Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-07-16 / 15. szám
6 rongyabb portékát szolgálja ki. Már most a vevő azt hiszi, hogy — bódéban látván a kereskedőt — idevaló kereskedőtől vette azt a szemét árut, amelylyel jó formán hazáig se ért s már is észre veszi, hogy becsapták; tessék elképzelni: mennyit árt ez a mi becsületes kereskedőink kereskedői jó hírnevének? ! De károsodnak kereskedőink az által is, hogy egyik-másik bér-bódé előrébb épülvén, a bérlő idegen kereskedő előrébb és jobb helyen árul, mint az idevaló, A vásári rendtartás pedig mindenütt a helyi kereskedőknek tartja fent a jobb s előrébb eső helyeket, ami pedig a mai nagymérvű s egész a tisztességtelen kenyéririgységig menő anarhisztikus verseny-viszonyok mellett nem jelentéktelen előny. A bér-bódék megtürésével tehát a városi hatóság maga nyújt segédkezet a vásári rendtartás kijátszásához a szisztál kereskedőink megkárosításához. A leghatározottabban követeljük tehát, hogy addig is, mig az általános bódé-rombolás „ideális“ korszaka bekövetkezik (a minek pedig ha a vasúti ut megnyílik föltétlenül be kell következnie) hajtassák végre a képviselő-testület két éves határozata. * Mint méltóztatnak látni: Mátészalka községi képviselő-testülete tud észszerűen, helyesen és célszerűen is határozni. Éhez természetesen mennél kevesebb egyeni szempont, de annál több szükséges a közérdek szem előtt tartásából. Csakhogy a mi képviselő-testületünknek — sőt egész közéletünknek — éppen az az átka, hogy azt a pártszempontok s a pártvezéri mérkőzések dominálják. Vajmi ritkán nézzük azt, hogy miről van szó s amiről sző van: helyes-e, szükséges-e, hasznos-e, hanem azt nézzük: ki van, vagy ki nincs mellette. „Péter“ képes síkra szállani a 15 éven át vallott s hirdetett saját eszméje ellen, csak azért, mert 15 évi harca után „Pál“ is a „Péter“ álláspontjára helyezkedett. És „Pál“ egy mák- szemnyivel se jobb „ Péter“-nél. Hogy aztán az ilyen szubjektív momentumoktól átitatott s a képviselő-testület porondján lejátszódott akrobata-mérkőzések mily végzetesen sújtják társadalmunkat s városunk általános közérdekeit: annak a vasúthoz vivő „sár- selesz “ ut egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka. Milyen ideális állapot lenne az, ha az erőpróba-mutatványok végleg lemaradnának a képviselő-testületi ülések programmjáról s akrobatáink a megérdemlett nyugalomba vonulnának. A fenti tény konstatálásával egyidejűleg, végül, még egy tényt kell leszögeznünk. Ez a tény pedig az, hogy a képviselő-testület legutóbbi s akrobata-mutatványoktól mentes közgyűlésének határozatai - - a vásáros bódék kérdését leszámítva — teljesen guadrálnak a „ Mátészalka“ politikájával, Hipokriták volnánk, ha e tény fölötti örömünket őszintén kifejezésre nem juttatnánk. Mert úgy véljük, hogy nincsen dicsőbb egy sajtö-organumra, mint az, ha jogosan elmondhatja magáról, hogy közönsége üte- rén tartja kezét.- A. „Mátészalka“ állásfoglalása a vasárnapi közgyűlés tárgysorozatában szereplő kérdések tekinteteben már a múlt héten kiszedve állott a nyomdában s. ezt az álláspontot a hozott határozatok — 3. oldal. _____________ _ a mondott bode engedelyet leszámítva — mindenben a legprecízebb pontossággal fedezik. Ez a részünkről csak kellemesnek mondható tény azt bizonyítja, hogy a „ Mátészalka“ városi ügyekben vallott politikája helyes és hogy ez a politika: a közérdek pártatlan politikája. És bizonyítja azt, hogy a „Mátészalka* szerény erejével, szavának teljes súlyával cs minden igyekezetével ott áll e város háta mögött s e város érdekeiért küzd. Ezt a küzdelmet azonban csak akkor fogja siker koszorúim, ha e város polgársága, viszont ott lesz, mindenkoron, a „Mátészalka“ mögött. A polgári iskola beszámolója. A Polgári iskolánk értesítője, melyet ez úttal is Deme Károly igazgató, lapunk főszerkesztője állított össze, híven beszámol az elmúlt 111. (1908/9) tanév minden jelentősebb mozzanatáról. Amit szívesen konstatálunk