Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-09-03 / 22. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA 22. szám, évi fizetése; hány napszámosra volna állandóan szükség és mennyi volna ezek évi munkabére; hány napig tartana az évi beváltási idő s ez idő alatt körülbelül hány idegen fordulna meg Mátészalkán s mi volna az az összeg, melyet átlagos ázámi- tás szerint egy idegen egyén itt el keltene; és végül, hogy: hány tagból áll a beváltó bizottság, mennyi ideig működik az évente, mily összeget tesz ki e bizottság honoráriuma és mily összeg az, mely ebből a honoráriumból városunkban maradna, itt költetnék el. Mindezen adatokkal azt óhajtjuk megvilágítani számszerűleg, hogy először is Mátészalka város teljes joggal aspirálhat egy dohánybeváltó felállítására, másodszor pedig azt, hogy egy dohánybeváltó felállításával mily óriási mértékben emelkednék a fogyasztók száma s mily magasra szöknék a belszilkséglet. Vagyis más szóval: hogy évente hány- és- hány ezer koronás forgalom többletet — tehát haszon többletet is — jelentene Mátészalkára a dohánybeváltó- hivatal felállítása. Szaímámrmegye törvényhatósági bizoít= ságának rendkívüli közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi auguszttus hó 26.-an csütörtökön délelőtt fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgysorozata 240 pontból állott, melyek közül a legerdekesebb a 97. pont volt. Ebben a pontban a Hajduvármegye átirata foglaltatott az egyházi javaknak világiakká alakítása tárgyában. Hajduvármegye az összes megyékhez átiratot intézett e kérdésben, természetes tehát, hogy a bizottsági tagok, valamint a közönség is nagy érdeklődéssel várta az előreláthatólag szenvedélyes vitát provokáló kérdés elintézését. Az állandó választmány javaslata szerint Szatmárvármegye törvényhatósága ma még korainak tartja dönteni e kérdésben s az átiratot további rendelkezésig egyelőre irattárba helyezni javasolta. Az állandó választmány javaslata ellen Dr. Vetzák Ede ügyvéd emelkedett szólásra és támadta meg Hajduvármegye átiratát, illetve ezzel kapcsolatosan az állandó választmány javaslatát. Szerinte az osztrák centralizáló politika ellen Magyarország csak a régi hagyományokon felépített egységes magyar politikával mentheti meg önállóságút és a függetlenségét. Ne bántsuk tehát a régit, (Legjobb volna az ilyen állambölcseket is légmentesen konzerválni. — A szerk.) hagyjuk úgy, mint volt eddig, mert ezekkel az uj eszmékkel és a sekularizációval Magyarországon segíteni nem fogunk, (már ezzel sem? — A szerk.) hanem csak árthatunk (?) nemzeti érdekeinknek. Kéri tehát, hogy a Hajduvármegye átiratához Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága egyáltalán ne csatlakozzék, utasítsa azt vissza és mondja ki, hogy Hajduvármegye átiratával egyáltalán nem ért egyet, véleményét nem helyesli és kérésének eleget nem tehet. Az állandó választmány javaslata a szavazás során harminckilenc szavazattal tizenegy ellen, tehát 28 szótöbbséggel határozattá emelkedetty/ A tárgysorozat többi 239 pontjáfgyorsan darálták le és azoknak a sorsával — valamennyi nagyobbrészt jelentéktelenebb apró kérdés volt — nem sokat törődött a bizottság. Néhány kérdés azonban megérdemli, hogy róla röviden megemlékezzünk. Kapnikbánya község 500 korona segélyt kapott gör. kath. papilak építésének költségeire. A nagykárolyi vasúti állomásnak a városi villamos-mü által leendő világítása tárgyában elhatároztatott a szerződés formai megkötése. Tudomásul vétetett és helybenhagyatott Nagykároly városnak a Deák Ferenc-téren eszközölt utcaszabályozás folytán utcaterületek átengedése iránti határozata. Úgyszintén jóváhagyatott