Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-09-24 / 25. szám
lAKSAUALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. _jmi1 '.h?l'^i.'ag Égé sű évre — Fálsvre — Negyedévre — Egy h«ra — ELŐFIZETÉSI ÁRAK : — — — *— — — 8 korona. — — — — — — i korona. —- — — — — — 1 korona.-------- Egy szám ára 20 fillér. —■---Felelős szerkesztő: Br. VIZSOLY! MANÓ. SZERKESZTŐSÉG U KIAPÖHIV ATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők.------- .............-- - ------- ■ - •- -- -■ - -TU-r—— Do hánybeváltóhivatalt Mátészalkának! 0) A mátészalkai járás, illetőleg Mátészalka számára dohánybeváltóhivatalt reklamáló cikksorozatunknak ez utotsó részében azon előnyöket, ama közgazdasági hasznot, azt a pénzmennyiséget óhajtjuk számszerű adatokban bemutatni, amelyet nemcsak városunkra, de egész járásunkra, egy Mátészalkán felállított dohánybeváltóhivatal jelent. Itt legelső sorban azt említjük meg, hogy a Mátészalkán felállítani óhajtott bevál- tó-hivatal — az 1908. évi adatokat véve itt is a számítás alapjául — a perifériájához tartozandó 19 község 68 termelőjének, az 1836 hold és 1004 |Z|-ölnyi területen produkált 16,28.3-46 mm. termésért, — 45 kor. közép-ár számítása mellett— 732,755 kor. 70 fillér vételárát fizetne ki. Szinte lehetetlenség, hogy ezen, közel egy millió koronát tevő, beváltási árnak egy része ne itt költessék el. S ha ez összeg csak a század része lesz is a fent kitüntetett vételárnak, akkor is, maga e tétel közel 10,000 kor. forgalom többletet jelent. A felállítandó dohány-hivatalhoz 3 tisztviselőre volna szükség; kezelő-főnökre, tisztre és segédtisztre. A főnök évi fizetése 2600 kor.; a tiszté ugyancsak 2600 kor. ; a segédtiszté 1400 korona. Ez összesen 6600 korona. Szükség volna továbbá: munkafelügyelőre, segéd-munkafelügyelőre, négy raktárőrre és irodaszolgára. A munkafelügyelő évi fizetése 1100 kor.; a se- géd-munkafelügyelőé 1040 kor.; a négy raktárnoké 2328 kor.; az irodaszolgáé 832 kor. E hét alkalmazott összfizeíése tehát 6300 korona. Vagyis: a rendes (tiszti és más) alkalmazottak fizetése 12,900 kor. évenként. Ez a tétel - 'hát. újból legkevesebb 10,000 kor.-val emeli a forgalmat, mert hiszen ezek az állandó alkalmazottak, mint állandóan mátészalkai lakosok, természeti, sőt nagy részben társadalmi és legalább 50 °/0 erejéig a fényűzés? szükségleteiket is, a helyi piac áruiból fognak fedezni. De az állandóan alkalmazottakon kívül, még napszámosokra is szüksége van a dohánybeváltóhivatalnak. A szükségelt napszámosok csaknem állandó létszáma 300. Ezek naponként és személyenként változó napszamot kapnak. Csak 25 munkanapot véve havonként s 1 kor. 50 fill, közép napszámot számítva és a munkások állandó számát csak 250-re redukálva, évente 112,500 kor. beit kapnak- A napszámok tehát a helyi pi >con minimálisan 100,000 kor. forgalom-többletet jelentenek. A beváltási idő tartama körűIboiől másfél hónap. Ez idő alatt egy bcváltó-bizoUság- nak kellene Mátészalkán működnie. Ez a bizottság vezetőből, két átvevőből, két közbenjáróból es számlálóból, vagyis ösz- szesen 6 személyből áll. Ez a 6 személy 45 napi itt tartózkodási ideje alatt, átlagosan 7 koronát naponta föltétlenül elkölt. E szerint a beváltó-bizottság tagjai 1890 koronát keltenének itt cl működési idejük alatt. (Ennek a forgalom-többletnek legalább is 80 °/o-át a szállodák és vendéglők élveznék.) A beváltás alkalmából mindennap legalább 3 idegen (termelő, tisztje, cselédei stb.) fordulna meg Szálkán, akik minimális számítás szerint fejenként 7 kor.-át szintén elköltenének itt naponta. Ez napi 21 kor.