Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-08-06 / 18. szám
2. öldal. MÁTÉSZALKA 1&. szám. kés kereskedő osztályt működésének rendes kerékvágásából. Ne öljük meg teljesen azt a mi kicsi, amúgy is haldokló kereskedelmünket, hanem ellenkezőleg: támogassuk, és istápoljuk azt! Törekedjünk inkább minden hivatalos intézkedéssel helyi kereskedelmünk megerősítésére, hogy biztos alapokon nyugodjék. (Itt van az alkalom a vásári elárusító bódék és Szatmári-ut végén felállítandó vasúti megálló ügyénél.) Hisz a kereskedők azok, kik valami kis élénkséget és életet öntenek e kis város lassan, alig láthatóan lüktető ereibe, beteges, lusta- életműködésébe. Hisz a kereskedelem teremti a forgalmat: az 'eletet. Ez adja meg a városi külsőt, a változatosságot és ez űzi el nagyrészt a falusi élet unalmát, egyhangúságát. Ne törjünk tehát kis városunk és igy a magunk élete ellen. A csendőrség pedig forduljon a hivatásának jobban megfelelő mezőnyök felé, hol jobban érvényesítheti tudását, nyomozó és kutató képességeit és * detektív“ szellemét, leleményességét. Legyen a köz- és vagyonbiztonság igazi őre, a becsületes emberek védelmezője, a becstelen, elzüllött, magáról megfeledkezett elemekkel szemben. Ne a könnyebb végét vegyük tehát a dolognak és ne keressünk ott, ahol nincsen, hanem ott, ahol nehezebb, életveszélyesebb körülmények között ugyan, de — a csendőröknek' dicsősége terem. Ekkor aztán mi leszünk az elsők, kik a legnagyobb örömmel nyújtjuk át jeles csendőreinknek az általános elismerés jól megérdemelt babérkoszorúját. Hermes. Levelek a szerkesztőhöz. Vittük su alábbi leveleket: I. Tekintetes Szerkesztő Ur! A »Mátészalka« jul'. hd 30.-án megjelent 17. számában egy »Helyreigazítás« látott napvilágot a Derne Károly polgári iskolai-igazgató ur tollából. Szerkesztő ur ezt a helyreigazitó nyilatkozatot a maga részéről mindössze csak azzal kommentálta, hogy leközöltette Mátészalka községi képviselő-testületének folyó évi julius hó 11 .-én tartott közgyűlésén felvett jegyzőkönyvnek ide vonatkozó részét. • »Egyéb megjegyezni valót« a Szerkesztő ur, a »maga részéről nem talált«. Bocsásson meg: de ezen csodálkoznom kell. Csodálkoznom kell azért, mert a Szerkesztő ur ott volt azon a képviselő-testületi ülésen s igy fül és szemtanúja volt annak, miszerint a polgári iskola igazgatóságának tulköveteléseit a képviselő-testület a leghatározottabban a méltatlankodás hangján tárgyalta, sőt — úgy tudom, a Szerkesztő ur zeneértő ember is, tehát jó füle van — hallania kellett a Szerkesztő urnák azt is, hogy a képviselő-testület egyhangúlag hangsúlyozni kívánta, hogy az igazgatóság kérését csakis annak reményében s azon ígéret fejében teljesiti, hogy a tanfelügyelővel karöltve, mindent el fog követni az iránt, hogy többé a községet nemcsak »felszerelések«, de jfenttartas« elmén se terhelje egyetlen fillér költség sem. S hogy mennyire a fent hivatolt ígéret vitte keresztül a polgári iskolai igazgatóság kérelmét s hogy mennyire mint utolsó, sőt a legeslegutolsó eset volt mikor a képviselő-testület a polgári iskola felszereléséhez hozzájárult, azt csak akkor fogja a polgári iskola igazgatósága megtudni, ha még valamikor újabb felszerelési kérellemmel próbál előhozakodni. Azt olvasom továbbá a szóban lévő »helyreigazításban«, hogy a községtől a polgári iskola igazgatósága csak udvariasságból kéri a felszerelési költségeket, mert követelni van jogában, tekintve, hogy a felszerelési költségek fedezése a város