Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-02-08 / 6. szám
1914. február 3. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 3. öldal. HÍREK. Az én lehunyt szemem... Mit nézel oly mélyen kutatón szemembe, Mit akarsz olvasni jó anyám belőle, Az én lehunyt szemem egy világot takar, Nem árul el semmit, ha egyszer nem akar. Hiúén ha rád nézek én édes jó anyám, Szemem másról beszél, búmat nem mondja [ám Jó színész az élet — tanít egyre másra, Megtanított engem hamis kacagásra. Megtanított, hogy kell elrejtenikönyem, Tudok én dalolni mosolyogni könnyen, De ne kérdezd tőlem,-hogyha leszáll az éj Tart-e a mosolyom ? Arról misem beszél. Ne nézz hát anyám kutatón szemembe, Úgysem tudsz te semmit olvasni belőle, Az én lehunyt szemem bus világot takar, Nem árul el semmit, ha egyszer nem akar. Kellényi Mici. Újságot olvasok és felhívom az olvasót, hogy olvasson velem, illetve kísérje figyelemmel az olvasásomat. Nézzük. íme egy kedves kis hir. „(Cu So4)“. Tegnap már megírtuk a nevezetes tényt, hogy a műegyetemi hallgatók Mensa Akadémiáján többé nem főznek savanyu burgonyát, mert ettől a technikusok kétszer is betegek lettek. A rektor egyszerűen beszüntette a kellemetlen ételt, mert mindkét esetben vigyázatlanság volt okozója a szomorú esetnek. Ugyanis a savanyu burgonya rézüstben fővén rézgáliccal (Cn-S 0 4) telittetett. Ez a hirecske úgy hat rám, mint ez a mostani borongós idő, mikor kinézek a kávéház ablakán. De menjünk tovább, keressünk viditóbbat, hol nem látszik az árny. Íme: „Bécsben a Burgszinház“-ban most adtak egy darabot, melyen a Róthschild ház két tisztviselőjével képviseltette magát. A darab Rotschild Lottika eljegyzésével foglalkozik egy német duodec herceggel. A herceg nagy állam kölcsönöket akart a Rothschil- doktól stb. . . stb. . . Ez is rendben van ez is valami, de menjünk tovább : csak tovább. „Templomberendezési részvénytársaság Selmecbányán. Az irt címen egy részvény- társaság alakult egy millió korona alaptőkével, a mely busás hasznot igér a részvényeseknek. A részvények túlnyomó részét az alsó klérus tagja jegyezték.* No de menjünk tovább, hát ez mi ? „ Az Unió-klub költözése. A Hungária szálló helyiségében lévő Unió-klub, a- mely a budapesti milliomosokat gyűjti esténként falai közé, jövőre elköltözik eddigi fényes helyiségéből. A milliomosok klubja nem azért hagyja el régi hajlékát, mert túlságos magasra emelték a házbért.“ Ebből elég volt, ez az utolsó mondat, azt hiszem teljesen fölösleges is volt. Megvallom ennyi fény után, most már vágyom egy kis árnyra. Olvassunk tovább. „Tömeges kivándorlás. Nyíregyházáról Írja tudósitőnk, hogy január hónapban 270 Amerikába szóló útlevelet adott ki a vármegye. Ez a szám feltűnően magas, mert a múlt év egyik hónapjában sem vándoroltak ki ennyien.“ De hopp, itt egy kis hirdetés ötlik a szemembe: „Télen egy bedörzsölés a Diana sós- borszeszből kincset ér. Sokan összehasonlítást tettek a többi utánzatokkal és a végén mindenki pártatlanul a Diana sósborszesz mellé szegődött.“ S itt bocsánatot kérek az olvasótól, én is teszek egy próbát, mert az olvasásban nagyon megfájult a fejem . . . m.-s. Csütörtöki strófa. Szálkán járván kávéházban, — Hol mindnyájan kávét ittak, — Furcsa járvány tűnt szemembe, Ha jól tudom neve: pik-pak. Csak morajló zsongás hallszik, Meg az óra ketyeg: tik-tak; És a zsongó lassú zajból Ki-ki hangzik e szó pik-pak. Egy haldokló nagy beteghez, Még orvost is innen hittak, S megvizsgálván a beteget, Annyit mondott csak, hogy pik-pak. Kérdezték a gyógyszerészt is A nagy beteg vájjon mit kap ? Drága mérgét csak keverte, S folyton csak ezt mondta: pik-pak. Menj a bankba, vagy ügyvédhez — Kit elöted sokszor szidtak, — Menj boltba vagy hivatalba, Mindig csak ezt hallod: pik-pak. Menj a bálba, vagy Royálba, Központba, hol sok a friss lap Mindenütt dühöng a járvány, Mindenütt ezt hallod: pik-pak. Bárhogy óvjam is magamat, Eszem, szemem-szám már tikkad Tudom