Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-01-25 / 4. szám
2. oldal. mAt észalka és vidéke 1912. január 25. De a jelen esetben feltétele polgári iskolánk jövőjének is. Ha gazdaközönségünk nagy arányban keresi fel, úgy igényelheti majd a kifejlesztését, — mig a részvétlenség — esetleg a beszüntetést vonja maga után. Polgári iskolánk kifejlesztése városunk és vidékének evidens érdeke, de a mely csak úgy valósítható meg, ha annak javát az általános felkarolás által mindannyian munkáljuk. A hozott és hozandó áldozat hasznos befektetés, amely idő múltán busás kamatot hajt népünk magasabb kultúrájának megteremtése által. Megalakult folyó hó 21-én vasárnap délelőtt a Mátészalkán létesítendő kórház bizottsága cs ez által a kórház ügye egy nagy lépéssel jutott előre. Már 1909. évben foglalkozott a kórházi ügygyei, mint társadalmunk egy nagy szükségletével a helyi sajtó akkori egyetlen képviselője a „M—a.“ s azóta folyton felszínen van a kérdés. Folyton olvashattunk róla cikkeket, hol egyik, hol másik lapban tették szóvá a kérdést, anélkül, hogy a kórház ügye előbbre jutott volna. Laptársunk újévi száma : „Jézuska hozd el a mi kórházunkat!u cim alatt behatóbban foglalkozott az ügygyei. De ekkor mi már megindítottuk actiónkat, mely a cselekvés stádiumába volt hivatva terelni a kórház kérdését, mely eddig a sajtóban csak mint óhajtás nyilvánult meg. Már akkor eljuttattuk írásbeli kérdésünket a társadalmunk azon férfiaihoz, kik ezen ügyben véleményt adni leghivatottabbak. A kérdésünkre adott válaszok igen érdekesek, egy- egy válasz úgyszólván egy-egy cikk hivatott emberek tollából arra nézve, hogy hogy .oldhatjuk meg ezt a kérdést. A válaszok leközlése után a helyi sajtóban kialakult a vélemény, hogy most már csak a bizottság megalakítása van hátra, mely az ügyben a cselekvés terére lépjen. De ki hívja össze az értekezletet? Az értekezletet a kórház ügyben összehívni 1909. év óta, meit evvel a tíz körmömmel. Az én papomat ne bántsa senki! Én szeretem a papomat. Nem maradok én adósa egy csü tengerivel sem. Én tudom mit mond a kárta. Már az idén is megfizettem a papbért. Olyan búzát hoztam én, mint a szinarany. Mintha csak a galambok hordták volna össze. Most meg ha meg nem sérteném a tiszte- letes urat, hoztam efy kis ajándékot. Fogadja el ezt a pár tyúkot, jó szívvel adom. Olyan ezqiind- a kettő, olyan mint a só, a húsa olyan szép sárga, mint az a szép sáfga citrom, pedig én nálam nem kényesedik el a jószág. Nem kaptak ezek még az idén egy szem tengerit se. De hát jófajta mindakettő. Ilyen pár tyúkja nem lesz a faluban senkinek tudom, hogy megemlegeti róla özv. Bordásnét Jó tojó ez mind a kettő, csak arra tessék ügyelni, hogy a fészekben maradjon mindig egy palosna tojás, mert különben egyszer szalmatübe, máskor ide, máskor oda tojnak, akkor pedig aztán keresheti a tojást ottan vilaguntig. A pap csöndes derültséggel hallgatta özv Bordásné szőáradatát. Örülne is a két tyúknak, meg nem is. Nagyon szépen megköszönte, de önkéntelenül is azt kétdezte, hogy hát mit fog ő enni adni ennek a két jószágnak ? Jaj lelkem tiszteletes uram hát lássa csakugyan meg kell magának házasodni. Ilyen gyámolmikor az eszme felvetődött, senkinek sem jutott eszébe, s méltán panaszolta a „M—a“ legutóbbi számában, hogy az eszme felvetése óta három év telt el és még nem történt meg az első lépés ebben az ügyben. Nos hát mi megtettük az első lépést, tisztán azon szándékból vezéreltetve, hogy a köz érdekében cselekszünk, midőn egy bátor és gyors cselekedettel előbbre viszük az ügyet. Ugyanakkor, mikor laptársunk fent irt conclusiót az ügyből levonta, már mi a cselekvés terére léptünk és megjelent felhívásunk városunk ée járásunk polgáraihoz, melyben a kórház ügyben az értekezletet 1912. január 21-én délelőtt 11 órára a „Központi“ vendéglőbe összehívtuk. S most örömmel jelenthetjük ezen cselekedetünk eredményes voltát, mert mint cikkünk feje is mutatja: Megalakult a Mátészalkán létesítendő kórház bizottsága. Ez a bizottság van hivatva a további fontos teendők megtevésére, annak megválasztott elnökében és tagjaiban megvan a garancia arra nézve, hogy az ügy nem fog elposványosodni és megtesznek mindent, a mi megtehető. Nem várjuk tőlük azt, hogy mint egy varázsszóra állítsák fel a kórházat. Mert hiszen ez lehetetlen. Nagy megfontolás és körültekintés szükséges. Már az építésnél figyelembe veendők azok a hygienikus követelmények, melyek nélkül a kórház hiányos volna. Éppen azért helyeselhetjük dr. Rosenberg Ignácnak azon indítványát, hogy a bizottságnak néhány tagját egy pár nagyobb kórházhoz tanulmányozás céljából el kell küldeni. S éppen azért nem helyeselhetjük azt, hogy már kész építési tervekkel állottak elő és nyújtottak be a képviselő- testülethez. S itt nem hallgathatjuk