Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-05-31 / 22. szám
VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. május 31. 22. szám. MÁTÉSZALKA Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. I iömeá szenvedély. " J* (t) A tömegek szenvedélye a fékevesztett indulat 2 napon keresztül orgiákat ült a Duna parti szép fővárosban. Magasztos, szép eszme megvaló- sitása érdekében a jogrendbe ütköző dolgok elkövetésére ragadtatta magát a dolgok természetes fejlődését megvárni nem akaró tömeg idegesség. A tavaszi verőfényben pompázó ifjú főváros kivetkőzött formájából ős külső kinézése a francia comün legvéresebb napjaira emlékeztetett. A rendelkezésre álló karhatalom nem volt képes a rombolástól visszatartani a kicsinyes párt politika céljaira felhasznált felizgatott tömeget. A riasztó Hiób hirek forradalomról beszéltek, mely az általános választói jog jegyében és érdekében hozott szomorú napokat a fővárosra. A választójog szépen érlelődő vetését igy fagyasztotta le és dobta vissza bizonytalan időre az aratást, a dolgok rendes menetét bevárni nem tudó, a józan be nem látás siroccoja. A forradalmak pedig már megtették az emberiségnek ezt a szolFelelős szerkesztő: Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. Főszerkesztő: Dr. DIENES DEZSŐ. Szerkesztő-társ: MÁTÉ SÁNDOR. Előfizetési árak : Egész évre ................................................. 8 korona. Fél « 4 « Negyed« 2 « Jegyzőknek, segédjegyzőknek, tanítóknak egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. gálatot, melyet tőlük joggal várhatott. A forradalmak ideje már letűnt és az emberiségnek a forradalmaktól többé nincs mit várnia. Mjelen fejlődés alfa és ómegája a jogrend. Az a jogrend, melynek alapja ne bántsd a másét, mert a tulajdoni jog absolut jog. A nemzet többségének állandó érdeke a jogrend s ez a létező jogrend csak a maga természetes utján változtatható meg és helyezhető más alapokra. Az erőszakos fellépések hátráltatják az általánosan óhajtott cél elérését, mert a mai jogrend még mindig biztosabb alapokon nyugszik, mint a felszedett villamos sínekből és leguritott petro- leumos hordókból hevenyezett barikádok. A választójog körül vannak kétségtelenül nagy igazságtalanságok, de azok nem szüntethetők meg máról holnapra. A mint egy nap alatt nem szökhetik kalászba a zöld vetés. A természetben ugrás nincs. Minden ember, minden nemzet történetében akad pillanat, melyben az nagy igazságtalanság áldozatának érzi magát. A sóvárgás, remény, kétségbeesés zavaros, összefüggéstelen szavai törhetnek elő millió ajkakról, de nem szabad, hogy megrendüljön a jobb jövő eljövetelébe vetett hit. A nagyobb boldogságot, mely után mindannyian epekedve vágyódunk, kizárólag a fejlődés rendes, de biztos menetétől várhatjuk. A jogok gyakorlatára megérett, de a jelenlegi választási rendszer mellett az alkotmány úgynevezett sáncaiból kinrekedt néprétegek nemes fel buzdulása addig mig a jogszerű keretek közt mozog, senki által kritika tárgyává nem tehető. Aki politikai érettségét és megbízhatóságát bebizonyítja vagy erre alapos garanciákat nyújt, választói joggal felruházandó. Erre nézve minden józanul gondolkodó ember véleménye megegyező. Ezt tagadni vagy kétségbe vonni nem lehet. Mert aki ezt tagadni vagy kétségbe vonni meri, az lehet egy mániákus, egy megrögzött alkoholista vagy egy megátalkodott ópiumszivó, ki a való élettől elrugaszkodva bomlott ideg- rendszerének, beteges agy velejének álom világában tud csak élni már. Hiszen erre vonatkozólag azokban Papságom. Irta: Echo. Már kis gyermek-koromban szüleim papnak szántak. Mikor pedig tanulmányaim folytatásában jó sikert mutatattam fel, egészen úgy tekintettek, mintha már meg is volnék választva kis községünk szegény öreg, gégesorvadásban szenvedő, rekedt papja helyett, sőt még ő is utódjának tekintett. Nem tudom, nem vette-e észre, hogy öregsége egyedüli öröme; a kis csintalan Katica és én nem idegenkedtünk egymástól, sőt velem szemben különös komoly, de ragaszkodó magatartást tanúsított. Egyszer történt otthonlétem alkalmával, hogy kántorunk rosszul lett, úgy berúgott szegény a pincében, hogy nem tudott a talpára állani és nekem kellett helyette egy kis halottat elbúcsúztatok -Igaz, nem én faragtam a búcsúztatót, de papunk hangtalan hangjához, kántorunk brekegő, szeszrozsdás, hadaró beszédéhez szokott jámbor, egyszerű parasztnépben nagy hatást keltett üde, csengő és lágy hajlékonysággal, szavalásként elmondott beszédem, úgy, hogy alig győztem dicséretüket, az anyókák czirógatásait fogadni és ettől fogva aztán csakis „hallja kigyelmed, tisztelendő ur“-nak tituláltak. Ezután pedig Ígéretemet vette öreg papunk, hogy a templomban a szószékben is fellépek legköze- lebb egy prédikációval, illetve egy teljes istentiszteletet végezni, mert számított reá, hogy ezentúl vakációs időben felmentem őt a neki már fáradságos szolgálattól. Választott hát számomra egy gyönyörű pünkösdi prédikációt. Megtanultam betüről- betüre, hogy akárhol adtak volna meg egy szót belőle, folytatni tudtam még álmomban is. Elérkezett a nagy nap. A természet is ünnepies díszt öltött, pompás virágos ruhát vett magára; a nap teljes fényében ragyogott az azúrkék égről, még a szellő is csak enyelegve játszott a virágdus növényekkel, mintha a zsongó-bongó rovarok sem a mindennapi dongásukat hallatnák, hanem lá- gyabb, zengzetesebb melódiát. Künn sétáltam nagy gyümölcsös ker- tiink virágzó fái alatt. Szilaj ifjú képzeletem szárnyain az ábrándok magas légiójában jártam, melyben nagy sikerekről, dicsőségről álmodék, mely ábrándjaim szövésében nagyban támogatta érzékeny idegzetemet következendő fellépésem izgalma, az ünnep hatása, a természet ébredésének titkos varázsa: a ragyogó, vidám, derült idő, s a virágdus természet andalító, illattelt lege. Álmodozásomból a templomba hívogató harangocska megcsendülése ébresztett fel. Valami titkos elfogultság nehezedett reám, minőt akkor érez az ember, ha valami nagyon nehéz dolog elvégzésébe kell kezdenie. Jaj, hátba titkos rossz sejtelem, kedvezőtlen eíőérzet ez — villant meg a gondolat agyamban — melynek elnyomására önkéntelen prédikációm mondásába kezdtem és annak egyes kiemelkedő részének kellemes, hatáskeltő hangsúlyozásával ismét elenyészett kételyem. Előttem láttam a sok ájtatos hivő rajtam csiiggő illetődött tekintetét, az asszonyok könytől csillogó szemeit; hallani véltem „kánt’ram“ erőltetett hangon tett szokásos gratulálását: „bravó, bravó, jól sike- rült, nagyszerű volt, különben én sem tudVan szerencsém őrtesiteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól l/oSonnls készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve ■*"* KdldpUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. — A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. Értesítés!