kiüt rajtam is e járvány, melynek neve: pik-pak. Ecsedi kokó. Házasság. Bakó István mátészalkai m. á. v. pályafelügyelő február hó 10-én tartja esküvőjét Leitner János nagykárolyi tekintélyes iparos leányával Franciskával. (Minden külön értesítés helyett) Eljegyzés. Komárom y Lajos és neje Baksai Lila helybeli tekintélyes iparosunk Lenke leányát eljegyezte Perey Sándor beregkisalmási aljegyző. Jól értesült forrásból veszszük azon kellemes hirt, hogy a »József kir. herceg Sanatórium- Egyesület“ helybeli fiókja ügybuzgó vezetőségének, az egyesület szombati estélyére, sikerült Pa- kots József, a hírneves írót, az egyesület főtitkárát, felolvasás tartására megnyernie. Örömmel régistráljuk ezen hirt, mely bizonyára széles körben élénk viszhangra talál és élvezetes estét helyez kilátásba. Pintér Imre mflvészestélye folyó hó 3-án este zajlott le a „Központi“ szálló nagytermében. Dacára az abnormis, zord időnek, amilyenre rég idők óta nem emlékszünk, az utak térdig érő hóval voltak borítva és úgyszólván járhatatlanok voltak, dermesztő hideg szél fújt, — mégis szép, intelligens közönség zsúfolásig megtöltötte a termet. Pintér teljes igyekezetével azon volt, hogy viszonzásul egy felejthetetlen estét nyújtson a közönségnek, a mi sikerült is neki. Gyönyörű bariton hangjával megtöltötte a termet és „Régen volt, régen volt. Mikor a falevelek hullanak. Fecském, merre szálsz“ stb. énekszámokkal elragadta a közönséget. Méltó partnere volt Parlagi Kornélia Soubrette primadonna gyönyörű hangjával, bájos magánjelenetével és az egész kis művészgárda Szemere Gyula szalon komikussal együtt a válogatott apróbb színdarabok előadásával nagy élvezetet nyújtott a közönségnek. A conferencie- re szerepét Szemere elég ügyesen töltötte be. »A mai cselédek. A kíméletes férj. A peches ember“ stb. előadásával kacagtatóbbnál-kacagtatóbb jeleneteket röktönöztek és tanúságot tettek arról hogy fehér programmal is lehet nagy sikert arat ni és igaz művészember minden pikantéria nélkül is tud műélvezetet nyújtani. Programmját és Ígéretét be is váltotta, mint a hogy egy Pintértől mást nem is lehet várni.. Az előadás után még szép számú közönség maradt együtt jó hangulatban és ott maradt a „Központibban a kis művészgárda is. Késő éjszakára járt az idő, midőn froppans jelenet játszódott le Pintér és a közönség között. T. i. egyszerre csak a szomszédos szobából kihallatszott Pintér gyönyörű bariton hangja, amidőn „Elmentem a templom mellett.« c. dalt énekelte. Mindenki meglepődve tekintett fel, mert Pintér ott ült az étteremben. S akkor egy jókedélyü ur oda lépett Pintérhez, vállára telte a kezét s e szavakat intézte hozzá: ön uram nem Piintér, most leleplezem magát, mert elhoztam az igazi Pintért is,' itt van a szomszéd szobában, ön csak az ál Pintér. Pintér maga is eleinte meglepetve nézett fel, de aztán mosoly- lyal nézte a közönség mozgolódását. Mindenki szorongó érzéssel nézett a szomszéd szoba ajtajára és ideje is volt, hogy megnyíljon az és kilépjen rajta Józsi, a főpincér egy gramofonnal a kariáígP. . /Szomory Dezső „Györgyike drága gyermek“ czinrtü-színmüve a Vígszínházban zajos sikert aratott. A fővárosi lapok egyértelműen nagy elös- meréssel írnak „Györgyikédről és Írójáról. Mi is végtelenül örülünk a sikernek, mert hiszen Szo- mory Dezsőt számtalan kötelék fűzi városunkhoz Itt éltek szülei, itt élnek közeli rokonai, évente többször időzik városunkban és mindég örömmel jön közénk. Lelkünk teljes melegével gratulálunk az illusztris Írónak, minden hozzátartozójának és különösen édes anyjának, a mindnyájunk által szeretve tisztelt „Zseni néninek.“^) _____ aS o M es p Ut ^ a B r «a > támgépeket, fjWfíLpt ferdülés elleni TUZUlwl mérték szerint készit: Sérvkötöket, haskötőket, Blumberg József, keztyü-, kötszer- és fűző gyára, betegápolási cikkek, orvosi műszerek nagy raktára. Külön próba terem! fpp^ Nyíregyháza, kath. paróohia épület. 33 CO ® N >1 <3 a <-) ® t*r * pr
