Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-03-22 / 12. szám
2. oldal. MÁT ÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1912. március .22. árvaházát meg kell csifiátn'i ‘es ezen célból sorsjátékot rendeznék. - v A sorsjáték meg is történt, az eredmény is nagyon szép"volt' a jegyzőknek mégis 10—15000 korona jutott az árvaház céljaira. Hogy lehet ez ? Mint a jegyzők egyletének sajtóorganuma már régen érdeklődünk a kérdés iránt. Lapunk egyik szerkesztője, alkalomkor személyesen és utána járt a dolognak. E közben megtudta, hogy egy fővárosi napilap szintén nagy érdeklődést tanúsít a dolog iránt. Érdeklődéssel, türelemmel vártunk tehát, hogy mikor lebben fel a rejtélyről a fátyol. Most végre megtörtént, de egész más oldalról, mint vártuk. Az „Esi“ c. estilap nagy leleplezést közöl a sorsjátékról, Uszkay Bálint távol van Budapestről, megvárjuk tehát az-ő nyilaikozatát, mielőtt kritikát gyakorolnánk a jegyzőegyiet vezetőségének eljárása fölött; De mar most felhívjuk a járási jegyzőegylet’elnökét, hogy a járási jegyzői karát gyűlésre haladéktalanul hívja össze, hogy a közelebbi teendőket e hallatlan eset fölött megbeszéljük. Addig is uralkodói próbálunk méltó felháborodásunkon, a mi nem csekély megerőltetésünkbe kerül és csak arra szorítkozunk, hogy ide iktatjuk az elszámolás hiteles jegyzőkönyvét. Tessék épülni: Jegyzőkönyv 1912. évi november hó 22-én, IX. kerület, Kinizsy-utca 9. szám alatt vették fel. Aláírták Kovács Gyula Monor, Balog Gyula Tabajd, számvizsgálók, Morvay János pénztáritok Mezőkövesd, Jászberényi Miklós egyesületi főjegyző Mezőtárkány és Német György, a sorsjáték rendezője. Tárgy, stb., stb. 112,782 darab eladott sorsjegy után befolyt 106.251 korona 57 fillér. Hogy miért ennyi cs miért nem 112.782 korona. azt magam sem tudom, mert a bevétel u- tán minden költség és jutalék, mint kiadás, most következik... A kiadási tételek nevezetesen igy szólnak : Korona. Postatakarékpénztári költség — — 428.— Postaköltség — — — — — 8.547’80 Jutalékok postán szétküldve — — 192’77 Jutalékok — — — — — — 21,749*18 Nyeremények — — — — — 23.31340 Egyenleg (maradvány) — — — 50.020-30 Összesen 106.251 ’57 Eltekintve attól, hogy a számadások össze- adási művelete sem egyezik, az árvákért buzgól- kodó bizo.tság a maradványt a következő szép, szelíd, egyszerű szavakkal intézi el. ■»A bevételek és kiadások egyenlegeként 50.020 korona 30 fillér maradvány mutatkozik, amely összeg a sorsjáték rendozőivel kötött szerződés értelmében kiadási általányként a sorsjáték rendezőivel kötött szerződés értelmében kiadási átalányként a sorsjáték rendezőjének javára esik, kifizettetvén a szerződés értelmében áz egyesületet illető 10.000 korona biztosítóit összeg.“ Hivatalosan ennyit tettek közé a szerződésről. Még csak azt teszik hozzá az árvákért buz- gólkodó egyesületi urak jelentésükhöz, hogy „az Erzsébet-árvaház alapjára 15.867 korona jutott. Ötezernyolcszázhatvankét koronát a jegyzők adtak, mint a részükre a sorsjegyek eladásából eső jutalékot. 10000 koronát pedig *a rendezők a velük kötött szerződés értelmében előre letettek az Erzsébet-árvaház javára.“ Szociális fiuilámcsápások. Az egész világ mostanában Nagybritánia felé tekint, hol Anglia és Skócia bányakerületei- ben oly bérharc folyik, minőnél kiterjedtebb, vészesebb és végzetesebb még nem igen fordult e- !ő. Tudvalevő, hogy « sztrájk kizárólag béremelése kőről forog. Évtizedek óta folyik az angol bányákban e küzdő harc, mindig újból és újból kisebb-nagyobb sztrájkok törtek ki, s lassan bár, de biztosan ja-, vitották a munkások jövedelmi viszonyaikat, mindazonáltal sohasem érték el azt, amit tulajdonképpen akartak: a pontosan megállapított» változhatlan nápibért, a minimálisan meghatározott keresetet, A bérharcok csaknem mindig egyformán kezdődtek és végződtek. A munkások egy fél vagy egy egész shillinggel többet követeltek és végől kompromisszum létesült, mely minden felszínre hozott tonna szén után nagyobb jövede1- met biztosított nekik. A bányászok most már erélyesen és elszántan követelik a minimális bér megállapítását. Azt mondják, hogy míg ezt el nem érik, gazdasági helyzetűk sohasem egészséges, exisztenciájuk nem lehet rendezett és családjaik nincsenek biztosítva éhség és gond ellen. A bányákban gyakori az üzemnek előre nemr látott időleges beszüntetése, sűrűn fordul elő, hogy nehezen kiaknázható, a rájok pazarolt, fáradalmakat meg nem fizető rétegekre és sokszor órákon át tétlenül kel* maradniok a bányászoknak, kik ez idő alatt nem szállíthatnak szenet felszínre és a mai bérrendszer