Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-06-14 / 24. szám
2'ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 24-ik szám lálkozott volna már életében ezek egy —egy díszpéldányával?! Hogy az ily borravaló izü udvariaskodás mögött a kicsinyes s viszataszitó önzés keveri a maga kisded kártyáit — az még rendjén volna. Végre is ezzel nem ártanak senkinek. És egy kis belső bosszankodás után szivesen belenyugszunk abba, hogy egy fiatal »tehetségek« a bókolások és női kegyen keresztül futják meg karriérjüket azon a bizonyos létrán, melynek egyes fokait az egyenes gondolkodó nő erejével legyőzni vajmi nehéz, de hasonmászva megcsúszni annál könnyebb. Ennek a típusnak tökéletes ellentéte : a mindenkibe belekötő, mindenkit provokáló és párbajozó, — az önérzetnek mondott gőg legmagasabb fokára emelkedett (vagy jobban modva sülyedt) okvetlenkedők. Ha kedvetlenül reápillantasz, ő már is megsértődött s kész vérével is lemosni az »egyéniségűén esett sérelmet. — De ha nem törődsz vele, az se baj, majd talál okot arra, hogy megmutassa, hogy őt nem lehet .csak úgy »elmellőzni.« — Ez a két típus rendesen ugyanegy személyben pontosul össze : a milieu-je szerint más és más oldalról mutatkozik. A legtökéletesebb Janusz — arc: nálánál magasabbakkal szemben alázatosan kedveskedő, az alatta állókkal szemben követelődző és arrogáns. — Felfelé hízelgő, lefelé nyers. — E két véglet egymással együtt szokott járni. — Lélektanimagyarázata: a kényszerű megalázkodás a parancsoló gőg nyerseségen kénytelen magát kitombolni; a másoknak hízelgő alávetettség a hatalmaskodás kéjérzetében talál kárpótlást. — Az önérzet s előzékenységnek lefelé és felfelé való egyenletesen szép harmóniája nálunk oly szokatlan, hogy a mai társadalmi felfogásaink szerint nem is ajánlatos s nem is célszerű. — Mert ahol a kézcsókoló hízelgés felfelé — kedvességet s az öblös ellenmondást nem tűrő hang lefelé — »uri« fellépést jelent, ott máskép cselekedni csak bolond apostolok szoktak. Az ország párbajsegódei tanúságot tehetnének arról, hogy nálunk a műveltebb körökben előforduló apró sértegetések — a tekintetben, mozdulatban, viselkedésben megnyilatkozó úgyszólván lelki tyukszemrehágások nem kivételes jelenségek, hanem a társadalmi életünkkel és felfogásainkkal szervileg összenőtt oly veszedelmes fekély, melynek eg}res megüszkösödött, gennyesedé sebeit már csak éles karddal lehet kioperálni. Ámbátor a maga helyén és idejében alkalmazott nem »codiíikált« s nem is szalonképes — nyakleves némelykor többet ér a codiíikált párbajszabályoknál. És ha mi vagyunk a párbajok országa, azt sajnálni lehet, de ha nem igy volna, a párbajt az ököljoggal kellene helyettesíteni. Elvégre kell valami megnyugtató eszköz — legyen az pisztoly vagy ököl, mi az én szomszédom kötekedő kedvét megfékezi s a tisztességtudás határai közé szorítja. A mi forrongó, erjedésben levő társadalmunk rendjének és békéjének egyik szabályozója s fenntartója részben még ma is az őskori társadalomnak egyik eszköze : a fegyver. Hol a kialakulatlan osztályok kaotikus összevisszaságban, gyilkos harcban egymással viaskodnak, hol az ily le nem ülepedett osztályok egyénei a mohó érvényesülés, a felfelé való törtetés, az egymás leszorításának a minél előnyösebb gazdasági elhelyezkedés kíméletlen harcában az ősi fegyvereket: az öklöt s kardot még nem tehették félre, — ott a nyugodtan lé- lekző, kialakult társadalmak egyik legértékesebb kulturtermékét: az érintkezés convencionális formáit, csiszolt szolidságát hiába is keresnők. — Mig erre a fokra jutunk, vigasztalódjunk azzal, hogya mint minden haladás nyomait a mártírok vére jelzi, úgy a polgáriasul! élet kincseihez is csak az ököl s fegyverek nyomán kiserkedt vércseppeken keresztül lehet eljutni. Dr. Stein Zsigmor.d. Mátészalka gyalogjárójának ügye. Mátészalka asfalt gyalogjárójának ügye végre a különböző érdekcsoportok által bejelentett felebbezések el- elutasitása után eljutott abba az állapotba, hogy a vármegye utasította a községet, hogy a legolcsóbb ajánlattevő Mencer K. pozsonyi céggel kösse meg a szerződést. A község képviselőtestülete junius 1-én meg is kötötte a szerződést, mindenben figyelembe véve a vármegyei közgyűlés által jóváhagyott tervezetben stipulált szempontokat. A szerződés lényeges