Kismajtény községnek a községháza épitese tárgyában kötött szerződése. A kir. tanfelügyelő előterjesztése alapján a Törökfalu községben emelendő állami elemi iskola költségeire és Törökfalu község képviselőtestületének az iskola fenttartására vonatkozó határozata tárgyában 2000 K segély szavaztatott meg. Ura község kérelme állami segélylyel építendő munkásházak tárgyában újbóli tárgyalás végett döntés nélkül kiadatott. Nagymadarász község segélyt kapott ingyenes népkönyvtár létesítésére. A borellenőrző bizottságba uj tagképpen Stroh- májer Ferenc nagykárolyi kereskedő és szőlőbirtokos választatott meg. Nagymadarász község terveit állami elemi iskola felállítása ügyében lefújta a bizottság. A község segély iránti kérelme elutasittatott. Ellenben Ppribékfalva község határozata állami iskola szervezése tárgyában jóváhagyatott. Felolvastatott Lírányi Ignác földmivelésügyi miniszter köszönő leirata az uj bortörvény tárgyában hozzá intézett üdvözlő feliratra. Kisar község is kapott segélyt ingyenes népkönyvtár céljaira. Nagykároly város határozata, mely szerint a kórházi gondnok lakbére 350 K-ról 400 koronára emeltetik, helybenhagyólag tudomásul vétetett. Az egész közgyűlés mintegy háromnegyed óra hosszat tartott, mely idő alatt az egész 240 pontból álló tárgysorozat el lett intézve, mire elnökló főispán az ülést bazárta. HIKE K. Hymen. i. Egymást igazán szerették: Az ifjú és a lány. Hü szerelmet fogadtak ők, Egy őszi délután. De egymásé nem lehettek: Megtilták a szülék, S inkább választák a halált, Mint földi szenvedést . . . II. Halottaknak harangoznak, Hangja oly bus, fájó, Két halott van a faluba nr Ifjú és leányzó . . . Rebesgetik itt is, ott is A bus temetésen: »Talán az a sürü felhő, Ott a magas égen, Menybe szállott lelkeiknek Esküvője éppen . . .« Bergerac. — A „Mátészalka" köszöneté. Mai számunk vezércikkében felvetettük egy itten felállítandó dohánybeváltóhivatal eszméjét. Hivatok cikkünkben részletesen megadjuk az okot, amely a dohánybeváltó szolgalmazását és felállítását indokolttá, sőt szükségessé is teszi. E helyen csak egy kötelességünknek óhajtunk eleget tenni, midőn köszönetünket tolmácsoljuk a mátészalkai pénzügyőri biztosi kér. népezerü vezetőjének, Kanya Sándor, m. kir. pénzügyön biztosnak, aki nem csak szives volt a fentemlitett cikkünkhöz szükséges adatokat rendelkezésünkre bocsátani, de a birtokában nem lévő adatoknak egyenesen utána járt, azok beszerzése érdekében levelezéseket folytatott, sőt az összes szükségelt adatokat a könnyebb használ- hatás végett földolgozta s rendszeres táblázatba foglalva juttata hozzánk. Az /ezred réme. Irta: Szász József. (3) A táncterein nagy ablakain keresztül lassan- kint átszürődött a hajnal világossága. A mulatók lassankint haza szállingóztak. Ollós Qéza még folyton Lujza kisasszonynyal beszélgetett, eszébe se jutott, hogy jó volna mar házamennie. Nagyon komoly dolgokat emlegethetett, mert észre sem vette, mikor Komorovcsák kapitány megállóit előttük. Csak mikor a hangját hallotta, akkor tekintett föl rémülten. — Készülj, Lujzácskám! Megyünk haza, — mondotta. Ollós kétségbeesett pillantást vetett a leányra. Komorovcsák kapitány ur leányára. Minden benne volt tekintetében: a rémület és a könyörgés, hogy ne árulja el. Katonásan meghajtotta magát s gyorsan menekülni akart. A kapitány ur visszatartotta: — Professor ur, ha már egész éjjel volt szives leányomat mulattatni, most kisérjen haza bennünket. Hallgatva, megtörve ment az utcán, mint valami halálraszánt. Lujza kisasszony hiába igyekezett lelket önteni bele: a professor vigasztalhatatlan volt. Egyik gondolat a másikat kergette