Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-07-12 / 28. szám
2-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 28-ik szám kik a mindennapi élet convencionális hazugságait, a mai ember tradícióit a nyers őszinteség szent nevében ki akarnék irtani. Hogy Mátyás király- lyal meghalt az igazság — mondta egy szellemes Írónk azért mi még megvagyunk valahogy, de ha a hazugság megtalálna halni, menten odavesznénk mi is. Ez igaznak hazudott állítás nem a hazugság glorifikálása, hanem egy költői túlzás, melyből kihámozva, e játszi szellemeskedés magvas igazságot is rejt magában. A nyers őszinteség, a mások érzékenységének, sőt előítéleteinek s személyi megbecsültetésének a semmibevétele megbénítaná a társadalmi együttműködés lehetőségét, megbontaná a társadalmi összhangot és békét, mert hiányoznék az a kötő anyag, mely az egyes egyéneket egy társadalommá forrasztja, egy magasabb egységgé avatja. Mi nem imádjuk azt a kíméletlen „szókimondást“ önmagáért, ez előttünk csak eszköz nagyobb célok érdekében. Nem hódolunk meg annak az öntetszelgő, kacérkodó „őszinteségnek, mely csak azért őszinte, mert az tetszetős és népszerű valami s taktikának se legutolsó. Mi igenis kérlelhetetlenül szembe szállunk minden oly törekvéssel, mely az egyes érdekében a köz hátrányára volna. De azt az üzleti „őszinteség“-et, mely minden szükség és a közérdek által indokolt minden cél nélkül a társadalmi béke megbontására vezetne — távol fogjuk magunktól tartani. ^ Tudjuk, hogy egyesek félre fognak érteni és hogy mások gunyoros kéz- legyintéssel, szánakozó főlénynyel nézik általában a vidéki hirlapirás minden igyekezetét. Páholyból tapsolni mindenesetre kényelmes dolog, sajnálkozva mosolyogni még kényelmesebb. De azok ne feledjék el, hogy mi se hivaSajnos, hogy a mostoha viszonyok attól a nagyszerű és egészséges élvezettől is megfosztottak bennünket, amit a szabad folyóvízben való fürdés nyújt az embernek, mert messze földre kell járnunk, mig folyóvízre találunk. Múltkori leveleimben híven leírtam az itteni téli életet, amikor úgy késő ősszel a hideg, ködös, esős napok szobáinkba zavarnak bennünket; láthatod ezen soraimból, hogyan nézünk ki nyáron, amikor mindenki örül a nagy természetnek és amikor minden bokor szállást ad a „szegénynek.“ Sokszor elgondolom, hogy ilyen helyeken nem községeket kellett volna alapítani, hanem maradtak volna meg pusztáknak, egyéb hijján hadd gyönyörködtette volna az embereket a „délibáb a rónákon.“ Mindezekkel szemben kedves Juliskám Budapesten megtalálod mindazon előnyöket, szépségeket, élvezeteket, amikre itten az úgynevezett ha- misittatlan természet mezején hiába vágyó- dol. Ha friss levegőt akarsz, ottan van a Városliget, Népliget Zugliget, Hűvösvölgy és a páratlan szépségű és kies Svábhegy és a gyönyörű árnyas sétaterek; ha fürödni akarsz, ottan vannak az uszodák és a Duna vatásos, se dilettáns irók nem vagyunk, még kevésbé megfizetett szereplők. Nekünk az irói qualitásokról oly magas fogalmaink vannak, hogy nem tartjuk magunkat a közönség felett állóknak, kik a kurulleszi székből fölötte és cselekedetei fölött Ítéletet mondunk. Mi csak szerény tagjai vagyunk annak a közönségnek, melylyel szemben nem arrogáljuk magunknak a csalhatat- lanság és feliilmulhatatlanság fémjelzését. A kellő formában közölt ellen- véleménynek mindig helyt adunk, mert mi nem a közönség fölött álló bíráló forum akarunk lenni, hanem mint a múltban, úgy a jövőben is, — éppen a közönség véleményének szószólója, felfogásának és közhangulatának a tükre, anélkül, hogy a közönségétől esetleg eltérő álláspontunkat bármily kérdésben is elpalástolnók, vagy meggyőződésünket bármily tekinteteknek is alárendelnék a közérdek rovására. A mi szükebb érdekkörünkben a kultúra és a haladás zászlóját lobogtatjuk mi. Azét a kultúráét, mely nem régi archívumok porlepte történeti lapjaiban szunnyadózik, hanem azét, amely eleven, lüktető élet szebbé és kellemesebbé tételére irányul s mely a mindennapi élet apró dolgaiban nyilvánul meg. Ez a mi vállalkozásunk delej tűje, ennek az őszintén átérzett feladatnak a kötelességérzete s e kötelességérzet által sugalt szilárd akarat és szándék hat át bennünket, midőn e feladatot nem hivalgásból — ezt némelyek tudják is — de kötelesség- tudásból vállaltuk. Ezek a szempontok legyenek irányadók olvasóink előtt is, midőn őket ezennel törekvéseink méh tánylására s közös munkálkodásra szeretettel felhívjuk. fürdők, mindezen kellemetességek a vidéken a „kegyes óhajtások ködvilágához“ tartoznak. Denique, arra