Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-10-15 / 28. szám
» Qyönyörü, mély gondolatot tartalmaid mondás egyedül a Qrilnbaum Menasse főrabbié volt: >A nemzeti mivelődés dicső épülete —úgy mond — emelkedjék oly magasra, hogy a magyar nép a kultúra békés fegyvereivel ismét vívja ki magának azon helyet, melyet egykor véres kardja révén foglalt el/« Arany betűkkel, márványlapra vésni érdemes szavak, melyek úgy hatottak a hallgatóságra, mint a vándorra az éj sötétjében a villám vakitő fénye. Dörgő éljen és szűnni nem akaró taps honorálta a főrabbi fenkölt gondolatát, melyhez legelsősorban Dr. Falussy főispán sietett barátságos kézszoritások közt gratulálni. Totszett a »Mátészalka* jelmondata is, mely sajnos stilszerü volt a mai reakciós áramlatu társadalmi viszonyok között, melyek a Rákóci-kor kollonicsmusára emlékeztetnek. Péner Jenő szép szavalata s az iskolai énekkar mólabus kurucdalai után — melyeket szintén Medzihradkszy dirigált — az ünneplő közönség a Ssózat akkordjai közben szétoszlott. (A közebéd.) A közebéd pontban 1 órakor vette kezdetét. Az előkelő közönség itt is együtt volt, de már jóval kissebb számban, mint az ünnepélyen, mert a helyi intelligencia nagy része nem vett részt. A köszöntőkről nincs különösebb feljegyezni valónk. Mindössze a főispán köszöntőjéből említjük meg, hogy a főispán városunk iránti szimpátiáját hangoztatta, mely szerint a szivéhez nőtt Mátészalka. A dikciók nagy része azokért szólt, akik az ünnepély sikere s a polgári iskola létesítése körül szereztek érdemeket. A közebéd a késő délutáni órákban ért véget, mikor is a föispáni pár elbúcsúzván a társaságtól, a vonathoz hajtatott. (A táncestély.) A táncestély még gyérebb volt, mint a bankett. A vendégek java része elutazott, a helyi intelligencia többsége pedig a táncestélytől is távoltartotta magát. Ugylátszik a publikum hiány a mu- latozókat deprimálta, mert a társaság hamarosan két reszre oszlott s a patríciusok s plebeinsok csak éjfél táján egyesültek megint — a távozásban. A mulatság összes bevétele (felülfizetésekkel és a távolvoltak beküldött belépő dijaival együtt) 122 kor. volt. S._oldal._ • HÍREK. Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. — A „hálás «tökér“. A polgári iskola zászld- felavatási ünnepélye alkalmából megtartott közebéden a pohárköszöntők révén úgyszólván mindenki megkapta a neki kijáró elismerést, akinek a mi polgári iskolánk létesítése körül érdeme van s aki ez iskola felvirágzása érdekében közrehatott. De hogy-hogy nem, a sok kissebb érdem között elveszett a nagyobb. A sok kevésbé érdemeket szerzettek közt megfeledkeztek valakiről, sőt valakikről, akiről s akikről pedig megfeledkezni nem volna szabad soha, ha az elismerés zászlaját azok előtt hajtják meg, akik a polgári iskolát megteremtették s mai magas nívójára emelni segédkeztek. Hogy a »Mátészalka*- megindulásának legelső percétől kezdve (s természetesen ezuldnra is mindenkoron mennyire közrehatott a polgári iskola felvirágzására, hogy mennyire megragadta a leg- kissebb alkalmat is arra, hogy ez iskola jóhirneve megalapuljon, illetőleg öregbüljön, hogy minden alkalommal hasábokon keresztül igyekezett a közönség figyelmét és szimpátiáját a polgári iskola felé fordítani arról — hisz ez lapunk olvasói előtt köztudomású tény — nem is beszélünk. Csak a történelmi igazság kedvéért emlitjük meg azt is, hogy a polgári iskola felállitásának eszméjét a mátészalkai ifjúság vetette fel s a mátészalkai ifjúság erkölcsi nyomásinak hatása alatt tették meg az erre hivatottak a polgári iskola létesítésére az első lépéseket. Mindennek a meglévő okiratokon kivúi megdönthetien bizonyítéka az a 400 kor.-ás alapítvány, melyről lapunk múltkori számában emlékeztünk meg s amelyről a polgári iskola igazgatóságát f. hó 8.