Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)

1909-07-30 / 17. szám

1 ti szám. tikok igazgatóságának kérését teljesíti, meri ezzel honorálni óhajija az igazgatóságnak a tanfelügyelő nevében is tett amaz Ígéretét, mely szerint a községet ezen túl egyetlen egy fillér fen- tartási költség se fogja terhelni.“ Hogy az idézett passzusban megnyilatkozó tévedéseket helyreigazítsam, zsükségesnek tartom a következőket kijelenteni: En a községhez intézett hivatalos megkere­sésemben se a magam, se a kir. tanfelügyelő ne­vében nem ígértem meg azt, hogy »a községet ezentúl egyetlen egy fillér fentartási költség sem fogja terhelni*, mert ebben az ügyben a val­lás- és közoktatásügyi miniszter dönt. A képviselő- testületi jegyzőkönyv tanúsága szerint is csupán annyit ígértem meg, hogy törekedni fogok rá, hogy ezután a község a polgári iskola révén újabb kiadásokkal ne terheltessék. Különben is a szóban levő felszerelési tár­gyakat a község köteles lévén megadni, csupán udvariasságból, nem pedig ígéretem fejé­ben kértem; mert a felszerelési dolgokat min­den ígéret nélkül jogomban van hivatalból m e g- kö ve tel ni. Ezekből kifolyólag viszont a képvi­selőtestület sem az én Ígéretemet honorálta, ha­nem csupán kötelességét teljesítette, a midőn azt a pár felszerelési dolgot megszavazta. Felkérem T. Szerkesztő Urat, Jegyen szives fentebbi nyilatkozataimat a »Mátészalka« legköze­lebb megjelenő számában leközölni. Mátészalka, 1909. jul. 28. őszinte tisztelője: Dente Károly, igazgató. Fentiekhez a magunk részéről csak ide iktat­juk a polgári iskolai igazgatóság szóban lévő kérelme felett hozott képviselő-testületi határozatot; »Tekintettel arra, hogy a polgári iskola igaz­gatójának a községi elöljárósághoz 162/909. sz. alatt intézett átiratában a beszerezni kért tárgyak jegyzéke, mint a községnek az iskolával szemben a felszerelést illetőleg utolsó megrendelése em/ilef- tik, tekintettel továbbá arra, hogy ezen átirat sze­rint a polgári igko/a igazgatója Ígéretét adta arra nézve, hogy törekedni iog miszerint az iskola min­den költségét jövőben az állam viselje, Mátészalka község pedig egyszer és rrjiqdenkorra minden nemű fenntartási kötelezettségtől felmentessék, a jegy­zékben kért tárgyak beszerzésére és kiszolgálta­tására a képviselő-testület a községi elöljáróságot utasítja, egyúttal felkéri a polg. iskola igazgatóját, miszerint a polgári iskola létesítésével szemben a község részéről való nagymérvű anyagi hozzájárulás {ellő figyelenqre méltatása mellett a kir. tanfel­ügyelő úrral mindent elkövetni szíveskedjék arra nézve, hogy az iskola részére szükséges minden költséget, valamint az épületek fentartási költségét, ezentúl jövőben a vallás- és közoktatási miniszter saját tárcája terhére vállaljon át.» Egyéb megjegyezni valónk nincs. HÍREK. Előfizetési felhívás. Az uj évnegyed alkalmával tiszte­lettel kérjük olvasóinkat: szíveskedje­nek előfizetésiket megújítani, nehogy a lap szétküldése akadályokba üt­közzék. Diák élei Már javában folyik a vakáció s gyorsan tel­nek az édes szabadság napjai . . . Diákok sü- rögnek, forognak az utcákon és hangossá teszik a máskor csendes otthont...