kötelessége. Ennek a kijelentésnek a természetrajzával és alaphangjával nem óhajtok foglalkozni. Rábízom az olvasóra. De hangsúlyozni kívánom azt — és úgy hiszem : ebben egyetért velem nagyon sok képviselő-testületi tagtársam — hogy ha, amit nem is vitatok, a felszerelések költségeinek fedezése kötelessége is városunknak, e kötelességének határa van; és pedig határa van úgy minőségileg, mint mennyiségileg. Az iskola falára felfuttatott szőlőhöz permetezőt venni: ez épp oly kevéssé áll a városnak felszerelési kötelességében, mint ahogy nem áll kötelességében az sem, hogy az igazgatói szobában — mely mai állapotában is vetekszik egy miniszteritanácsos hivatalos szobájával — csak azért cse- rélyen ki egy teljesen kifogástalan aktaszekrényt, mert az, a többi mahagóni bútorhoz nem stilszerü. Ez a kis »esztétika« maga, pár száz korona kiadást jelent. Hiszen ha ilyen kiadásokkal a község terhelhető volna, úgy az igazgatóság maholnap szmirna-szőnyeget is »követelhetne« a mahagóni bútorhoz . . . Soraim közlését kérve, vagyok Mátészalkán, 1909. julius hó 30.-án. tisztelő hive Egy városatya. * Nem síiveson adunk helyt e levélnek, de mivel a sajtó- moral nagyon is megkívánja az „audiatur et altera pars“ elvének legszigorúbb betartását, kénytelenek vagyunk vele. Most azonban jó előre kijelentjük, hogy ezzel az ügyet elin- tézettnek tekintjük és semmi féle további cáfolatok, viták,vagy helyreigazításokra ezentúl kaphatók nem vagyunk. II. Tekintetes Szerkesztő Ur! Szíveskedjék alábbi soraimnak b. lapja legközelebbi számában helyt adni. A »Mátészalka« f. é. 17. számában megjelent »Népgyülés« cimü cikk egy passusában ez van mondva: »Csak kath. szövetségi tagtól vegyünk és csak annak adjunk el — volt a vezérszólam — a többi is ily hangnemben ment. Éhez bővebb kommentár nem kell«. Ezen tendenciózus s engem felekezeti elfogultsággal vádoló közleményre a következőket válaszolom : Ha cikkiró csak egyetlen egy szavahihető emberrel is — legyen az bármilyen vallásu — képes bebizonyítani azt, hogy engem valaha akár magánügyeimben, akár a közjót érintő ügyekben a felekezeti elfogultság vezérelt volna;vagy, hogy én a f. é. julius 18.-án Nyirvasváriban tartott népgyülésen a »kath. népszövetség« ismertetése alkalmával a fenti, csakugyan felekezeti elfogultságról tanúskodó s joggal kifogásolható kifejezéseket használtam volna: szívesen elismerem azt, hogy cikkírót közleménye megírásában »kizárólag« a közérdek és az igazság szeretete vezette. A tekintetes Szerkesztő Urnák Nyirvasváriban, 1909. aug. 2.-án. alázatos szolgája: Sereghy Sándor nyíri kér. esperes gör. kath. lelkésze. * Készséggel közöltük e sorokat, de kénytelenek vagyunk hangoztatni, hogy információnkat feltétlenül szavahihető úriembertől, ki a gyűlésen jelen is volt — szereztük be. Egyébként pedig úgy véljük, hogy a „kath. népszövetség“ jászlója alá híveket toborzani: ez igazán nem a vallási-türelem jegyében született cselekedet. Másrésztől azonban igen kellemesen érint bennünket az, hogy módunkban áll a fenti levél nagytisz- teletü írójának ama kijelentését leszögeznünk, mely szerint felekezeti elfogultság őt soha és semmi tényében se vezeti. III. Tekintetes Szerkesztő Ur l A »Mátészalka« 16. számában megjelent a »Hirek« rovatában egy kis megemlékezés a kereskedők és iparosok táncmulatságáról, amelyre jelen sorokkal óhajtanánk b. lapjában a legközelebbi számában egy kis helyet kérni. Miután a Szerkesztő ur csupán csak azt nem tudja megérteni, hogy