Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)

1909-08-06 / 18. szám

3. oldal. — Sírkő-állítás. Ki ne emlékeznék kedves, meleg szeretettel a mi jd öreg »Sári néni»-nkre, ki ílig több egy jó événél hagyott itt bennünkett, gaz­dagot és szegényt, zsidót és keresztényi, a kiket egyformán szeretett s akit jó lélekkel viszont szerétéit mindenki. Mindenütt akadt tenni valója a rni jó öreg nénénknek. Ott volt örömben, vigság- ban épp úgy, mint búnkban, bánatunkban ! Sterco- tip alakja seholsem hiányzott, ahol valamely kie- inelkedóob családi esemeny öt kívánta, sőt nélkü- lözhetlenué telte. De ott volt akkor is készséggel, ha szomorúság ütött tanyat köztünk : vigasztalva, bátorítva, öregsége tapasztalatainak tárházából ta­nácsokat ajánlva, melyeket rendesen a maga ere­deti, sok tapasztalat után leszűrt igazságokat tar­talmazó axiómáiban mondott el. Nem egy köz-szá­jon forog ezek közül s valószínűleg messze túléli öt. De különösen hozzánk, e lap munkatársainak — egy két kivétellel — csak nem mindenikéhez ál­lott közel a régi jó Sári néni, ki bennünk az ö Szemefényének, egyetlen fiáinak, a mi kitűnő egri munkatársunknak, Kertész Ignácnak játszópajtásait szerette. E pár őszinte sorban felújítjuk és meg- örökitni óhajtjuk emlékét a jó öreg áldott lelkű Sári néninknek, kinek a gyermeki kegyelet teg­nap állította fel a helybeli izr. sirkertben sírkö­vét. A szereretet virasszon felette időtlen időkig. — Papiktatás. Meglepetés számba jött a hir a napokban, hogy a nyírmeggyes! izr. hitközség — melyhez Gebe is tartozik -— installálja ujonan vá­lasztott papját. Köztudomású lévén, hogy körülbe­lül két év előtt a meggyesi hitközség nyakába .varia az éveken át ott iungált Jungreis Her­mann jelenleg kassai orth. pap a vejét, illetőleg öcscsét. Egy áldatlan viszály, egy beláthatlan ki­menetelű perpatvar prespectivája tárul fel e dupla papállapot helyesebben pap-állomány vizsgálatá­nál, melyre némi sajnálattal gondolunk a jelenben, de visszamenőleg, a múltból is. Per tangentem em­lítjük meg, hogy a meggyesi hitközség belviszályá­nak tüze csapott át néhány év előtt a mi t. i. a mátészalkai izr. hitközség területére, melyet fel­gyújtva, a belviszály, a kettészakadás Örvénye felé sodort. Némi erkölcsi decadentia árán kibírtuk ugyan a bajt, melyet éppen Jungreis volt rabbi zúdított volt nyakunkba. Mindamellett nem a kár­öröm, sőt a fájó szánalom fogott el bennünket, mikor látnunk kellett, hogy ugyancsak Jungreis ▼olt az, aki távozta után, vejének a meggyesi hit­községre való ráerőszakolásával, volt egyházköz­sége békéjét is teljesen feldúlta. A papiktatás eló- mozgalmai már itt Mátészalkán mutatkoztak. Itt várta ugyanis a meggyesiek elnöke, a tisztes Róth Lipőt embereivel a papjukat Kacz Antalt, ki apja Kacz Jónás, tisztes polgár és annak tekinté­lyes számú barátai, apósának a szilágysomlyói papnak szintén szép számú hívei társaságában ér­kezett. Itten ünnepélyes fógadtatás nem volt ugyan, de részint helybeliek, részint a menethez csatlakozd vidékiek eleven képet mutató mozgalmassággal vették körül a fiatal papot és a kiséret egyik­másik illustris pap tagját, A meggyesi állomásról impozáns tömeg, lovas bandériummal az élén, fo­gadta az érkezőket, kik a papjukat a héber »jehie« (éljen) üdvözléssel fogadták. A hosszú kocsi sor­ból állő menetet a csekély számú, Dávid-paizsos nemzeti szinü zászlóval, ellátott és nemzeti szinü derékszalaggal övezett bandérium élén, Németi