pontját képezi, hogy a felhasználandó anyagszerek „magyar bánya termékei“ legyenek és a vállalkozó cég külföldi anyagot semmisség terhe alatt fel nem használhat. A szerződés a lehető legnagyobb körültekintéssel van elkészítve s minden lehető tekintetekre figyelmet fordított s a szerződés pontjainak megtartását poenalé biztosítja. Ennek dacára a modern kor követelményei elől fejét futó homokba dugó maradiság, az idényhez képest télen sárba, nyáron homokba ragadt kákán is csomót keres és felebbezést adott be a „nagy kőcség mián“ a képviselőtestület hatá— Egy kutya! — bökte ki majdnem sírva. E szóra lehetetlen volt egy jőizü kacagást visszatartanom. — Nos és te egy kutya lábáért vagy annyira megrémülve ? — kérdeztem, mikor némileg kifújtam magam. — Már hogyne ijedne meg az ember, mikor egy semmiházi, sintérjőszág, pincsikutya lábáért párbajra invitálják meg az embert. Ebvérőrt embervért ontani abszurdum ! Mert bár Krisztus után a harmadik ezret kezdjük meg, a Teremtő mégis csak az állatok fölé helyezte az embert. — Hm, hm, ez ugyan kissé kényes, de tudod, a szokás, a divat két ezredév után kissé megváltozott. No, de majd csak nézünk a baj orvoslása után. S ki legyen az ellenfeled és miképpen keveredtél a bajba ? — Az egész csupa véletlenségből történt. Ma délelőtt, amint lakásomra siettem, megbotlottam egy pórázon, melyen egy csinos fiatal doktorka egy ölebet vezetett s midőn eközben hirtelen félreléptem, a pincsi egyik lába cipőm alá került. Utálatos sivitás hangzott és a kölyök negyedik kereke hasznavehetetlenné vált. Az eb bájos gazdája ezt látván, rémülten elém állt és egy kevésbé igéző pillantás után, letépve kebléről egy viruló rózsát, lábaimhoz hajitá, miközben ezt mondotta: — Uram, én elégtételt fogok kívánni öntől e tettéért, szabad tudnom a címét ? — Én a feltűnést kikerülendő, abbeli véleményemben, hogy az illető legfeljebb bepöröl, átadtam neki a névjegyemet. És kérlek, mit tett a furcsa doktorka, kivel csakugyan iidvösebb lett volna baráti, mint ellenséges viszonyba lépni? Párbajt üzent nekem, Igen, párbajt, olyant, melynek hallatára megállt az eszem. íme itt az ellenfél névjegye. Naiv kíváncsisággal nyúltam az aranyos szegélyű kártya után és végigpillantottam rajta: „Dr. Várhegyi Kornélia az összes orvostudományok tudora.“ E név állt rajta. Nevetni szerettem volna, de a helyett pár pillanatig boszusan vakargattam a fülem tövét. — Mi lesz hát igy a világból, hová leszünk már mi férfiak ? . . . Tehát ez a különös nődoktor már a doktori hírnevével sem tud megelégedni, hanem még párbajával is akar kitűnni. Határoztál-e már a dologban ? — Nem. Az első pillanatban reád gondoltam, mint leendő első segédemre, hát ha le tudnád könnyű szerrel rázni rólam e kényes helyzet terhét. — Helyes, az nagyon szép tőled. Mielőtt azonban munkához látnánk, adj felvilágosítást, milyen feltételeket szabott neked a doktorka. — Barátom, a feltételek súlyosabbak, mint gondolnád, de csak a férfira nézve. E párbaj a legújabb találmány, mely, ha divatba lép, teljes üdvösség lesz a női nemre, és kárhozat a férfi nemre. S e divat, mihelyt a nők ügyvédekké és doktorokká válnak okvetlenül be fog következni. Ők hozzák létre. Neve: „Házassági párbaj.“ Azonban csakis a nő provokálhatja a férfit efféle párbajra, mely abból áll, hogy az ellenfelek egy határidőt jelölnek ki, melyen belül, ha ifjú az illető : megnősülni, s ha leány: férjhez- menni tartozik. Aki aztán a határnap leteltéig meg nem nősült, illetve férjhez nem ment, bármi módon magát elemészteni köteles. Nős, illetve férjezett személyekre a párbaj nem érvényes. — No ez csakugyan érdekes találmány, de szavamat adom rá, hogy még csirájában elfojtjuk! Mocsári Karcsi lesz a második segéded és mi elintézzük az ügyedet. Másnap felkerestük a nődoktort, aki annyira szép volt, hogy lehetetlen volt egy édes szerelmi gondolattal nem vétkezni. (Folyt, köv.) Kertmegnyitás. Van szerencsém a nagyérdemű közönséget értesíteni, hogy a Központi szálló kellemes és árnyékos kerthelyiségét e hó 8-án, azaz szombaton cigányzene mellett megnyltotottam. A zenét Nagy Dezső közkedvelt zene- karaszolgáltatja. Ételekről és italokról gondoskodva lesz. —A közönség j pártfogását és számos látogatást kér MOSKOV1TS IGNÁC, a Központi szálló tulajdonosa.
