Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-10-03 / 26. szám
to Mátészalka, 1909. f. évi. U. szára. október hó 3. TÁRSADALMI HLfíLAP. N MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Esjcsz évre Félévre Negyedévre Egy hóra — 8 korona. — 4 korona. — 2 korona. — 1 korona. Egy szám ára 20 fillér. ——Felelős szerkesztő: Dr. YÜSÜLY1 MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. 5<\ magyar szegényügy. Ha a magyar szegenyügy nagy területén végigtekintünk, úgy első és legerősebb benyomásunk az lesz, hogy hazánkban szegényügyről csak annyiban beszélhetünk, hogy a szegénység csak úgy és talán még nagyobb mértekben terjed, mint a külföldön, de egységes rendezésről egyáltalában nem lehet szó és a szegényügy egyes részeiben is csak a gyermekvédelem halad a maga jól megalapozott utján. De ennél a mostoha helyzetnél is szembetűnőbb az a másik, nem kevésbé különös jelenség, hogy egy ‘országban, a mely immár egy ezredév óta hoz törvényeket, egynémely elavult, porlepte királyi dekrétumon kívül, a szegényügynek létező egész Írott jogforrása: a községi törvénynek rövid két szakasza és 1898-ban hozott, de már magában az indokolásban is ideiglenesnek jelzett törvénynek egynéhány szakasza. Tagadhatatlan, hogy egy ország közállapotainak nem az írott törvények kizárólagos ismertetői, de nem férhet kétség ahhoz sem, hogy amely ország közállapotainak minden egyes fontosabb mozzanatát törvény örökíti meg, abban az országban egy intézmény nem is létezik, ha a nyomát a törvénykönyvekben nem találjuk. Joggal állíthatjuk tehát, hogy a magyar törvényhozás a magyar szegényügy- gyel eddig nem foglalkozott, sőt állíthatjuk, azt is, hogy a szegényügyet eddig hazánkban egyáltalán nem tartották érdemesnek arra, hogy vele az ország egész területére kihatóan foglalkozzanak. Létezik ugyan egy belügyminiszteri rendelet, amelylyel a kormány a szegényügy rendezését elhárítja magától, de tudomásunk szerint senkisem ellenőrzi azokat a hatóságokat, amelyekre a belügyi kormány az ő tulajdonkénem feladatának teljesítését áthárította. Hogy a magyar szegényügy rendezésére a mérvadó körök talán a legeslegújabb időig mennyire nem gondoltak, az a legfényesebben kiviláglik abból, hogy hazánkban eddig a szegényügy rendezéséhez semmiféle előmunkálatokat nem végeztek, de még az előmunkálatok végzésére utasításokat nem adtak. Minden más tudományágnak oly fontos segédforrását képező statisztikai évkönyveink ugyancsak nem vesznek a szegényügyről tudomást es ha a szegénység kiható tüneteivel lepten-nyomon nem találkoznánk, majdnem föltehemők, hogy Magyarországon szegények egyáltalában nincsenek. A szegényügynek teljesen elhanyagolt állapota annál feltűnőbb, mert korunk köztudomás szerint a szociális “intézmények jegyéban áll. Alig találkozunk oly nyilvános ténykedéssel, amelynek szociális fontosságát ki ne domborítaná és alig hoznak újabb törvényt vagy rendeletet, amelynek szociálpolitikai hatterét az indoklásban külön ne méltatnák. A sok praevantiv intézkedéstől nem látjuk a létező bajokat, a nép boldogitásat célzó törekvéstől nem látjuk magat a szegénységet. Már pedig addig, amig magával a szegénységgel nem végeznek, amig annak leküzdésére nem határozzák el magukat, addig nagy stilü politikát folytatni olyan anachronizmus, amely komoly következményeiben a nagy áldozatokkal hozott szociálpolitikai vívmányokra