Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-06-21 / 25. szám
2'ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 25-ik szám negativ módon támogatják a gonoszokat — s ily módon lassanként megszületik az a titkos, nyíltan nem vallott, lappangó klikk, vagy kaszturalom, mely láthatatlan hálóját kiveti az egész közéletre. Óriási hatalom ez, amelyet nem mernek a nevén hívni, de azért ismernek, éreznek mindenütt: olyan láthatatlan zsarnokság, a melynek csak a nyomását érzik és nyögik : hasonlatos ama vadvizekhez, amelyeket látni nem lehet, bár romboló hatásuk itt is, ott is nyilatkozik. A jegyzők helyzete. (t) Báró Eötvös József „A falu jegyzőjétől“ — a mai modern kor jegyzőjéig a haladásnak, a feljődésnek egy egész világa telt el. A jegyzői lak ambitusán ülő, a dolgokat bodor füst karikán keresztül, pipaszár hegyről intéző falu pennájától — a huszadik századbeli cvikeres, ideges hivatalnokig, kinek a §-ok tömkelegében kell eligazodnia és a falu ügyes bajos dolgait intéznie az átalakulásnak egy hosszú láncolata terül el. A modern kor követelményei fokozottabb kívánalmak elé állították a jegyzőt. A törvények és a végrehajtó hatalom rendeletéi csak akkor kapnak erőt, ha azt a jegyző az alsó közigazgatás talajába átülteti. Az államgépezetben a legfontosabb alkatrész, mely nélkül megszűnik az funkcionálni. A jegyzői hivatás fontosságával ma már tisztában van ebben az országban mindenki. Mégis a jegyzők megélhetésének kérdésével az állam hatalom oly keveset törődött. Régen volt az az idő, mikor a jegyző a „falu zsirján meghízhatott“, mikor a dolgától reá ért gazdálkodni és magánmunkálatokkal foglalkozni, a mai ügymenet igénybe veszi minden idejét és nem is egyébb ma már a nótárius, mint egy szerényen javadalmazott kis fizetésű hivatalnok. A szaporodó igények, a fokozódó drágaság őpugy érintik a falut, mint a várost. Ezt a gyűrűt én készítettem el titokban s abban a pillanatban mikor a leányka a szerelem varázsa által elbüvölten Béla kezében hagyta kis kezét, odacsempésztem az ifjú kezébe, aki megértve engem, Kornélia ujj ára húzta azt fel. — Barátaim — szólt a művész, látván, hogy való, ami vele történik — meg nem hálálhatom eléggé a szívességieket, mert a mit nem voltam képes elnyerni álmaimban, azt általatok a valóságban megtaláltam és érzem, hogy igen boldog leszek. — Mi meg, szeretett barátunk, viszont határtalanul örvendünk a párbaj kimenetelének. Igazán eredeti is volt ez a párbaj, mert mind a két fél egyenkint úgyis mint győző, úgyis mint legyőzött került belőle ki. Igazán győztes csak a harmadik volt: a minden akadályt legyűrő szerelem. Az eljegyzést szokatlanul hamar követte az egybekelés. A lakodalmon azonban sajnos, nem vehettem részt, mert tartózkodási helyemet külföldre kellett áttennem. Éveken át maradtam künn, mig végre nemrég lecsillapíthattam honvágyamat; ismét visszakerültem hazámba. Természetesen legelőbb Béla barátomat kerestem fel. — Kell-e még párbaj segéd ? — kérdeztem. — Köszönöm, barátom, el vagyok velők látva; három is van belőle — a legfiatalabb most kezd járni! (Vége.) Anyagi helyzetük megbeszélésére gyűltek össze, mintegy ötöd félezeren a községi, kör és segédjegyzők Budapesten a kongresszusra. A kongreszus két napon tartó komoly tanácskozásban három egyhangúan hozott határozatba tömöritette a kar erkölcsi és anyagi követeléseit. A kongresszus együttérzése imponálván