Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-21 / 3. szám
TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ^ LiLLtlLSLÓ-l! ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egtfe* évre — — — — — — — 8 koron*. F fcSévr« — — — — — — — 4 korona. Megyeílórr* — — — —-r— — — 2 korona. Btjr hóra — —Egy szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Br. YIZSOLYI HÁN< SZERKESZTŐSÉű ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. A képviselőtestület közgyűlése. — A hazajáró lélek. — Megszavaztok a rendőrséget. — Az egyenes ni és városháza ráér. Először a csődör, azután az ember. — becsukják a tébolyodottakat. — Nagy önuralomra van szükségünk, midőn községünk képviselő-testületének f. hó 15.-én megtartott üléséről informáljuk olvasóinkat. Ha azokra gondolunk, amik ott történtek, még ma is, közel egy hét múlván, arcunkba szökik a vér. Hiszen már-már azt hittük, hogy képviselő-testületünk nagynehezen s nagysokára mégis csak fel tud emelkedni|hivatásának magaslatára. Már-már úgy látszott, hogy Almer Béla, Rohay Gyula, Klein Móritz és Dr. Csató Sándor mégiscsak képesek lesznek a községi képviseletet a szükkeblüség és a még szükebb látkör egészségtelen területéről az alkotások mezeje felé irányítani. l(ezdték már azt nézni az urak, hogy miről s nem azt, hogy kitől van szó s amiről szó van, az szükséges és hasznos-e a köz — s nem a magunk — szempontjából. És ilyen kilátások mellett, mikor már a modern, a boldogabb, a civilizáltabb [Mátészalka horizontján derengni kezdett, egyszerre megint a nyakunkba szakadt a legsötétebb múlt éjszakája, a maga hazajáró kísérletével együtt . . . Ez a hazajáró lélek Ilosvay Endre. * Ilosvay felül a népszerüség-hajhászat pötadó-paripájára s azzal gázol keresztül könyörtelenül mindenen, ami előttünk vágyott és kedves, ami ránk nézve a haladás kérdése és a megélhetés szükséglete. Mi azonban senki zsebéért, senki népszerűsége- és senki boszuvágyáért sem vagyunk hajlandók lemondani legégetőbb közkérdéseink megoldásáról. Még akkor sem, ha llosvayról van is szó, akinek kétség kívül vannak érdemei is községünkkel szemben, de aki, mióta elszakadt tőlünk, úgy látszik, teljesen elvesztette az érzelmi nekszust köztünk és maga között. Ilosvay ugyan nagylelkűen elismerte, hogy szükséges a városháza felépítése, szükséges az egyenes ut megnyitása és szükséges a rendőrség is, de pénzt nem hajlandó adni e célokra. Pénz nélkül azonban nem lehet tojást festeni 1 És éppen ezért, ha egyszer a városnak vagyona nincs, a »község megterhel tetőse nélkül« e szükségletek ki nem elégíthetők. Elhisszük, hogy Ilosvaynak ma már nincs miért áldozni a mi községházánkra, elhisszük, hogy neki csak »kényelem kérdése« az egyenes ut s elhisszük azt is, hogy rá nézve, kinek élet- és vagyonbiztonsága fölött szuronyos csendőr őrködik, fölösleges a szálkái rendőrség. Az a roskadozó istállóból községházává avanzsált tákolmány a mi életünket, a mi testi épségünket, a mi egészségünket veszélyezteti; a sárselesz ut a mi idegenforgalmunkat, a mi kereskedelmünket, és iparunkat, a mi megélhetésünket bénította meg. Ilosvaynak lehet »kényelmi kérdés« az egyenes ut, nekünk azonban a leghőbb, legáltalánosabb vágyunk, amelynek teljesedésétől községünk haladása és mindany- nyiunk megélhetése függ. És ugyancsak mi élünk, közbiztonsági tekintetben, a Balkánon, ázsiai állapotok között. De mi jogon hivatkozik Ilosvay állandóan a pótadó magasságára? Hát ki srófolta fel a pótadót? Mi éröszakoltuk a községre 40000 kor.-ért a polgári iskola épületét? 1894-ben mi forszíroztuk a városháza felépítését? A mi érdekünk volt, hogy az »Ipar- és Kereskedelmi Bank«(évi 720 K--ért) a legforgalmasabb helyen, a járásbírósággal és a községházával egy épületben legyen ? Mi ambicionáltuk, hogy márványtáblán arany betű örökítse meg a nevünket? Mi tehetünk arról, hogy a községházául épitett helyiségeket (évi 1200 frt. ért) a járásbíróságnak adták bérbe, holott az állam mindenütt szívesen épitamaga bíróságának, ha ingyen telket kap? Hát a maiszázszorgörbe vasúti ut kinek az égbe kiáltó bűne? Mi erőszakoltuk keresztül azt a lehetetlen utat, amely 11,000 kor.-ánkba került, holott Szálkái Sándor felajánlotta ajándékul az egyenes úthoz szükséges területet? Nekünk volt érdekünk, hogy a vasúti ut ne a Szálkái Sándor gyára mellett, hanem a közraktár felé menjen? A közraktár-tulajdonos pénzintézetnek mi vagyunk főrészvényesei ? ... Igazán, mindenkinek joga van a pótadóra hivatkozva ütni pénztárcájára, csak Ilosvaynak nem. S ha mégis teszi, úgy határozza el a képviselö-testüíet, hogy az Ilosvay pót- adóját a Messiás jöttéig mindég mai stádiumában hagyja és maga közt felosztja a rá eső többletet, de haladásának és fejlődésének útját állani, pár nyomorult forint miatt, nem engedi. A más feje aztán igazán nem kell, hogy fájjon Ilosvay urnák. És épp oly kevés joggal hivatkozha- tik Ilosvay arra is, hogy a rendőri szolgálatot teljesítő éjjeli-őröket elvonják hivatalos kötelességük teljesítésétől s őket magán munkák végzésére ^használják. Bátorkodunk megkérdezni, hogy ugyan ki vette legtöbbet igénybe a »rendőr-tűzoltókat« a saját céljaira? ...Nem folytatjuk! Az is nehezünkre esik, hogy ezeket meg kellett Írnunk, mert hiszen amig egyfelől az Ilosvay személye a leg- szinpátikusabb előttünk, addig másfelől személyekkel nem foglalkozunk szívesen. Aki azonban köztéren szerepel, annak állania kell a kritikát, nekünk pedig: helyi sajtónak, kötelességünk őszinte bírálattal szolgálni olvasó közönségünknek. A személyi tekintetek más lapra tartoznak. A magán érdekekhez ami lapunknak semmi köze.Tehát: diximus et salvavimus animos nostros... * Községünk képviselő-testület« íontos tárgyak fölött tanácskozott szombaton. A napirend pontozatai között az uj városháza, az egyenes ut, a rendőrség, járvány kórház és a földhordó helyek parcellázásának kérdése szerepelt. E nagyhorderejű kérdések meglehetősen felkeltették a városatyák érdeklődését, akik V* 5 órára már ELADÓ! a r^' ^loinás kőhaza, illetve annak anyagair rtetheí TOTH ÁRPÁD fényképésznél Mátészalkán.
