Minél melegebb a benső atmoszféra, annál több sör fogy el. Az üstököst is csak azért szeretem, mert izgatja az embereket és hajtja a vasút felé ahol mindég friss, jégbehütött sört lehet kapni. Szóval én az üstököst a zsebemben hordom. Sz . vendéglős. — Az a fő dolog, hogy az üstökös addig ne ütközzék össze a földünkkel, mig a fegyverviselési engedélyt meg nem kapjuk, mert külömben . . . nem állok jót semmiért. Városi rendőr. kezdette meg, a képviselő testület, — nehogy majd a kitűzőit időben az építkezések befejezést ne nyer­jenek — de tekintettel arra is, miszerint a jelek­ből Ítélve a mulasztás nem annyira a Borbély hi­bája, mint inkább annak tuljóhiszemüsége folytán jött létre, — úgy határozott, hogy Borbély Györ­gyöt a vállalati szerződési kötelezettség alól kibo­csátja, letett bánatpénzét visszaadja, s a vállala­tot 29000 korona vállalati árban Vasas és Hok- sári mestereknek adja át. Ennél méltányosabb és okosabb határozatát még nem sokat hallottam a képviselő testületnek, mert a vállalat forszirozása esetleg igen kellemet­len helyzetet teremthetett volna elő ősszel, a midőn majd a városházát, egyik városi tisztviselőt, és a szolg^birói hivatalt kellene az építendő városház épületben elhelyezni. Hiszen ha a képviselő testü­let Borbéiylyal szemben erélyesen járt volna el, elérhetett volna talán annyit, hogy a bánatpénzét az elveszti, de mert a látszat amellett szól, hogy ez nem egészen hibás, bánatpénzének elvesztése által érzékeny és azt hiszem nem érdemelt bánta- lomban részesült volna. Másik fő tárgya a képviselő testületi köz­gyűlésnek a dögtér és a gyepmesteri állás rende­zése volt. Ezt a kérdést az tette aktuálissá, hogy a vármegyei föállatorvos átirt a képviselő testület­hez, hogy a dögtér az eddigi helyén tovább nem tartható, mert az ott ezerszámra szaporodó le­gyek, a közvetlen közelben levő vágóhidat ellepik és a közönség fogyasztására kerülő húst, megfer­tőzik. A képviselő testületi közgyűlés e szempon­tokat figyelembe véve akként határozott, hogy a dögteret a községi faiskola mellé telepíti át s a területnek drótkerítéssel való ellátását nyomban elrendelte. Nem mondom, hogy a kijelölt hely szeren­csésen van megválasztva, de az eddigi helynél, — közegészségügyi szempontból, — mindenesetre meg­felelőbb. A képviselő testület e jelekből ítélve tud ha­tározni, ha muszály, de azt szeretném már egyszer elérni, hogy olyankor is határozna a mikor kell, hogy volna benne egy kis akarat arra, hogy a hiányokat észrevegye, s azoknak mielőbbi megva- lósithatására alkalmat teremtsen. Egészséges esz­méket szeretnék már hallani a képviselő testület­től is, hiszen nem kellene mindég felülről vára­kozni reájuk, innen is kiindulhatna, sajnos hiá­nyaink vannak oly nagy mérvben, hogy a képvi­selő testületi tag uraknak nem nagy gondot adna az eszmék utáni keresés. Ott van például az egyenes ut kérdése, el- várhatnónk, hogy végre valahára ima fel a kép­viselő testület a hadügyi kormányhoz, hogy a ter­vezett katonai kövesut az állomást érintve, a köz­ség szempontjából kívánatos módon építtessék meg. A tűzoltó egylet dolgaival is hallgat a kép­viselő testület, jóllehet ennek haladéktalan rende­zésére a törvény is kötelezi. Alszik a kórház, a járda, világítás és a jó ég a megmondhatója, hány égető kérdés. — Mit ér az : látni az üstököst, ha az em­ber meg nem kérdezheti tőle, hogy honnan jön és hova megy . . . W . . . L . . . — Higyje el kérem, ez nem is üstökös, csak egy közönséges kis csillag. Üstökös az volt, amit én ezelőtt 1 évvel láttam. Annak volt az­tán csóvája, egész a földig érő. Én le is tör­tem belőle egy darabot s még ma is őrzöm. Ha nem hiszi, — délután fel is hozom a kávé­házba ... K ... P .. . Ennyi különféle nyilatkozat után felelős szerkesztőnkhöz Dr. Vizsolyihoz fordultunk, —ki Mentonban van — és távirati utón kértük ki a véle­ményét az üstökös-ügyre nézve. Dr. Vizsolyi a következőket válaszolta: — Az egész ügy lári-fári, nem tulajdonítok neki semmi fontosságot. A nyilatkozatokból közöl­jétek azokat, melyeket jónak láttok. Az üstökösök­ben úgy sem hiszek. Az egész csak szemkáprá- sás és fantázia. Én még nem láttam egy igazi, szép üstököst. Dr. V .. . M . . . Itt megemlítem, hogy az elhanyagolt kutak jókarba hozatalával az illetékes körök egy régi tartozását fizették le, s hogy azt végre észrevet­ték elismerést