szerint el kell hagyniok az aknát, anélkül, hogy annyit kerestek volna, amennyi életfentartá- sukra, lakbérre és gyermekeik nevelésére szükséges volna, Csak a minimálisan megállapított kereset segíthet e bajon, csak a biztosított jövedelem szolgáltathat fáradságos, ezer veszélyiyel járó életüknek gazdasági bázist. Így tehát egész Anglia és Skócia összes szénbányászai követelték a két és kilenc korona között váltakozó napi bér biztosítását és január végén egy hónapra, tehát február végére fölmondták szolgálatukat. Ez az egy hónapra szóló felmondás oly mozzanat, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni,'mert az bizonyítja, hogy az angol munkástömegek nagyszerűen szervezettek és érettek. Bizonyos, hogy helyzetük a felmondás következtében rosszabbodott, bizonyos, hogy a bányatulajdonosok rengeteg készleteket halmozhattak fel, a mi a munkásokra nézve nem lehet előnyös — a bányászok azonban ennek dacára sem voltak elhatározásuktól eltántoríthatok. S külöuben nem is igen lehet ezúttal sztrájkról beszélni, mert e szó „sztrájk“ alatt rendesen erőszakot és törvény elleneset értenek, mig ezúttal abszolút kifogástalan, előre hirdetet. párbajról van szó. • A föld méhében dolgozó munkások hada szabad ég alá vonult és magukra hagyva, méla bus csendben, mint a sírok, maradtak azok az aknák, melyeknek máskori élénksége nyújtotta a modern kultúrának annyira szükséges, annyira nétkülözhetlen erőforrásait. A bérharcnak már első napjaiban is érezhetőkké váltak következményeiben. Az összegyűjtött szénkészletek nem. bizonyultak elegendőknek, az igények kielégítésére. A vasutak szénhiány mistt megszorítják, üzemeiket és a tehervonatok csak 15 kilométer gyorsasággal haladnak,'hogy szenet takarítsanak meg; ?gyik gyár a másik után szünteti be üzemét szén hiány miatt és igy szaporítja a munkanélküliek számát, a kikötőkben vesztegelnek a kereskedelmi hajók és nem mehetnek ki a tengerre, mert nincsen szenük s igy a bányamunkások sztrájkja kemény kézzel nyúl be a közélet minden ágába, megbénítva mindent és lavinaként egyre nagyobodva.” - Csak ilyen pillanatokban, melyek az egész országra nézve nagyobb gazdasági veszélyeket tárnak fel, mint a háború, jut a közönség annak tudatára, mennyire függünk azoktól 3 férfiaktól, kik a föld mélyében, örökös sötétségben - keservesen fáradoznak, hogy a nap fényének örvendező emberiségnek lehetővé tegyék a mai kulturéletet. Félő, hogy nálunk, Magyarországon is — bár . távolról sincs olyan iparunk, melyben hasonló tömegmozgalmak, melyek mint a gépfogak, mint okok és okozatok egymásba kapaszkodnak a szociális kérdés egyre féktelenebből fog a nyilvánosság lelkiismerete elé törni. A hovatovább türhetlenn,é váló helyzet az elégületlenség kitöré- ■: seinek megelőzését teszi szükségessé és jó volna, ha közéletünk vezetői nem mulasztanák sl.pz elrettentő angol példából a tanulságot levőnni. HÍREK. Még dobban egyet, kettői a szivem. Még dobban egyet, kettőt a szivem„ Földerül olykor, olykor az arcom, Mosolygva járok az emberek közt, Eltakargatva nagy Ielkiharcöm. Néha ki-kitör belőlem a vágy Szeretnék szeretni, de nem lehet. Az én számomra nem -nyílik virág, Nem fakaszt bimbót a szép kikelet Még dobban egyet kettőt a szivem, Azután megfagy ajkamon a sző. ■ Szeretnivágyó lelkem messze száll És a síromra lassan hull a hó . . . . —a—e. Kiadónk gyásza. Lapunk kiadóját, Weisz Zsigmond helybeli nyomdatulajdonost és könyv- kereskedőt súlyos csapás érte. Szeretett hitvese 55 éves korában^ boldog házasságának 34-ik é- vében hosszas szenvedés után f. hó 14-én éjjeli 3 órakor elhunyt. A megboldogult nőegyíetünknek egyik alapitó- és egyik legagilisabb tagja volt és rokonságban állott városunk intelligens társadalmának számos családjával. Kiadónk egy gyöngéd, szeretetteljes hitestársat veszített benne, ki az é- let küzdelmeiben úgy szólván nélkülözhetlen társa volt, éppen azért elhunyta bennünket is súlyosan érint. A temetése f. hó 17-én d. e. 10 órakor folyt le nagy részvét mellett. A temetésen képviseltette magát a helybelii partestület és a koszorúk közül kiemelkedett szerkesztőségünk impozáns, szép koszorúja. Lapunk egy lelkes támogatóját Villan/világításhoz szükséges egyszerűbbé m pák és díszes észterek valamint fémszálas égők, (dr. Juszt, Wolfram-Tungszram) és mindennemű villanyvilágitási kellékek legolcsóbb árban és legjobb minőségbben beszerezhetők Alapítási év 1880. Feldman Mátyás Fia cégnél Máiészalk ^ (Kossuth utca, Városház mellett.) Minden áru, vétel-kényszer nélkül megtekinthető. Üveg- és porcéllán árukban nagy raktár.