még végzetes befolyással lehet. A hotelen. — M. Maeterlinck. — — S ha egykor visszajö, Oh szólj mit mondjak én? — Hogy várt reá egy nő, Míg meg nem halt szegény. — S hogy ha kérdez, szólj! S nem ismerne meg? — Testvérként válaszolj. Tán szenved, tán remeg?! — S ha kérdi holléted, Mit mondjak válaszul? — Add gyűrűmet, a szépet S nézz rá szótlanul. — S ha tudni azt akarná, Mért üres e hely ? —- Tárt ajtókra mutass rá És semmit se felelj. — És végórád ha kérdi, Vajon mit mondjak majdan? — Mond: féltem, fáj ez néki Ezért mosolygott ajkam. Radvány E. Hazafelé. Haza felé utaztam a fürdőhelyről. A keskeny- vágányu vonat döcögő menete benitó álmosságot öntött a melegtől úgyis bágyadt, elgyengült tagjaimba. A faüléses H-od osztályú kupé azonban nem nagyon engedte, hogy az ember pilláira jóttevő álom nehezedjék. A kemény faülés teljesen egalizálta a vonat-zakatolás álmothozó hatását. Négyen utaztunk a kocsiban. Két nő, egy fiatal ember, meg én. Mindannyian a kis helyi fürdő kies fekvésű állomásán szálltunk föl a kávédaráló moz- donyu vonatra, befejezvén a kellemes és hasznos üdülést. Bizonyos »ébrenálmodozás« vett rejtünk erőt. Valamennyiünkön meglátszott, hogy tőlünk folyton távolodó fürdőtelepre gondolunk, hol oly kellemesen töltöttünk pár hetet s nem sajnáttuk azt a néhány 109 koronát, mit ott hagytunk. Teljes megelégedéssel töltött el bennünket az a tudat, hogy megerősödve térünk haza és pénzünket valóban nem dobtuk- ki hiába. Az egészség elvégre a legfőbb kincsünk s ennek fentartására a legnagyobb áldozatot is meg kell hoznunk. Magam is önkénytelenül elővettem kis zsebtükrömet és bele pillantva, elégedetten constatáltam, hogy mégis csak festett egy kis pirosságott az arcomra a kies für- dőcske tiszta, ozondus levegője. HA NEM AKAR Kossuth-utcza Péshy László ur házában, hol a saison újdonságai mindig nagy választékban vannak raktárom Á m adózásainkból egy öreg munkás-asszony ébresztett föl bennünket. Szerencsés jónapot kívánva félszegen és kissé meglepődve foglalt helyet a faülésen. Az öregnek az arcából látszott a beszelni vágyás s csakhamar beszédbe is kezdett a mellette ülő egyik barátságos arcú nővel, »A fürdőből tetszik gyiinni ? le »Igen,« felelt a nő röviden »Itt az avason tetszik lakni?« »Nem« válaszolta hölgy ismét. »Mert tetszik tudni ez a környék itt mind az Avas. Nem nagy, kis megye ez az Avas tetszik tudni, de azért messze elnyúlik. «Hát hun tetszik lakni? ha szabad kérdenem« »Nyíregyházán.« «No mindjárt gondoltam, mert hogy olyan nagy magyarnak tetszik kinézni.« Hát aztán használt-e a feredő ? Mert én is vótam már itt Bükkfilreden. Tetszik tudni olyan nesze semmi fogd meg jól fürdő az. Nem használ az csak a tulajdonosának, a ki a pénzt szedi érte. Éppen hogy könnyebben tetszik haza menni azzal a pár forinttal. Megszabadult a pénz terhétől ; a pénz ott maradt, a betegséget meg viheti az ember visza a falujába. Tudja est Zsuzsi néni jól, mert kitapasztalta tökéletesen. Ilyen éltes asszony ne tudná, ne ismerné a világ folyását ? Be van annak mán nőve a feje lágya I Aatán meg milyen drága ott az élet. A tekintetes postamester ur volt ott a feleségével és 4 pengő forintot költöttek sl ketten naponta! Nagy pénz! Szép pénz ! sok pénzt kiadni női- és férfi-divat czikkekre es mégis jó minőségű, finom árukat óhajt beszerezni, úgy vásároljon ezután kizárólag csak SZIGETI ÁRMIN