a- gyában. Mi történik mostan vele ? Egész éjjel a kapitány ur leányának udvarolt, s még kegyetlenül össze is szidta leánya előtt az apát. Átkozta önmagát, sorsát, mely ilyen veszedelmet hozott rá. — Ne féljen Ollós ur, beszélni fogok apapávai, Az kell csak neki még éppen, hogy Komorovcsák kapitány megtudja, mit beszélt a leánynak ! Elgondolni is rettenetes, mi történik vele akkor. Lába alatt csikorgóit a megfagyott hó, arcát pirosra festette a hajnali szél. Észre "se vette, hogy a járdáról a kocsiutra tévedt, ahol térdig gázolt a hóban. Csak az járt folyton az eszébe, mi lesz vele, hogy tűnjék el örökre a kapitány ur elől ? Mikor a kaszárnyába ért, talpon volt már az egész század. A katonák kíváncsian tekintgettek ki az ablakon. Várták a kapitányt. Tudni akarták, milyen dolguk lesz az nap, jó-e vagy rossz. Haragszik-e az ezred réme vagy rossz kedvű ? Ennek biztos ismertető jele a sapkája állása. Ha mélyen lehúzza szemére, tudja mindenki, hogy keserves lesz a nap, ha felcsapja fején, úgy megkönnyebbülve lélekzik fel mindenki. Ez annak a jele volt, hogy nem haragszik a kapitány. — Fiuk, nincs semmi baj, kiáltotta egy öreg katona, ami azt jelentette, hogy jön a kapitány, s félre van csapva féjén a sapkája. Csakhogy ezt a kiáltást Ollós Qéza nem hallotta. Izgatottan járt-kelt szobájában, mint aki várja a végítéletet. A legjobb, amit remélt az volt, hogy Komorovcsák félórai szidás után rögtön vasra vereti, leküldi az árisiumba s ott felejti ítéletnapig. A kapitány ur azonban rá sem nézett, ls ha rá nézett, úgy tűnt fel neki, mintha a szeme barátságosan mosolyogna rá. Nem szólt hozzá»- másnap se, harmadnap se. Negyednap aztán behivatta magához az irodába. Sapkáját mélyen a szemére húzta. Nagyon rossz kedvűnek látszott.-— Most következik a hadd-el-hadd — gondolta az önkéntes. Megadott peckesen az ezred réme előtt, még a lélekzetét is visszatartotta. Komorovcsák kapitány elébe állott, s fürkészőleg a megrémült professor szemébe nézett: — Becsületes ember ön, tanár ur ? — kérdezte tőle. Ollós nem értette egészen a kérdés célját, de azért sietett a válaszszal: — Annak tartom magam, kapitány ur. — Ne feledje el, amit most nekem mondott, mert örök életére megkeserülné. Elmehet! Ollós sarkon fordult, s csodálkozva távozott. Aztán órák hosszán át azon töprengett, hogy mit akarhat velele ismét a kapitány ur. Mit eszelt ki újra, hogy még jobban gyötörje ? Sokat gondolkodott, töprengett, de sehogy se tudott rájönni. Rettegve gondolt a holnapra, hogy mi történik vele. És történt is vele olyasmi, amiről soha életében nem álmodott. Komorovcsák kapitány az ezredes előtt úgy felmagasztalta katonai erényeit, hogy a század ösz- sze nézett csodálkozásában. Délben pedig igy szólt hozzá: — Önkéntes, a leányom megígérte Önnek a bálban, hogy házunkat látogathatja. Engedek lányom óhajának. Szívesen látjuk önt! Két forró könycsepp csillant meg a professor szemében. Szeretett volna hozzá rohanni ahhoz az emberhez, akit ő üldözőjének hitt s kezét megcsókolni, amiért megadta neki az élet boldogságát. A kis kadét sehogy se értette meg a kapitány ur viselkedését. Az pedig éppen nem ment a fejébe, hogyan került vasárnap délben Ollós professor ur Komorovcsák kapitány urékhoz ebédre. Csak akkor kezdte érteni a dolgot, mikor hire kelt a városban, hogy a professzor ur eljegyezte Komorovcsák Lujza kisasszonyt. (Vége.) HA NEM AKAR co oi CV) sok pénzt kiadni női- és férfi-divat czikkekre és mégis jó minőségű, finom árukat óhajt beszerezni, úgy vásároljon ezután kizárólag csak SZIGETI ÁRMIN Kossuth-uteza Péchy László ur házában, hol a saison újdonságai mindig nagy választékban vannak raktáron.