érdemelnek, A gyepmesteri állásra pályázat kiírásával majd illetékességi ügyek elintézésével a képviselő testületi közgyűlés véget ért. Mátészalka tűzoltósága. Mindenki jól emlékezhetik a szombati tűzre, hol Mátészalka tűzoltóságának primitiv, még egy jól szervezett falusi tűzoltóságánál is alacsonyabb fokon álló voltát láttuk. Egy város, — mert annak tartja magát Má­tészalka — rendezett tűzoltóság nélkül!... Mert bár mondhatjuk ugyan, hogy van tűzoltóságunk, de az olyan, mint az egykori ember jó kalapja, egy par lyuk van rajta s zsíros karimáju. Jó múltkori vásár lehetett mikor az vevődött. Ilyen a mi tűzoltóságunk is. Hát ilyen tűz­oltóság illik egy városhoz ? . . . Mindenek előtt az a legnagyobb baj, hogy nincs vezér ! Nincs egy képzett tűzoltóparancsnok, aki okszerűen vezetne és tanítaná a tűzoltókat, néhai, boldog emlékű Béress Gyulának a tűzoltó­ságtól való visszavonulása óta (ki elhervadhatlan érdemeket szerzett e téren.) Évek óta arra való parancsnok nélkül működik a mátészalkai tűzoltó­ság. Ennek meg is látszik ám az eredménye, mert ha nagy későre, — ami rendes szokása tűzoltó­ságunknak — kivonul a tűzhöz, itt olyan esetle­nül mozognak, hogy ha meglátná egy rendes kép­zett tűzoltó, kinevetné őket. Tegyük fel, ha meggyulad egy emeletes épü­let, mit csinálnak tűzoltóink ? Semmit! összedug­hatnák kezeiket s karba-tett kézzel nézhetnék végig, hogy emészti meg a láng a nagy épületet. Tűzoltóságunknak nincsen rendes parancs­noka. Dirigál tehát ott a a főbíró, albiró, rendőr- biztos, főjegyző, s az alparancsnok, nem csoda ha ennyi parancsnok között, elkedvetlenedik a tözoltó. Hát nem elég szomorú, szivet rázó példát I adott az Isten az ököritói és a felsö-sófalvi tüz- katasztrófák által ? Vagy ezek se tudják észreté- I riteni városunk hatóságait és közönségét? Nem hatnak eléggé, hogy gondoljon városunk a tűzren­dészettel és tűzoltóságunkkal ? Nem jöttek annak tudatára hogy ha egy nagy szél lett volna szombaton tehetetlen, tűzoltóink j szeme láttára ég el az egész utca ?! Nem fo- gamzott meg senki agyában ezek hatása alatt, hogy e szomru helyzeten valahogy segíteni kellene? Főjegyző ur! Elöljáróságunk! Azt hisszük el­sőbb a tűzoltóság szervezése, mint a dögkert, me­lyet a város alá akarnak hozni. A szegény nép ínségesen, nagy nyomorral összezsugorgatott fillé­reiből felépített házát rendezetlen, járatlan tűzol­tóságunk miatt elhamvadni engedjük? Egy város, hol mindössze két rossz fecskendő s nehány létrája van a tűzoltóságnak. A többi fel­szereléseket bizonyosan feleslegesnek tartották be­szerezni. Azt hitték, elég a tűzhöz a fecskendő. Épen most volna a legalkalmasabb ez ügyet rendezni, hisz úgy is a napokban lejárt már a régi, rossz, tűzoltóságunk alakulási ideje. Most volna tehát helyén, ha elöljáróságunk szivére venné ez ügy vezetését. Ne késsék, meri nem tudjuk, mikor éri városunkat — hol annyi szal­más, nádas fedelű ház van — a felső-sófalvi szo­morú tüzkatasztrófához hasonló eset. Nem biza­kodhatunk el, hogy minket kerül a tűzvész, mert itt is lehet, nagyobb tűz, épen úgy, mint másutt volt. Az alkalom is meg volna, hogy egy tűzoltó parancsnokot kiképeztessenek, mert a magy. orsz. tűzoltó szövetség f. évi julius hó 4.-től 21.-ig be­zárólag Budapesten tűzoltó szaktanfolyamot tart, hol elhagyott tűzoltóságunk újjászervezésére kedvez­ményes helyen egy megfelelő parancsnokot kiké- peztethetnének. Hiszen tűzoltóinkon nem múlik a dolog. Ezek a derék iparos polgártársaink minden tőlük telhetőt megtesznek. De mit ér, ha a tűzoltóság a város mostoha gyermeke? Hozzátok fordulok most városunk ifjúsága ! Viselje mindenki e közérdeket szivén s ha eljön majd a mátészalkai tűzoltóság újból való megalakulása, minél számosabban lépjetek be, hol lelkiismeretesen és szorgalmasan tanulva, sajátít­sátok el a kellő jártasságot a tűzoltásnál, hogy ne legyen alkalmunk többé a tűzoltóság ostorozására. A ti kötelességetek elsősorban fiatal testetek ere­jét és rugékonyságát felajánlani s városotok szol­gálatába adni. Ha egy-két nemzedék előtti ifjúság megszer­vezhette e város polgárőrségét, az előttetek lévő nemzedék ifjúsága pedig az önkéntes tűzoltó egy­letet, úgy ti is csatlakozhattok egy meglévő szer­kezethez. Csak akarnátok kell I Rajta! Ti is vagy­tok olyan legények, mint a régiek?! B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents