Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-20 / 20. szám
2, oldal, M Á T K S 7 A L K A 20 (590 szám. humor birodalmából való volna. De nem humor ez, hanem szatira, keserves szatíra a magyar iparos gyámoltalanságáról, élhetetlenségéről, a maga érdekeinek helyes felismerésére való képtelenségéről. Most már késő erről beszélni. De ide írjuk mégis szomorú reflexióinkat, hogy a nyomatott betű, a mely megmarad, dokumentum legyen akkor is, a mikor majd újra elszáll a kortes idők mámora és újra elkövetkeznek a nagy fogadkozások, elszánt fogadalmak. Íme sivárabb, meddőbb, iparra, kereskedelemre és minden egyéb produktiv munkára károsabb korszaka nem volt a magyar közéletnek, mint az utóbbi öt esztendő. Ezek után semmi sem volna természetesebb mintáz, hogy az iparosság ésíöbbi ■része is a dolgozó polgárságnak most már Yalahára igazán a sarkára áll, vagyis inkább a sarkán marad, mert hiszen olyan erős feltámadására a palramentellenes hangulatnak alig is emlékszünk, mint a milyen a most lezárult parlamenti ciklus rendjén mutatkozott. A pécsi iparoskongresszus óta szinte állandó volt az iparososztály szervezkedése a képviselőválasztás idejére. És most itt a választás. S mit látunk? A magyar iparosság megint nem szervezkedik, hanem bőszülten politizál. Varmegyei közgyűlés. Szokatlanul népes közgyűlése volt íelyó hó 12,-tn vármegyénknek. Az érdeklődést a szatmári főszolgabírói állás betöltése okozta; amint ez megtörtént, a tárgysorozat további 352 pontját az előadók csak maguk közt tárgyalták, — at. bizottsági urak haza, vagy az áldomásivásra mentek. Csaba Adorján főispán elfoglalván az elnöki széket, a törvényhatósági bizottsági tagokat üdvözölvén, hozzájuk intézett beszédében azon reményének adott kifejezést, hogy a mai közgyűlésen félretéve minden politikai ellentétet, tisztán a közügyeket fógják szem előtt tartani. Luby Géza sürgős interpellációt intéz a főispánhoz a képviselőválasztásokkal kapcsolatban állásáról lemondott angyaiosi községi biró gügyében. — Főispán válaszolva az interpellátióra, kijelenti, hogy az esetről tudomása nincs, azt megfogja vizsgálni és biztosítja a bizottságott hogy igazságosan fog intézkedni. Közgyűlés és interpelláló a választ tudomásul vette. Főispán napirendre térés előtt hosszabb beszédben emlékezett meg VII. Edwárd angol király elhalálozásáról, továbbá a vármegyét gyászba bol — Ott a harmadik emeleten a sarokban, ajtó 40, feleié kissé lenéző arckifejezéssel. — Vegyes érzelmekkel indultam neki a lépcsők végtelen számának. A II.-ik emeletre érve, meglehetős szegényes lakásokat találtam, melyek a Ill-ik emeleten még nyomorúságosabbá váltak. Kellemetlen csiriz szag vegyült a benzin fojtó szagával. Szegény cipészek és fleckschneiderek laktak a bűzös, apró szobákban. Kiváncsi szurtos gyermekfejek kandikáltak ki a piszkos függönyök mögül, csudálkozó, kandi szemekkel mérvén végig a jól öltözött idegent, ki oly bizonytalan kézzel tartja azt a néhány szál fehér szegfűt. A 40.-ik számhoz érve az előbbiektől elütő tiszta függönyt pillantottam meg az üvegajtón, mely mielőtt becsengettem vlona kinyílt és egy körülbe- lől 14 éves mosogató leányka állott előttem mosolygó arccal. — Nemde Kovács úrhoz van szerencsém ? Az Ilonkát tetszik keresni ugye ? oh mennyire fog örülni ha megtudja, hogy itten tetszik lenni. Tessék besétálni, a mama benn van a szobában ! — A konyhául használt előszobából egy sötét szobába jutottam, melynek egy udvari folyosóra néző ablaka volt. Egy őszbe-vegyült sovány asszony állott föl a varrógép mellől midőn beléptem. Kissé kellemetlenül érezte magát a szegényes ruházatban. — Isten hozta kedves Kovács ur, már régen ritott ököritdi tüzkatasztrófáröl. Azon indítványt teszi, hogy a vármegye hozzájárulásával a katasztrófa színhelyén emlékoszlop állittassék, amely célra a vármegye hozzájárulásán kívül, a vármegyében gyűjtés is indittassék. Az indítvány elfogadtatván, erről a vármegye alispánja további intézkedések megtétele végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetni rendeltetett. Főispán meleg szavakban emlékszik meg a legutóbbi közgyűlés óta elhalt Szuhányi Lajos, Szerdahelyi Ágoston, Kölcsey Zoltán és Szeöke Barna törvényhatósági bizottsági tagokról és dr. Halász Jenő tb. vm. főorvosról és indítványozza, hogy az elhunytak érdemei jegyzőkönyvileg megörökittesse- nek, mely indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadva áttért a napirendre. Következett az ülés legfontosabb pontja, a szatmári főszolgabírói állás betöltése, mely állás Csaba Adorján főispánná történt kinevezése folytán jött üresedésbe. A kandidáló bizottságba beválasztattak: Kende Zsigmond, Luby Géza é3 Ma- darassy Dezső, a főispán által ki jelöl lettek : gróf j Teleki Sándor, N. Szabó Antal és Kölcsey Antal, j Megalakittatott két szavazatszedő küldöttség. A vi- rilisek szavaztak az l.-néi, melynek elnöke Sálilha j Kálmán, tagjai: dr. Adler Adolf és Madarassy j Qyula, jegyzői: Szintay Gábor és Luby László lettek. A vaiasztó bizottsági tagok a 11.-ik küldöttség előtt szavaztak, melynek elnöke Papolcy Gyula, tagjai: Kozma Gyuia és Luby Béla, jegyzői pedig dr, Németh Béla, és dr. Gyene Pál lettek. A kandidáló bizottság első helyen Kovács Sándor, második helyen podig Galgócy Árpád szol- gabirókat jelölte. A jelölés kihirdetése után óriási zugás, abcugolás és éljenzés támadt. Így elrendeltetvén a szavazás, ennek megejtéséig az ülés fel- tüggesztetett. A szavazatok befejezése után megállapittatott, hogy Kovács Sándor 122, — Galgócy Árpád 247 szavazatot kapót', igy ez utóbbi lett a szatmári | főszolgabírói állásra megválasztottnak kimondva. Galgócy Árpád megválasztása folytán üresedésbe jövő 1. osztályú szolgabírói állásra dr. Jékey István erdödi szolgabiró, a II. osztályú szolgabirói j állásra lnánesi Papp József közig, gyakornok lett ■ megválasztva. Ezzel az érdeklődés meg is szűnt és az ülés ! felfüggesztetett. Délután fél 4 órakor folytatták a 4. pontnál. Az ököritói tüzkatasztrófa felett a vármegye közönségéhez intézett részvétért a közgyűlés hálás köszönetének adott kifejezést és erről a részvétü- j két nyilvánító vármegyéket, városokat, egyesüle- ; téket és egyeseket jegyzőkönyvi kivonatban értesíteni rendelte. Számonkérőszék jelentése, mely szerint az összes hivatalok tevékenysége és az elért ered- ! meny megelégedést érdemlő, tudomásul vétetett. ! (T. i. hálaistennek nem nagyok az igényeink. — A szerk.) vártuk Önt, sokat emlegette az Ilonka. Tessék helyet ' foglalni, — fogadott szapora beszédével az özvegy. Majd bocsánatot kérve kis harapnivalóért futott az előszobába. Felhasználtam az alkatmat, hogy kissé körülnézzek. Rozoga díványon ültem, mely fehér szegekkel volt kiverve. Az asztalon egyszerű abrosz, rajta kis petróleum lámpa. Az egyetlen ablak ! mellett az említett varrógép állott, mellette egy j ruhaszekrény. Két festett ágy és a sarokban egy kis alacsony vaskályha egésziték ki a szegényes bútorzatot. Olyan különös fájó érzés fogott el. Ilyen az élet hát a színfalak mögött ? Kívül fényes, csillogó, a kilusszák mögött pedig fakó és szegényes Öröm és bánat váltakoznak, kergetik egymást. Hol egyik, hol másik kerekedik felül. Egy színház egy délibáb; külsőség és látszat az egész, semmi más. . . . — Tessék ebből a bélésből Kovács ur! — szakitá félbe fájdalmasan keserű gondolataimat Özv. Ver- mesné szívélyes kinálőhangja. Az Ilonka irodában van még, — monda aztán kérdezősködésemre. — Sok dolguk van most és rendesen 8 órakor szokott haza jönni. Hanem ha addig várni nem tudna, holnap vasárnap lévén egész délután idejük lesz a beszél- ■ getésre. — Örömmel mondá e szavakat s aztán min- I Tolnavármegye közönségének átirata ó felsége 80-ik születési évfordulójának