Sándorral, vezette a faluba a zsidó templomig, a hol héber feliratos diszkapu és a falusi, cigány­banda Kossuth-nótája fogadta az érkezőket. Itt Safir Jakab gebei hitk. elnök üdvözölte a fiatal papot jargonos nyelvezetű beszédében, szivére köt­vén, hogy a »helyes utón« haladjon. A feleletet a fiatal pap úgy a földszinten, mint a női karzaton zsúfolásig megtöltött templomban adta meg, szék­foglalójában. Héber citátumokkal, talmud vo­natkozásokban gazdag de tagadhatatlanul szépen, simán, érthető modorban előadott beszédben fej­tette ki, elég rokonszenvesen, mondanivalóját, melyben rámutatott Mózes isteni küldetésére és Józsuára a szabadkozó utódra, ki magát gyöngé­nek érzi a nép vezetésére, de enged az isteni Mó­zes akaratának. Szép allegóriában fejti ki a más égi­testtől, a naptól világosságát nyerő de önmagában világításra képtelen hold szerepét (tanítóira, csa- ládjabeli nagyjaira gondolván a nap, magát a hold alatt). A végén emelkedett, imaszerü szavakban áldást kér az uralkodó fejére. Lelkes, éljennel ve­yes »jehie« fogadta a szószékről lelépő papot, it minden oldalról siettek a fellelkesitett hivek gratulálni és szeretetükről biztosítani. A helybeli izr. kántor Karpfen Mózes által szépen előadott királyimafejezte be az ünnepélyes aktust. Mátészalka — Csendőr*fegyver. Mint Perzsről jelentik la­punknak, ott e hó elsején szomorú haláleset tör­tént. Dickn Mihály ottani füldmüves-ember ugyanis jogtalanul használta a község telkét, a mennyiben arra a saját felelősségére egy kis házat épített. A községi elöljáróság azonban nem nézte ezt tét­lenül és többször felszólította Dickut, hogy költöz­zék ki a cigányok közé, a házat pedig rombol­tassa le. Dicku azonban nem engedelmeskedett és a többszöri felszólítás dacára tovább folytatta az építkezést. Mikor a községi elöljáróság meggyőző­dött róla, hogy Dickut már nem lehet engedékeny­ségre bírni, karhatalmat kért Dicku ellen. A köz­ség panaszára rögtön megjelent a községben Stibli Márton őrsvezető és egy csendőr. Ezek felszólítot­ták Dickut és fiát, hogy távozzanak a község tel­kéről, a házat pedig rombolják le. A feldühödött apa fiával együtt azzal válaszolt, hogy bottal és kaszával támadta meg a csendőröket. A csendő­rök jogos önvédelemből tüzet adtak, aminek rette­netes következménye lett: két golyó az apába fú­ródott, az egyik keresztül lyukatta a jobb és bal tüdőt, a másik pedig a gyomrot fúrta át. Az apa még ott a helyszínén meghalt, a fiú pedig a kar­ján sérült meg, A boncolást e hó 2.-án ejtették meg Dr. Rosenberg és Dr. Vida orvosok. A kato­nai hatóság részéről Erdélyi százados-hadbíró szi-. goru vizsgálatot indított. — Á mátészalkai iparosok köre 1909. évi aug. hó 7.-én, a Hungária nyári kerthelyiségében sa­ját pénztára javára, zártkörű táncmulatságot ren­dez. A rendezőség élén: Doby Antal elnök, Pus­kás Lajos és Horváth Sándor alelnökök, Dr. Sze- pessy Károly ügyész, Keéri Barnabás titkár, Bor- báth Andor jegyző, Sikli Ferenc aljegyző, Tóth Bálint pénztáros, Kubinyi Sándor háznagy, Füzes- séry Zoltán könyvtárnok, Káliay István és Mátyus Károly ellenőrök állanák. — Irat. A nagyváradi m. kir. posta távirda igazgatóság az alábbi sorok közlésére kért fel bennünket: A közös küliigyminisster ur azzal a kéréssel fordult a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr­hoz hatna oda, hogy a hazai cégek a konsuli hi­vatalokhoz kereskedelmi ügyekben- intézendő tuda­kozódásoknál a válasz bérmentesítésére ezentúl ne belföldi levélbélyegeket mellékeljenek, melyek kül­földön csak nehezen értékkesithetők, hanem e célra a romai posta kongresuson életbe léptetett nem­zetközi válaszdij szelvényeket (Coupop réponse in­ternational) használjanak, a mely eljárás a német konsoli hivatalok között érintkezésben már általá­nosságban alkalmazásban van. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur f. évi julíus hó 10.-én kelt 42184 sí. a. kelt leiratában ennélfogva a hazai cégek figyelmébe ajánlja, hogy a jelzett célra lehetőleg a m. kir. posta hivatalok­nál darabonként 28 fillérért beszerezhető- nemzet­közi válaszdij szelvényeket használják, melyek a legtöbb európai, valamint igen sok tengeren túli államban való forgalomban is érvényesek.. (Ez iránt különben tájékozást nyújt a Postai Tarifák és Postai üzleti Szabályzatnak III.-ik része, az egyetemes posta egyesülethez tartozó országok névjegyzéke). A közöskülügy miniszter ur értesítése szerint a válasz szelvények továbbá nem csak ily bér­mentesítési célokra, ha nem kisebb összegeknek (költség megtérítéseknek konsuli illetékeknek stb*), a konsuli hivatalokhoz juttatására is felhasználhatók.. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur ez al­kalommal a hazai cégek figyelmét arra is felki- vánja hívni, hogy a konsuli hivatalokhoz intézendő' irataikat helyesen bérmentesítsék, ne hogy e hiva­taloknak büntetési portó kiadásokat okozzanak, melyekre azoknak nincs fedezetük. — Próbabál. Szántó Márton e hó elsején nö­vendékei számára próbabált rendezett, a melyen a szülők és érdeklődők nagy számban jelentek meg. A tanítványok szebnél-szebb táncokat mutat­tak be, melyek közül főleg a »csengőballet«, »ró­zsa ballett«, diaboló boszton ragadta tapsra a kö­zönséget. A fürge kis tanítványok imponáló bizton­sággal végeztek a complikált táncprodekciókat, úgy, hogy a szülők több Ízben is kifejezték elis­merésüket a táncmester előtt. Este a felnőttek szá­mára volt táncmulatság. — Lopás. Schvarc Adolf bőrkereskedő, üzleté­ben nagyszabású lopásra jöttek rá e hó 29.-én. Észrevették ugyanis, hogy a gazda távollétében egyetlen délután alatt húsz korona eltűnt. Az ese­tet bejelentették a csendőrségnek, amire Somogyi őrmester rögtön nyomozást indított, amely meglepő eredménnyel végződött: az üzlet segédjének, Schwimmer Adolfnak a ládájában több bőrdarabot talált, amelyek mellett egy betétikönyv és több utalvány feküdt. A kár—hozzávetőleges számítás szerint több. sz.ázkoronárp rúg, mert Schyimmer már rég óta űzte ezt a sportot a gazda bőrére. 18. szita. Valószínűleg nagyobb bűnszövetkezet áll a háta mögött. Állítólag több orgazdáról van szó, akik a Schvimmer által lopott bőröket potom áron vá­sárolták. Áz esette! még fogunk foglalkozni, mikor is az orgazdák neveit is hozni fogjuk, hogy lássa közönségünk, hogy a vallásosság még nem jelenti a becsületességet is. — Vitkáa szórakoznak. A vitkai ifjúság augusz­tus hó elsején táncmulatságot rendezett, amelyen nagy számú közönség jelent meg. Mig a terem­ben vígan folyt a mulatság, azalatt az udvaron Párizs István siket-néma vitkai suhanc Varga Imre társával valami csekélység miatt összekapott Skórán Péter és Milák Károly vitkai lakosokkal. A szóváltásnak szomorú vége lett, mert a siket- néma fiú hű társával együtt kést rántott, neki tá­madt két ellenfelének, és alaposan helyben hagyta őket. — Megégett gyermek. Súlyos szerencsétlenség történt e hó ötödikén Eimer Herman helybeli ó- rás