-án feladott ajánlott levélben tudatták is. •MÁTÉ SZALU Hanem hol késett a feledés éjji homályában, a visszaemlékezések hálávaltelt pillanatai alatt a Németi Pál pancsovai postaa iszt és főleg az llosvay Endre, a járásunk volt fő jlgabirájának neve? Szegény sorsból, önereje s önszorgalma árán küzdötte fel magát egy nagyon szerényfizetésü kis postaaltiszti állásba Németi Pál, aki — bár 22 éve elkerült innen — szülőföldje iránti hálája s a kultúra iránti szeretete által ösztönözve, még 1903. évben 100 kor.-iá. juttatott el a helybeli Ipar- és Kereskedelmi Bank r. t. hoz, hogy ez összeg egy itten felállítandó középiskola javára fordittassék, s amely összeg a polgári iskola céljaira tényleg fel is használtatott. önzetlenebb, és az arányt s a körülményeket szem előtt tartva, nagyobb áldozatot senki se hozott a mi polgári iskolánk oltárára. És mégis: ki hallotta az »érdemesek* között a Németi Pál nevét felemlíteni? De menjünk tovább! Ki hallotta az »érdemesek* között az llosvay Endre nevét megemlíteni ? Pedig ki képes elvitatni, hogy a polgári iskola körül a legtöbb s a legnagyobb érdemeket ő szerezte ? Ki képes elvitatni, hogy nem llosvay Endre volt az első, aki megszívlelte azt a pohár köszöntőt, melyet Vizsolyi Manó 1902. augusztus hava egy báli éjjelének szün- óráján hozzá intézett s amelyben a mátészalkai ifjúság nevében felhívta, hogy egy itten mielőbb felállítandó középiskola létesítésére közrehasson ? Ki tagadhatja, hogy llosvay maga többet tett, többet dolgozott a polgári iskola felállítása érdekében, mint a többi »érdemes* együttvéve? Ki tagadhatja, hogy a polgári iskola létesítéséből llosvay az oroszlán részt vette ki? És mégis, kénytelenek vagyunk újra megkérdeni: ki hallotta az »érdemesek* közt az llosvay Endre nevének felemlitését ? Hja: »tempóra mutantur et nos mutamur in illis* . . . llosvay már nern főszolgabiránk, tehát nincsennek érdemei. A mik voltak: azokat részben elfeledtük, részben pedig másnak tulajdonítjuk. »Lángelme Moliere, szép fiú Christian*. De volna csak llosvay főszolgabiránk ma is: teli volna a polgári iskola körül szerzett érdemmel, akkor is, ha úgy nem tett volna is semmit ez iskoláért, mint ahogyan tényleg tett. Azt mondják »borban az igazság*. Nos: úgy látszik azon a banketten nagyon kevés volt a borból, de annál több a Laethe vizéből. ... — Sratmárvármegye törrényhatáílgi bizottsága a múlt heti csütörtök délelőtt tartotta f. évi rendes őszi közgyűlését dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A közgyűlés megnyitása után a főispán elparentálta Thaly Kálmánt, kinek érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg a közgyűlés. Az alis- páni jelentés tudomásul vétele után a közigazga- tági bizottságot egészítették ki s a közp. választmányba egy tagot választottak. Előbbinek Luby Géza, Luby Béla, Böszörményi Zsigmond, Jékey Zsigmond és N. Szabó Antal, utóbbinak Jékey Sándor lettek tagjai. Majd elfogadták a törvényhatóság 1910. évi költségelőirányzatát s megszavazták a pótadókat: és pedig */* százalékot közművelődési célokra, 1 Vz-et h. é. vasutak segélyezésére, 1 V* százalékot a vármegyei nyugdíjalapra. Tudomásul vették a számonkérőszék eredményének bejelentését. A vármegyei telefonhálózat létesítése érdekében elhatározták, hogy feliratot intéznek a belügyminiszterhez. A vámfalui »Máriavölgyic fürdő részére a gyógyfürdői jelleg megadását hozták javaslatba a belügyminiszternél. Fehérgyarmat község azon határozatát, hogy a lófogattulajdonosok a nyári hónapok alatt fogataikat felváltva — naponta 2 fogatot — a tűzoltóság rendelkezésére bocsássák, megsemmisítették s a képviselőtestületet újabb határozat hozatalra utasítottak. Elhatározták, hogy a vármegyei gyámpénztári tőkéket a jövő évben is ugyanazon pénzintézeteknél helyezik el, amelyeknél a f. évben elhelyezést nyertek. Tudomásul vették a Debrecen— Nyírbátor—Mátészalka—beregszászi vonalba eső szatmármegyei Nyírbátor—Mátészalka—vásáros- naményi th. közutnak állami kezelésbe való átadásán 1 felvett jegyzőkönyvet. A többi határozatok minket közelebbről nem érdekelnek. — A Nagykároly! reform, 'egyházmegye e hó 6.