Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-08-06 / 18. szám
CSARNOK. Az iskola padjai között. — Humoros történetek. — Irta: Biberach. Mit tehet mást egy hivatalnok-ember, ha nincs más dolga, mint gondolkozik ama közkincs fölött, melyet mindenki birtokol, s amit múltnak neveznek. így ülök én is csinos irodámnak egyik iró asztalánál, s szabad folyást engedve gondolataimnak, melyek önkénytelenül is visszavezetnek oda, hol oly sok szép napot töltöttem — az iskolai padjai közé. Mit tudják azok, kik nem voltak diákok, hogy mi a tulajdonképeni diákélet. Azok nem tudják, hogy — terminus technikussal éljek — mit tesz »drukkolni«. Mert hiszen milyen óriási kő esik le a szegény diák szivéről, ha például a mathesisből a synus, tangens, vagy secans tételt nem tudja levezetni, s Istennek hála nem őt szólítja fel a tudós professor, hanem egy másikat. Avagy halvány sejtelme sincs az árvának a természetrajzból ismeretes cephalopodákról, vagy mit tudja ő, hogy hol él a pipa dorsigera, s mi féle béka fajhoz tartozik. És ha mégis őt szólítják fel, hát — beszekundá- zik, s vigasztalja magát: — »Egy szekunda nem a világ!« De az ily szomorú dolog mellett vannak aztán sokkal vigabb kimenetelű episódok is, melyek betarkitják, s humorizálják a szegény diák monoton életét. Én is voltam diák, velünk is történt sok jó izü dolog, melyből hadd mondjak el egyet- kettőt. Sjí Jji * A hatodik osztályba jártunk. Egy hétfői nap 9-től 10-ig (még a napra és órára is jól emlékszem) történelemből volt óránk. Leksi (igy hívtuk a derék professort csúf néven) épen Julius Cae- sárt magyarázta nagy hévvel, miközben egyik társunk elaludt. A tanár ur épen a hires hadvezérnek még híresebbé vált mondását a »veni, vidi vici«-t citálta, a midőn az alvó fakir hatalmasan horkolni kezdett. Leksi, hatalmas füleinek segedelmével felfogta, a nem épen bájos hangokat és ama dühtől elragadtatva, hogy az ő előadása alatt valaki elaludni .elég merész volt, felállott és nagyot esapva a kathedára, Prakovszky módjára kérdezte : 1909. augusztus 6. — Ki légyen hát egyébiránt és annál fogva a maga természeti valóságának mivoltában ama gazfickó, ki előadásomat röfögésével félbeszakítani nem átalkodik vala? Az osztályban természetesen halotti csend támadt, s mindenki visszafojtott lélekzettel tekintett hol a tanárra, hol pedig az előbbi dörgedelemtől felébredt pajtására, anélkül azonban, hogy az amúgy is rövidlátó tanár észrevette volna. — Nos! — folytatá tudósunk — hát senki sem mondja meg, hogy ki volt ? Akkor megbuktatom, kibuktatom, lebuktatom, megpofozom, elpofozom, kicsapatom, becsapatom, elverem, kiverem, beverem, agyonvágom, összevágom az egész osztályt, ha nem mondjátok meg, hogy »mi« röfögött!... A hatalmas szózatra felállott az osztály első tanulója és miután hátranézett a jól megtitulált atyánkfiára, aki az ijedségtől a sárga színből a vörösre, a zöldből a fehérre csapott át és esdő pillantással kérte át, hogy el ne árulja — igy szólt a történelem derék előadójához: — A tanár ur iránt táplált szeretetem és tiszteletem késztet arra, hogy megmondjam tanár urnák, hogy »mit röfög. — Tudtam — mond Leksi, — hogy ön lesz az egyetlen becsületes, aki megmondja. Nos »mi* röfögött ? — Hát a-------disznó röfög. Mond és leült ny ugodtan. Leksi észrevette, hogy csúfosan kijáíszották és az esetet zsebrecsapva, nem szólt a dologról senkinek egy szót sem. nek iskolába, mig a vén Jóska vissza nem vonja a szavát. Már 8 napig nem hallgatták az előadást, mikor végre a director kiüzent az önérzetes diákoknak, hogy másnap délelőtt 9 órakor a tanár ur a tanári kar és a 4 felsőbb osztály előtt vissza fogja vonni a sértő kifejezéseket. A fiuk örvendtek az elért sikernek, s valamennyien ünnepiesen öltözködve mentek el a jelzett időre. A hatalmas tornaterem szépen fel volt díszítve ; közepén pódiumon zöld-teritős asztallal. Ez előtt állottak a 8. osztály növendékei, ezek háta- mögött a három felső osztály hallgatói, a pódiumtól jobbra — és balra a tanári kar foglalt helyett A mondott időben pontosan a pódiumra lépett a vén Jóska és gyöngéd, néma fejbólintással üdvözölte tanár társait, majd érzékeny hangon beszélni kezdett: —- Édes fiaim! Tihozzátok beszélek most, mint a nyolcadik osztály önérzetes hallgatóihoz. A multkorában megsértettelek titeket azzal, hogy azt mondtam: nincs annyi eszetek, mint egy tali- gás lónak; most azonban visszavonom azt, hogy a béke helyre álljon köztem és köztetek és beismerem, hogy — van annyi eszetek mint egy tali- gás lónak. A vén Jóska meghajtotta magát és leszált az emelvényről. Termény árak. Árak minőség szerint: * A nyolcadik osztály egész egyszerűen strájkba lépett. A dolog úgy történt ugyanis, hogy egy mathesis óra alatt a vén Jóska (ez is szép elnevezés. 1846.-ban már rendes tanár volt) ismétlésképen levezette a Cárnot tételét. Midőn aztán felszólított egy osztálytársamat, hogy most már ő vezesse le, ez odanyilatkozott, hogy nem értette meg a dolgot. A vén Jóska szó nélkül levezette ismét a nehéz tételt, mely után megkérdezte a classist, ha megértették-e? Természetesen a válasz az volt, hogy: — Nem! — No ha nem — mond vén Jóska — hát nincs annyi eszetek édes fiaim, mint egy taligás lónak. Ezért aztán az egész osztály sértve érezte magát és elhatározták, hogy mind addig nem menBuza uj 12-S0 13.— Zab -—•— —•— Rozs uj 8.80 90.— Árpa —•---------•— Tengeri 7'80 8'— Jármi községben KISS MIHÁLY udvarán 300 kéve idei ZSUP-SZAIiMA darabonként 40 fillér, egy tömegben 36 fillérért eladó. Megkeresések: llosvay Endre S Z A T M A R, Herman-Míhály-utca 2. mtézendők. Melléklet a ,,}rfátés zalka“ 18.-ik számába
