Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-03-15 / 11. szám
MÁTÉSZALKAÉSVIDÉKE 1912. március 15. Szomorú a kép, melyet képzeletem repülőgépén ülve, az ünnep előestéjén a mai társadalomról festettem, de nem sok benne a túlzás, szorosan tartottam magam a valósághoz. Mégis mindezek láttára sem fog el kétségbeesés, hanem inkább eltölt az édes reménység, hogy nem sokára eljön az az idő. a mikor a magyar társadalom ismét újabb átalakuláson megy keresztül, a mikor megtanuljuk, hogy szeretnünk kell egymást, az emberiség javáért önzetlenül kell,fáradoznunk, a közjóért önérdek nélkül kell dolgoznuk, enyhítsük a fájdalmat. azért mert fájdalom, s becsüljük az embert azért mert — ember, vagyis azért kell ápolnunk és.'gyakorolnunk az erényt, mert — erény. Tudom s hiszem, hogy eljön ez a kor nemsokára, lesz még ünnep e világon s akkor megvalósul a szabadság, egyenlőség, testvériség ^magasztos jelszava, az lesz csak az igazi március 15-ike. 2. oldal. Méhek világából. — Március. — „Megenyhült a lég, vldul a határ“ A tavasz első hirnökei: a szorgalmas méhecskék már kibújtak téli fészkükből s vígan döngicsélve végzik tisztuló köpülésöket. Mikor a hőmérséklet 10—12 0 C. árnyékban, megkopogtatjuk a kaptárt vagy befuvunk a kijáró nyíláson s ha erre sem mozdul a család, akkor bizonyára búcsút mondott az árnyékvilágnak. Az én tavaszom. Irta: Kellényi Micike. Fáj nekem a tavasz kacagó sugára, Nékem a napsugár ,könnyet csal pillámra, Ha körülfog engem a lágy pajkos szellő, Csupa régi, fájó emlék"suhan elő. Jobb énnékem a tél, mikor a kopasz fa, Téli széltől hajlong, díszétől megfosztva, Jobb ha telkemmel testem is dideregj Úgy fáj nekem a dal, mit madár csicsereg. A kicsiny pataknak méla csobogása, Mintha bus lelkemnek volna zokogása, Szeretem a telet, gyűlölöm a tavaszt, Nekem egy sem hoz mást, csak könnyeket, [panaszt!... Kínai mesék. Nem könnyű művésznek lenni. Azok között, kiknek a kezdet nehézségeivel kell megküzdeniök, bizonnyal a művészeknek van legkeményebb sora. A nagy közönség nem jmél- tányolja tehetségét, nem megy el hozzá képet vásárolni, pedig a művésznek is nem levegő, viz, Most van a méhésznek a legtöbb dolga. Kitakarítja a kaptárakat vagy kasokat, kisöpri a télen lehullod méheket, a viasztörmeléket pedig összegyűjti. Aztán átvizsgálja az összes családokat, ha anyátlan, akkor egyesíti egy másikkal, ha a- zonban anyanevelője van akkor onnan veszi a termékeny anyat s meganyásitja az árva családot. Ahol kevés az élelem, ott lépes mézet ad be, ha nincs lépes méze, akkor tányérkából éteti a méheket, mely tányérkákat azonban csak este ad be langyos, tiszta vízzel telve s reggel kiszedi a- zokat. Jó bőven kell adni a mézből, mert már megkezdődött a fiasitás s ilyenkor rohamosan fogy a mézkészlet. De fogy a viz is, ezért kellenek a langyos vizű itatok, melyeket a méhes előtt állítunk fel s széleit egy kis mézzel kenjük be, hogy a méhek oda szokjanak. Jó dolog finomra őrölt tengeri-lisztet cukorral keverve keskenyszélü tálba vagy tepsibe kitenni szélmentes, napos helyre, ahonnan a méhek hamarosan elhordják virágpor helyett. Így ellátva méheinket élelemmel, vízzel, tengeri-liszttel s jó lakással, vérmes reményekkel nézhetünk az akácvirágzás elébe. HÍREK. El nem küldött levelek . . . Mindennap írok egy levelet. És elteszem, senkise látja Nem küldöm el Magának. . . Édes. . — Inkább eleped kis barátja. — ■p ' , hegy, hold, csillag, hanem közönséges kenyér a mannája. Szu arcképfestő volt, helyesebben főképp arcképeket szokott