az értesítő átolvasásánál, az egy felől az, hogy a tantestület a legjobb lelkiismeretével teljesítette munkáját, a másik pedig — elismerés érte! — városunk polgárságának az iskola iránti nemes áldozatkészsége, melyet úgy a községi kiadások, mint a társadalmi utoni gyűjtések alkalmából és mindenkor nagylelkűen tanúsított. De hát nézzük sorjában az értesítő beszámolóját ! A lefolyt iskolai év tanulmányi eredménye jónak mondható, amennyiben az iskola tanulói közül 80 °/0 sikerrel végezte a tanévet. Fegyelmi tekintetben különös intézkedésre nem volt szükség; a tanulók magaviseleté általában véve kifogástatan, az eddigi egészségi viszonyok pedig kitűnőik voltak. Az iskola fennállása óta sem haláleset, sem megbetegedés nem fordult elő. Ez minden esetre az intézet egészséges fekvésének, a benne uralkodó tisztaságnak és a kellő felügyeletnek, a tanár testület nevelő fegyelmezésének és pontos kötelességteljesitésének köszönhető. A tanár testület azerkölcsi és vallásos nevelésre kiváló súlyt helyez. Ennek előmozdítása céljából hetenként egyszer (szombaton) istentiszteletre vezeti az összes vallás-felekezetekhez tartozó tanulókat (és pedig minden tanulót a maga vallásfelekezetének templomába), a mivel vallásosságra, a más vallásfelekezetek tiszteletére, a kölcsönös megbecsülésre és főleg az állami életben annyira szükséges összetartásra neveli a tanulóifjúságot. Iskolalátogatásokat a tanév folyamán a miniszteri iskolalátogató, Pallós Albert és a kir. tan- felügyelő, Bodnár György teljesítettek, kik behatóan megvizsgálták az iskola nevelési, tanítási és rendtartási ügyeit és kifogástalan állapotban találták azokat. A tanártestület egy tlj taggal szaporodott, a mennyiben a vallás- és közoktatásügyi miniszter Somogyi Arthur középiskolai rajztanárt iskolánkhoz kinevezte. Az elmúlt tanév folyamán úgy 6, mint a másik segédtanár, Mezihradszky Péter, rendes tanárokká léptek elő. A jövő iskolai évben a IV. osztály megnyitása alkalmából még egy, esetleg két tatárral fog szaporodni a tanártestület. A tanártestület működése a f. tanévben társadalmi térre is kiterjedt. December havában egy sikerült estélyt rendezett az iskolai Rákóczi-alap javára. Deme Károly igazgató február havában szemléltetésekkel egybekötött felolvasást tartott. Somogyi Arthur festő és rajztanár a serdültebb leányok részére festő iskolát szervezett, melylyel már is szép eredményt ért el. Deme Károly »Mátészalka« főszerkesztője és az által, hogy ezt a feladatott magára vállalta, elősegitette a »Mátészalka« megalapítását és prosperálását. A tanártestület társadalmi működésének és a közönség lelkes áldozatkészségének köszönhető, hogy a Rákóczi-alap bevételeiből a koncertekhez, felolvasásokhoz az iskolának egy kitűnő zongorát, a tanulóifjúság részére pedig egy díszes Rákóczi- zdszlot szerezhettek be, melynek ünnepies felavatása f. évi óktóber havában fog megtörténni. Az értesítőnek a tanári kar társadalmi terén tett működéséről szóló beszámolójánál álljunk meg egy pillanatra! Álljunk meg azért, hogy kellőleg hangsúlyozni tudjuk, hogy nem lehet eléggé helyeselni azt, ha a mi kisvárosunkkan, annak speciális társadalmi és kulturális viszonyai között, egyetlen középiskolánk tantestülete nem elégszik meg tulajdonképpeni kötelességének teljesítésével: a tanítás lelkiismeretes ellátásával, hanem hivatását, csak akkor látja betöltöttnek, ha az iskola falain kivüi is közre hat a kultúra terjedése, a civilizáció erősbödése s mennél szélesebb rótegboni térhódítása érdekében. Végeredményében ez minden intelligens em15. szám. bernek általános s a mi viszonyain között különösen is, kötelessége. De kétszeresen kötelessége ez egy latainernek, akinek a tudományok művelése s főleg terjesztése, tehát a civilizálás, kenyér- kereső foglalkozása. De a polgáriiskola tanári kara a társadalmi téren való működésre nemcsak prebesztinálva, de egyenesen kötelezve is van. Kötelezve van pedig azért, mert azt a páratlan