— Otthon valóságos felfordulást okoznak a kedves kis rebellisek, kik­ben a mamák mindég találnak valami kifogásolni valót: sápadtak, soványak szegények . . . Van is dolguk a szakácsiaknak és a spájzkulcsok élénk használatnak Örvendenek. — Este elfoglalják a járdát és kiszorítanak bennünket a korzóról. Minden bakfisra jut egy­két diák, ki oly sokat tud mesélni az aszfaltról, meg a városi életről, melyet négy fal között kis agyában elképzelt és most mint valóságot petraktál. Nem is diák, ki anzágolni nem tud!.. Mi is voltunk diákok, szeretettel vesszük hát körül őket és türjük kedves tolakodásaikat . . . S hatalmukba ejtenek bennünket a reminiscenciák... Cserebogár, sárga cserebogár . . . Hogy is volt az? . . . E lapnak munkatársai, majdnem mindnyájan együtt élték diák-életüket és amit most a való­ságban igyekeznek elérni, azt diák éveikben már elképzelték, elgondolták, eljátszották. ...Ott volt köztünk e lapnak felelős szerkesztője... Nem is kell mondanom (mert hiszen az rende­sen úgy szokott lenni) a játékban is ő játszotta köztünk a fő szerepet, ő volt a lelke a játéknak, ő osztotta ki a szerepeket. — Ott volt —kas is köztünk, s ki most kifogyhatatlan a törmelék­ben, akkor kifogyhatatlan volt a boxolásban. _ 3. oldal. MÁTÉSZALKA Szóval akkor is csintalankodott . . . Most fino­mabb formában fejezi ki magát. A box szerepét átvette a »törmelék.« S ha néha erősebben fog kezében a toll, gondoljál kedves olvasóm az Ő boxoláshoz szokott, erős, csontos kezére ! Ott volt Ariel is, ki akkor is komoly s ál­modozó volt, kapott is elég boxot — kastól, most az élettől . . . Ott volt kitűnő egri munkatársunk, K ért ész is, a kiváló pedagógus, ki akkoriban elnökünk volt, mert valami diák-egyesület félét alakítot­tunk, melynek később fel kellett oszlani, miután felszámolásaiban 20 korona csokoládéköltséget mutatott ki. Egyszer ünnepeltük az elnökünket, tüntettünk mellette kérem alásan, lementünk húsz—harmin­cán a kertek alá, a kis düledező házukhoz, ahol laktak és csaptunk olyan lármát, hogy szegény megboldogult édes anyja seprűvel kergetett el bennünket Emlékszem : én voltam az ünne­pi szónok. Hogy mi mindent mondtam, már nem tudom, de határozottan emlékszem, hogy beszédemet igy fejeztein be: »állj tovább is szilárdan te nagy oszlop a vékony fák között!« T. i. ő volt köztünk a legnagyobb. S ő most is szilárdan áll köztünk és segít a küzdelemben. De azóta a vékony fák is megnőttek, megerő­södtek és a »Mátészalka« hivó szavára ime itt vannak mindnyájan, már virágzásnak indultak, kinyitották kelyhüket, mint a barack és cseresznye fák az első napsugárra! De elég volt a csevegésből! Hallom a Bibe- rach intő szavát: »Előre — a tört utón!« — Látom Don Karl ősz, Don Herman, Hermes és a (— n—n), mind megannyi munkatársunk ha­ragos arcát, hogy elfoglalom tőlük a helyett. S látom az előre törtető diákságot, mint fog­lalják el tőlünk most csak a járdát, de majd később megnőve, megerősödve, uj eszmékkel fel­fegyverkezve, kiszorítanak bennünket midenün- nen, társadalmi téren is kiveszik kezünkből a haladás zászlaját, melyet most oly hévvel, fia­tal erővel tartunk a kezünkben . . . Látom az evolúció törvényét . . . Előre tehát! ' ____ Jriel. — AZ állami népiskola ügyével mai számunk vezércikkben foglalkozik. Ez a cikk nem egyezik teljesen a »Mátészalka« e tárgybani álláspontjával, melyet lapnnk 15.-ik számának vezető helyén rész­letesen kifejtettünk. Ez az álláspont oda konkludált, hogy az állami oktatás, de főleg a népoktatás ál­lamosítása, föltétlenül helyes és annak törhetetlen hívei is vagyunk. De addig, mig az összes feleke­zeti iskolákat be nem zárják, tehát: amig a »val­lás-erkölcs« az alap s mig nekünk kellő számú és megfelelő minőségű felekezeti népiskolánk van, ad­dig Mátészalkán nincs értelme anuak, hogy 40,000 korona kölcsönösszeget — 86"/0 pótadó és 200,000 kor. adósság és teljes vagyontalanság dacára is — beleépítsünk egy újabb népiskolába, holott olyan szükségleteket szenvedünk, melyek a községre nézve életszükséglet jelentőségével bírnak. Akinek csak 100 koronája van, ha még oly indokolt s feltétlenül társadalmi szükséglete is, hogy szalon­kabátja legyen, de kenyere nincs, a 100 koroná­jáért kenyeret fog venni magának s nem szalon­kabátot, mert emez csak társadalmi, de az élet- szükséglet. S ha ez álláspontunk dacára is helyt adtunk első helyen az ellenvéleménynek, as csak azt mu­tatja, hogy az állami iskola kérdésének első rangú fontosságot tulajdonítunk s hogy a »Mátészalka« az objektiv igazság szószólója, mely nem csak le- közli, de egyenesen köszönettel veszi a tárgyila­gos ellenvéleményeket. Az ilyen »viták« csak hasz- hálnak a vita tárgyának és a köznek egyaránt. De helyt adtunk ennek az »ellenvélemény«-nek azért is, mert az ezen véleményt tartalmazó cikk szakembernek, a mi illusztris főszerkesztőnknek hi­vatott tollából származik, melyet bizonyára a leg­nagyobb érdeklődéssel fognak átolvasni előfizetőink. — Halálozás. Társadalmi életünk egy tagja, a minden jóért, nemesért hevülő keblek egyike szen- derült jobblétre e hó 28.-án d. e. 10 órakor itt Mátészalkán, özv. Roltenstein Hermanné gyászos özvegységének 16.-ik hónapjában, életének 0 7 évé­ben tért pihenni az ő imádott férje után, kit felej­teni nem tudott. A megboldogult finom lelkű úr­nőben különösen a humanizmus vesztett sokat. Egyik kezdeményezője és alapitója volt a helybeli izr. nőegyletnek, melynek sok-sok időn át a nagy fá­radsággal járd pénztári kezelését vállalta el. Ne­hány év óta mint alelnöknő segített intézni és fel­lendíteni a nőegylet nemes célú ügyét, özvegységre jutása óta élete lassú haldoklás volt. Halála hosz- szas, gyötrő betegeskedés után megváltás volt reá nézve. Temetése általános részvét mellett f. hó 29-én ment végbe. A gyászháznál Grünbaum Me- nasse rabbi szép magyar beszédben parentálta el az elhunytat, méltatva hitvesi, anyai és a jótékony­ság terén szerzett érdemeit. — Népgyfllés. E hó 18.-án nyirvasvári [köz­ségben népgyülés tartatott, melynek célját Seregi Sándor ottani gór. kát. lelkész a gyűlés egybehi- vója fejtegette körülbelül 500 főnyi csaknem kivétel nélkül földműves elemből álló közönség előtt, Ez, kimond és az előadd Seregi szerint egy fa* lanx alkotása lenne a veszedelmes sociáldemok* ratia ellenében, mely egyesülésre illetve csatlako* zásra a országos kát. központi szövetség ez utón hívja fel a katholikus világot. Csak katolikus sző* vetségi tagtól vegyünk és csak annak adjuk el —* volt a vezérszólam, a többi is ily hangnemben ment. — Ehhez bővebb komentár nem kell. A gyű* lés, melyen a hatóságot Dienes Dezső szolgabiró képviselte, rendben folyt le. — Yérmérgezés. Szabó Gyula 15 éves parasz- nyai fiú 8 nappal ezelőtt vasszegbe lépett, mely, a mint utólag kitűnt, rozsdás volt. A tudatlan paraszt szülök, mint falusi parasztoknál szokás, mindent megpróbáltak (a mit mondtak) (anyja saját szavai) csak éppen orvoshoz nem fordultak. Mikor 27.