festeni. Elég gondtalanul élte napjait: dorbézolt amig volt, koplalt, amikor már pénzétől és »becsapni valói«-tói megszabadult. Egyszer aztán magába szállott, s ha nem is hintett hamut holdasodni kezdő fejére, annyit mindenesetre föl tett magában, hogy komoly kereset után lát. Tanácsot kért tehát barátjától, mi módon lehetne legkönnyebben forgalomba hozni a nevét. Barátja igy felelt: »Jó munka dicséri a munkást. Készíts egy valódi remeket és meglásd, csak úgy tódol hozzád a közönség. Hanem, hogy gyorsabban célt érj, ajánlom, fesd le önmagadat feleséged társaságában, s a képet akaszd ki címerül a kapudra.« A festő úgy cselekedett. Nemsokára meglátogatta apósa. »Miféle hölgyet ábrázol a kapudra függesztett kép?« — kérdé az após. »A leányod« felelte sértődötten a festő, — hogyan nem ösmerheti meg egy apa a saját gyermekét? 1 »A leányom ? A teremburáját 1 Hát aztán nem röstelled-e, hogy egy idegen ficsur van melléje pingálva, aki szemtelenül szorongatja a kezét?« Hogyan kell az ember korát számítani. Élt egy Csang nevű úri ember, akire éppenÓh mennyi csókot rejtegetnek, Az el nem küldött levelek, De mind... az összest odaadnám, Egyért.. . annak, akit szeretek .. . a.—e. Pénteki strófa. A római pápa Ihajla csuhajla, Mit goudolt magába ? Nagyon megneheztelt A uői ruhára, Ihajla csuhajla, Hogyha ki van vágva. Mert a női ruha Ihajla csuhajla, Ha jól ki van vágva, Ingerei a bűnre, A paráznaságra, Ihajla, csuhajla, A paráznaságra. Meghagyta szigorun Ihajla, csuhajla, Az összes papaknak, Hogy oly társaságban, Hol decolletált nő van, Ihajla, csuhajla ! Mulatni nem fognak. Pedig hát hiába, Ihajla, csuhajla, Neheztel a pápa, Mivel a nő magát, Mindenkor — kivágja, Ihajla, csuhajla! Mindenből — ki vágja. Ecsedi kokó. séggel nem lehetett ráfogni, hogy az aritmetika ördöngős mesterségéhez sokat értett volna. Ugyancsak ez az úri ember boldog atyja volt egy leánykának, aki éppen akkor töltötte be életének első évét, amikor egy Li nevű nagy tekintetű személyiség szüleitől a kezét jött megkérni két éves fia számára. Csang ur éktelenül kikelt magából ahelyett, hogy megtisztelve érezte volna magát és egyben okult volna más atyák szomorú példáján, akiknek leányai pártában maradtak, a tisztelt atyák rendszerinti ellenkezése folytán. Nem tudta, hogy mit feleljen, ámbár ha a saját esze után indul, akkor a válasz csak egy félreérthetetlen lábmozdulatból állhat vala. Ámde hü férj léttére nem akarta mellőzni kedves életpárjának véleményét. Előadta tehát neki Li ur ajánlatát a következő szavakkal: „Nemde pofa kell ahoz, hogy meg merte kérni leányunk kezét fia számára, aki már két esztendős. Hiszen ez a fiú éppen húsz esztendős lesz, amikor a leányunk a tizedik évét tölti be. Csak nem tehetem, hogy leányunkat egy ilyen vén fráterhez adjam nőül 1« Az asszonyka gondolt egyet, imigyen szólván : »Téves a föltevésed, kedves férjem, hibás a számítás, melyre jutottál. Leányunk igaz most egy esztendős, de a jövő évben már egykorú lesz Li fiával. Nos tehát miért nem Ígérhetnéd neki ? ! Hiszen ez egy nagyszerű kombináció!« Asszony szava Isten szava ! A két gyermekből egy pár lett. Viüan/világitastioz szükséges egyszerűbbikmpák és diszes luszterek valamint fémszálas égők, (dr. Juszt, Wolfram-Tungszram) és mindennemű villanyvilágitási kellékek legolcsóbb árban és legjobb minőségbben beszerezhetők Alapítási ev i860. Feldman Mátyás Fia cégnél Mátészalka. (Kossuth utca, Városház mellett.) Minden áru, vétel-kényszer nélkül megtekinthető. Üveg-ósporeellan árukban nagy raktár.