áldozatkészséget, amelylyel eváros polgársága első pillanattól kezdve a polgári iskola iránt mindenkoron tanúsítót, viszono- zás nélkül nem hagyhatja. Ennek a városnak nincsennek ingatlani, nin- csennek érték papírjai, nincs tőke vagyona s mégis, ennek a városnak polgársága, amely a magas pótadóra való állandó utalással lemond az ő anyagias szükségleteit közvetlenül kielégítő intézmények megvalósításáról, (pld. járda, telefon, városháza, kórház) kis hijján hetvenezer korona adósságot vállalt magára azért, hogy itt, a pedáns és szakértő kezek, egy minta- középiskolát alkothassanak meg. Ezt a manapság igazán nem mindennapi áldozatkészséget pedig honorálni, viszonozni, rekompenzálni kell. Ez a rekompenzálás pedig nem állhat abban, ha a tanári kar lelkismeretesen tanítja tanítványait. Hiszen a rekompenzálás fogalma olyan szolgáltatást jelent, melyet nem annyira az anyagi, vagy mondjuk: jogi, mint inkább az etikai, az erkölcsi obligó vált ki. A lelkiismeretes tanítás pedig a tanári karnak törvénybeli kötelessége. Hiszen ezért fizeti őket az állam. Tanári teendőjük becsületes elvégzése tehát, bár minden esetre méltó elismerést. de nem dicséretet érdemlő cselekedet. A társadalmi terén való működés azonban nem kötelessége a polgári iskola tanári karának s ha ezt mégis megteszi, úgy csak azon erkölcsi obligónak hatása alatt cselekszik, melynek vinku- lumát e város polgárainak áldozatkészsége vert önérzetére. S ez a cselekvés már föltétlenül kiváltja részünkről a méltó elismerés mellett a hálás köszönetét és az eléggé nem hangoztatható dicséretét is. Abban a közóhajtott reményben, hogy a ránk jövő tanévben a polgári iskola tanári kara — számban is szaporodva — még több alkalmat fog keresni és találni is arra, hogy e város polgárságának a polgári iskola iránti nagy mérvű áldozatkészségét viszonozza s társadalmi téren való működését fokozva városunk társadalmi életének reorganizálásához nekünk segítő kezét nyújtsa, átadjuk — e kis kitérés után — a szót ujbót az értesítői beszámolónak. Az iskolai építkezés, mely az előző években megkezdetett, befejezést nyert. Most már a megfelelő- tantermeken kívül van az intézetnek díszes, nagy tornacsarnoka, fizikai terme, természetrajzi szertára, ifjúsági könyvtárhelyisége és rajzterme is. Tervbe: van az udvari járdáknak, az utcai kerítésnek építése és a szolgalakás kibővítése. A butorzati felszerelés, melyre a község köteleztetett, az idén lesz teljessé. Az iskola teljes bútorzata mintaszerű s összhangzó. A taneszközökkel való felszerelés az állam áldozatkészsége folytán gazdag. A természetrajzi szertár rendezésében és gondozásában kiváló érdemei vannak az iskola egyik legbuzgóbb tanárának, Ke Her Aladárnak, a ki számos saját készítésű száraz és nedves praeparatumával gazdagította a természetrajzi gyűjteményeket. Jótékonyság tekintetében a mátészalkai polgári iskolai gondnokság szegény,sorsú tanulóink felsegitésére első sorban önmaga hozta meg az áldozatot. Ennek következménye pedig az lett, hogy a legközelebbi jövőben már szervezett egyesület fogja céljaihoz segíteni azokat a szegénysorsu jobb tanulókat, a kiket nehéz anyagi körülményei meggátolnának abban, hogy az iskola áldásaiban részesülhessenek. Jlz iskola részletes statisztikája a rendes tanulókról a következő: I. oszt. II. OSZt.'l III. oszt. sz. 0/ ' 0 sz. sz. 0/ 0 • I. Által, áramlat szerint: Beiratkozott —14 100 26 100 I 26 100 Kimaradt — — — . --2 7-69 1 3*84 Az év végén maradt 14 100 24 92-31| 25| 96-16 II. Lakóhely szerint: Mátészalkai — 8 57-15 17 1 70-83Í15 16-67 9 60 Szatmár megyei 4 28-57 4 36 Más megyebeli — 2 14-28 3 12-50; 1 4 III. vallás szerint: Róm. kath. — 1 7.14 5 20-83 5 20 Gör. kath. — — — — —2 8 Ref. — — — 5 35.71 9 37-50 5 20 Ág. ev. -— — 1 4* 17 — •' Ja* Izr. — — — 8 57M5 9 37-50 13 ■ 5,2 IV. Kor szerint : 10 éves’ — — 1 7-14 * V 4 J * 11 » — — 2 21-44 4 16-76 / • Vií 1 • 12 » — — 5 35-71 6 25-00 —--r 13 » — — 4 28-57 6 25-00^ 6 24