nyilatkozott meg. Úgy mutatták magukat be, hogy a testület tudatában van erkölcsi súlyának, mint megbonthatatlan fal áll együtt és hogy ez a testület egy az akaratában és hogy ez alkalommal is, úgy mentek harcba jogos követeléseik kivivására: egy mindenkiért és mindenki egyért. Nem éltek fenyegetéssel, de nem hallgatták el, hogy a kar ismeri önerejét és tudatában van, hogy legvitálisabb érdekei, a közigazgatás érdekeitől nem választhatók el. Az első határozati javaslatnak az a záradéka, mely a jegyzőknek emberbaráti, jótékonysági, politikai, szóval a nem hivatalos közéleti szerepléstől való visszavonulását helyezi kilátásba az esetre, ha jogos kívánságai nem teljesittetnek : önbizalom megnyilvánulása, de a társadalmi sztrájk kilátásba helyezésével való fenyegetésnek nem tekinthető. Mig anyagi helyzetük, nyugodt megélhetésük nincs biztosítva, addig nem várhatja tőlük senki, hogy a politikai erényekben tovább gyakorolják magukat a mindenkori kormányzat javára. A belügyminiszter és házelnök jogos igényeik figyelembe vételéről bizotositotta is az előtte megjelenő küldöttséget. De ha jelenleg az az államháztartásba nincs is meg a kellő fedezet, mégis kellő figyelemmel és méltánylással fogadta kívánságaikat a kormány. A belügyi kormányzat szócsöve a „Belügyi Közlöny“ egy fontos rendeletet közöl, amely fényesen dokumentálja, hogy a kormányzat szivén viseli a jegyzők ügyét. Ezen rendeletben arról van sző, hogy a kormány méltányolva a jegyzők anyagi helyzetének sanyaruságát, fiú gyermekeik részére felállítandó internátusokban államköltségen 50 ingyenes helyet állít fel. A rendelet hangsúlyozza, - hő£y a községjegyzői kar faluhoz kötött, elszigetelt helyzeténél fogva a gyermeknevelés tekintetében hátrányos helyzetben van s a kar zöme a gyermeknevelés megfelelő anyagi eszközeivel nem rendelkezik. Egyben a miniszter felhívja a törvény- hatóságokat, a községeket, hogy alapítványok létesítésével vegyék ki részüket nemcsak a szülők segítségére szánt, de a magyar kultúra szempontjából is gyümölcsöző alkotásból. Lapunknak, mely a jegyzők hivatalos lapjának címét viseli, még alig volt alkalma rokonszenvesebb, szebb kérdésben a jegyzőkért szót emelni. Meggyőződésünk, hogy Szatmárvármegye, mely még mindig a jegyzők ügyével való együttérzésének tanu- jelét adta, ezúttal sem fog elmaradni a többi törvényhatóságtól és jegyzői internátus mielőbbi valóra válását nagyobb alapitvány- nyal elő fogja segíteni. De ne maradjon el egyes vagyonosabb község sem a magyar kultúra erősítésétől. A jegyzői karnak minden kérdésben való lelkes buzgalma és jól ismert kitartása ne maradjon most sem el. Hiszen gyermekeik neveléséről, jövőjéről van szó. Régi vágyaik egyik fontos pontjait válthatják most valóra. Az idő rövid, mert a belügyminiszternek még az építkezések megkezdése előtt kell tájékozást szereznie az alapítványi helyek számáról. Nemcsak maguknak, de a körnek is tesznek vele szolgálatot. JegyzeteltA vidéki ujságirás egyre halad a tökéletesedés felé, de még mindig nem tudta teljesen levetni azt a kedvesen naiv nagyképűséget, mely még most is hálás forrása a humoros megjegyzéseknek és a kedélyes eseteknek. Olyik vidéki hirharsona pedig bombasztikus frázisaival még mindig díszhelyet foglal el egynémely élclap „Csodabogarak“ rovatában. A rettenthetlen szerkesztő, midőn a helyi mikrokosmusz trónjára lép, hogy hallassa kritikai