-án tartotta meg Mátészalkán rendes őszi közgyűlését. Jelen voltak Domahidy Elemér és Béréi József esperes elnökök, és az egyházmegye közgyűlésének számos tagja. Domahidy Elemér elnöki megnyitójában köszönetét mond Béréi József esperesnek azért, hogy a nagykárolyi reform, egyházmegyét minden megbízás nélkül, saját elhatározásából, a genfi ünnepélyen képviselte. Béréi József esperes felolvassa jelentése kapcsán genfi útját, melyet örömmel hallgatott végyig a közgyűlés. Az esperes, most a lelkész és tanítókhoz fordul, kik szintén nagyszámban jelentek meg s kéri, hogy a Debrecenben felállítandó Kálvin szobor-alap javára gyűjtést rendezzenek. 10 óra tájban Domahidy István, volt nagykárolyi reform, egyházmegye főgondnoka és Gróf Dégenfeld Lajos érkeztek meg, kiket a vasútnál egy három-tagu bizottság fogadott. Az előbbi ez alkalommal ülte meg domahidai reform, egyház félszázados gondnokságának jubileumát, kinek Szabó Lajos reform. lelkész szép beszéd kíséretében adott át egy serleget, mint az egyház ajándékát. Ezután Béréi József esperes a közgyűlés nevében éltette és magasztalta az ünnepelt érdemeit s felolvasta Dr. Erős Lajos püspök és gróf. Tisza István leveleit, kik szintén meleg szavakkal üdvözlik Domahidy Istvánt s sajnálatukat fejezik ki afelett, hogy más elfoglaltatásuk miatt személyesen nem jelenhettek meg az ünnepélyen. A félszázadot átküzdött öreg ur, a nagy meghatottságtól alig tudott válaszolni az előtte elhangzó beszédekre. Ezután áttértek s tárgysorozat többi pontjaira. Egyik érdekesebb pont az a bizottsági jelentés, mely tanfelügyelőség fellálitása iránt tétetett. Érdekes, hogy mikor szavazásra kerílt a sor, még a bizottság tagjai se járultak a javaslathoz, hanem szégyenkezve kellett felállania egyedül az indítványt tevő tiszteletesnek. A nagyszámú tárgysorozat miatt, csak felét tárgyalhatták le a délelőtti órákban. Az ünnepelt Domahidy István közebédet rendezett a közgyűlés tiszteletére a Hungária szállóban, hol nemcsak a gyűlésen részt-vettek, hanem Szabolcs megye esperesei és lelkészei és közzül is számosán jelentek meg, kiket épen idehozott a véletlen. Az ebéd alatt egymást érte a sürgönyök felolvasása és a szónoklatok sokasága, melyek mind az ünnepeltet dicsőítették. Ebéd végeztével tovább folyt a gyűlés, mely csak az esti órákban ért végett, — Vármegyei közigazgatási bizottsági filés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt f. hó 8.-án d. » tartotta folyó havi ülését, melyen az előadókon kívül Jékey Zsigmoud kivételével — ki távolmaradását igazolta — az összes bizottsági tagok résztvettek. Alispáni jelentésben említés van téve a kivándorlást szabályozó 1909. évi 11. t.-c. életbeléptetéséről. Egy hónapi idő azon tapasztalatot nyújtotta, hogy ha a kivándorlást ez teljesen nem s szünteti meg, de határozattan apasztja. Szeptemberben 124 folyamodó közül útlevelet csak 76 kapott. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentéséből kiemeljük a következőket: a tanítás minden iskolában kezdetét vette. A nem magyar tannyelvű iskolák munkatervét, tanórarendjét, tankönyvjegyzékét bekérte, s gondosan átvizsgálta. Dr. A á r o n Sándor vm. főorvos jelentése szerint az általános egészségi állapot, a nagykárolyi járás kivételével, mindenütt kedvező volt. A jelentés megemlíti, hogy kórházi és felügyelői állások hatásköre és munkaköre nincs kellőleg körvonalozva. Vm. alispánja elrendelte, hogy a kórházak alapszabályai az 1902. évi B. m. rendelet alapján módositassanak s jóváhagyás végett felterjesztessenek. Kihágási eljárás van folyamatban Nagybányán a »Vörös Kereszt* gyógyszertár tulajdonosa ellen, a gyógyszertár éjjeli szolgálatának szabálytalanságai, — Érendréden Geszterédi Kása Ferencz gyógyszerész ellen a gyógyszertár hiányos felszerelése és tisztátalan kezelése és kuruzsolás miatt. Czily György törv. állatorvos jelentette, hogy az állategészségügy a vármegye területén elég kedvező, hogy Szatmáron a közvágóhídon 14 hallgatóval husvizsgáló tanfolyam volt, a vizsgát mind28. szám. I