az eredményre jutunk, hogy igazsága volt néhai jó Podmanicky Frigyesnek amikor azt állította, hogy Budapesten esik a legkellemesebb nyaralás! De hogy mégis valami újsággal szolgáljak, megemlítem, hogy végre-valaliára megkezdték az asfalt-járda csinálását; bontogatják az utcákon a régi hepe-hupás nyaktörő kövezetét és ha majd őszre a kicserélt villanyos ivlámpák világítják az aszfalt trottoirt, hát akkor majd mégis egy jókora darabot tördelünk le eddigi mucsai címünkből és jellegünkből. Terveznek még itten sok mindent, a jő szándék meg van az emberekben, csakhogy mire a jó szándék kivitelre kerülne, hát a lelkesedés lobbanó szalmatiize hirtelen kialszik. A történelemből Napoleon császár élete jut eszembe. Amikor Napoleon édesanyjának hírül vitték, hogy fiát császárrá választották, bus resignációval sóhajtott fel: „Csak sokáig tartson!“ Más alkalommal egyebekről szerető Mariskád. HÍREK. Jegyzetek* A »kulturális« kifejezés kissé elkaptatott, majdnem kompromitált valami. Fogalma büszke produktuma az emberi agy és kéz minden rendű és rangú tevékenységének, de a köznapi használatlan mintha unalmas és sablanos kezdene már lenni. Privát dolgainkat nem ritkán a »kulturális« bizalomgerjesztő bélyegével látjuk el, törekvéseinket a »kulturális« megvesztegető epitetonjába öltöztetjük, busás nyereséggel kecsegtető vállalatainkat kulturális jelentőségűnek mondjuk, terveink megint csak a kultúrát szolgálják, nem szólván felfogásainkról, melyek bizonyára szintén a kultúra jegyében fognak diadalmaskodni. Ezzel párhuzamosan az »uri« szó fogalma jelenti mindazt, mi emberi sajátságokban a hétköznapinak és közönségesnek felette áll és amely szó a mindennapi élet számtalan vonatkozásaiban alkalmazást talál. Az »uri« jelző megkülönböztetően elválasztó határvonalat jelent a »paraszti« fogalomtól, illetve annak szokásos értelmétől nemcsak a külsőségeket illétőleg, hanem a szellemi élet terén is. »Uri« ember alatt nemcsak uriasan öltözött, kanem gondolkodásban, műveltségben és jellemben is a közönségesnél valami magasabbrendü embert értünk. Az »uri« szó fogalmába beletartoznak azok a különböző rangú és tárzadalmi állású egyének különböző csoportjai, melyek abban az egyben megegyeznek egymással, hogy külső megjelenésben szokásokban és esetleg egyéb tekintetben is oly közös vonásokat mutatnak fel, melyeket a közgondolkodás az »uri« fogalmának a mivoltához elengedhetetlen feltételként hozzátartozóknak képzel. Vagyoni, helyzeti, társadalmi s egyéb körülmények szolgálnak zsinórmértékül arra nézve, ki tartozik az »uri kategóriájába. A jól szituált bérlő, vagy kisbirtokos nem tartozik okvetlenül az »uri« osztályhoz, ellenben a hatvan koronás díjnak esetleg igen. Szóval nagyon bizonytalanok és ellenőrizhetetlenek azok a mamentumok, melyek valakinek az uri mivoltát meghatározzák. Tagadhatatlan, hogy annak a szónak valami antisociális s aristokratikus mellékize van. Ez a szó akaratlanul is az előjogokra, kasztokra, jobbágyságra, szóval a társadalmi egyenlőtlenség igazságtalanságaira s előítéleteire emlékeztet. A szociálisták előtt pedig éppen a gyűlölet és lenézés tapad ehhez a szóhoz azon táborokkal szemben, melyek ellen ők a nem »uri« elemek szakadatlan háborúságban állanak. Ez a fogalom nekik annyira ellenszenves, hogy azt a mindennapi érintkezésük szótárából egyszerűen kiküszöbölték. Még a sablonos udvariassági formák használatából is kiüldözték, mint egy kellemetlen mementóját a társadalmi különbségeknek. És ebben van logika és észszerüség. »Uri emberek«, »uri társaság« s hasonló megkülönböztető kitételek a felvilágosodott ember előtt is már kellemetlenül hangzók ... Az »uri« szó végre is tényleg nem alkalmas a magasabb rendüség, a nagyobb érték kifejezésére. Erre a célra sokkal megfelelőbb a »kulturális« szó, mely nem jelzi bizonyos tendenciával a gyűlöletes, antisociális osztály ellentéteket, hanem ellenkezőleg társadalmi vonatkozásban nivelláló, kiegyenlítő s a köz- miveltség fegyverével a belső igazságot érvényre juttató szerepet képvisel. És bármennyire sablonos legyen is a kultúrával való folytonos kacérkodás és annak csalétkiil való untalan emlegetése, a fejlődést annyira hatalmába vette a kultúra büvköve, hogy VAUIÉT fest és vegyileg tisztit mindennemű rafiát kifogástalanul a leg-1 IllLi jutányosabb árak melleit. HEBREGEM. Gyár ás főüzlet: í Telefon 701. firany dános-utca 10. sz. Telefon 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. □ Fiók-üzlet: Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám. á