-t, 45 nap alatt pedig közel 1000 kor.-át teszen ki. (Ennek a forgalom-többletnek is legalább 70 °/»-a a vendéglősöké volna.) Összefoglalva most már a fenti adatokat. Mátészalka ipara és kereskedelme evenA löVőpetrM dráma. A dráma utolsó felvonása jól végződött. A vádlott mulatni ment, körülvéve jóbarátaitól, rokonaitól. A vádlottat fel is köszöntötték. A védőügyvéd a cigánynyal fülébe huzattá. Az irigyek meg is jegyezték: könnyű annak, aki teheti, telik 15000 koronából 1 . . . » S újra felidéződik lelki szemeink előtt a tárgyalási terem a maga izgalmasságával. A nagy- közönség, mely visszafojtott lélekzettel lesi a dráma utolsó jeleaeteit. Mélységes csend. Az óca ketyegése hallatszik . . . tik-lak . . . tik-tak. Mintha találgatná: felakasztják vagy felmentik ? Felmentik vagy felakasztják ? . . . Ott látjuk a védőügyvédet, trabális megderese- dett ember, mosolygós szemekkel . . . Minden mosolya, mitha egy-egy biztató szó volna: felmentik, nincs bizonyíték, okvetlen felmentik! . . . Ott ül a másik oldalon az ügyész, komor sötét tekintettel, minden pillantása mintha egy vádpont volna: felakasztják, okvetlenül felhuzatom a gazembert! . . . S már némelyek látni vélik a hőhér misztikus, sötétalakját, amint egy fekete lepellel lassan, nesztelenül közeledik a vádlott felé... Megjelenik a bánatos özvegy anya, kinek perc alatt lejátszódik a lelkében minden, megjelenik leánya az ő bánatos, panaszos tekintetével, gyors bucsuzatlan halála, a fecsegő cselédleány, ki a rágalom nyilaival mérgez meg szivét és irgalomtól reszkető ajakkal kiáltja a vádlott felé: Igen, te vagy a gyilkos, te ölted meg a leányomat! . . , A vádlottan semmi változás, mintha kártyázna és bemondaná a »Béla kasszát« : Nem igaz, va- gyonomra vágytok, bosszúból beszédek ! Mélységes, izgalmas csend . . . Jönnek a többi rokonok, sógorok, mind terhelőleg vallanak: Rosszul bántál a feleségeddel, durva, közönséges ember voltál! . . . A vádlott ismét nyugodtan visszavág, bemondja a »Béla kasszát«. . .. S most jön a vádlott földesura ; Jó lelkű, tisztességes, jótékony embernek ösmerem, aki egy más vallásu templom építését nagy áldozatokkal lehetővé tette. S most megváltozik a kép, az ügyész mosolyog, gúnyosan mosolyog és a védő komoly arccal bólintgat, minfha mondaná: Ugy-e mondtam, mondtam! . . . A közönség feszült idegzete enged. Halk, jótékony zsivaj morajlik keresztül a termen. Az a sötét leples alak a vádlottól mintha egy kicsit meg- szégyenülten távolodnék . . . S most megjelenik előttünk az ősz, öreg, apa. Intelligens ember, rokonszenves benyomást kelt. A vádlott szine egy kissé megváltozik. Mintha letenné a kártyát . . . Mintha elfeledne mindent . . . Egy perc s egymás nyakába borulnak. Eltűnik a komoly élet az ő megpróbáltatásaival, szenvedéseivel, rémes alakjaival, a vádlott e percben úgy érzi, hogy ó csak gyermek és az apja a nyakán csüng ... A vádlott sirt . . . * * * Beszélhetnénk még az egyik védőügyvéd köny- nyeiről is . . . De tekintve, hogy némely skeptikus ember még kételkedne egy ügyvéd könyeiben s tudva azt, hogy a tragikumot a komikumtól csak egy lépés választja el, erről nem beszélünk. A biró hivatása, hogy a sok könyből az igazságot kiérez- ze — ha a jogi bizonyitékok megengedik. De hány felmentő Ítéletet mond ki a biró bizonyitékok hiányában, midőn sokszor az ellenkezőről van meggyőződve. Nem mondjuk, hogy itten ilyen esetről van szó, különben szólljanak maguk a tények. Beigazolódott, hogy a biztositásról eleinte tett valló. Lapunk mai számához melléklet van csatolva.
