Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)

1909-07-02 / 13. szám

jnliüs hó 2, Mátészalka, I9Ö9T TÁRSADALMI HETILAP. í MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. W­ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Égés* évre — — — -— — — Félévre — — — — -— — Negyedévre — — —- — — -r Egy hóra — — — — — — 8 korona. — 4 korona. — 2 korona. — 1 korona. Egy szám ára 20 fillér. ---­Fő szer! esi fő : I) EME KÁROLY. Felelős szerkesztő: Dr. V1ZS0LY1 MANÓ, SZERKL-SZTÜSÉQ ÉS KIADÓHIVATAL; WEiSZ ANTAL nyomdája {Vasút-ut.caR. A hirdetési díjak előre fizetendők.. Á kereskedő társadalmi helyzete, Tudvalevő dolog, hogy hazánkban a kereskedő osztály még mindég nem része­sül az őt méltán megillető tekintélyben. Az újságok pedig a legközelebbi múltban is, az agitatio minden eszközével küzdöttek és küzdenek ma is, a kereskedő tekintélyének emelése érdekében. A sajtó ezen igyekeze­tének rugója abban is keresendő, hogy az ifjúság figyelmét a reális foglalkozások — különösen pedig- a kereskedelem — felé irányítsa. A sajtó e törekvése jogos és di­cséretre méltó, mert egy erős és intelligens kereskedő osztály kezébe van nagyrészt lefektetve az ország jövője. Magyarország kereskedelme még mindég nagyon vissza­maradott a nagy nyugati államokéhoz ké­pest. Holott határozott tény, hogy az államok jóléte és boldogsága annak kereskedelmén és iparán alapul. Németország, Anglia és az Egyesült-Államok bizonyítják ezt leginkább. Ezen hatalmas és müveit államokban a kereskedők az uralkodó és legtekintélyesebb. osztályok között fogdáinak helyet. Ameri­kában és Angliában a legelőkelőbb állam­férfiak és miniszterek (Cecil Rhodes, Cham­berlain stb.) a kereskedők sorából kerültek és kerülnek ki. Ez megmagyarázható és érthető jelenség. A kereskedő épp oly tevékeny és nélkülözhetetlen tagja a társadalomnak, mint bármely más foglalkozást űző. A kereskedő is a közjó érdekében, annak előmozdítására működik, midőn ellát minket a szükségletek ezer meg ezerféleségével. Egy tisztes alapon nyugvó, közepes keres­kedelmi vállalkozás vezetése, illetve maga a kereskedői ténykedés, épp úgy megköve­tel egy nagyobb fokú szellemi nívót, át­tekintést, tapintatot és akaraterőt, mint bár­mely más, látájner foglalkozás. A kereskedő a legtávolabbi vidékekről kikuttatott és be­hozott javak forgalomba hozatalával lehe­tővé teszi a finomult, magasabbrendü éle­tet. A külföldről való behozatallal terjeszti a. műveltséget, mert az előttünk eddig is­meretlen árukban egy újabb ízlés nyilatko­zik meg és terjed szerteszét az országban. A kivitel folytán pedig elősegíti az ország gazdasági fejlődését, nem is szólva arról, hogy a nagy üzletek és gyárak ezer meg ezer hazánkfiának adnak kenyeret és meg­élhetést. Ami pedig az úgynevezett intel­lektuális foglalkozások magasabb hivatását illeti, elismerjük, hogy például az orvos az ő foglalkozását magasabb szempontból is felfoghatja, de hisz elvégre végelemzésben minden pálya kenyérkereset. A kereskedelem tehát épp, oly tisztes­séges foglalkozás, mint bármely más és az a rosszakaratú hangoztatás, hogy a keres­kedelem végcélja az önző meggazdagodás, nem róható fel hibának, mert mindnyájunk közös vonása. Hát ki nem akar meggazda­godni ? Ki nem akar jól és. kényelmesen, függetlenül élni? Hisz ma már a. mindég uraskodó és a kereskedelmet lekicsinylő- gentry is üzérkedésre adja magát közvetle­nül, vagy közvetve, a fogyasztási szövet­kezetek utján! . . . A kereskedő tekintélye a fővárosban és a nagy vidéki városokban már csaknem teljesen a megérdemelt nivóra emelkedett. A kereskedelmi kamarák, a nagy sylylyal biró kereskedelmi egyesületek és társaskö­rök, valamint a nagy városi kereskedő mű­veltsége, intelligenciája tették ezt lehetővé és teljesen lefegyverezték az ellenséges ele­meket. Sajnos a Vidéki kisebb városokban nem egészen igy ál! a dolog. Ennek pedig egyrészt azon