Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-03-08 / 10. szám
VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. március 8. 10. Ml. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. .. ..... .................................. ... . —...... Sz erkesztőség és Kiadóhivatal Mátészalka Kossuth-utca 445. szám. (Dr. Barta Ignác ügyvédi irodája.) Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilt-tér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ: Máté Sándor. Előfizetési éraki Egész évre — — — — — — — — — 8 kor Fél , ------------------------------------— — ó r Neg yed „ — — — — — — — — — 2 ... Egyes szám ára 20 fillér. A degenerációról. Egyre többször és hangosabban halljuk a panaszt, hogy a civilizáció rohamos fejlődése épp oly rohamos és nagyfokú degenerációt szül, tehát közvetve az emberi nem végpusztulását sietteti. Ez a paradox panasz épp oly régi, mint maga a civilizáció : hasonló aggodalmakat és följajduláso- kat olvashatunk a bibliában is, amely a- zonban inkább csak a szellemi, nevezetesen az erkölcsi degenerációt szokta 'ostorozni; találunk benne példát is eleget, hogy amikor az erkölcsi degeneráció gyökeréig megmérgezte az emberi nemet, a magasabb hatalom radikális eszközökkel pusztított el embert és degenerációt. Isten haragja s az emberi nem romlottsága szülte a vizözönt, majd a tüzes esőt is, mely Szodomát és Gomorrát megemésztette. Azt mondhatnák, hogy a szellemi haladás magasabb fokának mindig kisérő tünete a panaszos felzúdulás a degeneráció ellen. Legjobb példa erre a modern franÖsszekiilönböztek. — Rajz a népéletből. — Irta: Káatorné Kallós Ilonka. (2Janit bosszantotta az Ágnes hallgatása s még élesebben mondd: fctallod-e mondd meg annak a Lajosnak, hogy ne tapossa körülötted a földet, mert . . . Ágnes toppantott a lábával. — Jaj, be nem szeretem, ha a szeretőm féltékeny, az uramnál meg éppen ki nem állhatnám. No ha óhajtod, hogy járjanak körülötted — szólt Jani sértődve, — úgy csak mondd meg, én nem lábatlankodom tovább, hanem keszkenődet ebbe a minutába visszaadom. De erre Ágnest is elfutotta a méreg, hátat fordított Janinak, leült s csak úgy félválról mon- dá, — hát ha olyan könnyen elválna, csak tessék. Jani felkapta a kapát s nagy léptekkel ment a kapuig, ott megállt: Hátha visszahívja Ágnes ? De biz az nem hívta és ő minél tovább állt ott, annál jobban elfogta szivét a keserűség, annál jobban szerette volna elverni a szeretett leányt, a miért az készakarva fájdalmat okozott neki. Midőn látta, hogy csakugyan nem hívják már őt vissza nagy busán ekuliogott. Ágnes, mikor észrevette, hogy Jani elment, elnevette magát. cia társadalom, amely szellemi élet és civilizáció dolgában még mindig a legfejlettebb európai nemzet: s ennek irodalma is visszatükrözi a degeneráció rombolása ellen táplált szorongó aggodalmakat. Mi ennek az oka? Valóban igaz volna-e, hogy a civilizáció szüli a degenerációt és hogy az emberi nem romlása felé siet a haladás utján? Közönségesen azt szokták mondani, hogy a nép „degenerált“: de könnyű átlátni, hogy nagyon is tág értelemben használják ezt a szót. Voltaképen nem is szabadna ezt a szót használni: vagy legalább nem olyan értelemben, mint a hogyan használni szokták. Mivel a nagyobb népesedést, a nagy ipari és kereskedelmi központokat a civilizáció teremti meg, — őt lehetne okozni azért, hogy az egyes embernek kisebb tere marad a kifejlődésre. De viszont a létfen- tartás helyes ösztöne úgy az államot, mint a társadalmat arra sarkalja, hogy előmozdítsa a népesedést. Közgazdasági és politikai szempontból Malthus tulnépesedési — Jaj de bolondos ez a Jancsi, milyen féltékeny. Ej no, majd elszoktatom róla, ha az u- ram lesz. Oombolyitani kezdett és vígan tervezgette, hogy minő kordában tartja ő Janit, majd ha az ura lesz. Egyszer csak két ölelő kart érzett derekán azt hitte, hogy a Jancsi tért vissza, hogy kibékítse. Megfordult, hogy arcába nevessen, hát a szomszédék Lajosával állott szemközt. Hevesen ellökte magától a tolakodót. — Mit mókázol, játszál olyannal, aki szívesen veszi, — kiáltá haragtól villámló szemekkel. — No no, ne pattogj úgy rózsám, — szólt a legény — vagy azt is megtiltotta már Jani, hogy szólnod sem szabad máshoz ? Lám — gondolá Ágnes, — egész kifigurázzák már Jancsit a féltékenységéért. Le akarta főzni a gunyolódót és hetykén mondá: — Janitól beszélhetek, ő bízik bennem, de én nem szeretem, ha valaki komázni akar velem. — Nem teszem többet, csak most engedj meg; na add ide a kezed békülésre galambom. — Minek? Ha nem teszi többet, hát nem haragszom. A legény csintalanul elkapta a leány kezét. — így ni, lásd, ez a békesség jale, mértén nem akarok a legszebb leánynyal haragban lenni. E közben Janin is erőt vett a lelkifurdalás. elmélete ma már meghaladott álláspont és- ellenkezőleg, elfogadott igazság, hogy minél számosabb a nemzet, annál nagyobb lehet a reménye, hogy boldogul. Ha tehát a nagyobb népesedést sok más fontos ok is követeli, akkor nem lehet a civilizációt vádolni azpk miatt a bajok miatt, amelyek a túlnépesedéssel járnak. Csak egy esetben lehetne: — ha ezek a bajok nagyobbak lennének, mint a népesség szaporodásából származó hasznok. De ilyen bajokról aligha lehet szó, mert a nép zöme minden valószínűség szerint régente sem állott jobban fejlett egyénekből, mint ma. Mert a régibb kor átlagemberét nem szabad azokhoz a hősökhöz és nagy férfiakhoz mérni, akinek páncéljáról, súlyos fegyvereiről legendák keringenek. A mai átlag-embert sem az atlétákhoz nem mérjük, akiknek például súlyemelés vagy-birkózás az élethivatásuk. A régi sírokban talált csontok nem nagyobbak, mint a modern emberéi, sőt igen gyakran még a maiaknál is kisebb méretűek. Igaz, hogy a régieknek roppant izonv Vádolta magát, hogy igazságtalan volt ahoz az tides leányhoz; hogy is kételkedhefik benne, mikor hányszor meggyőződött már szerelméről. Visszatért, hogy kibékítse ót. Éppen abban a percben lépett az udvarba, midőn Lajes az Ágnes kezét fogta és nyájasan beszélgetett hozzá. Jani megszédült, mintha csak fejbe ütötték volna. A torkát, szivét úgy szorongatta valami zokogásféle, hogy alig tudta kimondani: — Ágnes! így csalsz te engem ? Ágnes riadtan ugrott el Lajostól, tudta, hogy ez a jelenet égő olaj lesz a Jani féltékenységére; még sem tudott szólni, nem tudta magát menteni úgy elvette az ijedtség a hangját. Jani gyűlölettől rezgő hangon mondá Lajosnak. — Elcsábítottad a szeretőmet; ha ember vagy gyere el a dobogóba, mérjük össze, melyikünk fokosa a súlyosabb. Az ilyen kihívást nem lehet vissza utasítani. — Jól van hát, majd meglássuk, — felelt Lajos, — és Ágnes még magához sem tért a rémülettől, midőn már Jani elrohant. Egyenesen a korcsmába ment, hozatott bort, sok bort és borba akarta fullasztani bánatát és fel-felkurjantott, hogy könnyítsen szétpattanni készülő szivén. A cigányok meghallották, hogy a korcsmában a Faltai fiú bomlik, elmentek hát muzsikálni a sírva vigadónak és Jani dalolt, táncolt, úgy tett