szavát, ítélkezvén eleveneken és holtak fölött — a kis dolgokat többszörösen megnagyobbító üveget vesz fel, mi az „igazság“ bajnokának Ítélőképességét bizony nem ritkán megzavarja. A nagyitó üveg azonban legfeljebb túlbuzgóságot szül, de nagyobb hiba ennél, hogy ugyanakkor egy igazságot osztó aerostat, objektív magaslatáról véli a maga igazságát kinyilatkoztatni, melyeket megtámadhatatlan axiómáknak tart. Irigyeljük az erős hitet és meggyőződést és nem csodálkozunk, ha tollal a kezében elveinek megvédése hevében az ellenkező véleményüekre a kelletténél keményebben is reásujt. Aki a maga véleményét nem egyszerű véleménynek tartja, melyben könnyen megingatható, hanem szin- igazságnak, annak psichologiai helyzetére méltányoló tekintettel kell lennünk, a rajongó hitéből fakadó szertelenségek és túlzások — mint emberi gyöngeségek — bizonyos jóakaró elnézésre tarthatnak számot. Addig a határig, mig a személyi polémiák az elvi harcok keretében mozognak. Az ezen a határon túlmenő személyi megjegyzések s támadások semmi kíméletre nem számíthatnak. Aki szavát bizonyos, bár szlikebb körű nyilvánosság előtt hallatja, annak kétszeres kötelessége mondanivalóját minden tekintetben megválogatni. A sajtót kicsinyes, személyes torzsalkodásokra, általában merőben személyes célzatú szolgálatokra felhasználni — visszaélés a sajtó hatalmával és az olvasó közönség helyzetével. Mert a hírlapon át folytatott, de egyébként igen alsórendü ily személyeskedések növelik és táplálják az amúgy is széttagolt, darabokra szakgatott társadalmunkban a visszavonást és súrlódást, felszínre vetik az emberi indulatok nyersességét és vadságát, de egyben támadás ez a közönség jobbik érzése ellen is. Ez a vidéki közönség nem a vidéki sajtónak neveltje, kreatúrája; ez a közönség a fővárosi és külföldi sajtón nevelődött és annak a nívóját szokta meg, aminthogy műveltsége sem áll a nagyváros inteligenciájáé mögött. Ez a közönség, mely kis helyen a szellemi és kultúráiét sok követelményéről kénytelen lemondani, az újságolvasás szellemi táplálékát illetőleg nem kisebb igényű, mint a nagyvárosi közönség. S ha a vidéki lapokkal szemben, irodalmi értéket és nívót illetőleg, azoknak eltérő céljánál és körülményeinél fogva, jóval leszállított igényei vannak, a tárgyilagos hang és komolyság tekintetében nem lehet helye engedménynek. Ezek már par exellence emberi tulajdonságok, melyek falun és nagyvárosban egyaránt kötelezők. * A jótékonysági sport, mit nálunk űznek, elfajulásában bosszantó karikatúrája és arcul- csapása az igazán nemes jó cselekedetnek. A mulatozás a mulatók szempontjából annyira fontos, mint a jótékonyság az arra reászorultak szempontjából s igy az ellen nem lehet kifogás, hogy e kettőt: a jótékonyságot és szórakozást összekapcsolják. Ámbár igazság szerint nem mulatozó hajlamukat állítják a jótékonyság szolgálatába, hanem éppen megfordítva, amennyiben nem azért mulatunk, hogy jótékonyságot gyakoroljunk, hanem a már úgyis rendezni szokott mulatságokat a jótékonyság tetszetős ürügyével ÜT Ä Mf Ä ww fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástalanul a leg- ILIIjR (|4 jutányosabb árak mellett. D E B RE GEN. Gyár és főüzlet: Telefon 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek flrany János-utca 10. sz. Telefon 701. □ Fiók-üzlet: Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám. a --------------=---- ...........— a