sajnálatos körülmény az oka, hogy sok kontár és más foglalkozáson le­tört alak tódul erre a pályára, nyitva álván ■ előtte a szabad kereskedelem végtelen nagy tere, az élet elveszített fonalának újból való felvételére. Másrészt és főleg pedig árt a vidéki kereskedő jó hírnevének és tekintélyének azon körülmény, hogy nagyrészében elma­radt és alacsony műveltségi fokon áll. Az a négy elemi iskola, bizony nagyon kevés az általános műveltséghez és csak növeli a tönkrement, nevevesztett kereskedők számát. Ezen a bajon azonban lehet segíteni, mi legalább hisszük és tudjuk, hogy lehet, csak akarni kell. Hogy hogyan és miként, arról még e helyen részletesen fogunk megemlé­kezni. összefoglalva tehát a mondottakat: be­csüljük meg a munkaszerető, szorgalmas tisztességes és hazafias kereskedőket, mert megérdemlik azt. Hisz ők képviselik, a társadalom nagy háztartásában a jó gaz- dasszonyt, ki előre gondoskodik minden szépről, jóról, hasznos s szükségesről. Elrakja azokat tisztán és rendesen az ő éléskamrá­jába, hogy ha aztán a {szükséglet beáll, a család követelődző tagjai azokat könnyedén, mmden utánjárás és fáradság nélkül kéz­hez. kaphassak. Ők a társadalom nagy gyá­mnak anyagbeszerzői, kiknek működése nélkül megállónak a munkagépek és. föl- bomlik a társadalom egész szervezete te-!. Jfermes: A Sovány-ügy. Junius 25.-én, pénteken reggel utaztak élt Szatmárra azok az emberek, akiknek vallomását a vád és védelem a Sovány-ügy kimenetelére döntő* fontosságúnak ítélte. Pontban 9 órakor nyitotta meg Dm Németh y József tanácselnök a tárgyalást s ettől kezdve két napon át tartott a tanuk szakadatlan kihallgatása. El­sőnek természetesen a vádlottra, Sovány Dezsőre ke­rül t a sor, aki elkésve Ci-kezeit s az ellene emeli vádra fei, tűnőén közömbös hangon válaszolt, az ellen az állítás ellen védekezve, hogy a gyiikosságotmág ott a tett- színhelyén elejtett szavaival beismerte volna. E mellett hozta fel azt is, hogy keztyii volt a kezén s e miatt a kést ki sem nyithatta (?) s bizonyítani; próbálta azt is, hogy R á c z Károly, a megölt: Bordás segédje, aki elejétől végig fentartotta azt a kijelentést,, hagy a gyilkosság beismerését a vádlott) biró saját szájából hallotta, — ott sem volt a tett színhelyén, Á biró után mindjárt Bordás Deroe- ternét hallgatta ki a bíróság. Az özvegy elmondja* hogy mikor Jakab Sándorné felverte álmából*, felkelt s férjét betegen találta, épen, mikor az or­vos kötést tett a sebére. Ezután nagyjában férje vallomását ismételi, melynek — mint köztudomású — az a kiemelendő mozzanata, hogy eskü alatt akarta bizonyítani a Sovány Dezső bűnösségét. Utána Jakab Sándornét hallgatta ki a bíróság, aki előadja, hogy va zenekar szobájából a másik szobába invitálta Sovány Dezsőt, aki a sötétben az ölébe akarta őt ültetni, de ezt nem vette igénybe. (Derültség.) Azután csak arra emlékszik, hogy va­laki az udvaron elorditotta magát: — »Végem van, meg vagyok szúrva«. Az illető Bordás Demeter volt. Hegedűs Pálné épen a legkritikusabb pil­lanatokban ért a Jakabék háza elé. Mikor bené­zett az udvarra, egy dulakodó emberpárt látott, a földön Bordás feküdt, akit Sovány Dezső tartott Lenyomva. Ugyanezt látta Nyitrai László is, mig özv. Molnár Mátyásné és P a p András hallot­ták, hogy Bordás igy kiáltott fel: »az Istenét, meg­szűrt a biró !< Rácz Károly a szemébe mondja Sovány De­zsőnek a gyilkosság után kiejtett eme szavait; >Még életemben soha senkit sem szartam meg, csak ezt a szerencsétlent !< Délután került a sor Dr. Csató Sándorra, aki merőben szakszerű orvosi kijelentéseket tett, de nem emlékezett másra sehogy sem, továbbá B u da­li á z y Sándorra, Liter áty Dezsőre, Poszvék Zoltánra és Herman Józsefre, akik jobbadán mentő adatokat szolgáltattak a Sovány Dezső vé­delmére. A vád és védbeszédek meghallgatása atán Lapunk mai számához melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents