Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-02-22 / 8. szám
VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. február 22. 8. sz. * * J A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Mátészalka Kossuth-utca 445. szám. (Dr. Barta Ignác ügyvédi irodája.) Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilt-tér sora 40 fillér. Tíkj egyenes ut mizériái. V (A községi elöljáróság figyelmébe.) Jó ideje, halljuk, hogy az egyenes u- ton nem úgy folyik a munka, amint kellene. A közbejött hideg időjárás bennünket is a fütött kályha mellé szorított, s nem érkeztünk az ügyet megvizsgálni. A napokban alkalmunk volt egy helybeli polgárral beszélnünk, a ki az egyenes ut mentén szándékszik telket vásárolni, de olyan aggodalommal van az építkezés nehézségei miatt, hogy egyelőre vár, amig a viszonyok változnak. Jónak láttuk, hogy ez irányban kutassunk s nem kis meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a panaszoknak alapjuk van: az utón 3 árok van nyitva s ezzel a közlekedés meg van akadályozva. Az úttest maga máig sincs elegyengetve, a hó olvadás egész tavat hagyott maga után a völgyben, s mellette jó magas domb emelkedik, ott ahol ma a vasút felé irányuló forgalom vár lebonyolításra. Kellemetlenül érintett bennünket ez a dolog, mert annyi sóhaj, hírlapi polémia és deputációzás kellett ahoz, hogy a közFelelős szerkesztő: Főszerkesztő: Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ: Máté Sándor. ség a várva várt egyenes utat megkapta, hogy nem is gondoltuk máskép, minthogy az elöljáróság két kézzel kap az alkalmon,, s a tulajdonát képező utat olyan karba hozza, hogy a közlekedés akadálytalanul lebonyolítható legyen. E helyett árkokat találunk s úgy halljuk, hogy ezeket azért húzták oda, mert a közigazgatási bejárás még nem volt megtartható. Az úttest szeptember havában ment át a község tulajdonába s eddig még csak nem is hallottuk, hogy a közigazgatási bejárás iránt lépések történtek volna. — Azt hisszük, hogy ha az elöljáróság ez iránt idejében intézkedik, már október havában szabad lehetett volna az úttest. Az ősz pedig olyan hosszú volt, hogy karácsonyig akár tízszer is elegyengethették volna az úttesté:, átéli fagyok a talajt megkeményitették volna, s pompásan bevált volna közlekedésünk ezen rendkívül fontos iránya. Visszagondolunk az elmúlt két—három évre, amikor az egyenes ut eszméjét, még csak áhitoztuk, s a mikor sok szorgalmazás után nem várt rohamos lépésekkel i- gyekezhetnénk községünk fejlődését előmozdítani, minden kéz zsebbe dugva, várja a csodát, mely majd történni fog. Előfizetési árak: Egész érre — — — — — — — Fél .-----------------------------------Negyed , — — — — — — — Egyes szára ára 20 fillér. 8 4 2 kor Remélhetőleg nem várja a község, hogy a telek-vásárlók segítsenek a község baján. Csak nem koldulunk a vállalkozóknál azért, hogy a mi birtokunkat ők hozzák rendbe? Hisz élhetetlenség volna s szégyen, hogy nem tudunk segíteni magunkon. Még nem késő most sem. — A tél engedett hidegségéből, a föld fagya sem mély már, s remélhetőleg nehány nap múlva ásó és lapát is elegendő lesz az úttest rendbehozásához. A községnek igyekezni kell a közmunkát most végeztetni, hogyne háborgassuk gazdáinkat, a mikor a szántás, vetés ideje elérkezik. Addig is meg kell tartani a közigazgatási bejárást! Maholnap 20 ember kezdi meg az építkezést az egyenes utón, ne kellessen a téglát és vályogot kerülő utón, hegyen, völgyön szállítani, a mikor nagy nehezen van szép egyenes utunk! Ezután pedig fokozott figyelemmel fogjuk kisérni az egyenes utón történteket. Minden alkalmat megfogunk ragadni, hogy városunk fejlődését, melyre az ujvárosrész betelepítése van hivatva, előmozdítsuk. Ezer sebtől vérzünk, nem fogjuk elszalasztani tehát az alkalmat, hogy ott a hol lehet, megtegyük azt a mit lehet! Hópelyhek. Irta: Krüzselyi Erzsiké: Ti kis fehérke pelyhek, Hullongó hóvirágok: Takarjátok be lágyan: Szelíden a világot! Aludjon mint a gyermek A selyem-takaróba. A sok kicsiny rügyecske A lágy, a puha hóba. Ti kis fehérke pelyhek, Hullongó hóvirágok, Takarjátok be lágyan, Szelíden a világot! S mig huilongtok kerengve, Álomba-ringató an: Úgy képzelem: virág mind, Fehér virág valóban! Ti kis fehérke pelyhek, Hullongó hóvirágok, Oly jól esik szivemnek így nézni csendben rátok! — Boruljatok a bútól Fájó, beteg szivekre S tartsátok meg mind egy uj Mosolygó kikeletre! Levél Mátészalkáról—Budapestre. — Jegyezte : Veridicus. — Kedves Juliskám I Múltkori levelemben jeleztem neked, hogy folytatni fogom a kisvárosi élet viszonyok leírását és megteszem hozzá reflexiómat. — íme, ezen sorok igazolják, hogy iparkodom beváltani Ígéretemet. Megfelelő képet alkothattál magádnak, hogy állunk itten a tej, vaj, hús, péksütemények beszerzésében, beláthatod, hogy vidéken drága pénzért rosszat kapunk, hogy ha egyáltalában kaphatunk valamit. De kihagytam múltkori levelemből valamit, ami igazán fontos és nagyon jellemző. Nem is hinnéd el édesem, hogy itten már egy kis tiszta zamatos ecetet sem lehet kapni. Néhány év előtt ecetgyár volt Szálkán, a- mely gyárilag, kádakban egészséges ecetet készített, amely hatósági és .pénzügyőri ellenőrzés a- latt állott és a közönség meg volt nyugtatva az iránt, hogy tiszta készítményt kap! Manapság már kérlek ? .............ecetsavat vesz nek, ezt vízzel hígítják és drága pénzért igy árusítják; szóval már egy kis tiszta ecethez sem juthatunk. Szóval e miatt sem boldog már a magyar, mert ezelőtt az a szálló ige járta »szegények vagyunk, de jól élünk.« Mostan oda módosíthatjuk az ősi mondást: »szegények vagyunk, vegetálunk és nagyon rosszul táplálkozunk. De hát mindezekre te kedvesem azt feleled, hogy ha már rósz tápszereket és élelmi cikkeket kaptok, de van legalább friss, tiszta, balzsamos, falusi levegőtök ? Ha csakugyan azt hiszed akkor végtelenül csalódok i
