Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-03-15 / 11. szám
VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. március 15. 11. sz. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Mátészalka Kossuth-utca 445. szám. (Dr. Barta Ignác ügyvédi irodája.) Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilt-tér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ: Máté Sándor. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — — — 8 kor Fél ,-------------------------------------------------4, Negyed „ — — — — — — — — — 2 , Egyes szám ára 20 fillér. Kossuth. Szállj el messze tájra Szárnyas képzeletem, Tavaszi virágot Hozz messziről nekem. Koszomba fonni Magyarok apjának, Magyarok fiának. Sohasem láttalak, Nem is ismertelek, Egyszer nem tudom, hogy ? De meg szerettelek. Azóta szeretlek, Mint csendet az éjjel — Egyre nagyobb hévvel. Elmerengek sokszor, Ha a múltba nézek, Fogva tart neved, mint Bűbájos igézet Mért is nem születtem, Mikor harcra keltek, — Mikor „azt üzented.“ Szenvedő magyarnak Fényes napja voltál, Ki csak akkor látott A te világodnál. A te neved űzte El a sötétséget, — Mert rettegett téged. Távol messzeségből Ragyog felém képed, Mint a nap sugára Úgy melegít, éget, S ha csak rápillantok, Könnyűimet érzem, Elvakit, ha nézem. Csodás a te lényed, A te alkotásod, Amit úgy szerettél: A szent szabadságot. Áldanak is érte Áld az egész ország, — Szegény Magyarország. Sohasem láttalak, Nem is ismertelek, Egyszer nem tudom, hogy ? De — megszerettelek. Azóta szeretlek, Ezerszerte jobban, Mig csak e szív dobban. Galim Berti. Március 15-én. Irta: Dr. Glatter Béla. A fennkölt és nemes gondolatok kinyilatkoztatásának e magasztos ünnepén fölemelkedem én is a józan gondolkodás repülőgépén, föla magasba s onnan megfigyelve igyekszem megállapítani a mai Magyarország társadalmának állapotát. 1848. március 15-ét, a legtöbben tisztán a politikai átalakulás ünnepének tartják, pedig sokkal fontosabb esemény volt az, mert 1848. március 15-ikea társadalmi átalakulásnak vértelen forradalom utján véghezvitt fegyverténye volt. Ekkor szűnt meg a rendiség, társadalmi lénnyé vált az eddigi rabszolgaságba sínylődő jobbágy s ekkor lett szabaddá a sajtó. A müveit emberiség legfőbb kincse: a gondolatszabadság megszületett s mindenki szabadon és büntetlenül terjeszthette gondolatait, úgy Írásban mint szóval. Ezzel az eredménnyel teszik becsessé és magasztossá március 15-ének emlékét s növeli értékét mindig fokozottabban a müveit emberiség szemében az, hogy akkor az a lelkes öröm, mely a társadalmi átváltozás nyomában járt — őszinte volt, áthatotta Magyarország egész társadalmát, a szabadság, egyenlőség, testvériség szivet termelő jelszavaiban mindenki hitt s ezeknek nyomán mindenki egy szebb, boldogabb jövő képét rajzolta meg magának, melynek eljövetelét a politikai Megváltó, Kossuth Lajos lelket elragadó színes szavakkal s meggyőző érvekkel oly szépen festette. Azonban ő is csak Mózes szerepét tölthette be, a ki megmutatta az Ígéret földjét, de oda nem vezethetett bennünket, mert az általa megkezdett társadalmi átalakulás még ma is csak ott van ahol 1848. március 15-én volt, de az őszinte örömpirt hamvasságát letörülte róla a mai társadalom széthúzó erkölcse. Ma már március 15-ike csak szép emlékünneppé vált, melyen csak a még ideális gondolkozásu iskolásifjuság lelkesedik, mert még nem ismeri az életet, a mai társadalmat. Az ifjúság azt hiszi, hogy most is olyan igaz és őszinte jelszó a szabadság, egyenlőség, testvériség forradalmi jelszava, mint a mily őszinte jelszó volt 1848. március 15-én. Mikor aztán kilép az életbe s felnyitja szemét, kerekre nyílnak pupillái. Uram Istenem, hiszen majdnem az ellenkezőjét látja a mai társadalomban annak a mit könnyen hivő s ideálisan gondolkozó lelke az iskolában magába szitt. Nap-nap után leszakadozik egy-egy darab az ideálismus épületéből, az élet, a valóság romboló csákányával mindennap letör belőle egy darabot. Naiv lelke hiába keresi a naiv társadalmi mozgalmakban az ember szeretetek a közjóiét előmozdításának, az általános művelődés, az emberiség közboldogi- tása s más ilyen társadalmi erények gyakorlását és ápolását, de lát helyettük önzést, az anyagi előnyök hajszolását, hízelgést, kegyhajhászást, faji g-yülölséget, nemzetiségi és vallási izgatásokat, az igazság elnyomását, a törvények megtartása helyett azok kijátszását. Ha társadalomban nyitott szemekkel jár és bő tapasztalatokat szerez magának, megállapíthatja, hogy a szabadság helyét a szervilizmus foglalta el, az egyenlőség nyomába a társadalmi elkülönültség, a rangkülömbség lépett s a testvériség helyett vad felekezeti gyűlölködést talál. Ma is hangoztatják a haza, jog, becsület tisztesség, igazság, kötelesség s más egyébb erkölcsi fogalmak jelszavát, de nincs meg az erkölcsi tartalom, arany helyett sok az ólom benne s azért sértő, bántó a csengése. A megalkuvás, alázatosság s a haszonkeresés fojtó ködként nehézkedik rá erkölcsi világunkra s ki tudja mikor önt ki az őszinteség az egyéni tökéletesedés, az az altruizmus fényes napja, hogy ezt a fullasztö ködöt elűzze az emberiség tüdejéről.