megünneplése tárgyában, az alispánnak azzal adaiott ki, hogy cselekedjék saját belátása szerint. Jász-Nagykun-Sfcolnokvármegye közönségének átiratára vonatkozólag, amelyben a képviselőház folyó évi március hó 21-iki ülésén történt botrány következtében a képviselőházhoz intézett feliratuk támogaícisát kérik, a közgyűlés azt a ^határozatot hozta, hogy bár a sajnálatos eseményt elitéli, de tekintettel a feloszlott országgyűlésre, felirat intézését szükségesnek nem látja. Ezután a tárgysorozat több érdektelenebb pontjának tárgyalásával a közgyűlés végett ért azzal, hogy a főispán törvényadta jogával élve, dr. Gózner elek tb. tiszti alügyészt és dr. Simon Miksa nagysomkuti ügyvédet tb. tiszti főügyészekké, dr. Isaák Elemér rozsdlyi nagybirtokost és Kállay Szabolcs szolgabirót tb. főszolgabírókká, (Jutalom 11. Ököritó megtervezéséért ? ? — A szerk.) dr. Sárközi Adorján járásorvost tb. tiszti főorvossá kinevezte. Közigazgatási bizottsági ülés, Csaba Adorján főispán elnöklete alatt f. hó 13-an délelőtt 10 órakor vármegyei közigazgatási bizottsági ülés volt. Elnök a megjelenteket üdvözölvén, a távollevő dr. Böszörményi Emil és Jártny Andor tagok elmaradásának igazolása után előterjesztetett a szokásos alispáei jelentés, mely tudomásul vétetettIlosvay Ferenc árvaszéki elnök jelentése szerint április hóban beérkezett 3478, elintéztetett 3278 darab. Az irodák ügyforgalma rendben van.. Dr. Aáron Sándor főorvos jelentése szerint az általános egészségi állapot eléggé kedvező volt. A vörheny, kanyaró, hörkhurut és hasihagymáztöbb községben fellépett. A szatmárököritói tűzvész sérültei ellátása érdekében foganatosított rendkívüli intézke dések beszür.tettettek úgy, hogy a betegek ellátása egyedül aghatóságek szolgálatában álló orvosok utján van biztosítva. — Április végén kórházi ápolásban máradt 29, házi ápolásban 28, összesen 57 sérült egyén. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a múlt hónapban ód községben 93 iskolát, 2 kisdedóvodát és 121 tanerő munkáját vizsgálta meg. Tűrhetetlen állapotokat talált a somkuti járásban, lioi Jederen, Koicéron, K'tsbozintán, továbbá Oláh- tótfaluban, Szamosfaiuban tanítást nem talált, a tanítói állomás már évek óta üres. A tanítási eredmények elégtelensége miatt fegyelmit 3 esetben kért, nyugdíjazásokat pedig több tanító ellen folyamatba tett. Tárgyalt Ópályi községgel állami iskola szervezése iránt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a nagykárolyi iparos tanonciskolának 3000 K, kereskedő tanonciskolának 1560 K, a szinérváraljai iparos iskolának 1590 K, a nagybányainak 2000 K, a fehérgyarmatinak 905 K, a mátészalkainak 300 korona államsegélyt engedélyezett. den átmenet nélkül — mintegy mentegetésszerüen — elmondá, hogy régebben jobb módban éltek, mikor még férje — az egykori nógrádmegyei nagybérlő élt. Szive egész keservét kiönté előttem. — Az egykori jólét és az élet örömeinek ismerete még elviselhetetlenebbé teszik sorsomat, — mondá. Nem bírtam tovább hallgatni. Gyorsan búcsút vettem és azon ígérettel,; hogy másnap délután ismét eljövök, kisiettem a meglehetős zárt- levegőjii szobából. Alig vettem észre, hogy már az utcán vagyok. Csak mentem mentem kábultan, céltalanul előre. Szerettem volna valahová a végtelen semmiségbe rohanni. Végtelen gyűlöletet éreztem az emberek, az egész világ iránt. Valóságos anarkikus érzelmek vettek rajtam erőt. Miért nem él mindenki jólétben és boldogságban?! Miért vannak egyáltalán szegény emberek a világon ? 1 Miért. . . . Fáradtan ültem be egy arra baktató konflisba és szállodám érintésével egyenesen a pályaudvarhoz hajtattam. Este 7 óra volt mikor odaértem. Beszáltam az egyik hazafelé induló gyorsvonat üres fülkéjébe. Egész éjjel aztán — a vonat egyhangú zakatolásától kisérve —* volt elég időm átgondolni s meghányni-vetni az egész bolondos hristóriát. . . . G'ége.)