-én a délutáni órákban a halotthalvány fiút behozták ide Szálkára, késő volt, a vérmérgezés tünetei mu­tatkoztak rajta. Több, mint valószínű, hogy mikorra haza érkeztek, a lélek már kiszállt a már itt is a haldoklás jeleit mutató szegény fiúból. Csodálatos, hogy a faluban nem akad értelmesebb ember, aki figyelmeztette volna a tudatlan, paraszt szülőket a szörnyű bajra, melynek nem, a már magában is piszkos, fertőző anyagot tartalmazó tehéntrágya, mely a mi köznépünk legkedveltebb sebészeti gyógy- ereje — az orvossága. — A aider. Értjük, hogy a hölgyvilág egyes kozmetikai szerekkel igyekszik bájait fokozni, ami nem mindég sikerül ugyan, noha talán éppen az illető hiszi legkevésbbé. Hiába is volna e tekintet­ben a capacitatió. Hanem hogy valaki úgy bemi- derezze magát, hogy a inider valóságos kint, fáj­dalmat okozzon viselőjének, ez mégis sok, valósá­gos önkinzás, veszedelmes dolog. Ezt bizonyltja egy W e i s z Róza nevű szatmári hajadon esete, aki annyira befűzte magát, hogy a szívműködést megakasztotta s belehalt. — Szomorú, de alapos tanulság, — Ellopott sertések. Mátészalkán a napokban. Csigái litván polgártársunktól három darab sertést csentek el. A csendörség még eddig eredménytele­nül kutatja a tolvajokat. Károsult ismeretlen tette­sek ellen feljelentést tett. — Lopás. Katz Ignác szamoskéri lakos, úgy látszik, jó pálinkát és sört tarthat pincéjében, mert a tolvaj urak rá szomjaztak. A napokban az éj, leple alatt betörtek pincéjébe, on«an 32 üveg sört, 31) liter pálinkát emeltek el. Egy füst alatt egy zsák szemes tengerit is elcipeltek. A tolvajokat három odavaló legény személyében a csendőrség kinyo­mozta s ügyüket bejelentette a járásbíróságnál. — Materni Mihály. A ki e szép nevet viseli, a 800 kcr. sikkasztáson kivül gondoskodott róla, hogy még egyéb stiklik is emlékezetessé tegyék ne­vét — körünkben. Konstatálva lévén a hűtlen pénz­kezelés, persze ott kellett hagynia hivatalát, a hot ó oly nagy urnák képzelte magát s elbujdosott a Krasznáig, hogy ott — végez magával. De meg lát­va a vígan folydogáló viz tükrében becses képmását, goldolta ily jóképű cimborával tanácskozni fog, mit tegyen. Az meg azt tanácsolta, hozzason azt a mi a inákvirágok kedves szentháromsága: bort nőt cigányt. S úgy lön. A kiknek ütjük véletlenül arra vezetett, meglepetve láttak egy emberpárt fürdá kosztüm nélkül sétálni a parton. Innen ütjük a Ben- csibe-be vezetett, a hol hozzájuk méltó gyönyörű társaságba keveredett a — volt vasutas — a vá- iyogos cigányok közé. Ezek annyira megkedvelték, hogy elhalmozták ragaszkodásuk jeleivel. Ezen a ponton Fáraó nymfái annyira összekülönböztek, hogy ököllel, köröméi s más féle eszközzel magyarázták egymásnak a szép fiatal úrhoz való kizárólagos jussukat. Hanem Materni ur sokallva a ragaszko­dásnak ily megható nyilvánulását, pisztoly lövésekkel igyekezett azt elhárítani miközben az ő karjait egy harcias némber pár helyen a szeretet jeléüt kézzel megszurdalta. Később az állomásra vetődött, de kar­társai mcgvetéstel fordultak el tőle. Ki tudja, hol csavarog a jő sőt előkelő családból való, de züllött ifjú ? Hogy nem fogták el, az onnan va n, hogy atyja megtérítette a vasút kárát. — Házasság. K r e i s m a n Bernál Beregkom- lósról, f. hó 3.-án tartja esküvőjét Frenkel Sze- rénkével Nyírmeggyesen. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. (Kéziratokat nem adunk viss-za.J — Rendezőség Helyben. Névtelen leveleket átolvasásra se méltatunk. Különben ez esetben annál is inkább szükség van a nevekre, mert mi tudunk olyan .rendezőket“, akik nem írták alá a kérdéses levelet, tehát a .rendezőség* általános aláírása jogosan nem használható. Termény árak. Árak minőség szerint : Búza uj 12*60 —•— Zab —•--------•-*= Ro zs uj 8.80 — Árpa —•--------•-=“ Te ngeri 7*60

Next

/
Thumbnails
Contents