el azt a körülményt sem, hogy vannak olyan javaslatok is, melyek adóalapon kidolgozott számításokkal akarnak a bizottság működése elé vágni. Hagyjuk ezt kérem és bízzuk a bizottságra. Vannak ott olyan szakképzett férfiak, akik értenek az ilyen számításokhoz is. Ezek után az alábbiakban közöljük az értekezletlefolyását: Szép számú közönség jelenlétében, az értekezletet a „Mátészalka és Vidéke“ nevében Dr. Dienes Dezső lapunk főszerkesztője nyitotta meg, kifejtve azt, hogy a sajtó megtette kötelességét az által, hogy a kórház közszükséglete iránt az érdeklődést legteljesebb mértékben felkeltalan is a férfi nép mind I . . . Hát kell ezeknek enni adni ? Nem kell ezeknek semmi. Úgy elszemergél- nek ezek az udvaron, hogy hangot se adnak e- gész nap. Csak azt kell megnézni, hogy először hova tojnak, azután azzal sem lesz semmi baj, csak mondom arra kell vigyázni, hogy egy tojás mindig maradjon a fészekben. Hej, hej . . . . ha szabad volna özv. Bordásnénak beszélni, majd meg tudná azt mondani, hogy ki tudná ennek a két jószágnak jól gondját viselni. Nem is olyan messze kellene érte menni. No de hát „ne szól szám, nem fáj fejem,“ azt mondja a példabeszéd is Megyek is már. Isten megáldja a tiszteletes urat. Még csak annyit akarok mondani, hogy ha netalán nem tojna valamelyik tyuk, tessék megrostálni, az bizonyosan használni fog, ha egy kis szenes vizet tetszik neki adni, az sem árt. Amíg hazament özv. Bordásné, mindenkinek elmondta, hogy épen most volt a papnál. Vitt neki egy pár tyúkot ajándékba. De van már ott minden. Pince, kamara tele van már ott, nem sokára asszony is lesz a háznál, legalább neki úgy mondta a pap, hogy nemsokára meg lesz a kézfogó, őtet még a lakadalomra is meghívta. (Folytatjuk.) tette, s most már a kérdés annyira megérett, hogy a társadalmon a sor, hogy a sajtó által javasolt és teljesen megvilágított eszmét megvalósítsa. Mert a kérdés már kinőtt a sajtó keretéből, szükségesnek vélte a „Mátészalka és Vidéke' a mai értekezletet egybehívni, szükségesnek látja a kórházi bizottság megalakítását, mely hivatva lesz ezen ügyet tovább fejleszteni és a létesítendő kórház további szükségleteiről gondoskodni. Indítványt tesz a kórházi bizottság mikénti megalakításáról és kéri a jelenlevőket, első sorban az elnök megválasztására és a tárgyhoz való hozzászólásra. Ezután Kathona Géza emelkedett szólásra és szép költői szavakkal ecsetelte azt >a magasztos hivatást, mely a társadalomra ezen humánus intézmény létesítésével hárul. Szerinte egyelőre egy előkészítő bizottságot kellene kiküldeni, amelynek a bizottság szervezése volna a feladata. Dr. Rosenberg Ignác a kérdés megoldásánál körültekintésre int, nehogy akár az alakítandó bizottság, akár a község elhamarkodva határozzon, miért is eÄzetes tájékozást lát szükségesnek, hogy hygiéniktis szempontból a kórház minden követelményeknek megfeleljen, éppen azért korainak tartja az építési tervnek egyesek által a képviselő testülethez való benyújtását. Ezek után Kathona Géza indítványával szemben javasolja, hogy a kórházi bizottság már most alakíttassák meg. Dr. Bródy Sándor ia ilyen értelmű javaslatot tesz. Többek hozzászólása után az értekezlet kimondja a kórházi bizottság megalakulását. Ennek elnökéül Péchy László főszolgabíró választatott meg, aki az értekezlet idejében Budapesten tartózkodott és éppen a kórház érdekében fáradozott. Ezen körülményt dr. Dienes Dezső jelentette az értekezletnek, melylyel általános örömet keltett. Társelnökké Szálkái Sándor orsz. gyűlési képviselő, a bizottság tagjaivá dr. Csató Sándor, dr. Rosenberg Ignác, dr. Vida József, dr. Bródy Sándor helybeli, dr. Belényessy László nagydobosi dr. Glatter A. Béla nagyecsedi orvosok, Almer Béla, Kálmán Ernő, továbbá a nagyecsedi és nagydobosi gyógyszerészek, Kathona Géza, Ro- hay Gyula, Doby Antal, továbbá a sajtó részéről dr. Dienes Dezső és Fazekas Arthur választattak meg. A bizottság jegyzőjévé dr. Barta Ignác választatott meg. Az értekezletet dr, Dienes Dezső rekesztette be, kifejezést adva nagy örömének a fölött, hogy lapunk hivó szavára oly szép számú, intelligens közönség jelent meg. HÍREK. Nem alkuszunk. Az igazságügyminisztérium leirt a városhoz, hogy nem alkuszik és ha a kívánt összegért nem adják bérbe a Járásbíróság helyiségeit, akkor feloszlatja a helybeli bíróságot és községeit szétosztja a szomszédos bíróságok között. A város ezek után igazán nehéz helyzetbe jutott. Mert a felajánlott összeg nem fedezi a bérépület amortisátiós kölcsöné- nek kamatait és egyéb költségeit. Az igazságügyminiszter fenyegető álláspontja a várossal szemben pedig érthetetlen, mert hiszen á mátészalkai járásbíróság igen régi és létesítése nem volt ehez a bérépülethez kötve, mely tisztán a város Önkéntes áldozatkészsége folytán épült.
