Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-09-06 / 36. szám
Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉREK HIVATALOS KÖZLÖNYE. «MB MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Az iskola és az élei. Alig küldi az ősz előhírnökeit: a gyengéden suhogó szellőcskéket, melyek serényen kopaszt]ák a fonyadt faleveleket, máris megnyílnak az iskola kapui, beengedve azokba a tanulni vágyó ifjúságot. Iskola és élet: mennyi elválaszt- hatlan kötelék fűzi e kettőt egymáshoz és még is, mennyi idáig elsimi- tatlan ellentét mutatkozik közöttük. Az iskola hivatása, hogy előkészítsen az életre. Ez a fő- és csaknem egyedüli hivatása, melynek szükségességét soha annyira nem éreztük, mint éppen a mi korunkban, hol a tudás néikülözhetlenné vált. Ennek a hivatásnak azonban, a pedagógiának évszázadokon át végbemenő fejlődése dacára, még mindig nem felel meg kielégítően. Sok mindent tanítanak az iskolákban, az általános műveltség elsajátítása cégére alatt, amire a gyakorlati életben szükség nincs és ezáltal mód felett szaporítják a tananyagot, amelyet a fejlődésben levő agy kénytelen befogadni, amire az fizikuma szerint a túlnyomóan legtöbb esetben képtelen; ellenben még ennél is sokkal több az, aminek tudása az életben feltétlenül szükséges, de az iskolában nem tanítanak. Igaz, hogy sokat, nagyon sokat javítottak a tanítási rendszeren. De arra a meggyőződésre még se tudnak fanyalodni még legjelesebb pedagógusaink sem (sőt éppen ők legkevésbbé), hogy itt már semmi reparatura nem segít, hanem a régi tradíciók elvetésével, teljeseu uj, a mai viszonyoknak mindenben megfelelő tanítási rendszert kell bevezetni. Csak a legszembeötlőbb példát említjük, mert egy cikk keretében lehetetlen a mai tanítási rendszer összes anomáliáit felsorolni. Ez a gimnáziumaink lidércnyomása: a latin nyelv. Érthető, hogy aki pap, orvos vagy ügyvéd akar lenni, egyéb, a latinnál mindenesetre fontosabb tantárgy mellett, még valami latint is tudjon. De hogy erre a leendő hivatalnoknak oly múlhatatlan szüksége legyen, hogy gyengébb tudása mMt pályafutásának egy egész évét elveszítse, azt már igazán érteni nem lehet. Fogjuk fel (s ezt jogosan tehetjük fel, mert ezer meg ezer eset van reá), hogy a szülő az elemi iskolát végzett gyermekét a gimnáziumba Íratja be, helyesen úgy okoskodván, hogy mai rendszerünk szerint a gimnázium úgyszólván minden értelmiségi pályára képesít, de egy-két év után, amikor már gyermeke egyénisége, tehetsége határozottabb, könnyebben felismerhető alakot kezd ölteni, a kereskedelmi pályára szánja őt. Hiszen a mai világban a kereskedői pályának Ígérkezik a legszebb jövő. Igen ám, csakhogy a gyermek sehogy- sem tudja bevenni a régi, már nem is porladozó, de a Nirvánába eltűnt rómaiak ékes nyelvét. A tetterőben duzzadó, mindenkeppen életrevaló ifjúnak ezért reményteljes életéből egy évet kell álgoznia, mert a második vagy harmadik osztályban latinból megbukván, csak egy évvel később végezheti a negyedik osztályt, amelynek sikeres levizsgálását a kereskedelmi iskolákban megkövetelik. Élete további folyamán aztán az a megbe- csülhetlen haszna háramlik ebből reá, hogyha egyik adósa megtartja a pénzét, helyesen tudj a konjugálni az „amo“-t. (Vagy tán régesrégen elfelejtette!) Erre nem fogadható el az a válasz, hogy hát miért küldik a kereskedelmi pályára szánt gyermeket a gimnáziElhivott a . . . Elhívott a város zajából, Majd későn, majd követelőn Egy kicsinyke ház a dombtetőn. És eljött értem a halk haranszó, Eljött a nyüzsgő zajon át, S én követtem hivó, halk szavát. És hivott a szellő, hivott a csend, Hivott jó anyám aggódó szava És unszolt a fájdalom haza. Az a kis ház a dombtetőn, Ezüst szava a kis harangnak, Tudom, egy álmot temetni akarnak. Érzem, tudom, a szellő beszéde, S jő anyámnak esdő imája, Értem úgy is száll majd hiába. Én ismét megyek a kicsinyke házból Nem fogja már lelkem a varász, Lángot szomjaz a szunnyadó parázs. Ismét elmegyek a város zajába, Kóni az utcákat, szünös-szüntelen, Álmom folytatását hátha meglelem. Kelényi Micike. f Billy ör@3i$é|®. Judson, a Vasmacskához címzett vendéglő kövér csapiárosa tétlenül állt az ivóban, egy júliusi nap meleg délutánján, mikor belépett a falu öreg levélhordója ás fontoskodva mondotta : — Nincs magának semmi, Judson ur, csak Podden Williamnak jött egy levél, külföldi bélyeg van rajta. Judson egykedvűen vette fel a levelet, meg se nézte, hanem bevitte a lakószobájába s letette az asztalra. Judsonné, ép oly kövér, mint az ura, felébred szunyőkálásából és bosszankodva kérdezte: — Mi baj Sam ? — Csak egy levél az öreg Poddennek, a mi címünkre jött, Németországból, vagy honnan. — Mégis szemtelenség, hogy hozzánk küldeti a leveleit — mondotta Judsonné s kezébe vette felháborodásának tárgyát. — De hiszen ez Amerikából jött, Kije van odaát? — Kije! Hát nem dicsekszik folyton a Joe bátyjával, a ki odaát úgy megszedte magát ? — Igen, ismerem azt a históriát — mondotta Judsonné s megvetően forgatta meg kezében a levelet. Nagy örömére észrevette, hogy a boritéka nincs jól leragasztva. Bátortalanul dugta bele a kövér mutatóujját, hogy sértetlenül felnyissa a borítékot. — Oh, Sam, néz ide, már nyitva van! — No, csak baj ne legyen belőle. Tudod, hogy ezért megbüntethetnek ? — De ki fog tudni róla? Hiszen köny- nyen leragaszthatom újra. De ha már nyitva van, legalább nézzük meg, mi van benne? Az ura helytelenitőleg rázta a fejét, de aztán feltette orrára a pápaszemét s olvasták: Boston, Broa Street 1910 junius 27. Tisztelt Uram! Sajnálattal vagyok kénytelen közölni önnel a szomorú hirt, hogy testvérbátyja, Podden József ur, folyó év junius 23-án itt elhunyt. Halála előtt engem bízott meg, hogy szövegezzem meg végrendeletét, melynek értelmében ön az egyedüli örököse kétszázezer dollár, az önök pénze szerint negyvenezer fontot tevő egész vagyonának. Néhány hétig tart még, mig eleget tehetünk a törvényes formaságoknak. Mihelyt azokon tulleszünk, személyesen kelek át Angliába, hogy átadjam önnek az ösz- szeget. Tisztelettel Flooker Hiram. Uj és használt iskolai könyvek az összes debreceni és vidéki iskolák részére kaphatók Csáthy Fcrcncz DEBRECZEN, PIACZ-UTCZA 8. SZÁM könyv-, zenemű- és papirkereskedésében, Ügyeljen a címre!