házában. Kicsiny, másféléves gyermeke vi­gyázatlanságból egy lúggal telt lavórba esett, a melylyel a szobát akarták felsurulni. A kis gyer­mek visítására előjöttek a szülők és borzadva lát­ták,, hogy. gyermekük teljesen összeégett. A gyer­meknek, Dr. Rosenberg Ignác és Dr, Bródy Sándor nyújtották az első segélyt. Az orvosok szerint a felépüléséhez nem soka a remény. — Elgázolás. Vasárnap délelőtt valamitől meg­bokrosodtak a Glück Sámuel hodászi lakos lovai, s a tanyáról őrült vágtatással jöttek be a faluba. A kocsin egy négyéves leányka volt,, akinek az ijedtségen kívül semmi baja sem történt.. Benn a far luban azonban két kis leányt gázolt el a neki va­dult fogat, melyet megfékezni senkinek sem volt mersze. — Nyirbakta és vidéke ifjasága f. évi aug. hó. 8,-án a baktai nagy erdőn batyu-bált rendez. riz •: 1 ..a. irrn-n—i-n~rir~-ar?i -*a«W3. Törmelék. )—( Pár hét élőit egyik mulatságon, a hely­beli zenekar távollétében a nyírbátori A’acsariab muzsikáltak. Arról beszélgetnek a fehérasztalnál,, hogy a bátori cigány nem. tudott hangulatot csi­nálni s bizony ha a mi Gyulánk idehaza van,, egészen más ize lett volna a mulatságnak.. — Megfigyelhettétek, — szól az. egyik kivé- nült négyes rendező, — hogy a so up er alatt nem. mert Kacsari a közönséghez kördférkőzni, pedig az az igazi, ha a vacsora alatt dobhártyába ze­nél a prímás ... — Meglepő, —- mondja aházi esztétikus, — hogy ilyesmin csodálkoztok, mikor már a közmon­dás, is. azt mondja, hogy :. Idegen cigánynak — hóna alalt a hegedűje , „ . * rf/y K szomszédos R, , , ... városkába» a leg­forgalmasabb Ítél yen fővárosi mintájú illemhelyét állítottak fel. Egyik haladó szellemű városatyánk (?)t ottjártában megtekintette a vidéki csodát s kezelé­sére vonatkozólag egyet-mást megtudandó,, szóba, ereszkedett a helyiség nyitogatónójével. A delnő nagy bőbeszédűséggel adta meg a. felvilágosításokat, aztán igy panaszkodott :. — Minden jól volna itt instálom, csak az a baj, hogy buta ez a, kisvárosi, népség,, nem merr bejönni, mert azt hiszi, hogy — gyorsfényképész_ y­V* Kevesen tudják s ezért feljegyzésre érde­mes, hogyan csapta be Veszedelmes Jóska a hely­beli presbitériumot. Viíágkóborlásából hazatérve, azzal lepte meg egyháza, véneit, hogy a jő életre tér s hogy sok bűnéért némiképp vezekeljen, minden díjazás nél­kül átfesti a toronytetőtj — A vének igen szíve­sen vették az ajánlatot s hogy mielőbb módja le­gyen a bűnös léleknek megtisztulni, azonnal meg­vásárolták a festéshez szükséges anyagokat. Haladt a munka s állandóan nagy tömeg bá­multa, hogy milyen ügyesen mozog az elszánt em­ber egy sudár létrán, mely a torony csillagához tett erősítve. Egy hét múlva szép, uj, piros toronytetón törtek meg a felkelő nap sugarai, de a sudár létra még mindig,, sőt egy héttel később is ott lógott a csillaghoz kötözve. Csak később, hónapokkal később lett a to­rony létramentes s akkor tudtuk meg azt is, hogy ingyen festette a tornyot Jóska, de a létrát, ad hatvan forintért vette le. — kas. NYÍLT-TÉR. E rovatban közlőitekért a szAkesatő nerii vállal felelősséget, Mindazokat, kik mint jó * embereim engemet kenyérkereső-munkámban támogatni'szívesek voltak, tisztelettel s ez utón értesítem, hogy a Dr. Néme* József mátészalkai ügyvéddel kötött társasági szer­ződésünk, fnelylyel ügyvédi ■ gyakorlatának közös haszon melletti folytatására társultunk, 1909. évi augusztus hó 2-án megszűnt. Dr. Yizsolyi Manó, ügyvédjelölt.

Next

/
Thumbnails
Contents