miért kellett azon sok kiadás és a jótékonycélt miért éppen a Gyermekvédő Ligával gyakoroltuk? Mi annak idején igen jól tudtuk, hogy helyben is vannak tótékonycélu intézmények, de a legnagyobb sajnálatunkkal nem vehettünk róluk tudomást. És ami a kiadást illeti, azon éppen nincsen mit csodálkozni a Szerkesztő urnák, mert minden a legszolidabban lett beszerezve, hogy minél nagyobb összeget jtutathassunk a Gyermekvédő Liga javára. Miért nem feltűnő az a Szerkesztő urnák, miután itt már évek óta vannak jótékonycélu intézmények és úgyszintén éveken át rendeznek, (minden évben) egy-egy táncmulatságot és miért ne legyen azon a táncmulatságon egy jobb modorú kereskedő és iparos alkalmazott hivatalos ?!! Tessék csak egy kissé figyelemmel kisérni más hasonszerü kisebb városokban az intelligenciát. Mikor rendeznek egy táncmulatságot ugyanannyi kereskedő és iparosok hivatalosak és megjelennek, mint az intelligencia, de sajnos tapasztalataink szerint a mátészalkai intelligencia ezt még meg nem tette ez idáig. Ezek után amint a Szerkesztő ur is be fogja látni, hogy a fenmaradott összeget csakis más idegen jótékonycélu intézményekre voltunk kénytelenek fordítani. Reméljük, hogy sorainkkal nem. terheljük meg b. lapját és ismételten kérjük a legközelebbi számban helyt adni levelünknek. Ennek elvártában vagyunk kiváló tisztelettel Mátészalkán, 1909. julius hd 28-án. Kun Mór, Spiegel Emit, Markovits Hermann, Weiszhauz Andor„ « F.hez a levélhez, úgy hisszük, nem kell kommentár, Eb kommentálja ön-önmagát. HIKE K. MÁTÉSZALKÁN.... Ahol, mint kisgyermek, gondtalanul éltem, Az élet bajával semmit sem törődtem, Ott, mint meglett ember, tele gonddal járok. A házra, hol laktunk, rá alig találok. Ismeretlen minden, házak és emberek . . . S én mégis valamit keresek . . . keresek! Ahol, mint kisgyermek, sokszor játszadoztam, Mint serdülő fiú, sokszor ábrándoztam, Ott én most csüggedten és szomorún járok,. Egy elhagyott sirra rá alig találok. Mikor rá találtam ráborultam sírva: Az a sir az apám, anyám közös sírja! Szomorún ballagok ki a temetőből, A temetőnek egy elhagyott helyéről. Visszamegyek ismét az élet zajába, Hol foly a verejték, és a vér hiába. .... De ha szivem ismét bánattal lesz tele, Tihozzátok jövök: rá gyógyirt keresve. Tihozzátok jövök, kedves jó szüleim, Hadd áztassák meg a sírotok könyeim! Olyan jól esik itt kisírni magamat . . . Elpanaszolni a búmat, bánatomat . . . És hogyha meghalok, temessenek ide: A szálkái ákác-lombos temetőbe! ___ Kölcsey BélaEl őfizetési felhívás. Az uj évnegyed alkalmával tisztelettel kérjük olvasóinkat: szíveskedjenek elöfizetésiket megújítani, nehogy a lap szétküldése akadályokba ütközzék, — Kitüntetett cseléd. Lapunk egyik közelebbi számában jeleztük volt, hogy a földmivelésügyi miniszter Huszti Sándor gazdasági cselédet harminckét évi munkája fejében kitüntette. Az ünnepség e hó elsején folyt le Nyírmeggyesen, ahol szép számú közönség gyűlt össze a hü cseléd ünneplésére. A hatóság nevében Péchy László járási főszolgabiró jelent meg, aki beszéd kíséretében nyújtotta át az ünnepeltnek a díszoklevelet és 100 korona jutalmat, utána pedig jnemestóthi Szabó Antal, a kitüntetett cseléd gazdája tartott beszédet. Az ünnepség végén Husztit és az ünneplő közönségét nemestóthi lakomán látta vendégül. Száz korona, egy darab papiros és két dikció — no meg egy kis alkohol ez a jutalma, s az eredménye 32 évi becsületes szolgálatnak és munkának Magyarországon ! . . .
