Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)

1909-12-24 / 38. szám

Melléklet a „Mátészalka“ 38. számához.

1909. decz. 24

KÖZGAZDASÁG.

Copfos termelés.

Földmivelö állam vagyunk. Eötvös Károly egyik hires müvében »ló népnek« keresztelt el bennünket s olyan következetesek vagyunk, hogy ragaszkodunk a röghöz, melyből a kenyér nő s mégsem tudunk e téren tökéletességet felmutatni. Nem azt értem, hogy nem tudunk olykorolykor egy tökéletesen kifejlődött pej kancát, egy szoborszerü 9—10 mázsás ökröt nevelni, vagy 83 kilogrammos búzát termelni. Ez még megesik; hanem magyar- kanaán földünkből nem produkáljuk azt, a mit egy kis áldozattal, némi utánajárással és modern üzemmel elérni lehetne.

Nézzük csak helyi viszonyainkat!

A mi gazdáinktól nem egyszer hallottam, hogy a homokos talaj olyan, mint a koldus tarisznya; akár milyen rósz legyen a termés, mindég van benne valami s soha sem olyan, mint a fekete talaj, a melyben némelykor óriási a termés, máskor meg a szó szoros értelmében semmi sem terem. Akármit vetünk ebbe a homokba, megterem, s ha nem sajnálnánk egy kis talaj javítást — ha máskép nem, hát műtrágyázással — olyan fényes eredményeket lehetne elérni, hogy nemcsak a földbérlet néhányszorosa, hanem a föld ára egy évben kifizetődnék. Nézzünk csak a heti vásárok állandó látogatóira: a mi bol- gárainkra s mindjárt igazolva van állításom. Zöldségféle : paradicsom, paprika stb. termeléssel foglalkoznak, minden időszakban ők az elsők, akik vásárra viszik terrrel- vényeiket, s pár hónap alatt egy jelentéktelen darab földön megkeresik azt, amit a mi gazdáink egész éven át keresnek nagy darab földből és jelentékeny instruktióvaí. Sajátságos, hogy erre senkinek se terjed ki a figyelme, pedig a bolgárok vásárlói között vannak nagybirtokosok és kisgazdák egyaránt, s mégis soha sem hoznak any- nyit a piacra, hogy elég legyen. Szóval nem ekzotikus növények, hanem a rendes napi szükségletekhez tartozó növények sem .

teremnek, mert a gazdaközönség a copfhoz ragaszkodik, s nem mer olyannal kísérletezni, amit a nagyapa, vagy plane az apa nem termelt.

így vagyunk az állattenyésztéssel is. Csupán olyan házi állatokat tenyésztünk, melyek a legnélkülözhetetlenebbek a föld- javitás, a mindennapi tej, v?gy hús szükséglet tekintetében. Tömeges tenyésztésről, hogy az hasznothozó legyen, még hir sincsen. Pedig pld. a házi szárnyasok tenyésztése keltető gépek segítségével olyan haszonnal jár, hogy egy év alatt gazdaggá teheti a vele foglalkozót, még ha véletlenül vész üt is ki köztük. E helyett azt látjuk, hogy a falusi asszony elbajlódik 20—25 csirkével s haszna a nagy drágaság dacára is oly jelentéktelen ezen primitiv és kicsinybeni tenyésztés által, hogy a következő évben nem tartja már érdemesnek az egész dolgot, s a kinek egy kis csirkehúsra fájul meg a foga, vagy tojással akarja tésztáját gyúrni, annak a csekély kiiaálat folytán óriási pénzt kell érte fizetni. A keltető gének ma már nagyon divatban vannak az Alföldön s ezek nagybani tenyésztése tud csak a tulmagas árakra egy kis nyomást gvakorolni. így vagyunk ugvancsak a gyümölcstermeléssel is. Még a kinek 1000 hold földje van, annak se jut eszébe egy célszerűen berendezett gyümölcsös kertet kihasítani a földterületéből, s ha télre egv kis almát akar enni, s egy kis diós tésztát asztalára feltálaltatni, nem is szólva az aszalt szilváról, — kénytelen azt harmad negyed kézből, méreg drágán megvenni. Pedig a gyümölcs termelésre van példánk. Ott van Kecskemét városa, mely 100 waggon számra szállítja termelt gyümölcseit szerte az egész világba. Csak egy-egy példát emeltem ki a mezőgazdaság és az ezzel Összefüggő állattenyésztés köréből, de hány százra menő alkalom kinálkszik a gazdálkodó embernek a vagyonszerzésre, ha az uiitás elöl el nem zárkózik, ha olykor gondolkozik egy kissé, s nem ragaszkodik a »miért legyek én okosabb mint apám volt?« mondáshoz.

Mátészalka ma már vasúti gócpont. Az átmenet elég gyors volt, mert nem fejlődtünk olyan tempóban, mint a milyen hirtelen lett egy csomó uj vasutunk. Az ösz- szeköttetések pedig olyanok voltak, hogy Mátészalka mindig vesztett s ma is úgy állunk, hogy félünk a közeli nagy városoktól, mert azok felszívnak bennünket. így volt ez mindenütt, ahol a fejlődés nem volt elég progresszív. Ilyenkor egy véletlenül létesített haladási tényező nem tudott a kertbe beilleszkedni s igy reaktiót szült. Hogy a községünk mértege mégis activ legyen, fo- kozozattabb lépésekben kell haladnunk s egy részt az őstermelés tökéletesbitésével, másrészt a termelvényeh ipar szerű feldolgozása által kell igyekeznünk kedvező földrajzi fekvésünk kihasználására.

A töke tulajdonosai ne csak pénzintézeteket gründoljanak, hisz abból már is túlsók van (Mátészalkán is 5 létezik) hanem próbálkozzanak ipari téren valamit teremteni. Nem akarok itt rámutatni az ipari államokra, mert ez nagyzási hóbort volna. Mi még nagyon »kismiskák« vagyunk ahoz a tökéletességhez képest; hanem egyszerűen Mátészalka és vidéke terményeit nem volna szabad kiengedni a kézből, ezeket kellene gyárilag feldolgozni, s nem kellene engedni, hogy azokat a nyers terményeket másfelé vigyék s másnak a zsebét duzzasszák a jókora profitok. E vidéken két ipart látunk fellendülni, sőt mondhatjuk, hogy ebben az ország első helyen áll: a malom és a szeszgyár ipart. De ezekben már-már tultengés van, annyit produkálnak, hogy nehéz uj piacra szert tenni. E helyett sokkal jobb volna uj dolgokkal foglalkozni. Szó volt már e lap hasábjain egy keményítőgyár felállításáról. Ez szerintem majdnem kivihetetlen, olyan vizszegény e vidék, hogy csak igen nagy áldozatok árán lehetne erről beszélni, de nem hiszek egy ilyen vállalat jövedelmezőségében sem. Sokkal jobban kifizetné magát egy olyan vállalat, mely gyógyszerek készítésével foglalkoznék, egyrészt adómentes szesz feldolgozásával, másrészt pedig a buján termő s általunk csak dudvának nevezett különféle vadvirág és úgynevezett gyógyíüvek ipari kihasználásából. Ilyen gyógyíüvek a tarlókon, az ugaron hagyott földeken, kertekben óriási